Mi is a design? Ma már szinte minden, ami körülvesz. Észre sem vesszük, hogy valakinek az igényes vagy pocsék ízlésével mosunk fogat, hogy sokatmondó vagy tömegbe simuló stílusával rúzsozzuk a szánkat, hogy szegényes vagy merész képzeletére helyezzük a tomporunk, hogy tompa vagy kifinomult érzékenységében kavargatjuk a kávénk, hogy impulzív vagy fásult ötleteire várunk a megállóban. Nemcsak a bútor design, vagy a ruha, az autó, a mobiltelefon és a karóra, hanem design szinte minden, amit látunk mátrixként az utcán vagy a lakásunkban, mások jó vagy rossz gondolatainak eredménye. Még a betűk sem csak úgy vannak régtől fogva, pedig azt gondolná az ember, de még az egyszerűnek tűnő Helveticát is tervezték, épp most ötven éve. Mindent kitalált valaki: Új színeket, formákat, anyagokat. A design valóban hat a közérzetünkre, a teljesítményünkre, lelkivilágunkra, vagy akár bosszantóan sűrű változásaival a gazdaság fejlődésére.

Nemhiába nevezik sokszor korunk polihisztorainak a valódi dizájnereket. Az ipari formatervezők igen összetett munkafolyamatot végeznek, többféle szempontot figyelembe véve, amelyek közül a közhiedelemmel ellentétben csak az egyik az esztétikai. Nemcsak a megjelenést alakítják ki, hanem a funkcióhoz alkalmazkodva megtervezik a szerkezetet, s ha az elektronikus eszközöknél ha nem is ők találják ki a termék működését, de például a bútor-, a divattervezésnél már igen, ezenkívül tömeggyártásról lévén szó, mindezt hatékony gyártási, elosztási és értékesítési folyamatokhoz igazítják, miközben bevezető szándékkal ki kell emeljék a tárgy egyedi, értékes tulajdonságait is. A valódi dizájn tehát nem merül ki az ötletesen vonzó vagy extravagáns, modern külsőben, amire sokszor hallani a „dizájnos” jelzőt. A piaci versenyben jelentős előnyt jelent egy tárgy külső formája, ami a fogyasztói választásnál sokszor elsődleges szempont még az elektronikus készülékek esetében is, legyen szó mobiltelefonról, hűtőgépről, kocsiról, laptopról… Sok esetben a reklámok üzenetei is ezeket az értékeket emelik ki. Az életérzést, amit a megjelenésük fejez ki.

A Design Hét legnagyobb eseménye idén is a Formatervezési Díj átadása volt, ezek a munkák a kiemelt pályázók műveivel együtt még október 28-ig tekintetők meg az Iparművészeti Múzeumban, s idén először Budapesten kívül Sopronban is, november 8-tól 25-ig. A legjobb tárgyakat idén a játékosság jellemzi abban az értelemben is, hogy több fantáziadús vagy igényes kivitelezésű, elegáns társasjátékot, játékszert is láthatunk, másrészt a kísérletező kedvet tekintve is: ilyen a talán kevésbé kényelmes, de annál érdekesebb mágneses ékszerkollekció, vagy a különleges viselkedésű anyag, a gézből készült gyönyörű ruha (sajnos csak fotókon) vagy egy rovar alakja által ihletett jármű terve. Szintén ötletes darabok Magony Zsuzsanna táskává átalakítható kabátjai, amelyek a diákmunka-kategória díját nyerték el, s a globalizálódó világ nagyvárosi életformájának igényeit elégíti ki.

Érdekes, hogy kétféle végletként leginkább a funkció szempontját alig-alig igénylő tervezésű, főleg esztétikai értékkel bíró ruhák, ékszerek, portfóliók készültek, vagy éppen főként a funkcióhoz kapcsolódó ötletekből kiinduló tárgyak, mint például Mihály Gyula speciális kórházi étkészlete a geriátriára, vagyis az idősgyógyászatra. E rendkívül egyszerű, dísztelen tárgyak formája alapos, átgondolt munka, az erőtlen, remegő kezek számára könnyíti meg az étkezést, az étkészlet használatát. Sok olyan ötlet van, ami a design szokványos értelmezésén túlmutatóan más terület gondolkodásmódját is magába foglalja, mint a kiállítás legkülönlegesebb, legérdekesebb darabja, egy óceánjáró evezős hajó, amely a Termékkategória négy kiosztott díjának egyikét kapta. A Tűzhangyával maguk a tervezők, Pálos Andrea és Rákonczai Gábor is átkelt az Atlanti-óceánon, amit a kiállítási tárgy kopottsága is bizonyít. Ezen alkotás többféle követelmény kényes egyensúlyából született: gazdaságos, hiszen a világ legkönnyebb kétpár-evezős óceáni hajója, amelyben ugyanakkor két ember fekvőhelyére és nagyobb tárolóhelyre is szükség van, emellett biztonságos, túlélt egy Beaufort-skála szerinti 9-10-es vihart (80-100 kilométer sebességű szelet és 9-12 méter magas hullámokat) felborulás nélkül. Egy másik sportszer, Szilasi Gábor különdíjas Tripon jégvitorlása szintén átgondolt konstrukció, amely a drága versenyvitorlások és a saját készítésű, de bizonytalan minőségű hasonló járművek alternatívájaként született. Elemes felépítéséből fakadóan könnyen szerelhető, látványa pedig egy szitakötőre emlékeztet.

