Úgy tűnt, hogy a szocialista kormánynak sikerül megakadályoznia a dominóelv elindulását, és Zuschlag János magasságában sikerült elvágniuk a szálakat az újabb szocialista pénzügyi botrányban. A fiatal szocialista politikust tekinti a párttagság a szervezet fejének, aki, mint hangoztatják, „helyi csibészséget” követett el az ifjúsági pénzek körüli tevékenykedésével. Miután Zuschlag körözés alatt álló titkára is feladta magát az ügyészségen, a szocialisták megnyugodtak. A bűnösök megvannak. Ezt a látszatot talán sikerült elhitetnie az MSZP-nek egészen addig, amíg elő nem került egy videofelvétel, amelyen Weiszenberger László szocialista önkormányzati képviselő, egykori kistérségi megbízott Zuschlag Jánosról, pályázati pénzekről beszél, és arról, hogyan kellett az állami kifizetések után bizonyos százalékot visszajuttatni a legmagasabb szintekig a minisztériumba.

A két újabb szocialista pénzügyi botrány több ponton kapcsolódik, és mindkét esetben a szálak magasabb szintekig futnak fel. A kérdés, milyen magasra?

Orbán Viktor hazudott – így summázta Gyurcsány Ferenc a múlt héten hétfőn szokásos parlamenti felszólalásában a Fidesz elnökének azt a megállapítását, hogy Magyarországon ellopják az uniós pénzek egy részét. A kormányfő egy szónoki fordulattal Orbán Viktor kijelentését az egész országra kiterjesztette, azt sugallva a hallgatóságnak, mintha a Fidesz vezetője a magyarság egészét tolvajozta volna le, mivel a pénz elméletileg az itt élő tízmillió magyaré, amit Brüsszeltől kaphatunk meg. De honnan, kihez, hogyan vándorolnak ma köz- és közösségi pénzek?

Nyilvánosságra került egy rejtett kamerás videofelvétel. A szalagon Weiszenberger László, volt kistérségi megbízott, MSZP-s kiskunhalasi önkormányzati képviselő szerepel, amint 2005-ben az uniós pályázatok pénzleosztásának technikáiról beszél egy vállalkozónak, F. Károlynak.

Mi a feladata valójában egy kistérségi megbízottnak? Egy 2004-es kormányrendelet szerint a nemzetközi és hazai területfejlesztési források felkutatása mellett az, hogy ezeket a pénzeket a területfejlesztési céloknak megfelelően költsék el. A beszélgetés szereplői Weiszenberger László, kiskunhalasi MSZP-s önkormányzati képviselő, kistérségi megbízott és F. Károly vállalkozó, aki társtulajdonosa volt az azóta országos hírnevet szerző Rózsa Motelnek. A kiskunhalasiak előtt korábban is nevezetes fogadóról volt szó, hiszen a vendéglátás egy ősi formájával is foglalkoztak itt. Az ízletes ételeken kívül csinos lányokat is kínáltak.

Weiszenberger kistérségi megbízatása mellett Kiskunhalason önkormányzati képviselőként is ténykedett. Ritkán szólt bele a város ügyeibe. Zuschlag János egyik helyi szervezőemberének tartották. Aktívan közreműködött abban, hogy a szocialisták helyi tisztújításán a holokauszton való tréfálkozása miatt vidékre száműzött Zuschlagot a párt megyei ügyvezető elnöki székébe emeljék. Ugyanakkor szűk körben arról beszélt, hogy ő nem Cusi embere. Ezt úgy érzékeltette kifelé, hogy előfordult, nem a szocialista álláspont mellett szavazott a képviselő-testületben.

