A Mol sikere az ország sikere – harsogja a hazai olajvállalat reklámja. A Mol megvédése nemzeti érdek – hirdetik a kormány tagjai. A hazai olajtársaság tulajdonosait szemügyre véve azonban nemigen látható a magyar nemzeti érdek. A magyar állam ugyanis mára teljesen kivonult a vállalatból, megnyitva az utat a nemzetközi szervezetek és a „szabad tőkeáramlás” előtt. Ha holnap megszűnne a Mol, az ország lakói ebből semmit sem vennének észre.

Idén immár harmadszor kezdett a Molnál erőszakos kivásárlásba az OMV. Az osztrák vállalat a két cég egyesítésére vonatkozó újabb szándéknyilatkozatot is küldött. Szeptember közepén konkrét ajánlattal álltak elő az osztrákok: 32 ezer forintot fizetnének a Mol részvényekért a tulajdonosoknak. Wolfgang Ruttenstorfer vezérigazgató pedig kijelentette, hogy az osztrák vállalat most „olyan helyzetben van”, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén kész vételi ajánlatot tenni a Molra. Mint kiderült, az egyesítés finanszírozására az osztrák cégnek 9 milliárd euró áll rendelkezésére.

Az osztrák elképzelés szerint a közös vállalkozás mind Ausztriában, mind Magyarországon tőzsdei társaság lenne, felügyelő-bizottságában jelentős magyar képviselettel. Az OMV hangsúlyozta, az ajánlat feltétele, hogy 50 százalékos, szavazatra is jogosító részvénycsomaghoz juthasson. Az osztrákok ugyanakkor jelezték, hogy már 20,2 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkeznek a Molban. A Mol igazgatósága az OMV lépé-sét ismét ellenséges felvásárlási kísérletnek minősítette és hangsúlyozta, hogy változatlanul saját stratégiáját kívánja folytatni a vállalat, és nem kíván stratégiai egyeztetésekről tárgyalni az OMV vezetésével. A Mol vezetői azt is elmondták, hogy a társaság mindig egyértelműen kifejezte, olyan partnereket részesít előnyben, amelyekben nem rendelkezik uralkodó vagy erős befolyással állami részvénytulajdonos.

Az osztrák vállalat azonban hajthatatlan, be is jelentették, hogy aktív tárgyalásokat akarnak kezdeményezni a Mol független részvényeseivel, az Európai Bizottsággal, továbbá a Mol működése által érintett egyéb felekkel. Az OMV meggyőzési kampánya olyannyira sikeres eddig, hogy szeptember utolsó napjaiban két független Mol-részvényes is bejelentette, elfogadja az OMV 32 ezer forintos ajánlatát. Először a Templeton-csoport vezetője, Mark Mobius jelezte, hogy támogatja a két cég egyesülését. Utána a Centaurus Capitals is úgy határozott, támogatja a két cég fúzióját. Randel Freeman, a befektetési cég igazgatója fel is szólította a Mol vezetését, hogy álljon le minden olyan lépéssel, ami alááshatná az OMV-vel való kapcsolat szorosabbra fűzését.

Az OMV először idén nyár elején egy váratlan akcióval növelte részesedését a Molban, azóta az a vállalat kimondott célja, hogy a Mollal karöltve Közép-Európa legmeghatározóbb vállalata legyen. A Mol azonban mind ez idáig elzárkózott az ajánlat elől, amiben a magyar kormány támogatását is élvezi.

Magyar részről az OMV-vel szemben az eddigi legkomolyabb kifogás az volt, hogy a vállalatban 31,5 százalékos tulajdonrésze van az osztrák államnak. Emiatt fejezte ki nemtetszését Gyurcsány Ferenc is. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója egy gazdasági havi lapnak pedig úgy nyilatkozott, hogy „ha egy üzleti alapon működő cég akarná megvenni a Molt (…) annak elemi érdeke, hogy működjön és minél nagyobb forgalmat és eredményt érjen el. Üzleti alapon ez az egy szempont érvényesül. Egy állami cégnél azonban nem biztos, hogy ez így van. Egy rendkívüli helyzetben például mi a garancia arra, hogy az érkező elégtelen forrásból megfelelő mennyiség jut valamennyi fogyasztónak és ebben azonos súllyal veszik figyelembe a magyar fogyasztók érdekeit, mint a tulajdonos állam polgáraiét?”

