Uniós pályázatok, kézivezérelt pénzosztás

Szinte hetente zuhannak ki a pályázati pénzek körüli elszámolási viták miatt a hullák a szekrényből. Kiskunhalas, Döge, Zuschlag-ügy… A pályázati pénzek körüli botrányok gyökereit régebben kell keresni. Azok egészen az uniós előcsatlakozási támogatásokig, illetve a Horn-kormányig nyúlnak vissza.

Gyurcsány Ferenc az MSZP 2006-os kampányában 12 ezer milliárdos fejlesztési programot vázolt fel. Már akkor tudható volt, hogy ekkora összeget semmiképpen sem tud előteremteni a magyar gazdaság, még akkor sem, ha a pénz jelentős része egyébként az EU-ból érkezne. Gyurcsány Ferenc a kampány részeként körbejárta az országot. Minden megyeszékhelyen rendezett egy sajátos tablókkal, grafikonokkal ékesített kiállítást az MSZP, ahol a szocialista kormányfőjelölt vázolta az adott térségekkel kapcsolatos elképzeléseket. Minden megye számára ezer-kétezer milliárd forintos fejlesztési csomagot ígért. A szocialisták szimpatizánsai nem számoltak utána, hogy mindez közel 40 ezer milliárd forintos projektet jelentene. Noha Gyurcsány Ferenc is csak 12 ezer milliárd forintról beszélt a párt központi kampányrendezvényein, jóllehet már ez is képtelenségnek tűnt.

Gyurcsány Ferenc ígéretdömpingje nem jelentett újdonságot, mivel puccsal eltávolított elődje, Medgyessy Péter is abszurd ígéretekkel nyert választásokat 2002-ben, bedöntve évekre a költségvetést. Innentől kezdve kormányzati technikává vált az uniós források, így az előcsatlakozási pénzek irányítottá tétele. 2003-tól a Brüsszeltől megkapott pénzek kifizetését a kabinet szándékosan visszatartotta, hogy a banki kamatokból foltozgassa a választási ígéretek miatt összeomló költségvetést.

Az előző szocialista kabinet, a Horn-kormány is sajátosan viszonyult az uniós alapokhoz. Az 1995 és 1998 közötti időszakban Magyarország százmillió eurót kapott Brüsszeltől az előcsatlakozás előkészítésére. 1997-ben ebből az összegből egyetlen fillért sem használt fel a Horn-kabinet. Nem is tudott volna, mert nem dolgozta ki a támogatásokat fogadó és azokat kifizető rendszert. 2000-től jelentős mértékben megnőtt a Brüsszeltől lehívható előcsatlakozási támogatás, 250 millió euróra. Az Orbán-kormány a felkínált összeg 95 százalékát szerezte meg és fordította hazánk lemaradásának csökkentésére.

A polgári kabinet 2002-től számos szerződést kötött Brüsszellel, aminek értéke 750 millió euró volt. Ennek a hatalmas összegnek csak a töredéke érkezett meg hazánkba, mert a Medgyessy-kormány az elődjén való politikai bosszúállást tartotta elsődlegesnek, és kisiklatta azokat a beruházási terveket, amelyeket a polgári kormány fogadtatott el Brüsszellel. Ugyanaz történt, mint a Széchenyi Tervvel, jóllehet ott is több szocialista vállalkozás kapott támogatást, mint ahány jobboldali. Az Orbán-kormány által előkészített beruházások közül számos, így például a zalalövői vasúti szárnyvonal építéséhez még egy 2000-ben megkötött szerződés biztosította a forrást, a szocialista kormányzatok a mai napig is csak az összeg 50 százalékát hívták le. A szocialistákkal szemben a Fidesz-kormány nagyon jól hasznosította az előcsatlakozási pénzeket, ezeket használta fel a Szlovéniába vezető vasútvonal megépítésére, ebből varázsolta újjá a párkányi Mária Valéria hidat, de ebből finanszírozta a mezőgazdaságban az állatregisztrációs nyilvántartást, és támogatotta a környezetvédelmi programokat. A Gyurcsány-kormány önálló útra lépett, ami az uniós pénzek felhasználását illeti. Nem követte a Horn-kabinet passzivitását, Orbánék kezdeményező készségét, hanem arra törekedtek, hogy irányítottá tegyék az unióból érkező pénzeket.

