Agyrém vagy újabb ingatlanspekuláció áll a kormányzati negyed hátterében?

A kormányzati negyed tervezett luxusberuházása kapcsán újabb elképesztő hír látott napvilágot: elköltöztethetik a Nyugati pályaudvart a jelenlegi Rákosrendező területére. Mit jelent ez? Száműzhetik a főváros legszebb és egyik legforgalmasabb főpályaudvarát egy külvárosi ipartelepre? A kormányzati negyed helyszíne kitűnő, csak a Nyugati épült rossz helyre? Így azután elteszik az útból, egy értéktelennek tűnő, ám a csere miatt felbecsülhetetlen értékűre duzzadó területre? Úgy tűnik, a megalomán beruházás már mindent megelőz: a kormánynak semmi sem drága…

A Nyugati pályaudvarról átlagosan három-ötpercenként indul vonat a délutáni csúcsforgalomban. A kijelzőn világít a zöld fény, a vonat azonnal indul. Három perc múlva a következő. Mindegy, melyik személyvonatra száll az ember, Rákosrendezőn valamennyi megáll.

A vonat elindul, kigördül a gyönyörű csarnokból, amelyet Eiffel, a párizsi torony tervezője Budapestre álmodott… lassan maga mögött hagyva boldogabb korok emlékét, amikor az akkori döntéshozók a köz javát szolgálva fontosnak tartották, hogy értelmes, hasznos és esztétikus beruházások valósuljanak meg a fővárosban. A vonat gyorsít, fut tovább a jelenbe és a ma még láthatatlan, ám egyre kaotikusabb jövőbe. Útja a leendő kormányzati negyed területén vezet. A vonatablakból jól látszanak a Podmaniczky utca épületei, azután a Dózsa György út, a délutáni csúcsforgalom türelmetlenül dudáló autóival.

Tengernyi sínpár, ameddig a szem ellát. Mi lesz velük? Kiderült ugyanis, hogy útban vannak…

A kormányzati negyed terve kész, az építésére pályázatot írtak ki, ám a kivitelezési tervek még sehol, az engedélyezés pedig csak azután következhet. A MÁV a területről csak jövőre vonul le, a sínek sorsa sem tisztázott. Pedig a Nyugati pályaudvar jövőbeli szerepe és léte tőlük függ. De mit jelent mindez? A sínek felülépítéséről, vagy lesüllyesztéséről korábban is volt már szó, de arról, hogy a Nyugati pályaudvar a Rákosrendezőre költözzön, most hall először a közvélemény…

A nyilvánosság előtt eddig elhallgatott tervre úgy derült fény, hogy a Magyar Nemzet című napilap hírül adta, értesülése szerint nem felel meg a kormányzati negyed helyszíne a NATO biztonsági előírásainak, mivel a vasút közelsége növeli a terrorcselekmények kockázatát. Ekkor a kormányzati negyed szóvivője elismerte, hogy a Nyugati pályaudvar rendezésére az egyik lehetséges megoldás a főpályaudvar átköltöztetése Rákosrendezőre. Néhány nappal később a hírre Daróczi Dávid kormányszóvivő már úgy reagált, hogy mivel a miniszterelnök nem a kormányzati negyedben fogadja majd a külföldi állami vezetőket, az épület nem is kell, hogy megfeleljen a NATO előírásainak. Budai Bernadett szerint pedig ilyen előírások egyáltalán nem is léteznek. Akkor miért vizsgálják mégis annak a lehetőségét, hogy a Nyugati pályaudvar, a teljes forgalmával együtt a rendező pályaudvarra költözzön? Mert igenis vizsgálják…

Láng Balázs, a kormányzati negyed projektjének kommunikációs vezetője arról tájékoztatta a Demokratát, hogy a Nyugati pályaudvar rendezéséről még folynak az egyeztetések.

– Három lehetséges forgatókönyv verseng egymással – mondta a szóvivő. – Az egyik a sínek felülépítése, a másik a lesüllyesztése. A harmadik a Nyugati pályaudvar elköltöztetése. Igen, ez a variáció is szóba került – ismerte el a kommunikációs vezető. – A szakértői egyeztetéseket követően az év végéig megszületik a döntés.

Akik a környékbeli településekről vonattal járnak a fővárosba dolgozni, pontosan tudják, mit jelent a vasúti közlekedés. Ők nem az autót választják, hogy eljussanak a munkahelyükre, vagy az iskolába. A fővárosi főpályaudvarok legnagyobb értéke éppen az, hogy a belváros szívében teszi le az utasokat, ahonnan a lehető legkevesebb átszállással célba érnek. A számok magukért beszélnek.

