Az elsivatagosodás miatt az élelmiszer hamarosan stratégiai cikké válik

Régi bölcsesség, ha csődbe kerül az ember, legjobb, ha előre menekül. 1995-ben 52 mórahalmi gazda a szűkülő lehetőségek, a Horn-kormány mostoha támogatási politikája miatt csődben érezte magát, és előre menekült. Szövetkezetet alakított, amelyet most Mórakert Elismert TÉSZ-nek neveznek. A szövetkezők tábora hétszáz tagra és még kétezer beszállítóra bővült azóta. Tavaly 8,2 milliárd forint volt a Mórakert nettó árbevétele. Mindez rímel arra az elképzelésre, amellyel a Fidesz akarta átalakítani a magyar mezőgazdaságot, ha győz a 2006-os választásokon.

A mórahalmi Kispéter László 0,2 hektáron gazdálkodik. Látszólag rendkívül kicsi terület, de a férfi boldogul rajta. Nem főfoglalkozásban termeszti az itt emelt fóliásokban a paprikát, a Molnál van rendes állásban. De a kiegészítő kereset, amit a termény hoz, már természetes része Kispéter László háztartásának, le sem tudna mondani róla. Azt is tudja azonban, egyedül képtelen lenne megállni a talpán. Egy­szerre foglalkozni a beszerzésekkel, dolgozni a fóliásban, piacra járni, kapcsolatokat építeni, ez még 0,2 hektár esetében is lehetetlen. A szövetkezet a megoldás…

Nemes egyszerűség

Mindenképpen kell egy rámenős, jól szervező ember. Ez a szövetkezetek megalakulásának a titka. A Mórakert sem tartana ma ott, ahol tart, ha nincs Nógrádi Zoltán, Mórahalom fideszes polgármestere. Nem véletlen, hogy az itteni szövetkezetet a politika belső sáncaiban, de a szakma berkeiben is gyakran csak nógrádi modellként emlegetik. A polgármester legfőbb érdeme, hogy meg tudta értetni és el tudta fogadtatni a helyi képviselő-testülettel a szövetkezés fontosságát. Innen kezdve ugyanis a település a Mórakertre fordította fejlesztési forrásainak jelentős részét.

Az eredmény meglepő. Ma hétszáz tagja van a szövetkezetnek, s körülbelül kétezer termelővel áll még kapcsolatban rajtuk kívül. A modellben amúgy nincs semmi különlegesség sem, de talán éppen egyszerűségénél fogva olyan működőképes. Legfon­tosabb feladata, hogy eladja a gazdálkodók terményeit. Ehhez piacot keres, marketingmunkát végez, szállít, raktároz, hűt és csomagol. De olyan formában és olyan szinten teszi mindezt, amire az egyéni gazdálkodók, családi gazdaságok önmagukban nem képesek. Szegedre még bevinnék a paprikát, de ahhoz, hogy Skandináviába exportáljanak, vagy cseh és osztrák kereskedőkkel tárgyaljanak, nincsenek felkészülve.

Nógrádi Zoltán elmondta, tavaly 60 ezer tonna zöldséget és élelmiszert adott el a szövetkezet, az idén ez a mennyiség 70 ezer tonnára nő, s ennek 25 százalékát exportálják. A többi hazai élelmiszer-áruházak, üzletláncok polcaira kerül, de kisebb boltokkal is kereskedik a Mórakert. Éves nettó árbevétele 8,2 milliárd forint volt 2006-ban. A haszon minden fillére visszakerül a termelőkhöz, hogy építhessenek, bővítsenek, fejlesszenek. Ha a szövetkezet fejleszt, azt hitelekből, pályázati pénzekből teszi. Csak rendkívüli esetben kér tagi hozzájárulást a termelőktől.

– Ez dán típusú szövetkezet, nem szovjet kolhoz. Nincs parancsuralom. – Kiss Lász­ló mórahalmi gazda szerint mindenki megtartja az önállóságát, ő például a tavalyi paprikázás után az idén paradicsomra váltott. Tehette, a szövetkezet erre is leszerződött vele, átveszi a termést.

Kiss László elmondta, a Mórakert egy 15-18 estéből álló téli beszélgetéssorozaton koordinálja a termesztést. Itt elmondják a vezetők, hogy a piaci felmérések alapján mit keresnek majd az üzletek, milyen igényeik vannak. Azt is elmondják, hogy az egyes zöldségekből és gyümölcsökből milyen fajtákat érdemes termeszteni. A többi a gazda dolga. És hogy teljesebb legyen a kép, a vezetők szakembereket is meghívnak ezekre a beszélgetésekre, akik új eljárásokról, zöldségfajtákról, időjárási problémákról tartanak előadásokat, mivel a magyar gazdatársadalom egyik legnagyobb betegsége éppen az információhiány.