Tűzközelben

Hazánk 2004 és 2006 között társfinanszírozással 1200-1500 milliárd támogatásra jogosult az uniótól. Ezek igénybevételéhez a kormányzatnak Nemzeti Fejlesztési Tervet és operatív programokat kellett készítenie. Ez eddig nem tér el az európai gyakorlattól, ám a szocialisták által felállított egyedi intézményrendszeren, a Pályázati Előkészítő Alapon (PEA) keresztül lehetőség nyílt arra, hogy elônyhöz juttassák az érdekkörükbe tartozó pályázókat. A PEA ötletgazdája a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala volt. A hivatal vezetőjének helyettese Gyurcsány Ferenc felesége, Dobrev Klára volt ekkor. Gyurcsány ekkoriban a kormányzati szakértők munkáját hangolta össze. Az alap 6 milliárd forint sorsáról rendelkezett. Feladata, hogy támogassa az unió strukturális alapjához benyújtott projektek megírását. Négy operatív program 22 területére lehetett pályázni két hónapon át egészen 2003 májusáig, ezután az irányító hatóságok – a témában illetékes minisztériumok – választották ki az általuk támogathatónak vélt elképzeléseket. Az alap szakmai tanácsot ad a pályázatok elkészítéséhez, a nyertesek ötleteinek kidolgozását pedig négy közbeszerzésen kiválasztott konzorcium segíti.

A PEA kiírására azonban a politikailag preferált földrajzi területekrôl kevés pályázat érkezett, „ezeket be kellett várni”, így csúszott az ötletek elbírálása. Utóbb kiderült, a nyertesként kihirdetett tervek 78 százalékát a jelenlegi kormánykoalícióhoz köthetô civil szervezetek, önkormányzatok nyújtották be. Szakértők szerint előfordult több esetben, hogy az alap által elutasított tervek végül forráshoz jutottak.

Aki a PEA oltalmába került, az előtt szinte sima az út a pályázati pénzig. A benyújtandó adatlapon kérdésként szerepelt, igénybe vettek-e a PEA-segítségét a pályázat megírásához. Vagyis az értékelésnél azonnal kiderült, benne volt-e már a kosárban az illető, vagy sem. Ha nem szerepelt a kérdés a dokumentációban, akkor a csatolmányok között kértek a pályázótól egy minőség-ellenőrző tanúsítványt, amelyben szintén meg kellett említeni az esetleges kötődést az alaphoz.

Eleinte az illetékes szervek, a regionális fejlesztési ügynökségek is tagadták, hogy a PEA-pályázókat külön kezelik. Aztán megtörtek, és hivatalos levelet küldtek a pályázóknak, amiben arról értesítették ôket, hogy „a projektelôkészítô alap keretében kidolgozott pályázatokról azok beérkezése és értékelése után a tartaléklistán szereplô projektekkel összevetve, versenyeztetve születik meg a támogatási döntés, amely vagy a PEA segítségével kidolgozott, vagy a már tartaléklistán szereplô pályázat támogatását jelenti.” A később befutó pályázatokat a tartaléklistára tettekhez képest még lehetett úgy módosítani, hogy az már az értékelési jegyzőkönyv szerint a legjobb legyen. A PEA-s pályázatokat bepréselték a támogatottak közé.

A Pályázati Előkészítő Alap segítségével indulóknak sikeresnek kellett lenniük, mivel az adófizetők pénzén támogatták a terveiket. Másrészt el kellett fedni a PEA-s pályázók „sikertörténeteivel” azt, hogy nettó befizetője lett hazánk az uniónak. A különböző tárcák mint irányító hatóságok sem szerették, hogy az általuk felügyelt eljárási rendbe a kormányzati irányítás alatt álló Nemzeti Fejlesztési Hivatal kívülrôl belepréselte a győztesként kihirdetendő pályázatokat. A minisztériumok kettős tehertől szenvedtek, szakmailag feleltek a lebonyolításért, ám az NFH-n keresztül kormányzati nyomás nehezedett rájuk, és többször felülrôl meghatározták, kiknek kell nyerniük, míg a másik oldalról a pályázó követeli kormányrendeletre hivatkozva, hogy közöljék, eredményes volt-e a munkája.