A múlt héten nyilvánosságra került, de 2005-ben rögzített felvételen elhangzottak sokakat megdöbbentettek, ahogy kiskunhalasi informátorunk mondta, az emberek megismerték a csendes Weiszenberger egy másik arcát is. Az gyakorta előfordult, tudtuk meg, hogy az ülés közben felállt a szocialista képviselő, és üzleti ügyeinek intézésére hivatkozva távozott a teremből, hogy aztán órák múlva visszatérjen a város problémáinak megoldásához, de kevesen sejtették, hogy miben is utazik valójában. A felvételből, amelyen ő és F. Károly vállalkozó beszélget, valami kiderült…

* * *

Weiszenberger: – Én azt mondom neked, hogy mondjuk, megcélozzuk a maximálisat, azt általában el szoktam tudni intézni, azt a 24-25 millió forintot, abból mondjuk, tekintettel, hogy már segítesz is, meg minden, egy húszas marad neked… Vállalkozó: – Igen. Weiszenberger: – Abból az áfa nem tudom, hogy lesz, abból még lejön az áfa, tehát 16-17 milliód marad. (…) Én abból az ötösből már kapni fogok! (…) A sikeres pályázati technika Weiszenberger: – Figyelj, én már azóta csinálom. Eddig még nem dobták vissza a pályázatomat. Weiszenberger: – Mi… Nem nyertek azok, csak azok, amiket én nem toltam. (…) Weiszenberger: – Huszonöt szokott lenni, eddig minden évben annyi volt a maximum. Vállalkozó: – És ötmilliót kell visszaadni… Weiszenberger: – Igen. Vállalkozó: – És azt te elviszed vagy elrakod… Weiszenberger: – Nem én rakom el. Vállalkozó: – Hagyjad már, Lacika, ne szerénykedj! Weiszenberger: – Bárcsak én raknám el, ha minden cég után. Eddig intéztem 20 cégnek, az visszaadna ötöt. Lenne százmillióm. Hát nem úgy nézek ki. Vállalkozó: – Azért három év alatt úgy megtollasodtál, hogy én harminc év alatt, már ötvenéves vagyok, és életemben nem kerestem annyit, mint te. Weiszenberger: – Az Alajos (Varga Alajos, aki a kiskunhalasi City Házat építette. Ő volt Zuschlag esküvői tanúja.) az olyan… Képzeld el, neked elmondom, hogy… amikor szarban volt a Zuschlag, és jöttek a választások, és még nem tudtuk, ki nyer, az Alajos nekem adott oda egymillió forintot, hogy adjam oda a Zuschlagnak. (…) Amikor a János összetörte az autóját, Alajos azonnal adott pénzt. Ő vette az autóját, nekem ő fizette a János autóját, nem a Jánostól kaptam a pénzt, hanem az Alajos odahívott, és ő fizette a kétmilliót. Nem véletlenül vannak ők más elszámolásban a Jánossal.

