Züllesztés

A szegedi kórház egyik orvosa lelkiismereti okokra hivatkozva visszautasította borítékomat a hálapénzzel. Ez az emelkedettség mély benyomást tett rám, mert hazánk?ra az orosz megszállás óta az erkölcsi romlás jellemző. Még a szótárunkból is kikopott a jellem és a gerinc kifejezés. A vörösök hatvan éve szabadon „kaszálnak” ebben az országban (is). Kezdetben ezt úgy tették, hogy beköltöztek (mondjuk) a Recskre internáltak lakásaiba. Később, amikor (önérdekből) eltörölték az „ősi egyenlősdit”, egy új gazdasági mechanizmus kezdődött. Akkor az elvtársi gazdagodás forrásává a magas vezetői fizetések meg a „mellékesek” váltak. Évtizedek alatt a pénz szépen akkumulálódott. A zsíros állások jövedelme mellett talán eltörpült a kis elvtársak (alapszervezeti tagbélyegfelelősök) által besöpört „hűségmorzsák” jelentősége, de az ő szerényebb képességeiknek a morzsa éppen megfelelt. Kis és nagy elvtársak emelkedését egyformán szolgálta, hogy egymást agyba-főbe dicsérték, jutalmazták, kitüntették, előléptették, majd a plecsnik igazságos voltát a köznépnek megmagyarázták. (Agit-prop osztályok, ma: kommunikáció.) Néha a pártonkívülieknek is odalöktek valamicskét, hogy a képet összezavarják. A vörös gazdagodásra a rablóprivatizáció tette föl a koronát. A tűzhöz közel ülők – a korábbi megtollasodások és a haveri-elvtársi bankkölcsönök segítségével – elprivatizálták maguknak a kisemberek köztulajdonát. Így a zavaros, exlex időkben gyanúsan rövid idő alatt milliomossá, újgazdaggá, burzsuj elvtárssá váltak. Mindezzel ellentétben áll a borítékot visszautasító orvos emberi tisztasága, ami bennem reményt ébreszt. A 60 éve tartó romlás és züllés egyszer visszájára fordulhat, ha belátják az emberek, hogy „a fejétől bűzlik a hal”. Kár, hogy erről a kicsiknek kellene meggyőzni a nagyokat. Kövér Károly, Szeged

Gondolatolvasó

A televízió kereskeselmi csatornáin serénykednek erőt adók, kártyából jövendőmondók és még ki tudja kik, saját magukat különleges képességekkel megáldottnak mondók. Gondolatolvasó talán még nincs. Ezért javaslom Lendvai Ildikónak ezt a szerepet, bár azt hiszem, nem lenne nagy sikere, ha ennyire „melléolvas” gondolatban, mint tette ezt Orbán Viktor esetében. Orbán Viktor az államfő jogkörének megerősítéséről beszélt, de Lendvai gonosz agyában ez úgy tudatosult, hogy a Fidesz elnöke szerencsétlennek, gyöngének tartja az ország első emberét. Tovább szőve ármánykodását, már azzal is vádolja Orbánt, hogy ha nem lehet miniszterelnök, akkor köztársasági elnök szeretne lenni. Vajon Lendvai Ildikó egész életében csak nyalonc szeretne lenni? Nem vágyik, vagy nem képes többre? Mit akar most elérni Sólyom Lászlónál? Véleményem szerint köztársasági elnökünk nincs rászorulva Lendvai Ildikó védelmére, különösen nem Obán Viktorral szemben. Sólyom nagyon jól tudja, hogy Orbán nem olyan alantas, mint ahogy szeretnék őt láttatni a kommszocik. Akkor, amikor Gyurcsány nagyon tiszteletlenül viselkedett Sólyom Lászlóval szemben, miért hallgatott? Akkor nem érezte fontosnak nyalonc szerepét? Szerinte Sólyom László csak akkor megosztó politikus, ha nem feltétlen nekik ad igazat? Tanuljátok már meg, hogy Sólyom László nem Göncz Árpád utódja! Czető Lászlóné, Bp.

