Utolsó

Valamelyik reggel a bocitekintetű miniszter asszonyunk arra kérte az őt faggató riportert, legyen türelemmel, amíg az egészségügy gépezetébe becsavarják az utolsó csavart is. Vessünk egy pillantást a masinára, mielőtt a sróf a he­lyére kerül. Régi, megrögzött szociszavazó ismerősöm sérvet kapott. A háziorvosa háromszáz forintért kiírta és figyelmeztette, ne halogassa a műtétet, mert áprilistól – hála a szociálisan érzékeny kormányunknak – munkaszerződését táppénz idején is fel lehet mondani. A kórházban közölték vele, a hasfalába hálót kell beépíteni, aminek a darabszámát az OEP limitálja, tehát várni kell. Újabb háromszáz forint, újabb beutaló, de a másik kórházban sem volt háló. Eltelt egy bő hónap, mire a szavazó ágyhoz jutott. Másnap megkérték, menjen haza és holnap jöjjön be újra. Akkor aztán megműtötték, de a hasfalát erősnek ítélték, így a hálót kispórolták. Amíg lábadozott, egyszer sem hőmérőzték, mert két emeletnek egy szem hőmérője volt és nem került sorra. A szomszéd ágyon fekvő betegnek két szem gyógyszert rendelt az orvos – és ez nem vicc! – az egész sebészeten csak egy szem volt. A másikat egy nővér szerezte valahonnan. Hosszas lábadozás után a szavazónk újra munkába állt. A sérve ismét fáj – talán a megspórolt háló miatt – , de már nem mer orvoshoz menni. Negyedévig volt táppénzen, fél hogy ezt még egyszer nem nézik el neki. Dolgozik sajgó hassal, és ahogy ő mondja, készül a választásokra. Íme a gépezet, amelyből még hiányzik az utolsó csavar. Lehet hogy a bocitekintetű miniszter asszony nem is gépre, hanem koporsóra, és nem is az utolsó csavarra, hanem az utolsó szegre gondolt, miközben hazug miniszterelnöke a kórtermek internetes kapcsolatáról vizionál? Védekezzünk! Az utolsó töltényig! M. S., Miskolc

Hivatásos nyafogók

Gusztos Péterünk már megint nyafog. Legnagyobb bánata az, hogy azzal a hatalmas kárral, amely elértéktelenítette az autóját, nem tudja Orbán Viktort vádolni. (De ha közli velem, hogy mikor és hol kaphatjuk meg elértéktelenedett kocsiját, saját megbízható szerelőmet küldöm a tetemes kár – 3000 forint! – azonnali kijavítására. És minden költséget vállalok, nehogy már a biztosító helyett a Fideszhez nyújtsa be a számláját. Számomra teljesen érthetetlen, hogy egy ilyen nagy volumenű politikusnak még nem adtak (páncélozott) szolgálati kocsit. És még le akarják állítani a biztonságot jelentő páncél-Audik vásárlását! (Háládatlan nép, bunkók, amihez ki lehet kötni egy csónakot – Gusztos után, szabadon.) Eddig is mindig csak nyafogott. Nem sikerült kinyafogni az árpádsávot az amerikai lobogóból, de a Nemzetvédelmi Hivatal címerében lévőt a turulmadárral együtt elfogadhatónak tartja, vagy csak nem meri emlegetni. Aztán nyafogott a turulmadár miatt, de sem a vár főbejáratát díszítő, sem a bánhidai (nemrégiben Tatabányához átrepült) turult sem meri emlegetni és létüket kifogásolni. Pedig ezeknek a kezében is kard van. Vajon mit taníthatott a tanító néni Gusztosnak a magyar szimbólumokról, hiszen nemrégiben már a koronáról is nyafogott. A másik nyafogót, szeretett Ildikónkat most Zuschlag elvtárs taszította a végveszély peremére, hiszen az ügy jelenlegi állása szerint elég nehéz lesz egy feddhetetlen miniszter(elnök)öt kihúzni a sz…ból. Szerencsére már több évtizednyi gyakorlattal rendelkeznek, így most is sikerülni fog, biztos vagyok benne. Kár az ügyészeknek ilyen ügyekben hepciáskodni! És a bátortalan nép jóvoltából (és félelméből) tovább fognak felettünk uralkodni. Főszerepet fognak játszani a most még „veszélyben” vergődő legértékesebb államtitkáraink. Hajrá, ügyészek! Sátory János, Tata

Nehéz lesz!