A Pályázati Előkészítő Alap 2003 márciusában az önkormányzati pályázatok elkészítésére tendert írt ki. A győztes a HRD konzorcium volt, amelynek a K&H Euroconsulting is tagja. A K&H Bank önkormányzati és uniós üzletágat még 2002-ben Kulcsár Attila alapította és egy ideig irányította is. A brókerbotrány vezéralakja bennfentes volt a kormányzati ügyekben, fényképes belépőigazolvánnyal rendelkezett a Miniszterelnöki Hivatalba. A K&H Bank Kulcsár közreműködésével 2003 februárjában bevásárolta magát az Euroconsultingba. 2003 nyarán kirobbant a bankár-bróker botrány, ennek ellenére a Nemzeti Fejlesztési Hivatal 4,5 milliárd forintot ítélt oda a HRD-nek, amely a K&H Bankhoz kötődött. Nem ez volt a lényeges anyagi szempontból, hanem az, hogy a PEA-hoz beadott projektek kidolgozója javaslatot tehetett arra, melyik pénzintézethez kerüljön az unió által támogatott beruházások finanszírozásának kezelése. Az uniós csatlakozás első két esztendejének tanulsága annyi volt, hazánk nettó befizetővé vált. A pénzlehívások aránya is rendkívül rossz volt, a strukturális alap esetében mindössze 23 százalékos, a kohéziós alapnál pedig 66 százalékos. Azt viszont a fenti példa is igazolja, hogy a szocialisták a közösségi forrásokat nem az ország felzárkóztatására, hanem saját klientúrájuknak hizlalására használták fel.

Az MSZP-hez kötődő gazdasági körök pénzéhsége oly nagy volt, hogy a kormányzat már csak olyan módon tudta kielégíteni, amely bűncselekményekhez vezetett. Erről szólt Kulcsár Attila, Zuschlag János és Weiszenberger János botránya.

Ha egy üzlet beindul…

Most a második Nemzeti Fejlesztési Tervnél tartunk, amelyben hét év alatt 8 ezer milliárd forintot utal át Brüsszel Budapestnek. A Gyurcsány-kormány a 2006-os választások után úgy építette tovább saját pénzleszívó rendszerét, hogy a támogatások elosztásáért felelős Nemzeti Fejlesztési Tanácsot közvetlenül Gyurcsány Ferenc irányítása alá rendelte. Ennek következtében az uniós és a hazai támogatások kérdését egyszerűen kivonta az Országgyűlés ellenőrzése alól. Az ellenzék felháborodott, de így is jóval később sikerült elérnie, hogy létrejöjjön egy, az NFT-t ellenőrző bizottság.

A szocialista kormány korábbi hagyományait követve, egy rendkívül bonyolult bürokratikus rendszeren folyatja át a pályázati pénzeket. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Önkormányzat fideszes elnöke szerint szándékoltan átláthatatlanná tették a rendszert, hogy csak a struktúra irányítói és létrehozói igazodjanak el benne. Jelenleg az egymást váltó kormányok hármas struktúrát építettek ki, összesen 450 hivatallal, irodával. Ez a pénzmozgások útjának túlbonyolításán kívül alkalmas arra is, hogy a szocialista klientúra tagjait elhelyezzék, hiszen irodánként három-négy jól fizetett alkalmazottat foglalkoztatnak. Akad köztük fodrász, zöldséges és lelkes szocialista plakátragasztó is.

Boros Imre egykori PHARE-miniszter úgy véli, hogy a pályáztatás filozófiája is egyértelmű, a kormányzat nem a jó ötleteket támogatja, hanem azokat a vállalkozásokat, amelyek vissza is tudnak csúsztatni a kapott pénzből. Ha viszont homokszem kerül a gépezetbe, mint a Weiszenberger-ügyben, ahol a kistérségi megbízott, aki közbenjárt a pályázat sikeréért, nem kapja vissza a vállalkozótól az előre kialkudott sikerdíjat, zavar keletkezik a rendszerben.

