Borvidék helyett iparvidék lehet a védett régióból

Tokaj és az ott termett bor védjegye az országnak. A történelmi vidék szépsége, a lankákon húzódó hosszú szőlősorok, a régi korokat idéző borospincék látványa ma is nagyon megkapó. Nem véletlen, hogy Tokaj-Hegyalja 2002. június 29-én megkapta a világörökség címet az UNESCO-tól. Csakhogy ez a cím, s a vele járó jogos bizakodás most veszélybe került. Kamionok sokasága dübörög a tokaji tájon, egy erőmű is épül majd a világörökségi terület külső részén. A helyiek most Párizsba, az UNESCO központjába írtak. Úgy érzik, ez az utolsó lehetőségük.

Tokaj-Hegyalja Magyarország nyolcadik világörökségi büszkesége lett. Összesen 2,1 milliárd forintot kapott a térségfejlesztésre világörökségi támogatásokból. A hírverésnek, valamint a támogatásoknak köszönhetően létrejött egy olyan borászréteg Tokaj-Hegyalján, amely már nemcsak bortermeléssel, de vendéglátással, azaz a borturizmussal is foglalkozni kezdett. Lendületet vettek a dolgok, a valaha szegény régióban egyre-másra épültek a szebbnél szebb borpincék, kicsinosodtak az addig kopott házak.

Tokaj város egyik vinotékájában azt mondta Kuhár Mónika eladó, hogy sok külföldi tér be hozzájuk, a szemben levő aszúboltban pedig arról beszélt Kolozsvári Gabriella, hogy az olaszok, a németek, a hollandok után most nagy számban jelentek meg a bor, illetve a törköly iránt érdeklődő lengyelek is. Májer János, Tokaj város polgármestere pedig egyenesen azzal dicsekedett, hogy a hazai turizmus idei fejlődésében legalább harmincszázalékos szerepet játszott a térség, s ez statisztikailag is kimutatható. A polgármester szerint a borra, s a hozzá kapcsolódó kulturális programokra kell építeni a régió jövőjét. Tokaj városa például felújította a zsinagógáját, amely különféle előadásoknak, koncerteknek ad otthont, most pedig önálló színházat épít. De még ez is kevés az ittenieknek, a térség szeretné még jobban megpörgetni a fejlődés kerekét, s ezért me­gint pályázik a világörökségi támogatásra. Lehet azonban, hogy már feleslegesen.

Egymás fenekében

Tokaj-Hegyalja jelen pillanatban könnyen elveszítheti a világörökségi címet. Az ötévenként zajló világörökségi vizsgálatnak éppen most ősszel lesz itt a rendes ideje. Az UNESCO minden további nélkül visszaveheti a címet, ha olyan hibákat tapasztal a világörökségi helyszínen, amelyek rontják annak értékét.

Az egyik hiba a Bodrogkeresztúr szom­szédságában működő hulladéktelep. Egy régi tufabánya hatalmas teknőjébe hordja a környék szemetét a Zempléni ZHK Hulladékkezelési Közszolgáltató Kft. A telepen példás rend uralkodik. A háztartási szemét már 14 méter magasan fekszik a teknőben, Lengyel Attila, a cég környezetvédelmi főmérnöke elmondta, minden szemétréteget még aznap lefednek földdel.

A telep fölött azonban ott húzódnak a közeli lankák szőlőtáblái. A környékbeli gazdák látják a földes borítást, de sokszor mégis erős bűzt éreznek. Lengyel Attila közölte, a telepnek minden szükséges engedélye megvan, és szigorúan betart minden előírást, szerinte a bűz csak közvetlenül a telepen érezhető. És valahová csak vinni kell a szemetet, ne feledjék a gazdák, tette hozzá a főmérnök, ide kerül a tiltakozók háztartási hulladéka is. Ráadásul a Hegyalja ötezer hektárjából csak harminchektárnyi területről lehet rálátni a tárolóra.

A világörökségi terület közvetlen szomszédságában fekszik a telep, és 2024-ig szól a működési engedélye. A környékbeli borászok viszont a sürgős áthelyezését követelik. Félnek, ha nagyobb a bűz, az beeszi magát a szőlőszemekbe. Aki itt gazdálkodik, az kiesik a borturizmusból is. Mészáros László borász, a Tokaj Renaissance Egyesület elnöke szerint ugyan ki merne vendégeket vinni erre a teleppel szomszédos tájra?

Súlyosabb gond a kamionforgalom. Tokaj városában a szűk Serház utcában található Gyöngyösi Attila kiskocsmája. Itt szinte lehetetlen rendes módon elbeszélgetni, kiabálni kell. A kocsma nagy üvegablakától 60-70 centire dübörögnek a kamionok, néha fürtökben, azaz több kocsi is szinte egymás fenekében robogva. Szlovákok, bolgárok, románok, lettek, lengyelek és így tovább. Gyöngyösi Attila panaszkodott, az ő házának hatvancentis fala van, mégsem bírta a rázkódást, megrepedt. Itt a kocsmában pedig egymás szavát sem értik az emberek. Az ablaknál ülők már többször is kiszámolták, óránként 40 kamion dübörög végig a Serház utcán. Méghozzá legalább hetvennel, nyolcvannal. Mert ezek mindig sietnek.