Életmentő előleg

Az önkormányzat által létesített mórahalmi ipari parkban fekszik a szövetkezet központi telepe. Ez is a településtől érkező segítség volt, mint ahogy segítség az a raktár is, amit az önkormányzat épített, az ő tulajdonában is marad, de a szövetkezet használja.

Pörneki János, a Mórakert logisztikai igaz­gatója elmondta, a mórahalmi bázison és Zsombón együttesen 25 ezer négyzetméternyi raktárterülettel rendelkeznek, ennek a fele hűtőház.

– Vannak itt korszerű válogatógépek, van csomagolórészleg, ugyancsak korszerű gépekkel, sőt van egy ládaüzem is, amely most éppen a kínai kel számára készít vékony lécekből göngyöleget. Idén májusban adtak át egy maradékfeldolgozó, azaz „post harvest” üzemet is, amelyre 144 millió forint AVOP-pályázati pénzt is kaptunk, s amelyben mélyhűtött áru előállítására is gondolunk.

Összesen 300 fő dolgozik a szövetkezet központjában, ebből 150 az állandó alkalmazott. Hozzájuk sorolható a helyi fuvarozók 60 fős csoportja is, akik alvállalkozóként végzik a Mórakert szállítási feladatait. 2002-ben épült a mórahalmi bázis, s összesen 1,5 milliárd forintba került. Most még a paprika, a paradicsom betárolásával és csomagolásával foglalkoznak, de már itt a krumpli, a sárgarépa, aztán jön a káposzta…

A logisztikai igazgató szerint a telep egyik legfontosabb eleme a labor. Itt több művelet mellett elsősorban a gazdáktól beérkező termények szermaradványait vizsgálják, szigorú szabály ugyanis, hogy a Mó­ra­kerttől nem kerülhet ki egészségre ártalmas zöldség vagy gyümölcs. Az állami növényvédelmi állomás két hét alatt vizsgálná be a terményt, a helyi labornak ez egyetlen napba kerül. Az idén nagy kampány kezdődött a magyar paprikával szemben külföldön. És sok magyar exportőrnek küldték vissza a kamionját, tele ládákkal. De egyetlen darab mórakertes terményre sem érkezett panasz.

A szövetkezet rendelkezik egy beszerzőrészleggel is. Vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket, sőt különféle, a termesz­téshez használatos eszközöket vásárol nagy tételben, azaz olcsóbban a Mórakert. S ezen az áron adja tovább a tagjainak is.

Kiss László gazda kiszámította, körülbelül tíz-tizenöt százalékos megtakarítást jelent ez minden termelőnek. Pörneki János logisztikai igazgató hozzáteszi, a beszerző, vagy ahogy uniós nyelven mondják, az input részleg előfinanszírozással is foglalkozik. Azaz előleget ad azoknak a termelőknek, akik annyira rossz évet zárnak, és olyan veszteségek érik őket, hogy saját erejükből képtelenek lennének elkezdeni a következő szezont. Ez több szövetkezeti tagot mentett már meg a csődtől.

Nincs támogatás

Kiss László 1,5 hektáron gazdálkodik, ebből 1,2 hektár fűtött üvegházi terület. Szerinte most nem a termelők idejét éljük. A százmillió forint értékű üvegházat, amelyben számítógép vezérli az öntözést és szabályozza a klímát, még az Orbán-kormány agrárhiteléből építette. Fejlesztene ma is, de a mostani kabinet nem ad segítséget ehhez. Pedig korszerűen termel, vegyszert alig használ. Megvan a tapasztalat és a tudás, ám hiába. Kiss László a piacon cseperedett fel zöldséget termelő szülei mellett, a felesége pedig agrármérnök.

Másutt is sok a panasz, Nógrádi Zoltán szerint felháborító, hogy az áruházláncok tízszázalékos polcpénzt kérnek a szövetkezettől, amely ezért semmiféle szolgáltatást nem kap. Aztán itt a fűtés ügye is. A térség területe alatt számos termálvízforrás található, s ez nagyon alkalmas lenne a fóliák, üvegházak fűtésére. Az energialobbi azonban szigorú visszapótlást ír elő, aminek Nógrádi Zoltán szerint az a legfőbb értelme, hogy ne álljanak át a gazdák az olajról, a gázról és a szénről a jóval olcsóbb alternatív fűtésre. Mert a lobbinak ez komoly veszteség lenne…

De gond van térségi szinten is. Ez a terület az elsivatagosodó Homokhát része, az éves csapadékmennyiség 500 milliméter, ami évente 30 milliméterrel csökken. Gabonatermelésre alkalmatlan ez a vidék, de a napsütéses órák számát és a mikroklímát tekintve kedvező a zöldség és gyümölcs termesztéséhez. Ehhez azonban sok vizet és szerves trágyát kell kapnia a földnek. Összesen 30 ezer gazdálkodó és családi gazdaság dolgozik itt, tágabban pedig kétmillió ember sorsa függ attól, tesz-e valamit a kormány a Homokhátért.