A minisztérium közbelép

Weiszenberger: – Nekem szóltak a minisztériumból, hogy mikor viszem a pénzt. Én úgy leizzadtam. A legki…bb emberek a világon a politikusok… Ezek nagyon nagy parasztok tudnak lenni, életeket tudnak elintézni egy pillanat… Akkor hívogattalak, hogy most már valami legyen. Hófehér lettem, leizzadtam. Akkor nagyon nagy gáz volt. (…) Weiszenberger: – Csak tudjad, nekem van egy kvótám, amin belül tíz darab egy adott évben nyer… Ha beleteszlek benneteket és szar a pályázat, tök szar az egész, akkor azzal én ellövök egy lehetőséget, és nincs pénz. Én ezzel nagyon nagyot sza…tam. (…) Vállalkozó: – Most nincs tíz tuti befutód, mint régen volt? Weiszenberger: – De van tíz tuti befutóm, csak abba tényleg olyat teszek bele, ami jó is és indokolt. Mint a Habi. (…) Azok tuti nyernek, mert nincs az, hogy itt semmi nincs. Nem egy légből kapott ötlet. Meg tudom csinálni azt is, csak ahhoz idő kell. Nekik nem kell semmi. Az, hogy a raktárba vesznek egy targoncát, kérnek árajánlatot, pecsétet rá, leadják nekem. A könyvelőnek alig van vele dolga, és az tuti pénz. (…) Kell egy jó kapcsolat Weiszenberger: – A János megismertetett még annak idején egy-két emberrel, és nekem mindenkivel kapcsolatom van. A többi kistérségi megbízott ezt nem tudja. Azok busszal járnak előadásokra. (…) Vállalkozó: – Három éve még Trabanttal jártál te is. Weiszenberger: – Öt éve jártam Trabanttal. Vállalkozó: – Hány autód van? Őszintén… Weiszenberger: – Agila, Corsa, Golf, Merci. Most négy autóm van. Vállalkozó: – Gáspáréknak mennyi pénzt intéztél? Weiszenberger: – Az egy nagyon komoly beruházás, az még most folyamatban van, az egy 140 milliós beruházás. Vállalkozó: – És hány százaléka a tietek? …az van vagy 30 millió! Weiszenberger: – Nem, azt megmondom őszintén, nem tudom, mert én a Gáspárral beszéltem egyetlenegyszer az Akadémiában, ők a Jánossal együtt szoktak ebédelni meg vacsorázni… Vállalkozó: – Kivel? Weiszenberger: – Zuschlaggal. A Gáspár feljár hozzá Pestre, a Zuschlag megy hozzájuk vasárnapi ebédre. Az az ő részük. Énnekem a Kis Lacival kellett ezt az egész dolgot megtárgyalnom… Én erről nem tudok, ez az ő részük. Én annyi pénzt kérek el tőlük, amennyi ennek az egésznek a megírása, én azt a részét, hogy én szervezem… remélem, a Zuschlag ad nekem is valamennyi pénzt. Vállalkozó: – A Zuschlag intézi? Weiszenberger: – A Gáspárnak a dolgát. Vállalkozó: – A Zuschlag közel van a tűzhöz? Weiszenberger: – Persze.

* * *

Weiszenberger László a felvétel nyilvánosságra hozatala után azt állította, hogy hazudott a felvételen, és csak imponálni akart kapcsolataival és hatalmával a vállalkozónak.

Az F. Károlyként ismert vállalkozó, aki a felvételen beszélgetett Weiszenbergerrel, az egyik kereskedelmi rádiónak viszont úgy nyilatkozott, hogy teniszpályát, medencét és kerítést építettek a pályázati pénzből, 17,3 millióból. (Utólag kiegészítette a nyilatkozatát F. Károly, hogy nem uniós, hanem területfejlesztési pénzről volt szó.) Ebből ötmilliót kellett átadni a közvetítőnek, az egykori kistérségi megbízottnak. F. Károly, mivel tulajdonostársával vitába keveredett, és elvesztette tulajdonrészét a vállalkozásban, úgy gondolta, nem fizeti ki a ráeső részt a „közvetítői díjból”. Arról, hogy hogyan került elő a felvétel, zavarosan nyilatkozott, azt elismerte, hogy több másolat is készült, sőt a 40 perces filmen kívül egy 60 perces hangszalag is létezik a beszélgetésről. F. Károly arról is beszélt a rádiónak, hogy a kisebb pályázatokat 20-30 milliós bruttó összegig Weiszenberger, a 100 millió felettieket Zuschlag János intézte. F. Károly szerint Weiszenberger megkapta végül az ötmillióját, és azt állította, hogy a közvetítőnek pénzt kellett vinnie a minisztériumba is. Hogy melyikbe? Arról F. Károly nem akart beszélni.

Maffiamódszerek

Nógrádi Zoltán fideszes képviselő szerint a múlt héten nyilvánosságra került videofelvételből egy olyan módszer vált ismertté, amelyből arra lehet következtetni, hogy a hazai közpénzeknek és uniós forrásoknak egy része nem tisztességes úton, hanem jogszabályellenesen vándorolt magánzsebekbe, illetve visszakerült a minisztériumba, és feltehetően pártpénzekké alakul át. Az ellenzék szerint nem szabad és nem is lehet különbséget tenni aközött, hogy a pénz az uniótól jön, vagy a magyar adófizetők pénze, ha törvénytelenül használják fel. A kormány, jelesül Bajnai Gordon pedig azzal védekezik, hogy a felvételen szereplő vállalkozó cége nem pályázott uniós forrásra.