– Napi hárommillió utazási alkalomról van szó, ami körülbelül 700 ezer gépkocsi forgalmának felel meg – mondta a Demokratának Fónagy János, az Orbán-kormány közlekedési minisztere, a Fidesz fővárosi elnöke. – Ahelyett, hogy arra törekednének, hogy csökkentsék a közúti terhelést, és a főváros 60-70 kilométeres körzetéből a lehető legkevesebb átszállással be lehessen jutni vasúttal a városba, sorra látnak napvilágot olyan javaslatok, születnek döntések, amelyek a vasúti közlekedést egyre inkább háttérbe szorítják. Azzal szoktak érvelni, hogy a vasút teljesítménye az elmúlt húsz évben jelentősen visszaesett, már nem kell annyi szenet, vasércet átrakni. A Rákosrendező szerepe is átalakult. De nem az lenne a cél, hogy az elveszített mennyiséget újra a vasútra tereljük? Emellett egy főpályaudvar nem csupán vasúti csomópont, hanem a közösségi élet színtere, agóra, fontos térszerkezeti elem. Ezért nem mindegy, hogy néznek ki az aluljárók, hogy milyen a pályaudvar környéke – foglalta össze a véleményét Fónagy János. Az utasok is megdöbbenve fogadták a hírt a Nyugati pályaudvar esetleges elköltöztetéséről.

– Mindennap vonattal járok dolgozni. Dunakeszin lakom – mondja az egyik utas, aki kétségbe esett, amikor hallotta, hogy a Nyugati pályaudvart Rákosrendezőre száműzhetik.

– Már tényleg nem tudják, hogy mit találjanak még ki. Kormányzati negyedre van pénz, a koszos, graffitis vonatok kitakarítására nincs. Az ablakon nem lehet kilátni, olyan sárga, szürke, vagy fekete a ki tudja, milyen kormos, olajos, rozsdás szennyeződéstől. A mellékhelyiséget pedig jobb, ha nem használja az ember. Ezzel kellene inkább foglalkozni, meg a menetrend betartásával – véli egy utas, aki el sem tudja képzelni, hogyan jut majd el mindennap Rákosrendezőről a Kálvin térre dolgozni.

– A környéken nincs metró, sem villamos, az összes buszjárat legalább negyed óra gyaloglásra van attól a várostól elzárt iparterülettől – teszi hozzá a mellette ülő hölgy.

– Kóbor kutyák, lehangoló környék, mindenfajta közlekedési lehetőség nélkül. Aki Rákosrendezőre akart utazni, az eddig is vonattal ment. Egyébként a terület szinte megközelíthetetlen. Hogy oda költözzön a Nyugati pályaudvar? Teljes képtelenség – ráncolja a homlokát a hölgy.

A vonat lassít, majd megáll Rákosrendezőn. A műemlék vasútállomás épületét belülről fagerendák tartják össze, nehogy összedőljön. A peron, amelyet a közelmúltban építettek át, az állomásépülettől körülbelül száz-százötven méterre került: ha egy idősebb ember akkor indul el a csomagjaival a váróból, amikor bemondják, hogy vonat érkezik, akkor garantáltan lekési. A szerelvény nem időz itt, máris indul tovább. A forgalmi iroda egy konténerben kapott helyet, mögötte mobilvécé…

Ez az állomás nem annyira az utasforgalom, mint inkább a teherforgalom és a vasútüzem működése szempontjából fontos: a rendező pályaudvar a forgalomszervezés és kocsirendezés színtere. Gurítódombon érkeznek a vasúti kocsik, egyesével, hogy a megfelelő sorrendbe rendezzék a szerelvényt. Ez a művelet többnyire éjjel zajlik, amikor szünetel a személyforgalom, a síneket tehervonatok használják. Rákosrendező inkább ipartelepre, mint állomásra hasonlít. A régi állomásépületben a jegypénztáron kívül már csak a kocsma működik, ahol a helybeli részegek kortyolgatnak naphosszat. Lehangoló látvány.

A váltókat a teherpályaudvaron kézzel kell átállítani, csakúgy, mint a sorompók egy részét. Megcsörren a telefon a bakterházban, a bakter kimegy és letekeri a sorompót. Ha elment a vonat, újra feltekeri. Ez volna a Nyugati pályaudvar új, lehetséges helyszíne?

– Mindenre azt mondják, nincs pénz – sóhajt a vasutas.