Az újságíró fel is tette a kérdést az elnöknek, hogy ezek szerint hiba volt talán a Mol privatizációja? Amire a Mol elnöke azt válaszolta, hogy „Nem. A magyar államnak ezt ajánlották a nemzetközi szervezetek, és erre hajtotta a forrásszűke is”.

A Mol nemzeti vállalatként való feltüntetése azonban erős túlzás. A Mol tulajdonosainak közel felét nem ismerjük pontosan, a cég tulajdonosi szerkezete eléggé átláthatatlan. Mindössze annyit tudni róluk, ahogyan azt a társaság honlapja is jelzi, hogy „külföldi befektetők (elsősorban intézményi)”. Valószínűsíthető, hogy például a Templeton-csoport és a Centaurus Capitals – a két társaság, amelyik legutóbb kihátrált a Mol mögül – közéjük tartozik. A jelenleg fennálló tulajdonosi szerkezet szerint a külföldi befektetők kezében 38,1 százaléknyi Mol-részvény van. Az OMV birtokában 20,2 százaléknyi van, tehát az osztrák vállalat nyár eleje óta megduplázta részesedését a Molban. Ezenkívül a francia bank a BNP Paribas tulajdonában van még 8,3 százaléknyi részvény, és a Jersey szigeten bejegyzett Magnolia Finance Ltd. nevű – állítólag magyar tulajdonlású – off-shore cég tulajdonában 5,5 százaléknyi tulajdonhányad. Összeadva ezeket a tulajdonrészeket, kiderül, hogy a Mol részvényeinek nagyjából 70 százaléka van külföldi kézben. A többi tulajdoni hányad az OTP (8,3 százalék), a Mol (8 százalék), a Magyar Fejlesztési Bank (10 százalék) és egyéni befektetők között oszlik el. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a második legnagyobb hazai befektető, az OTP tulajdonosai között 82,3 százalék a külföldi befektetők aránya, akkor egyre kevésbé látni a nemzeti érdeket a Molnál.

A magyar székhelyű olajtársaság kezdetben úgy próbálta megakadályozni az osztrák vállalat felvásárlási kísérletét, hogy elkezdte egyenként visszavásárolni saját részvényeit. Augusztusban új megoldást is talált a Mol, amikor a prágai CEZ-zel stratégiai szövetség létesítéséről szóló szándéknyilatkozatot írt alá. Az együttműködés értelmében a két vállalat közösen gáztüzelésű hő- és villamosáram-termelő erőműveket fog építeni és működtetni. Ugyanakkor a CEZ a közeljövőben legfeljebb 10 százalékot elérő részesedést szerez a Molban. A cseh vállalat várhatóan az OTP-től vásárolja majd meg tulajdonrészét.

Az OMV előretörése és az ez ellen tett üzleti manőverek felkeltették az Európai Unió illetékes szerveinek is az érdeklődését. Mielőtt bárkinek illúziói támadnának, az unió nem amiatt aggódik, hogy az állami befolyás nélkül maradó stratégiai ágazat kiszolgáltatja az állampolgárokat a multik által diktált szabad verseny piaci árainak. Az unió belső piacokért felelős biztosa vizsgálódásának oka ugyanis az, hogy a magyar intézkedések nem ütköznek-e a tőke szabad áramlásának uniós elvével.

A „tőke szabad áramlásának” pedig ezúttal a magyar parlament állhatná útját az unió szerint. Nyár óta készült az azóta lex Mol néven elhíresült törvénytervezet, amely szerint Magyarország az EU valamennyi tagállamához hasonlóan jogi szabályozással garantálná a közellátás szempontjából kiemelkedő jelentőségű cégek biztonságos működését, illetve teszi átláthatóbbá a tulajdonosi, cégjogi változásokat.