Tokaj városa fuldoklik a kamionoktól, mióta Románia és Bulgária is az EU tagja lett. Itt, a tokaji Tisza-hídon dübörög át Kelet-Európa észak-déli teherforgalma. Májer János polgármester már arra is gondolt, hogy egy polgári engedetlenségi mozgalom keretében autókkal keresztbe állnak a hídon. Májer János azt mondta, naponta 1300-1600 kamion dübörög át a hídon, aminek a teherbíró képességét egyébként senki sem vizsgálta, azt sem tudni, meddig bírja a szerkezet a hatalmas igénybevételt. A sofőrök azért hajtanak át a városon, mert a Tisza lentebb, illetve fennebb levő hídjai hatalmas kerülőt jelentenének nekik.

Tokaj városa most kapott ugyan 200 millió forintot a gazdasági minisztériumtól útfelújításra, de ez nem oldja meg a problémát. Az igazi orvosság a 39-es déli elkerülő út megépítése lett volna. Szerepelt az elképzelés a megyei fejlesztési tervben, de a kormány kivette, nem lesz belőle semmi. Pedig egy új híddal együtt bőven kijött volna az út a felesleges köröshegyi viadukt 42 milliárdos árából, állította Májer János.

Magas tornyok

Az őrült kamionforgalom sehogy sem illik egy világörökségi tájba. Nemcsak Tokaj város régi, sűrűn beépített és alápincézett utcáira, de a szőlőtáblák mellé sem. Ráadásul Tokaj most orvosi szakrendelő építésére készül, s az előzetes vizsgálatokból kiderült, szükség lesz egy nagy tüdőosztályra is. Annyi a beteg. Májer János ezt a kamionok számlájára írja.

Legalább ekkora, ha nem nagyobb csapásnak tekintik azonban a helyi borászok a szerencsi szalmatüzelésű erőmű megépítését. Mészáros László, a Renaissance Egyesület elnöke elmondta, az erőmű a város ipari parkjában, a világörökségi terület nyugati puffer övezetében kap majd helyet. A BHD Erőmű Kft. beruházásáról van szó, amely Hujber Ottó érdekeltségébe tartozik. Ő korábban az MSZP vállalkozói tagozatának elnöke volt. Az erőmű 80 százalékban szalmával, 20 százalékban pedig egyéb növényi fűtőanyaggal, például energiafűvel üzemel majd. A BHD tájékoztatása szerint a 35 milliárd forintba kerülő erőmű teljesítménye 50 megawatt lesz, és 133 szerencsi lakosnak ad munkát. Eredetileg az Alföldre tervezték, de az ottani áramszolgáltató nem tudta volna bekapcsolni az erőművet saját rendszerébe. Így sodródott a terv észak felé, ahol Miskolcon szeretett volna megállapodni, de ott a vizsgálatok szerint annyira szennyezett a levegő, hogy az egyébként MSZP-s városvezetés is tovább küldte az erőművet egy másik szocialista vezetésű településre, Szerencsre.

A tokaj-hegyaljai gazdák örültek, hogy ha ideiglenesen is, de hosszú időre elnapolta a szlovák kormány a határ másik oldalán a Tőketerebesre tervezett széntüzelésű erőmű építését. Hiszen ebből gondos szűrés esetén is olyan vegyi anyagok távoztak volna a légtérbe, amelyek savas eső formájában hullottak volna vissza, méghozzá az uralkodó széljárás miatt éppen ide, Tokajra. Marcinkó Ferenc, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsának vezetője szerint ez örökre tönkretett volna itt mindent.

A szalmatüzelésű erőmű nem ilyen veszélyes a környezetre, de Mészáros László, a Renaissance elnöke aggódik. Főként azért, mert az erőmű kigőzölgése megváltoztatná a térség klímáját, az általa keltett felmelegedés negatívan befolyásolná azt a hajnali, reggeli ködképződést, amely elengedhetetlen a szőlőfürtök aszúsodásához.

A szőlő rendkívül érzékeny, a mikroklíma legkisebb változásait is megérzi. Másrészt, amint azt az erőmű terveiből is megtudtuk, a tüzeléshez körülbelül 60-80 kilométeres körből hordanák a fűtőanyagot, hiszen a környéken nincsen szalma. Az erőmű az előzetes számítások szerint 260-280 ezer tonna fűtőanyagot használna el évente, aminek a beszállításához körülbelül 20 ezer kamionra lenne szükség. A régió, közelebbről pedig Tokaj város forgalmát ez a lehetetlenségig növelné. Mészáros László hozzátette, ráadásul ott lennének még a 35 méteresre tervezett erőműtornyok, amelynek a látványa megint csak hátrányosan hatna Tokaj-Hegyalja idegenforgalmára.

– Ugyan mikor telepítenének a franciák erőművet Bordeaux vidékére? – kérdezte Mészáros László.