A funkciót és megjelenést egyformán érvényesítő, mondhatni azok harcából született tárgyakra, mint a bútorokra kevés példa akadt, ami viszont igen, az tökéletes kivitelezésű, mint Koós Pál különleges high-end hangsugárzó családja, a szintén termékkategória-díjas Etalon Essence. Itt az akusztikai okok erősen meghatározták a hangfal formáját, felépítését, így behatárolták a tervező lehetőségeit, ám ő mégis önálló plasztikai értékkel bíró, szép arányú bútortestet tudott létrehozni nemes és gyönyörűen megmunkált anyagokból.

Rendkívül különleges darab egy másik hangfal (inkább missziós küldetés), Ivánka Katalin és András egy méltatlan előítéletekkel rendelkező anyag, a beton újraértelmezésén fáradozik. Munkáik felülete, színe valóban kiemeli a betonban rejlő szépséget és lehetőségeket. Feltűntek persze az autók is, Wittinger Csaba különdíjat kapott BMW-tanulmányautójáért, amely a BMW már-már feledésbe merült repülőgépes múltjának állít emléket, miközben a holnap járművének karakterét fogalmazza meg. A fiatal tervező egyébként is nagy sikert aratott, a cég felfigyelt rá, és szakmai gyakorlatát már a BMW müncheni központjában tölthette.

Ahogy az sejthető volt, több kategóriában szerepelt, sőt több szemlén is láthattuk a nemrég elkészült Lánchíd 19 designhotelt. A különleges, Humo Lumens elnevezésű interaktív üveghomlokzat termékkategória-díjat kapott, a Nextlab és a Szövetség ’39 alkotói csoportok, vagyis építészek, grafikusok, üvegművészek, számítógép-programozók közös munkája a városképet is meghatározó jelentőségű mű, Európában az első, környezetével dinamikusan együtt élő, arra színével és mozgásával reagáló, digitális homlokzat.

A Lánchíd 19 feltűnik az Aranyrajzszög kiállításán is, a vizuális kommunikáció szemléjén, ahol mások mellett leginkább az idei életműdíjas, Kiss István illusztrációi figyelemreméltók. A Gödör Klubban az Erdélyi magyar népmesékhez, Karnyónéhoz, Molnár Sándor Rákóczi, és Heltai Gáspár Száz fabula című műveihez készült, metszetek világát idéző, rendkívül jellemző alkotásai láthatóak.

Külön érdekes volt az Axor és a PapaMamaKollektív közös formatervezési pályázata, mert egy kötelező feladatra született megoldások variációit mutatja be. Egy olyan csaptelepet kellett az alkotóknak tervezni, amely egyben szappanadagoló is, s persze tartozik hozzá zuhanyfej, de a szabadon választott műveknek is különböző funkciók összehangolását kellett megoldaniuk. A legjobb munka Milléte Balázs és Telekes Tamás műve lett, ami ráadásul mindhárom funkciót egyesítette egy kofferban is elférő, mobil eszközben. Több díjat is nyert Pucsek Viktor, övé a legjobb szabadon választható pályamunka, az igen eredeti „vinho verde”, amely úgy egyesíti a palackot a pohárral, hogy az utóbbit a palack címkéjébe rejti, ami használat után ismét visszacsúsztatható. A Straw pedig a legprovokatívabb pályamunka lett, jó példa arra, hogyan lehet egy használati tárgy igen merész kivitelezésű anélkül, hogy az a funkció rovására menne. Gyorséttermekből ismert szívószálat formáz a rozsdamentes acélból és gumiból készült csaptelep, amelyet előrehúzva, mozgatva állíthatjuk be víz hőmérsékletét, nyomását stb. Pucsek egy ízben így vallott munkájáról: „Szerintem az ember egyénisége, kisugárzása tehet jobbá, eladhatóvá egy designt. Nekünk, kelet-európaiaknak olyannak kell lennünk, mint egy kacsának: egy kicsit tud úszni, egy kicsit tud repülni! Egy volt tanárom nagyon találóan azt mondta, hogy a konkurencia mindig keletről jön. Minél keletebbre megyünk, annál rosszabbak a körülmények, ezért még talpraesettebbnek kell lenni.”

E gondolatra mondhatni kézenfekvő példa egy magyar diák, Szabó Levente indiai mosódióval működő mosógépe, amely bekerült az idei Design Laboratory nemzetközi pályázatának legjobb nyolc munkája közé. Idén ugyanis az energiatakarékosság és környezettudatosság jegyében zajlik az Electrolux által támogatott megmérettetés, s a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója évszázados szokásokat elevenít fel az úgynevezett mosódió termésének használatával. Domán Rajmund kotyoGO kávéfőzője pedig a Henkel Art. Award nemzetközi művészeti díj öt döntőbe jutottja között van. Így még igaza is lehet Bendzsel Miklósnak, a Magyar Formatervezési Tanács elnökének, aki kiemelte, hogy az idei formatervezési pályázatra benyújtott 222 munkából a legtöbb, vagyis 73 a diákmunka kategóriába érkezett, s semmivel sem maradt el a tapasztaltabb alkotók munkáitól, ami arról tanúskodik, hogy Magyarországon sikerágazattá válhat a design.

Fehérváry Krisztina