Kiszámíthatatlan

Hatalmas rendőrségi készültség volt nemrégen Miskolc belvárosában. Kiderült, Ferenc testvért várták Horváth kisasszony társaságában a városi kórház egy új részlegének átadására. A rendezvény rendben zajlott, emitt tapsolók, amott tüntetők, aztán mindenki szépen elment haza. Legalább is azt hittük. De a díszes társaság kivonult megnézni a felújított diósgyőri gimnáziumot is. Ahogy előbb, itt is fogadóbizottság: az egyik oldalon megrendelt, a másikon hívatlan. Akkor történt a malőr, Gyurcsány egy váratlan balfordulattal átrohant az úton, a villamossíneken a pfujolók közé. Ettől, mi tagadás, páran szintén futásnak eredtek, talán nem akarták, hogy lecsukják őket. De a bátrabbak ott maradtak, és a hírek szerint negyedórás párbeszéd zajlott köztük. A helyi lojális sajtó erről már nem számolt be, nem tudni, ez a beszélgetés is olyan hangnemben zajlott-e le, mint Fodor Gábor és a hajlékalan közötti. Szóval a társalgás témája titok maradt, de az kiderült, hogy Gyurcsány teljesen kiszámíthatatlan és ilyesmire már azt szokták mondani, hogy ezen a szinten ez már nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet. Itt az ideje hát, hogy az ellenzéki politikusok keressék meg végre az általuk oly sokszor emlegetett becsületes, nacionalista frakciótagokat, mert Gy. ámokfutását csak a saját emberei állíthatják meg. Meg kell velük értetni, hogy az a képviselő, aki önös érdeke miatt végignézi hazája teljes szétzüllesztését, nem lehet becsületes! Ráadásul ez a viselkedés nemcsak aljas, de ostoba is, mert ennek a történenek, ha ők nem lépnek, csak rossz vége lehet. Vagy elszakad egyszer a cérna és annak beláthatatlan következményei lehetnek, vagy teljes apátiba süllyed az ország, és akkor annyi embert sem tudnak majd megszólítani, amennyi még egyszer az életben beszavazná őket a parlamentbe. Juhász Margit, Miskolc

Na ugye?

– Ne lacafacázzon. Gyerünk, húzzunk bele. Mondja már, mi van abban a zárójelentésben? – Nyugalom, kedves uram! Ez a hosszú anyag a vizsgálatok eredményeit, a konzílium által összefoglalt végkövetkeztetést tartalmazza. Ezt nekem, előírás szerint az elejétől a végéig ismertetnem kell önnel. – Ne totojázzon már! Engem csak a lényeg érdekel, a részletekkel nem foglalkozom. Ajálom, hogy ne hozzon ki a sodromból! A hétszázát, alattvaló! Hajtsa végre az utasításomat! – Kérem, uram, higgadjon le. Már mondom is a lényeget. A beható vizsgálatok alapján megállapítható, hogy ön egy szenvedélyes ember. Egyes megnyilvánulásai ugyan félreértésekre adhatnak okot, esetenként úgy is tűnhet, hogy a reakciói, mondjuk úgy, nem egészen szokványosak, de az viszont határozottan kijelenthető, hogy ön nem bolond. – Hahaha! Na ugye! Az a sok hülye barom meg azt híresztelte, hogy idegileg nem vagyok rendben, meg hogy valami hibádzik nálam. Hahaha! Na de ezután úgy kicsinálom őket, hogy csodálkozni fognak. Ha lesz rá idejük. – Talán nem kéne! – Maga csak ne adjon nekem tanácsot, alattvaló, mert bezáratom ezt a kócerájt, magát pedig száműzöm a gyarmatokra. Világos? – Igen, uram. De esetleg… – Láthatja, hogy lendületes ember vagyok. Azt nagyon nem szeretem, ha mindenféle alakok gátolnak az elképzeléseim megvalósításában. De nem is engedek a gáncsoskodóknak. Az már biztos. Érti? – Hogyne érteném. Én csak… – Elég! Ha ilyen szépen tisztázódott az ügyem, már itt sem vagyok. Várnak a kihívások. Adja ide azt a papírt! Hol kell aláírni? Ja, és azonnal adja vissza az elkobzott koronámat, jogaromat és az országalmát! Keszthelyi István, Bp.

Rossz lelkiismeret

A Malina Hedvig-ügyről és a szlovákok magyargyűlöletéről jut eszembe: Apám mesélte, hogy van egy szlovák építész ismerőse, aki azt mondta, hogy azért ilyen fura a szlovák történelemszemlélet és politika, mert beleőrülnek abba, hogy az országukban majd mindent a magyarok építettek. Pl. a szolvák kormány a volt magyar püspöki helynöki palotában van elhelyezve. Nincs identitásuk, önálló történelmük és „valahogy” rossz a lelkiismeretük is. Sosem volt, sosem lesz ország. Ezért az agresszivitásuk. Apám mesélte. Elhiszem neki. Daxner Gábor, Bp.