Szerencs persze lelkesedik. Hogyne lelkesedne, 133 munkahelyet teremt az erőmű, amely egyébként minden szükséges engedélyt megkapott, idén novemberben kezdik építeni. A cég már találkozót is szervezett a helyi gazdák számára, hogy bevonja őket az úgynevezett energiafű termesztésébe. Tokaj-Hegyalján erre nem lenne vállalkozó, hiszen ott a borból és az idegenforgalomból szeretnének megélni az emberek, és a lelkesítő eredmények alapján mindent erre hangolnak. Ráadásul nincs is megfelelő terület a fű termesztéséhez.

Májer János, Tokaj polgármestere is azért aggódik, mert úgy tűnik, hogy a borkultúra és az idegenforgalom felfuttatása helyett inkább iparosítani szeretnék a térséget. Itt egy erőmű, ott egy új bánya nyílik Tokaj-Hegyalján, egy akkumulátorbontó létesítését pedig csak a Renaissance Egyesület tiltakozása akadályozta meg. A tokaji polgármester ezért tart az UNESCO-ellenőrzéstől. Hogyne tartana, amikor a világszervezet köztudottan kényes. Lengyelország déli részében azért nem kaphatott egy régi és csodálatos fatemplomokkal ékeskedő térség világörökségi rangot, mert a közelben több panel-lakótelep látható. Mit szól majd akkor az UNESCO a 35 méteres tornyokhoz, amelyekre jól rálátni a Hegyalja nyugati lankáiról?

A Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága úgy nyilatkozott, hogy a szervezet jogi értelemben nem tud megvédeni egyetlen, világörökségi helyszínt sem. Csak ajánlást tehet a beruházóknak. Drezdában az UNESCO mindenesetre elérte, hogy a németek elvessék egy új híd építését a világörökségi helyszínen. Ha jogi úton nem is, de diplomáciai csatornákon át a világszervezet párizsi központja befolyást gyakorolhat az ügyben. A másik lehetséges változat viszont az, hogy az UNESCO egyszerűen átvágja a gordiuszi csomót és elveszi Tokaj-Hegyaljától a világörökség címet.

Érvek csatája

A párizsi központ különben semmin nem fog meglepődni, a Renaissance Egyesület két másik borászszervezettel közösen levélben értesítette már a fenyegető veszélyekről, de saját bevallása szerint a BHD is tájékoztatta korábban az UNESCO-t az építkezésről. És Párizs állítólag nem emelt kifogást. Persze akkor még nem ismerte a borászok érveit.

Idehaza, a helyiek által felvetett problémákra közleményben válaszolt néhány napja a Hujber Ottóhoz kötődő cég. Az írásos anyag a „Hazugságokkal kampányolnak a tokaji borászok” címet viseli. Ebben a gazdák minden felvetését cáfolja a BHD. Bejelentette például, hogy egyeztetett a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága Titkárságával, amely nem emelt kifogást az erőmű építése ellen, ám kért néhány korrekciót. Ennek következtében a leendő erőművet valamivel távolabbra helyzete, a tervekben 6,5 méterre süllyesztette a kazánokat, valamint erdősítésekkel, parkosításokkal igyekszik láthatatlanná tenni az üzemet. A BHD bejelentette azt is, hogy a környezeti hatástanulmány szerint az erőmű nem zavarja meg a térség mikroklímáját. Fontos érvnek tartja a cég azt is, hogy itt egy ötezer hektáros terület védelmében lépnek fel a borászok, holott az erőmű ötvenezer hektárról gyűjti majd be a fűtőanyagát, és legalább tízezer embernek biztosít jövedelmet. A cég azt is állítja, hogy saját számításai szerint óránként kevesebb mint egy kamion érkezik majd az erőműhöz Tokaj irányából.

Bodó Judit, a Tokaji Bormívelők Társaságának elnöke Bősről származik. Emlékszik rá, hogy a vízi erőmű hatástanulmánya mennyi jót ígért a környéken található településeknek, cáfolván a szlovák környezetvédők vészjelzéseit. Azóta tudjuk, mi minden történt a Duna bősi szakaszán, tudjuk, miként töltődött fel hordalékkal a folyó régi ága, s tudjuk, hány állatfaj tűnt el a megváltozott biológiai körülmények miatt a térségből. Bodó Judit szerint az sem kizárt, hogy az erőmű működésének kezdetén tényleg nem tapasztalni majd semmilyen változást a klímában. Csakhogy azok a hatások, amelyekről az aggódó borászok beszélnek, nem pár nap, de még csak nem is pár hónap, hanem egy jó évtized alatt formálják át a környezetet, s annak éghajlati jellemzőit.

A borászok már csak annyit szeretnének elérni, hogy tegyék át az erőművet Szerencs északkeleti részéről a város Miskolc felőli, nyugati oldalára. Erre kevés remény van. A cég is úgy nyilatkozott, hogy semmi szín alatt sem hagyja el az ipari parkot. A tokaji borászok most tehát Párizsra vetik figyelő szemeiket. Mást már nem tehetnek.

Sinkovics Ferenc