Az a célprogram, ami megtartaná, megerősítené a terület termőerejét, fejlesztené az infrastruktúráját és kiépítené az öntözési rendszerét, 85 milliárd forintot igényel. A kormány elutasította. Pedig készen van már az algyői Tisza-ágból érkező öntözőrendszer komplett terve, sőt megszületett az elképzelés egy úgynevezett öntözőszövetkezet létrehozására is.

De nemcsak a nagy regionális keret­struktúra kiépítését és fejlesztését hiányolja Nógrádi Zoltán – aki amúgy a Homokhát kistérség elnöke -, hanem a kisvállalkozások támogatását is. Pedig ehhez egyelőre pénzre sem lenne szükség, elegendő lenne néhány jogszabály módosítása. Például a kereskedelmi törvényé, amelynek védeni kellene a hazai termékeket, terményeket. A polgármester példaként hozta fel, hogy több uniós tagországban a kormányzat előírja, hogy a nagy élelmiszer-áruházakban fele-fele arányban kell a polcokon állniuk a hazai és a külföldi árucikkeknek. Ugyanitt előírás az is, hogy jól láthatóan fel kell tüntetni a termékek származási helyét, a hazai árucikkeknek pedig az üzlet első felében kell lenniük, az import csak a hátsó részben kaphat helyet.

– Egy-egy új csatlakozó ország látványosan elénk került ezen a téren – teszi hozzá Nógrádi Zoltán. – Románia például keményen fogja az országába települő multikat, és megvédte a kisvállalkozások támogatásának széles skáláját, amit még a csatlakozása előtt hozott létre. Ott már olyan jogszabály is született, amely nem engedi, hogy a multik újságokon, kiadványokon keresztül hirdessék élelmiszer-akcióikat. Mert ezek révén az erősebb multi irreálisan alacsonyra nyomná az éppen aktuális terményfelvásárlási árakat.

Stratégiai kérdés

Lemaradunk? Nógrádi Zoltán szerint, ha a kormány így folytatja, akkor igen. Pedig amint azt a Mórakert is bizonyítja, hazánk a zöldség- és a gyümölcstermelés ideális terepe lehetne. Ráadásul egy viruló, fejlődő társadalmi építményt, a független gazdaságok szövetkezéséből álló vidék-Magyarországot lehetne felépíteni ezekre az alapokra. A globális elsivatagosodás miatt az élelmiszer hamarosan stratégiai értékké válik, ezzel pedig a magyar zöldségtermelésnek egyre nagyobb és nagyobb lesz a jelentősége.

A jelenlegi kormány azonban minden erejével le akarja beszélni az embereket az egyéni gazdálkodásról. Nem éri meg, mondják. Tóth Szilveszter, a szövetkezet kereskedelmi osztályának vezetője viszont úgy kalkulált, hogy most egyetlen hektár fóliás vagy üvegházi paprika körülbelül 60 millió forint, amiből 20 millió forint a gazda haszna. Tény, hogy az üvegház nagy befektetés, 16 ezer forintba kerül egy négyzetmétere, vagyis egy hektár 160 millió forintba kerül, ami nyolc év alatt térül meg. Ha ehhez kellő mértékű segítséget adna a kormány, ahogy tette annak idején az Orbán-kabinet, a homokháti gazdák óriási esélyhez juthatnának az unióban.

Nógrádi Zoltán szerint ezzel szemben ma a helyzet az, hogy magát a termőföldet is csak akkor lesznek képesek megtartani a gazdálkodók, ha megerősödnek, és még a 2011-es piacfelszabadítás előtt meg tudják szerezni azt.

– Ehhez többek között a korszerű szövetkezésen át vezet az út. Ahhoz kellenek a szövetkezetek, hogy a termelés, az eladás ne a gazda egyéni, magányos küzdelme legyen, hogy a kisebb kockázat mellett biztonságosabban gyarapodjon. Ehhez persze a falut is fejleszteni kell. A vidék elsorvasztásának, az intézmények megszüntetésének, a boltok, szolgáltatások leépülésének már így is rettenetes következményei vannak.

Nógrádi Zoltán elmondta, statisztikai tény, hogy ma egy kétezer lakosú magyar településen 2,5 milliárd forintnyi jövedelem keletkezik évente. De a megszüntetések, központosítások miatt ebből 2 milliárdot már a falun kívül költenek el az emberek. Csendes halál, mondta erre Mórahalom polgármestere. Csak egy összetartó, szövetkező vidék-Magyarország képes szembeszállni vele.

Sinkovics Ferenc