Temetők

Marosvásárhely utcáit koptatva azon gondolkoztam, hogy vajon az RMDSZ közeli és távoli történészek, miért nem írnak arról, bő illusztrációkkal megspékelve, hogy Marosvásárhely központi temetőiben miért csak magyar sírok vannak, s hogy miért kerülnek a románok a város peremén nyitott új köztemetőkbe? Milyen szép vetítétes előadást tarthatna az EU-ban Kellemetlen Atilla RMDSZ-es európai parlamenti képviselő arról, hogy mikor és miért románosították el Marosvásárhelyt. Aztán a két főtéri otromba nagy román templomról miért ne lehetne világgá kürtölni az igazságot, hogy azokkal 1918 után rondították el Marosvásárhely történelmi központját? Hát ezzel a két román templommal is szépen lehetne illusztrálni a Balkán legnagyobb újkori expanzionistáinak „vitézségeit”. A románok nem hoztak kultúrát Erdélybe, hanem kultúrát romboltak: magyart, szászt stb. TO., Mikháza

Kaptafa

Kémszabó István filmrendező, hajdani jó filmek rendezője és az utóbbi jó tíz év szakmai és általános megmondóembere újra felütötte a fejét. A spionságával kapcsolatos mellébeszélése, mosakodása és egyáltalán az egész balhé után, amint azt a jobb ízlésű emberek (a Szabó István lelke című kitűnő Magyar Nemzet-cikk is annak idején) tanácsolták neki, abbahagyta a közszereplést. Úgy látszik, eddig bírta ki a rádió és a tévé „színpada” nélkül. De a feltűnési, szereplési mánia győzedelmeskedett. Kiváltképp, hogy a nagy elődök közül kettő nemrégen meghalt, (Bergmann, Antonioni), s méltatni kellett a tevékenységüket. (Persze nézhetnénk a szereplésének előnyeit is: legalább nem Jancsó Miklós okoskodott a Nap-keltében, bár nem hiszem, hogy más fórumokon nem mondta el „meztelen” véleményét.) Mondhatnám erre a szereplésre: Szabó István lelke rajta, hogy nem hallgatott az okos tanácsra. „A pszichológiai egzaktságtól az absztrakcióig terjed…” – kezdte az egyik szakmondatát, de hogy mi terjedt odáig, már nem tudom, mert mire megfejthettem volna, hogy a négy szó mit is jelent, már azt mondta, hogy: „Nem hiszem, hogy lokalizálni kellene Antonioni helyzetét” (nyilván azt akarta mondani, hogy: besorolni, rangsorolni stb., csak hát az nem lett volna elég „inteligencs” fogalmazás.) Persze lehet, hogy rosszul hallottam és nem a helyzetét, hanem a helyét nem kéne lokalizálni. Ez utóbbi fogalmazás persze alig lett volna rosszabb az előbbinél. De ne részletezzük, még azt hiszi valaki, hogy a bögyünkben van a Kémszabó és nem a szabósága (a gyérülő és egyre gyöngébb filmjei miatt), hanem a spionsága miatt „szőrzünk” és elemezzük a fogalmazását (bár ennek a valakinek lenne némi igazsága!). Nemcsak azt szeretnénk, hogy a suszter visszatérjen a kaptafához (csak most nehogy a besúgásra értse!), hanem azt, hogy ne okoskodjon a nagyközönség előtt. A múltkor is rossz vért szült a dolog. K. J., Budapest

Naivitás

Szálljanak magukba és ne vegyék nagyon olcsón és ne adják nagyon drágán a dinnyét a kereskedők, mert ez nem jó a termelőknek és nem jó a fogyasztóknak – mondta a minap (az idei dinnyemizériára utalva) Magda Sándor mezőgazdász, országgyűlési képviselő, népnyúzó csomagokra „igen” gombot nyomogató. Naiv kérése helyett buzdíthatta volna Magda gazda a termelőket arra – ha egyáltalán ismeri a régen alkalmazott, jól bevált módszert -, hogy hozzanak létre Hangya Szövetkezeteket. Pl. míg a kereskedő a kamilla beváltásáért 2-3 fillért, addig a Hangya 15 fillért fizetett ezerkilencszáznegyvenegyben. Ez jó volt a gyógynövénygyűjtőknek és jó volt a helyi közösségeknek. Így a rövidre zárt kereskedelemből kiensek a kufárok. Most pedig Gyurcsány Ferencnek és a jelenlegi kizsákmányolók kis csoportjának mondom: szálljanak magukba, és ne tegyék tönkre a családokat, a nyugdíjasokat, országunk egész jövőjét a reformnak nevezett blöffel, porhintéssel. Az ország iszonyú adósságát ne növeljék tovább. Tisztelettel ezt kéri (naivan) egy nyugdíjas: O. Gy., Cegléd