2007. szeptember 16 – Vasárnapi Újság a Kossuth rádióban. A vendég 3/4 8-kor az országgyűlés elnök asszonya. Elmondja, vissza kell szerezni pártja becsületét és hitelét. Úgy gondolom – és ezzel talán nem vagyok egyedül – nem lesz könnyű! Aki csak kicsit is ismeri e párt elitjének múltját és jelenét, tudhatja: teli vannak zűrös ügyekkel. A közvélemény csak az úgynevezett „piti” ügyekről tudhat (Kabai, Zuschlag, Weiszenberger stb.). Az igazán nagy halak röhögnek a markukba, ők ugyanis különös védelmet élveznek. Miközben falaznak a korrupciónak, van aki nem átallja kijelenteni: ki kell irtani még a csíráját is! Régről tudhatjuk, ahol a pénz szagát érzik – alapítványi, vállalkozási pályázatok -, ott mindig megjelennek a zsákmányra éhes hiénák. Mert mit ér a hatalom sok pénz nélkül!? Elnök asszony pedig – ha fent ül a magas pulpituson – szíveskedjék a hozzá oly közellévőkőn alaposan végigtekinteni és mélyen elborzadni. Ha ez nem elég, gondoljon 2004. december 5-re, a koalíciós partnerre vagy a nyilvánvaló csalással megnyert utóbbi két parlamenti választásra. Szóval: nehéz lesz! Mika Miklós, Törökbálint

Gyűlölet a köbön

A kormány dolga, hogy törvényjavaslatokat nyújtson be a társadalom igényei és szükségletei szerint. Készítik is szorgalmasan a gyűlöletbeszéd elleni javaslatukat. Én ezután nem merek gyűlölni, mert börtön vár rám. Ugyanezt egyszer már megtették a balliberálisok, de az Alkotmánybíróság elutasította. Akkor ütközött a szólásszabadsággal. Vajon másodszorra már nem fog ütközni? Olyan ez, mint Amerika hódító háborúi., Vietnamból szégyenszemre kikullogtak (sok év és sok véráldozat után), de a kudarcból nem okultak. Ugyanúgy belekezdtek Irak „felszabadításába” is. Csak befejezni nem tudják. Én valahogy nem szeretem, ha idegenek kívülről (és távolból) „felszabadítanak”. Minket, magyarokat a közvetlen szomszédunk részesített ilyen örömökben. De maradjunk csak az MSZP gyűlölet elleni törvényjavaslatánál. Engem a szüleimen kívül már az óvó néni arra tanított, hogy mindig igazat kell mondani. Mit tegyek, ha (okkal, vagy ok nélkül) gyűlölök valakit, valakiket? Hazudjak, vagy valljam be negatív érzelmeimet és dutyiba kerüljek? Az a véleményem, hogy parancsszóra (fenyegetésre) nem lehet sem gyűlölni, sem szeretni. A nóta is azt mondja: Szerelemben nem parancsol a bíró! Ha ezt az elvtársak nem látják be maguktól és erőltetik a törvényt, az bumerángként visszaüthet rájuk. Mert ugye azt senki sem gondolja, hogy a volt „élcsapat” mentes a negatív érzésektől. Elgondolkoztató, hogy ezt a törvényjavaslatot miért nem Orbán Viktor nyújtotta be! Nekik a gyűlölet miatt nincsenek gondjaik? Azt mondom, ne próbáljuk a szeretetet törvénnyel kikényszeríteni! Bizonyára megvan az oka annak, ha valakit gyűlölnek. Javaslom annak, akit illet: Ha fáj, hogy gyűlölnek, légy szeretetreméltó! Kövér Károly, Szeged