A tőzsdei szereplők azonnal tiltakoztak a törvénytervezet ellen. A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége egyenesen úgy nyilatkozott, hogy az újkori magyar tőkepiacot érintő eddigi legveszélyesebb állami támadásként értelmezhető a lex Mol benyújtása. A gazdasági elemzők is a negatív nemzetközi fogadtatást hangsúlyozták, miszerint a jogszabály olyan hatással járhat, amely a nemzetközi befektetők érdeklődését elfordítja a magyar cégek felől, mert Európában szokatlan mértékben nehezítené meg a felvásárlást, illetve a többségi tulajdon ellenére a tényleges irányítás átvételét. A Budapesti Értéktőzsde hivatalos állásfoglalása szerint azonban „a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról” szóló törvénytervezet nem lesz negatív hatással a magyar tőkepiacra.

A lex Molról hamarosan szavaz a magyar országgyűlés, úgy tűnik, a pártok között egyetértés van a jogszabály szükségességét illetően. Az Európai Unió vizsgálódása után pedig hamarosan az is kiderülhet, hogy hol az egyszeri magyar állampolgár és a nemzeti érdek helye a világpiaci árakhoz igazított benzinárak és a szabad tőkeáramlások uniós piacán.

A múlt héten a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) kötelezte 25 millió forint bírság megfizetésére az OMV-t a piacbefolyásolás tilalmára vonatkozó törvényi rendelkezések megsértése miatt. A PSZÁF közleménye szerint a hivatal megállapította, hogy a Mol Nyrt. névre szóló törzsrészvényekre 2007. június 15. napot követő időszakban kötött ügyletek során, illetve az OMV időközben nyilvánosságra hozott szándéknyilatkozatában megfogalmazottak alapján sérültek a piacbefolyásolásra, illetve a vállalatfelvásárlásra vonatkozó egyes törvényi rendelkezések. Komikus, hogy csupán ennyit tud tenni egy magyar állami szerv egy tőle már független, nemzetközi tulajdonú vállalat kivásárlása ellen. Az OMV 9 milliárd eurós költségvetését ugyanis – amit a Mol felvásárlására szán – vélhetően nem terheli meg túlságosan a 25 millió forint.

Ekkora összegeknél már szinte lényegtelennek tűnhet, de az Állami Számvevőszék szerint a Molban lévő maradék állami tulajdon (10 százalék) eladásakor az ÁPV „kifogásolható módon járt el”, és ezáltal mintegy 5 milliárd forinttal kevesebb lett az állam bevétele annak privatizációjából. A Mol bevétele tavaly közel 1,6 billió forint volt, amiből a vállalat nyeresége több száz milliárd forintra tehető. A Mol azonban az az egyik legnagyobb magyarországi vállalat, amelynek jelentős nyereségéből a magyar állampolgárokhoz szinte semmi nem jut el. Többszöri részvénycsomag-értékesítéssel ugyanis az MSZP-SZDSZ által vezetett kormány folyamatosan kivonult az olajtársaságból. A Mol részvényeket ráadásul olyan pillanatban kezdték el árusítani 2004 végén, amikor azok árfolyama folyamatosan nőtt. Az akkori 6500 forintos vételárhoz képest az OMV jelenleg 32 ezer forintot ajánl részvényenként a befektetőknek. Ez az ötszöröse a három évvel ezelőtti árnak, ami annyit jelent, hogy az állam tulajdonrészének eladásával a balliberális kormány több száz milliárd forinttal rövidítette meg a magyar adófizetőket.

Érdekes, hogy a magyar kormány több tagja, köztük maga Gyurcsány Ferenc is szeret a sikeres üzletember képében tetszelegni. Azonban úgy tűnik, ezek a sikeres üzletemberek, ha az állam vagyonáról van szó, sosem képesek a magyar nemzeti érdeknek megfelelő üzleti döntést hozni. A Mol elnökétől megtudhattuk, hogy az állam Molbeli részesedésének eladásakor is a kormány egyes nemzetközi szervezetek tanácsát vette figyelembe…

Ma már több gazdasági elemző is úgy véli, hogy a Mol osztrák kivásárlásával nem hogy a nemzeti érdekek, de még az olajtársaság jelenlegi tulajdonosai többségének érdekei sem sérülnének meg. A nagy tiltakozás mögött csupán arról van szó, hogy a vállalat jelenlegi vezetése és a mögöttük álló részvényesek védik a bonyolult tulajdoni szerkezetből származó előnyös pozícióikat.

Kállay-Nagy Szilvia