A művészet labirintusa a Bazilika altemplomában

A Szent István-bazilika altemplomába lépve rögtön magával ragadja a látogatót a helyszín hangulata, az oszlopokkal gazdagon tagolt hatalmas fehér, klasszicista tér, a megvilágítás, s nem utolsósorban az, hogy ebben a labirintusszerű teremben bármerre is fordul vagy néz, lépten-nyomon valamilyen különleges műalkotással találja szemben magát. Merthogy azon túl, hogy temetkezési hely, s hogy a II. világháború alatt itt rejtették el a Fővárosi Levéltár fontosabb iratait, most otthonául szolgál egy olyan reprezentatív tárlatnak is, amely művészgenerációkat összekapcsolva arra törekszik, hogy 100 év 100 művészének alkotásain keresztül mutassa be, hogy miben is rejlik valójában „országunk titkos ereje”.

A Molnár-C. Pál emlékének ápolását, művészetének gondozását és népszerűsítését vállaló Molnár-C. Pál Baráti Kör által szervezett kiállítás szervesen kapcsolódik ahhoz a Városmisszóhoz, amelyet néhány esztendővel ezelőtt hirdetett meg még II. János Pál pápa. A misszió célja, hogy nyilvánosan mutassa be a hit erejét, és mindazt a kulturális és emberi gazdagságot, amit a kereszténység Európában ma is hordoz. Bécs, Párizs, Lisszabon és Brüsszel után most, 2007 őszén Magyarországon a sor, hogy tanúságot tegyen többek között e tárlat segítségével is a magyar történelem és kultúra emlékezetes pillanatairól, alakjairól és a magyar táj szépségéről.

– A kiállítás anyaga három nagyobb részre tagolódik – mondja Csillag Péter, a Molnár-C. Pál Baráti Kör ügyvezető elnöke. – Képviseltetik magukat a baráti körünk élő tagjai, akik között legfontosabb kapocs, hogy a figurális művészetük humánus mondanivalóval és magas szintű technikai tudással párosul. Vannak meghívott művészeink a fiatalabb generáció tagjai közül, s jelen vannak olyan nagy elődök is, mint például Aba-Novák Vilmos, Rippl Rónai József vagy Szőnyi István. Arra törekedtünk tehát, hogy a tárlat valamiképpen összekapcsolja a klasszikus, 20. századi nagy mestereket a végzős főiskolásokkal, ezzel is kiemelve a művészi hagyatékgondozás és az értékek átörökítésének jelentőségét.

A kiállítás abból a szempontból is különlegesnek számít, hogy a bemutatott alkotások legtöbbje magántulajdon, ami egyben azt is jelenti, hogy a művészetszerető közönség legtöbbje még soha nem találkozhatott velük, hiszen általában az örökösök, a hagyatékgondozók, s nem pedig valamilyen gyűjtemény birtokában vannak. Ilyen például Rippl Rónai Józseftől a Martyn-gyerekek, akikről abban az időben készítette el a pasztell portrét, amikor Kaposváron letelepedett, s szívesen időzött a környezetében lévő rokonok, barátok gyermekeivel. De említhetnénk Kontuly Bélától a romba döntött fővárost ábrázoló, Budapest című nagyméretű olajképet, vagy Barcsay Jenő Erdő, Paizs Goebel Jenő Művészet című alkotását, illetve Aba-Novák Vilmos a szegedi Dömötör-torony díszítéséhez készített A keresztség felvétele címet viselő faliképtervét is.

– Az anyag gyűjtése nagyon izgalmas volt, melynek során az ember nemcsak műveket, hanem helyeket, embereket is megszeret – meséli Csillag Péter. – Külön ajándék számomra, hogy a Gödöllői Művésztelep alapítói közül Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor egy-egy művel itt van közöttünk, csakúgy, mint az a Stróbl Alajos, aki itt talán a legautentikusabb, hiszen munkái megtalálhatók a Szent István-bazilikában is. De rengeteg gyönyörű képet láthatunk olyan római ösztöndíjasoktól, mint Medveczky Jenő, Kontuly Béla, Patkó Károly vagy Búza Barna. Kölcsönzött nekünk alkotásokat Szőnyi Zsuzsa, Szőnyi István festőművész leánya is, s természetesen annak a Molnár-C. Pálnak a munkásságát is több munka reprezentálja, aki az elmúlt évszázad egyik legtermékenyebb, legsokoldalúbb alkotója volt, hiszen a templomi freskóktól az újságokban megjelent rajzokig rendkívül színes életművet hagyott maga után. S akkor még nem is beszéltem azokról a kortársakról, köztük a legfiatalabb generáció tagjairól, így Varga Hannáról, Tavaszy Noémiről, Melocco Miklósról, Madarassy Istvánról, valamint Szmrecsányi Boldizsárról, Oláh Mártáról és a többiekről, akik mind-mind meghatározó szereplői a mai kor művészetének.

A kiállításhoz kapcsolódóan a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum Bazilikával szomszédos épületében a „Kultea Szerdai Szalon” keretében szeptember 12-én, 26-án és október 3-án este fél hattól a Római Magyar Akadémia kezdő éveinek művészeit elevenítik fel a még élő alkotók, vagy a leszármazottak segítségével. Első alkalommal a tervek szerint Kováts Kristóf, Aba-Novák unokája és Szőnyi Zsuzsa lesznek a szalon vendégei. Ezenkívül itt szervezik meg a Művészi Hagyatékot Gondozók Első találkozóját is. Az altemplomban szeptember 15-én délután öt órakor Visky András Júlia című monodrámáját adja elő Dér Denise, másnap négykor pedig a római akadémia művészeiről hallhatunk előadást. A tárlat záró eseményeként pedig ebben az évben is átadják a Molnár-C. Pál-díjat, s ugyanekkor hirdetik ki a kiállítás anyagára épülő kreatív design-versenynek az eredményét is. Mindez pedig azt jelenti, hogy a tárlat látogatói nemcsak, hogy gyönyörködhetnek az elmúlt száz esztendő művészeinek a hit, a haza és a magyar történelem szeretetéről tanúskodó képeiben, szobraiban és egyéb műalkotásaiban, hanem rajtuk keresztül bepillantást nyerhetnek a 20. század, illetve napjaink művészetébe, s annak kulisszatitkaiba is.

Barta Boglárka