– Azelőtt mindig hoztak szép muskátlit, petúniát, minden vasútállomás előtt gondozott virágosládák sorakoztak… Annak az időnek vége. Bár lehet, hogy hamarosan megváltozik itt minden. Tegnap öltönyös-nyakkendős urak érkeztek. Az igazgatóságból voltak itt, úgynevezett állomásbejárásra. Errefelé feltűnik az ilyesmi. Nem jön ide soha senki. Mindenki látta, amint térképekkel, tervrajzokkal a kezükben körbejárták a Rákosrendező egész területét, még a gurítót, az iparvágányokat is – mondja a vasutas, aki arra gondolt, hogy a hír a Nyugati pályaudvar kitelepítéséről alighanem igaz lehet.

De vajon feltették-e már a kérdést, hogyan lehet megközelíteni Rákosrendezőt? Mert a válasz ez: leginkább gyalog. A legközelebbi buszmegálló ugyanis negyedórányi járásra van, járda nélküli, kivilágítatlan ipartelepen keresztül. A Reitter Ferenc utcában megáll a 20-as és a 30-as autóbusz, a Béke téren, ami 20 perc gyalog, a 32-es autóbusz. A villamos is messze van, a legközelebb az 1-es áll meg, húsz perc járásra Rákosrendezőtől. A legközelebbi metróállomás az Árpád hídnál van, amelyre úgy szállhatunk fel, ha előtte kigyalogolunk a 32-es busz megállójába, majd utazunk még négy megállót. A zuglói oldal még ennél is elérhetetlenebb. A Mexikói úti földalatti megállója félórás gyalogtúra, vagy húszperces séta és két megálló a 25-ös busszal. Autóparkoló a környéken sehol, a közút és a vasút egy síkban találkozik, három, egymástól független sorompó keresztezi a közutat. Van, hogy fél órát is várni kell, mert mire felnyílik az első sorompó, leengedik a másikat. A helyszín tehát teljesen alkalmatlan, kár is minden vizsgálatért. Elég, ha kimegy az ember Rákosrendezőre és alaposan körülnéz.

Vitézy Dávid, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnöke egyszerűen közlekedési nonszensznek nevezte a Nyugati pályaudvar esetleges elköltöztetését.

– Elvágni a Nyugati pályaudvart a várostól, megszüntetni, elköltöztetni a vasutat, ez oly mértékű rombolás, hogy semmilyen formában nem támogatjuk – mondta a Demokratának a VEKE elnöke. Vitézy Dávid úgy véli, erre a for­ga­tó­könyv­re semmi ésszerű magyarázat nincs, kizárólag valami ingatlanspekuláció állhat a háttérben.

Rákosrendező mint az egyik legforgalmasabb főpályaudvar leendő helyszíne teljesen alkalmatlan: nemcsak műszaki, technikai, földrajzi, közlekedésbiztonsági és közlekedésszervezési problémákat vet fel, hanem a tulajdoni helyzete is meglehetősen sajátságos… Az ember azt gondolná, hogy Rákosrendező és a környéke a MÁV tulajdonában van. De nem ez a helyzet.

Az ingatlan-nyilvántartás szerint a 24 hektáros telek egyik tulajdonosa 2000/ 244939 tulajdoni hányaddal a Coop­in­ter Ipari Termékgyártó és Szolgáltató Kft., amelynek ügyvezetője Hujber Ottó MSZP-közeli nagyvállalkozó, aki még 1991-ben szerezte meg a területet a MÁV-tól. Így azután nélküle, illetve az ő beleegyezése nélkül a Rákosrendezőn nem lesz főpályaudvar. A Coopinter Kft. a telket nem használja, a környék is elhanyagolt, ám az értéke felbecsülhetetlen. A kormányzati negyed kapcsán pedig most egyenesen az egekbe szökött…

Mi tehát a legvalószínűbb forgatókönyv? Eladja a telket a MÁV-nak a nagyvállalkozó? A vasúttársaság 16 év elteltével horribilis összegért visszavásárolja valamikori ingatlanát? Cserébe eladja a Nyugati pályaudvar területét az államnak, hogy megépüljön rajta az az épület, amelyre az égvilágon semmi szükség nincs, ráadásul megközelíthetetlen, ronda és méregdrága?

Ha ezt a tervet elfogadják, elvágják a fővárost a vasúttól. A fővárosiak innentől kezdve, ha utazni akarnak, szálljanak vonatra a külvárosban, a Budapestre látogatók pedig szálljanak le Rákosrendezőn, mivel a vonat nem megy tovább. Aztán irány a belváros gyalog. Gyurcsány kormánya ugyanis a luxusbarakkokban csendet akar.

Hernádi Zsuzsa