Nyolcezer vállalkozás települt Szlovákiába

Egy éve, hogy a miniszterelnök kijelentette: akinek nem tetszenek a magyarországi adóemelések, elmehet akár Szlovákiába. Azóta felgyorsult a cégek kiáramlása, már mintegy nyolcezer magyar vállalkozást tartanak nyilván északi szomszédunknál. A vállalati nyereség ugyanis a magyarországi 48-59 százalékos mérték helyett odaát csupán 19 százalékos kulccsal adózik, ráadásul Szlovákiában kedvezőbbek a gépkocsi-elszámolási szabályok is. Az áttelepült cégek többsége ténylegesen továbbra is Magyarországon tevékenykedik, a határ menti szlovák városokban ugyanis nem érzékelik a magyar jelenlétet.

Egy éve, hogy Gyurcsány Ferenc az adóemelések ellen tiltakozó munkaadókba fojtotta a szót az érdekegyeztető tanácsban:

– Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! De lényegében feleannyi a nyugdíj, mint nálunk. El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék!

Az érintettek közül azóta sokan megszívlelték a miniszterelnök tanácsát. Becslések szerint immár nyolcezer magyar vállalkozás települt át a szomszédos országba, s a szám havonta legalább százzal nő.

Távműködtetéses cégek

Az érdeklődésre jellemző, hogy szlovák oldalon lassan egész iparág épül az áttelepülő magyar cégek kiszolgálására. Révkomáromban ügyvédi és könyvelőirodák sora ajánlja szolgáltatásait az érdeklődőknek. Az amúgy is kétnyelvű feliratoktól hemzsegő városban könnyű megtalálni a cégalapítás lehetőségeit hirdető transzparenseket. De aki nem akar bizonytalanra elindulni, előzetesen az interneten is megtalálhatja a kérdéses irodák magyar nyelvű honlapjait, ahol magyar mobilszámokat is közölnek magyar nyelvű ügyintézőkhöz. Később aztán kiderül: valójában kinti magyarok által alapított vállalkozások foglalkoznak magyar cégek szlovákiai cégalapításával. Csak az internetes találatok alapján legalább két tucatra becsülhető az irodák száma.

– Kizárólag cégalapítással foglalkozunk, ügyfeleinknek komplex szolgáltatást nyújtunk – mondja Farkas Mária, a Dortina Sro. vezetője. – Tanácsadást, könyvvitelt és a cégek működtetésével kapcsolatos minden ügyintézést vállalunk.

– Tíz munkanap alatt megalapítható egy cég – tájékoztat Hodur Zoltán az Imperial Sro. részéről. – Az önkormányzat vállalkozási osztályán öt napba kerül a működési engedély megszerzése, s öt nap alatt megérkezik a cégbejegyzés. Esetleg még további egy hétbe kerülhet a szükséges fordítások intézése.

Szlovák sro (a kft. kinti megfelelője) alapításával elsősorban a kereskedelem, a fuvarozás, az építőipar és az üzletközvetítés területén céget működtető honfitársaink foglalkoznak. Valójában különbséget kell tenni azok között, akik tényleg Szlovákiában próbálkoznak valamilyen gazdasági tevékenységgel – például akik vendéglátóegységet, boltot, autószalont, gépkocsikölcsönző céget nyitottak a szomszédos országban -, s azok között, akik csupán a kisebb adószint miatt rakták át központjukat a határon túlra. Ők tényleges tevékenységüket továbbra is Magyarországon végzik, ám a kedvezőbb szlovák mérték szerint adóznak.

– A legtöbben, az ügyfelek 90 százaléka Budapestről jön, de van 300 kilométerre élő partnerünk is. A távolság nem jelent problémát – folytatja Hodur Zoltán.

Az internetes bankolási lehetőségek terjedésével ugyanis ma már alig-alig van szükség a cégvezetők személyes jelenlétére. A szlovák bankok közül három magyar nyelven is lehetővé teszi a tranzakciók intézését. De megbízás esetén a szlovák irodák vállalják a pénzintézeti, adóhivatali, postaforgalommal kapcsolatos ügyek intézését is. Az ügyfelek jelentős része azért havonta egyszer felkeresi szlovákiai „központját”, ilyenkor szokták aláírni az áfa-bevallást. A szlovák cégalapító irodák szerint megbízóik negyede végezhet tényleges gazdasági tevékenységet Szlovákiában.

Csábító adókulcsok

Az irodák internetes honlapjain részletesen olvashatók a szlovák és magyar adószint közötti különbségek. Eszerint északi szomszédunknál csupán a 19 százalékos társasági adó terheli a nyereséget. Magyarországon ellenben a 16 százalékos társasági adó mellé tavaly ősz óta 4 százalék szolidaritási adót is kell fizetni, ráadásul a kivett nyereséget 25 (esetenként 35) százalékos osztalékadó is terheli. Szlovákiában ismeretlen az iparűzési adó, nálunk az árbevétel 2 százaléka, ami – 10 százalékos profitrátát feltételezve – a nyereség 20 százalékát is jelentheti. Vagyis Szlovákiában a megtermelt haszon 81 százalékát zsebre rakhatják a tulajdonosok, nálunk viszont a négyszeres adóztatás miatt csupán 48 százalék körüli összeg marad.

A helyzetet némileg árnyalják a társadalombiztosítási befizetések, ami a magyarországi 29 százalékkal szemben Szlovákiában 35 százalék. Ugyanakkor további érv Szlovákia mellett a gépjárműre vonatkozó kedvezőbb szabályozás. Az úgynevezett N1-es kategóriába tartozó kis szállítójárművekre – amelyek lényegében személyautók, csak a hátsó részt egy ráccsal leválasztották – a cégek visszaigényelhetik az áfát. Ráadásul odaát ismeretlen a regisztrációs adó, s a benzin áfa-tartalma is visszaigényelhető. Vagyis egy nagyobb autó esetében már önmagában több millió forintot hozhat a szlovákiai cégalapítás.