Nógrádi Zoltán azt mondta, a videofelvétel egy meglepő körülményt is feltárt. Weiszenberger azt állítja a felvételen: „Csak tudjad, nekem van egy kvótám, amin belül mondjuk tíz darab egy adott évben nyer. (…) Nekem szóltak a minisztériumból, hogy mikor viszem a pénzt.” Az elhangzottakból az következik, hogy nem egyszeri esetről van szó, hanem egy hálózat működéséről, amely egyértelműen felülről kiépített, központilag vezérelt, és maffiamódszerekkel osztja a közpénzeket. A politikus felhívta a figyelmet arra, hogy felülről kiépített rendszerről van szó, hiszen ha valakinek kvótája van, akkor több szereplőnek is kell hogy legyen. Valakinek pedig felülről osztani, központilag irányítani kell a hálózatot, tette hozzá. A képviselő lapunknak elmondta, a Fidesz országgyűlési határozati javaslatban kezdeményezte, hogy szüntessék meg a szocialista pártfunkcionáriusokkal, bukott MSZP-s polgármesterekkel feltöltött kistérségi megbízotti és a vidékfejlesztési hálózatot, és a régiók által választott köztisztviselők kerüljenek a helyükre.

A kezdeményezésük megbicsaklott, mert az uniós pénzek elosztása miatt kirobbant botrány után összehívott EU-s pénzek ellenőrzését felügyelő eseti bizottság ülésén is botrány tört ki. A szocialisták, jelesül Varju László lemondásra szólította fel a testület elnökét, Pelczné Gáll Ildikót, aki vizsgálatot kezdeményezett a Weiszenberger-ügyben, és napirendre akarta tűzni az uniós pénzek átláthatóvá tételéről és a döntési folyamat pártbefolyástól való mentesülésről szóló fideszes javaslatot. Nógrádi Zoltán a történtek után bejelentette, hogy az MSZP politikai bűnrészesévé vált az eseményeknek. Válaszul a szocialista Baráth Etele annyit közölt az ellenzéki képviselővel, következményei lesznek a kijelentésének.

A fideszes honatya nem hátrál meg, arra emlékeztetett, hogy ami most napvilágra került, az nem előzmények nélküli. Lamperth Mónika a 2006-os önkormányzati választások után, ami elsöprő ellenzéki fölényt hozott, kijelentette szocialista képviselőtársainak:

„Higgyétek el, hogy tudjuk a dolgunkat. Én olyan javaslatot fogok a frakciókkal való egyeztetés után a kormány elé terjeszteni, ami a kormánypárti politikusoknak és a szocialista politikusoknak erős lehetőséget és mandátumot ad a regionális területfejlesztési tanácsban. Bízzatok bennem, tisztességes javaslatot teszünk le az asztalra, és fogunk erről egyeztetni frakciókeretben is, ha kell, választmánykeretben is.(…) olyan módosítás lesz, ami áthúzza azt az újságokban, címlapon megjelent állítást, hogy majd innentől megnézhetjük magunkat, mert a Fidesz fogja osztani a pénzt.”

A hét Regionális Fejlesztési Tanács mindegyike ma kormányzati ellenőrzés alatt áll. A végrehajtó hatalom által delegált képviselőkkel szemben mindenütt kisebbségben vannak a lakosság által tavaly októberben megválasztott, többnyire ellenzéki polgármesterek és közgyűlési elnökök.

A párt kizár

Weiszenberger László, volt kistérségi megbízott azóta a sajtó számára elérhetetlen. A polgármesteri hivatalba azonban bement, járt a jegyzőnél, és részt vett a bizottság múlt heti ülésén, lévén a környezetvédelmi és történetesen a kistérségi bizottság tagja is, Várnai polgármesterrel együtt. Aki néhány órával a közös ülés előtt jelezte, hogy kilép a szocialista frakcióból, amíg a Zuschlag-Wei­szen­ber­ger-botrány tart. Sőt a két önkormányzati képviselőt a helyi szocialista frakció is kitaszította soraiból. Zuschlagot a múlt héten a megyei MSZP-sek is kizárták a közgyűlés képviselőcsoportjából. Az előzetes letartóztatásban lévő politikus azonban jelezte, nem mond le tisztségeiről.