A Gyurcsány-kormány már a tervezés fázisában igyekszik a saját klientúrája felé irányítani a pénzeket. A Második Nemzeti Fejlesztési Terv számadatai is erről árulkodnak. Jellemző, hogy a 6900 milliárd forintos keretösszegből melyik magyarországi terület hogyan részesül. Az észak-alföldi térség operatív programjára 269 milliárd forintot irányzott elő a kormány. Ezzel szemben a Közép-Dunántúl csak 140 milliárd forintot kap közvetlenül.

Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Önkormányzat elnöke elmondta a megyében egyetlen fontos program sem nyert eddig központi pályázati pénzeket. Az úgynevezett kiemelt kezelésű projekteken sem, amelyekről egyébként direktben dönt a kormány. Pedig nagy szükség lett volna azokra a forintokra, amelyekkel például a lepusztult állapotban levő sárosdi szociális otthont hozták volna rendbe, vagy azt a polgárdi intézményt, ahol továbbra is barakkházakban élnek állami gondozott gyerekek. De pénz kellett volna a sárbogárdi-lepsényi orvosi rendelőintézetek felújítására is. Velence jelentős turisztikai támogatáshoz jutott, a községet azonban MSZP-s polgármester asszony vezeti, aki ráadásul Lamperth Mónika barátnője. De kapott 300 millió forintot az az MSZP-közeli vállalkozó is Székesfehérváron, aki az Árpád fürdőt szeretné felújítani a pénzből.

Balogh Ibolya elmondta, hogy a Regionális Fejlesztési Tanácsokban is elkeserítő a helyzet. A minap közel 129 millió forintról döntött a fórum. A többségben levő kormányoldal először is elintézte 119 millió forint sorsát, majd nagylelkűen megengedte a tanács választott részének – azaz polgármestereknek és megyei elnököknek -, hogy tegyen javaslatot a visszamaradó 10 millió forint kihelyezésére. Itt csengenek vissza Lamperth Mónika tavaly októberi szavai, amikor azzal nyugtatta meg az MSZP országos választmányának tagjait az elsöprő fideszes választási győzelem után: nyugodjatok meg, nem a Fidesz osztja majd a pénzt.

De a dél-dunántúli térség is csak 195 milliárd forintot kap közvetlenül, annak ellenére, hogy itt található az ország legszegényebb vidéke, az Ormánság. Benke Valéria, Vajszló polgármestere elmondta, a dél-baranyai terület községeiben rendkívül magas a munkanélküliség. Egyes településeken a felnőtt munkaképes lakosság 40 százalékának nincs állása, de Piskón ez a mutató eléri a 90 százalékot. Benke Valéria hozzátette, a halmozottan hátrányos helyzetű települések ennek ellenére nem részesülnek a kormány kiemelt figyelmében. Nincsenek pályázatok, amelyeket kifejezetten a régió felzárkóztatására írnának ki, a sokszor említett szegénység elleni küzdelemnek nyomát sem találni. Mindössze annyi illeti meg az ormánsági falvakat – mint általában a határozottan hátrányos helyzetű településeket -, hogy vannak olyan pályázati kiírások, ahol 15 százalékkal alacsonyabb önerőt kell felmutatniuk, mint másoknak. Míg a fővárosi és a Pest megyei pályázóknak 75, addig az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő településeknek csak 60 százaléknyi saját forrást kell felmutatniuk.

– Nemcsak az Ormánságot, de magát az egész Dél-Dunántúlt is mostohán kezelte és kezeli ma is a kormány – mondta a Demokratának Pótápi Árpád fideszes országgyűlési képviselő, Bonyhád polgármestere.

A nyáron meghirdetett 1300 milliárd forintos fejlesztési csomagból például egyetlen forint sem jutott Tolna megyének. Annak ellenére sem, hogy a gazdasági mutatók és a demográfiai adatok alapján is látható, hogy Tolna az ország egyik legnehezebb helyzetben levő megyéje. Megszűnt a húsipar, a malomipar, de bezártak a mecseki bányák is, amelyek az itt élőknek adtak munkát. Ami Bonyhádot illeti, meg sem jelentek még azok a pályázati kiírások, amelyeken a város indulhatott volna. A polgármester szerint a kormány pályázati mechanizmusa eleve úgy működik, hogy oda juttat csak pénzt, ahonnan vissza is várhatja annak egy részét.