Ugyanakkor természetesen költségei is vannak a telephely-áthelyezésnek. Egy sro. megalapítását 150-250 ezer forintért vállalják az irodák, s a működtetés havi 30-40 ezer forintba kerül. Egy közepes vagy annál nagyobb méretű cég esetében azonban a várható haszonhoz képest már eltörpülnek ezek a kiadások.

A révkomáromi irodák állítják: hetente legalább kettő-tíz céget megalapítanak. A szlovák hivatalos szervek mégsem érzik a nagyfokú magyar jelenlétet.

– Ebben az évben hét olyan sro. kezdett működni a városhoz tartozó közigazgatási területen, amelynek magyar a tulajdonosa – számol Szabó Béla alpolgármester. – Ez pontosan megegyezik a tavalyi mennyiséggel, s a cégalapítások 5 százalékát jelenti. A magyar vállalkozások messze nem élénkítették fel a munkaerőpiacot, jellemzően néhány, maximum öt-tíz alkalmazottal működnek.

A pontos felmérést azonban nehezíti, hogy az uniós jogszabályok szerint nem szabad nyilvántartani, hogy egy adott cégnek melyik közösségi országból származik a tulajdonosa. Az önkormányzatnak is csak onnan van némi sejtése, hogy a szemétszállítási díj beszedéséhez be kellett kérniük a tulajdonosok elérhetőségét.

Ellentmondás mutatkozik a szlovákiai cégalapítás intenzitásának megítélésében is. Míg a révkomáromi alpolgármester szerint a folyamat alacsony szinten stagnál, a határ innenső oldalán a Komárom-Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szerint már lecsengőben van a szlovákiai cégalapítási láz. A Dortina Sro. ügyvezetője ugyanakkor azt tapasztalja: 2006 vége, 2007 eleje óta folyamatosan növekszik az érdeklődés, egyre több e-mailt, telefont kapnak Magyarországról.

A törvényesség határai

– A magyar vállalkozók attól félnek, hogy rájuk száll az APEH, sokan megkérdezik, hogy a magyar hatóságok belenézhetnek-e a szlovák cég tevékenységébe – mondja Szabó Erika, aki szlovák állampolgárként a magyarországi Komáromban vállal cégalapítást. Majd hozzáteszi: természetesen két külön országról van szó, a két ország adóhatóságainak semmi közük egymáshoz.

S valóban, az APEH-nél semmiféle tájékoztatást nem tudnak adni arról, hogy az elmúlt években megszüntetett cégek közül hány jelent meg Szlovákiában. Ahogy arról sem: a nálunk nyilvántartott cégek közül hánynak külföldi a tulajdonosa. Erről legfeljebb egyes cégek esetében lehet képet kapni: be kell menni a cégbíróságra, végigböngészni az alapító okiratokat, s a tulajdonosok nevéből, címéből – már ha nincs neki az adott országban is lakása – lehet levonni következtetéseket.

Csakhogy a szlovákiai magyar cégek tulajdonosai több esetben kinti címről is gondoskodnak. Mint Hodur Zoltántól megtudjuk: a szlovák törvények szerint csak az számít belföldi adózónak, aki évente legalább 182 napot az országban tartózkodik. Igaz, ennek ellenőrzésére jelenleg semmilyen kísérletet nem tesznek, s a nyitott uniós határok időszakában nem is lenne egyszerű. Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Egyesületének elnöke nem tud erről a feltételről. Tudomása szerint Szlovákiában és Magyarországon – csakúgy mint az unióban bárhol – megegyeznek a cégalapítási szabályok, s azok nem írnak elő helybenlakást. Mégis komoly kockázatot vállal, aki csupán a kedvezőbb adószint miatt települ a szomszédos országba, miközben valójában itt folytatja gazdasági tevékenységét. Az uniós előírások szerint ugyanis a profit után ott kell adózni, ahol azt megtermelték – több telephely esetén pedig arányosan kell megosztani a nyereséget. Vagyis ha valaki csupán a cégközpontot helyezi át Szlovákiába, csak az irodai tevékenység eredménye után adózhat 19 százalékkal. A magyarországi termelőrészleg a szlovák cég magyar fióktelepének számít, amire továbbra is a magyar adóelőírások érvényesek. Természetesen itt is lehet alkalmazni a multinacionális világban szokásos elszámolási trükköket. Amennyiben a cég Szlovákiában kereskedelmi egységet, raktárat, még inkább összeszerelő üzemet létesít, már meg tudja oldani a profit egy részének kimentését.

Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst&Young adószakértője, korábbi APEH-elnökhelyettes pedig az esetleges ellenőrzésekkel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet: a magyar adóhivatal különösen jó kapcsolatot tart fenn a szlovák társszervezettel.

Egyelőre azonban tény: nyolcezer közepes méretű cég eltűnt a magyar adófizetők közül, s döntő többségük láthatatlanul működik Szlovákiában. A jelenség a Komárom-Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát is tudathasadásos helyzetbe hozza. Miközben Zahorán Tamás, a szervezet titkára morálisan elítéli, hogy magyar vállalkozók a szlovák államot támogassák nyereségadójukkal, másrészt elismeri, hogy sokkal csábítóbbak a szlovákiai gazdasági feltételek. A kamara pedig – mivel segíteni köteles tagjait -, bár nem reklámozza a szlovákiai cégalapítást, minden információt megad a hozzá fordulóknak a kinti működés előnyeiről.

Kárász Andor