A kiskunhalasi polgármester előre menekül. Ha terhes lett volna számára a fiatal szocialista politikusok ténykedése, akkor határozottan fellépett volna, amikor Zuschlag a Terror Háza előtt a meggyilkolt zsidókon poénkodott, vagy amikor vizsgálat indult a szocialista párt tagtoborzása miatt. De egyik esetben sem volt elég bátor a polgármester, mert mint megtudtuk, maga Zuschlag János kezdeményezett ellene fegyelmi vizsgálatot a párton belül. Várnai elmarasztalóan nyilatkozott fiatal párttársainak tagtoborzó tevékenységéről. Gimnáziumokban, szakképző intézetben nyíltan politizálva szervezték az iskolásokat az MSZP soraiba, Zuschlag János támogatására. Az iskolából egy pizzázóba, majd a tisztújításra vezetett az út, ahol ügyvezető elnöki magaslatba emelték az országos politikából száműzött Cusit.

A kiskunhalasi polgármester bokros teendői miatt nem tudta cáfolni vagy megerősíteni lapunknak a fegyelmi vizsgálat tényét. Az egyik rádiónak ugyanakkor elismerte, a város tudott róla, hogy Zu­schlaggal baj van, mégsem tett semmit, mert fontosabbnak tartotta azt, hogy dolgozzon. Meglehetősen kemény szavakkal bírálta párttársát a polgármester, akit értékalapú helyett érdekalapú politikusnak tart. A halasi polgármester megjegyezte azt is Cusiról, hogy sokat volt Budapesten, tudta „ki a preferált, ki nem, kivel beszéljen, kivel nem”. A halasi szocialisták előtt is ismert volt, hogy Zuschlag „az országos pártvezetésnél nagyon jól áll”.

De vajon kinél állt jól Cusi?

Gyurcsány az ügyészségen

Az ügyészség által Zuschlag Jánossal összefüggésbe hozott egyesületek folyamatosan jutottak pénzhez pályázati úton az ifjúsági tárcától, többek között Gyurcsány Ferenc minisztersége idején. Az ügyészség kihallgatta a jelenlegi kormányfőt kedden az est jótékony sötétjében, Zuschlag János ügyében. Tanúvallomását nyilvánosságra hozhatja a kormányfő, és a többi tanú is, ha akarja – egyelőre egyikük sem akarja. A kormányfő egy televíziós interjújában arról beszélt, nem tudott arról, hogy – a gyanú szerint – a pályázati pénzek sok esetben fiktív alapítványokhoz kerültek. Majd hozzátette, az lett volna furcsa, ha tud róla, a pályázatok elbírálása ugyanis üzemszerű volt.

Ahogy azt a múlt heti számunkban megírtuk, Gyurcsány Ferenc miniszteri aláírásával hirdethették ki a nyertes pályázók listáját, és az ő miniszteri ellenjegyzésével kerülhetett sor a pénzek kifizetésére is. A kormányfő által elmondottakból az következik, hogy nem nézett a tárca első embereként a dolgok mögé, vagy­is csupán aláírta az elé tett dokumentumokat.