Időzített bomba

A megyék a tavalyi önkormányzati választások óta nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ódor Ferenc, a Borsod Megyei Önkormányzat fideszes elnöke szerint a kormány eleve kizárja a megyék pályázását, méghozzá azzal, hogy a kiírásokat kifejezetten települési önkormányzatoknak címezi. Nem törődve azzal, hogy ez ordítóan törvényellenes. Az 1990-es önkormányzati törvény egyértelműen kimondja, az önkormányzatok egyenlőek. A Gyurcsány-kormány pályáztatásnál érvényesített gyakorlata nemcsak a pályázók tisztességes versenyét ássa alá, de a morális rombolás mellett súlyos gazdasági gondot okoz, hiszen a pénzek egy része eltűnik anélkül, hogy értelmes beruházások születnének belőlük. Az eltékozolt pénzeket azonban vissza kell majd fizetni.

A Nemzeti Fejlesztési Terv 2013-ban ér véget. Akkor Brüsszel elszámoltatja Magyarországot a fejlesztési támogatásokról. A kisebb projekteknek például az 5 százalékát vizsgálja majd meg, szúrópróbaszerűen. Ha az 5 százalékon belül 30 százaléknyi hibát észlel, akkor a visszafizetések mellett leállítja a támogatások további folyamatát. Magyarország már majdnem ebbe a helyzetbe került a meghamisított gazdasági statisztikák, a deficitvita miatt. Eközben a költségvetés hiánypótlását az adók és a terhek növelésével, közönségesen: további népnyúzással orvosolja. Hogy meddig folytatódhat mindez? Van olyan verzió, hogy 2013-ig, vagyis a nagy elszámolásig a jelenlegi hatalmi elit mindenképpen vissza akar vonulni. Pontosabban: el akar menekülni. Itt hagyva az összes bajt a Fidesz-kormánynak. Annak ellenére, hogy nem ő idézte elő. Ezért kellene Csehországhoz hasonlóan már most bírósági útra terelni a felelőtlen és bűnös pénzosztást, illetve a pályázatokon kialakult korrupciót.

Prágában ítéletre vár Petr Forman volt regionális fejlesztési miniszterhelyettes és kilenc társa, akik a vád szerint 2003-2005 között 229 millió koronát, azaz 2,08 milliárd forintot loptak el egy alapítványon keresztül az uniós forrásokból. Brüsszel is élénk figyelemmel követi a baloldali politikus és társai perét. Brüsszel jelezte, ha bebizonyosodik, hogy más célokra használták a pénzt, mint amire az EU szánta, akkor Csehországnak vissza kell majd fizetnie az összeget.

Sinkovics Ferenc, Sándor Csilla

Gyurcsány Ferenc a Magyar Narancsnak adott interjújában beismerte, hogy már tavaly kapott értesüléseket Zuschlag János viselt dolgairól. Idén tavasszal azt is megtudta, hogy büntetőeljárás készül ellene. Ez azért érdekes, mert a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség már valóban tavasszal elhatározta, hogy Zuschlag Jánost meggyanúsítja a nyomozás addigi adatai alapján, de erre csak a nyár folyamán került sor. El kellett hogy jusson az a hír is Gyurcsány Ferenc fülébe, hogy 2007 elején több fiatal MSZP-s politikusnál is házkutatást tartottak a hatóságok, méghozzá a pincétől a padlásig.

Az ügyben fontos fejlemény az is, hogy a hét hónapig szökésben lévő Lados István – Zuschlag titkára – feladta magát, és a hírek szerint folyamatosan zajló kihallgatásain együttműködik az ügyészséggel, mondta lapunknak Szabó Ferenc főügyész-helyettes.

Marsovszky Balázs, a FIB korábbi budapesti elnöke, aki szintén gyanúsítottja az ügynek, visszafizeti azt a hatmillió forintot, amit az általa vezetett civil egyesület kapott a Fővárosi Önkormányzattól. A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség egyelőre nem tud erről a lépésről. A kár megtérítése amúgy sem változtat a Marsovszky Balázzsal szembeni gyanúsításon. A visszafizetést legfeljebb a bíróság tekintheti enyhítő körülménynek.