A pénz ördöge

Olvasom a Gépújságban (Vörös Zászló, Népújság), hogy: „A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a 2007/2008-as tanévben, tekintettel az elmúlt évben tapasztalt érdeklődésre, újra felvételi vizsgát hirdet a Nyelv és beszéd az előadás-művészetben címen, mesterfokú, négy szemeszterre terjedő műsorvezető-képzésre. Kiemelten a rádió- és tele­ví­zió­stúdiók munkatársainak, illetve azoknak a színművészeti és más egyetemi végzettséggel rendelkező fiataloknak a jelentkezését várjuk, akik ezen a téren szeretnének szakképesítést nyerni. Az egyetem szaktanárai mellett (neptunos RMDSZ-esek, TO.), a vendégprogram keretében, Baló György, a Magyar Televízió kulturális igazgatója, dr. Sípos Pál, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztője, Kóos Anna, a Román Televízió magyar adásának szerkesztője is részt vesz az oktatásban.” Na, Erdélybe is exportálják a Magyar és a Román Királyi Televízió színvonatlanságát és gazemberségeit. Baló, a szimpatikus Morvai Krisztina gazember férje, Kóos Anna pedig az unszimpatikus Markó Béla jelenlegi felesége. Ha zsebre dugható pénzről van szó, az erkölcs már ötödrendű. A politikai promiszkuitást a pénz ördöge generálja. Így teszik tönkre vidáman még jobban a Kárpát-medencei magyarságot a minden oldalbeliek, ha pénzről van szó! TO., Mikháza

A szavak ereje

Az „édesanya”, amikor gyermekei elé teszi az ételt, mindannyiszor elismétli: anya csak egy van. A „jó barát”, mikor pénzt kér kölcsön, nem felejti el megjegyezni: adni nagyobb öröm, mint kapni, a másik rávágja: jó tett helyébe jót várj. A „kedves” az együttlét után úgy hízeleg a párjának: ugye, ma megint remekeltem? A Kossuth rádióban számtalanszor elhangzik az ismerős-torz szólam: a szavak ereje. Te jobbra érdemes „emeregy”! Hogy kapaszkodhattak a hátadra ilyen kifordult lelkű vezetők, akik rádaggatják az efféle csúfságokat? Jó lenne mielőbb lerázni őket magadról! Molnár Miklós, Debrecen

Spóroljunk!

Az ország igen rossz anyagi állapota miatt bizony igazán indokolt lenne a spórolás…A szeptember 18-i Magyar Nemzetben olvastam, hogy már nagyon nagy a készülődés kormányberkekben az október 23-i ünnep tekintetében: megtudhattuk azt is, hogy egy Cipruson bejegyzett offshore cégre bízták – nyilván mint legméltóbbra – az ünnepségek rendezését. Ezúton kérjük a már egyre fogyó létszámú „valódi” 56-osok nevében, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezdje azon a spórolást, hogy ő és környezete távol marad a mi ünnepünktől – így legalább nem kell majd a fent jelzett cég számára a sok száz milliót kifizetni. Simon Istvánné, Bp.

Szombat reggeli nyál

Mit szólnak ahhoz, hogy Verebes Istvánnak, a közszolgálati tévé Nap-kelte műsora dúsgazdagon megfizetett, beszédhibás lakájának a fia 70+20 millió forintot kapott filmrendezésre a közös kasszából. A fiú ugyan semmit sem tett le az asztalra, most végzett Londonban, nagyapja viszont a Vígszínház párttitkára volt, az apja pedig, aki már Grósz elvtárs valagát is kinyalta, most a közszolgálati műsorvezetője. A blogjában tavaly ősszel személyesen „éltes, büdös bunkóknak” nevezte a Kossuth térieket és azt javasolta nekik, hogy „húzzanak nagyon gyorsan a büdös p…ba!” Verebes, ez a korrupt, tehetségtelen színész, sikertelen színigazgató kilenc éve közszolgálati. Szombatonként nyálcsorgatva cicikről és popsikról röfög a Nap-keltében néhány tucat szerencsétlen tyúknak. Ezért a finom kulturált közszolgálatiságért több milliót kap Gyárfás Tamástól, aki viszont beszállító a közszolgálatiba, mert azok maguktól még erre se lennének képesek. A Mikroszkóp színházban október 20-án, 21-én és 27-én lesz Verebes politikai kabaréja. Ezen készíti elő a nemzeti ünnepünket, illetve értékeli azt – nyilván a blogjában megismert finom, kulturált stílusában. Meddig kell még az ilyesmit elviselnünk? Kéry Pál, Budapest