Topolánszky Ákos, a sportminisztérium egykori helyettes államtitkára ugyanakkor arról beszélt, hogy amikor Gyurcsány Ferenc 2003-ban a sportminiszteri székbe került, még azt hangoztatta, „vissza kell ugrasztania az agarakat, azaz korlátozni kell a politikai megrendeléseket, távol kell tartani a lobbistákat.” Topolánszky hozzátette, hihetőnek tűnt az akarása. Erre utal, ahogy mondta a folytatásban az egykori helyettes államtitkár „ebben az időszakban Gyurcsány és Mesterházy között – utóbbi egyértelműen a pártpolitika kiszolgálója volt – konfliktus alakult ki.” Ezután viszont, jegyezte meg Topolánszky Ákos, „a helyzet gyorsan megváltozott, Gyurcsány átpozicionálta magát, s már sokkal kevésbé gördített akadályt a politikai igények kielégítése elé a minisztériumban. 2003 végétől már a kormányfői szerepre készült, hosszabb időre elvonult a minisztériumi munkából, hogy Medgyessy utódjaként térhessen vissza.”

Az egykori helyettes államtitkár szavai megerősítik Ocsovai Tamás, Gyurcsány Ferenc egykori minisztériumi beosztottjának ügyészségen tett vallomását is, amelyben Ocsovai arról beszélt, hogy rendszeres egyeztetések folytak a miniszternél a pályázati pénzekről. Erre a kormányfő akkor úgy reagált: egykori beosztottja vallomása egy „gyáva ember menekülése”. Ugyanakkor Topolánszky megjegyezte a tárca belső viszonyairól, hogy: „Ocsovai nemcsak a miniszter utasításait hajtotta végre, de az MSZP ifjúsági tagozatának vezetői is dirigáltak neki, hiszen megrendelőként jelentkeztek.”

A helyzetet tovább bonyolítja az a 2004-ben írott levél, amelyet a sportminisztérium pályázatelbíráló bizottságának egyik tagja írt: „Bocsánat, uraim, de azt hiszem, itt csalnak…” – ezzel a Rejtő Jenőtől származó idézettel összegezte tapasztalatait a névtelenségbe burkolózó levélíró, aki azóta pályázóként is tevékenykedik. Az egykori bizottsági tag körlevelében arról tájékoztatta az érintetteket, hogy a minisztérium egyik pályázatának elbírálásakor „a rendeletben foglaltakkal ellentétben, a szakértői bizottság ülése folyamán a minisztérium munkatársa telefonon tájékoztatta a bizottságot arról, hogy mely pályázatokat tart célszerűnek, és milyen összegben támogatásra javasolni. Ez a javaslat összesen 122 millió 900 ezer forint összeget tett ki. A minisztérium munkatársa arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy a felhívásban megjelölt keretösszeget más forrásból megemelik, így korlátozottan, de van lehetőségük a szakértőknek az eredeti javaslataikból pályázatot támogatásra ajánlani”.

A levelet író szakértő úgy látta, mivel a szakértői bizottság függetlensége megszűnt, az ő szakmai munkája ellehetetlenült. Továbbá az elbírálás körüli tapasztalatairól leírta azt is, volt példa arra, hogy az elnök által elrendelt szünetben a testület vezetője négyszemközt ismertette a bizottsági tagokkal a minisztérium munkatársának szakértőkhöz szóló kérését. A levél írója szerint komoly pénzekhez, több millió forinthoz is hozzájuthatott olyan pályázó, felsőbb utasítás után, akinek a pályázatát a szakmai bizottság alkalmatlannak találta a támogatásra.

Gyurcsány Ferenc után tanúként idézte be Szilvásy Györgyöt és Jánosi Györgyöt is Zuschlag-ügyben a főügyészség. A kormányfőhöz hasonlóan ők is a pályáztatás rendszeréről beszéltek a nyomozó hatóságnak.

Az ügyészség jelenleg külön kezeli Zuschlag János és Weiszenberger László ügyét. Zuschlag János mindeddig nem tett vallomást, hallgat. Jogászok szerint ezzel kedvezőbb alkupozíciót alakított ki magának. Ez láthatóan zavart keltett a szocialisták soraiban. Kiss Péter a hétvégén például elszólta magát. Trógernek nevezte Zuschlagékat. Az általa használt német eredetű szó „tróger” alkalmi szállítómunkást, hordárt jelent. A szó ilyen értelmű használata sok mindent megmagyarázna az ügyben… És elindítaná a dominóeffektust.

Sándor Csilla