Megszorítások sora a nyugdíjrendszerben

Bár novemberben még rendkívüli juttatások sorát hozza a postás a nyugdíjasoknak, januártól szigorodik a nyugdíjrendszer. A jövő évtől nyugdíjba vonulók átlagosan 8 százalékkal kisebb juttatásra számíthatnak, mivel immár nemcsak a jövedelemadót, de az összes járulékot is kiveszik a nyugdíj alapjául szolgáló összegből. A megszorításra azért van szükség, mert a nyugdíjkassza épp a 13. havi nyugdíjnak megfelelő összeggel, mintegy 150 milliárd forintos hiánnyal terheli az állami költségvetést. A mostani változások 2013-ig lesznek érvényben, amikor újabb nyugdíjreform van kilátásban.

Utoljára kényezteti a kormány a nyugdíjasokat a novemberi kifizetésnél. Szabályos pénzeső keretében ugyanis egyszerre folyósítják a normál novemberi nyugdíjat, a 13. havi nyugdíj második felét, tíz hónapra visszamenőleg a magasabb infláció miatt kötelező nyugdíjkorrekció összegét, valamint a 13. havi nyugdíjban korrigált összeget. Az átlagos, 79 ezer forintos öregségi nyugdíjra számítva ez azt jelenti, hogy 137 ezer forint is szerepelhet a nyugdíjszelvényen.

Nem véletlen, hogy Kiss Péter kancelláriaminiszter időspolitikáról mondott beszédéért pénteken vastapsot kapott a székesfehérvári nyugdíjasoktól. Különösen, amikor kijelentette:

– A jó időspolitika receptje, hogy olyan döntések szülessenek, amelyeket a döntéshozók saját szeretteik, szüleik, nagyszüleik érdekében is meghoznának.

A visszanyesés kezdete

Egy héttel korábban egy szakmai fórumon egész más hangot ütött meg Draskovics Tibor, az államreformokért felelős tárca nélküli miniszter. Szakzsargonba csomagolt üzenete szerint „a társadalmi juttatások mértékét összhangba kell hozni a társadalom jövedelemtermelő képességével”. Ennek keretében kerül sor a januári nyugdíjváltoztatásokra is, amelyek ellen a jövő hónap második felétől tiltakozó tüntetéseket szervez a Liga és az Autonóm Szakszervezet.

A változások eredményeként januártól – a kormányzat becslése szerint – 7-8 százalékkal alacsonyabb nyugdíjra számíthatnak a frissnyugdíjasok. Eddig ugyanis a személyi jövedelemadóval csökkentett (úgynevezett félbruttó) keresetet tekintették a nyugdíjszámítás alapjának, a jövő évtől azonban az összes – nyugdíj-, egészségbiztosítási, munkavállalói – járulékot le kell vonni a nyugdíj kiszámításánál. Ezek összege idén a bruttó fizetés 17 százalékára rúg.

További változás, hogy jövő évtől csak a minimálbér erejéig dolgozhatnak jogosultságuk megtartása mellett az előrehozott nyugdíjat élvezők – amennyiben keresetük azt meghaladja, a munkavégzés időtartamára szüneteltetniük kell jogviszonyukat. Növeli ugyanakkor a kormány a negyven évnél hosszabb munkaidő után járó „nyugdíjprémiumot”: a jelenlegi évi 1,5 százalékos többletről 2 százalékra. S szintén kedvező változás, hogy 2008-tól az egyes évek alatt megszerzett nyugdíjjárandóság összegét nem a három évvel korábbi, hanem a tárgyévi szintre „inflálják fel”. Az összes intézkedés azonban együttesen jelenti a 7-8 százalékos nyugdíjcsökkenést.

Miközben Kiss Péter igazságosabb rendszerről, és „a nyugdíjak között feszülő különbségek kiterítéséről” is beszélt, a jövő évi változások kisebb pánikot idéztek elő a nyugdíjkorhatárhoz közeledő dolgozók körében. Az érintetteknek persze nincs sok lehetőségük. A jogszabályok szerint 60 éves koruktól élhetnek az előrehozott nyugdíj lehetőségével, de csak akkor, ha legalább 38 év szolgálati idővel rendelkeznek. Akinek ez hiányzik, legfeljebb korengedményes nyugdíjra számíthat, ennek árát azonban a munkaadónak kellene megfizetnie, mégpedig úgy, hogy a hiányzó időszakra maga fizeti ki a nyugellátást – a legtöbb magyar munkahelyen erre vélhetően nincs keret. A döntő többségnek tudomásul kell vennie: a következő években 8 százalékkal alacsonyabb összeggel mehetnek nyugdíjba, mint amire az idei év végéig lehettek volna jogosultak.

Folyamatos dúcolás

Az elmúlt másfél évtizedben nem ez az első döntés, ami csökkenti a nyugdíjak értékét. A probléma magával az alaprendszerrel van: miután a második világháborúban a nyugdíjbiztosítók vagyo­ná­nak döntő része megsemmisült, az úgynevezett felosztó-kirovó rendszert vezették be: az aktív korosztályok befizetéseit osztották szét a nyugdíjasok között. Csakhogy a kilencvenes évek változásaival megbillent a rendszer. A dolgozók negyede utcára került, ráadásul sokan épp a nyugdíjrendszerbe menekültek a munkanélküliség elől. Míg 1989-ben száz aktív dolgozóra 50 nyugdíjas jutott, a kilencvenes évek közepén már 80-ra emelkedett ugyanez az arány.

Az Antall- és a Horn-kormány válasza a nyugdíj értékének csökkentése volt. 1992-től a nyugdíjak éves emelését az átlagkeresetek alakulásához kötötték. Ezzel azonban nem jártak jól a nyugdíjasok, a keresetek értéke ugyanis az évtized közepéig harmadával csökkent, s ennek megfelelően a nyugdíjak értéke 1996-ban a rendszerváltás időszakának 70 százalékára csökkent. 1997-ben a Horn-kormány elindította az eddigi legkiterjedtebb nyugdíjreformot. Döntöttek a nyugdíjkorhatár felemeléséről, ami férfiak és nők esetében fokozatosan 62 évre nő, az öngondoskodás elvének felélesztése érdekében pedig elindították a magánnyugdíjpénztárakat. Igaz, ezek csupán a jövendő nyugdíj egynegyedéért lettek felelősek, de úgy 2025-2030-tól ez is komoly terhet vesz le az akkori aktív dolgozók válláról. A bérek alakulásához kötött nyugdíjemelés helyett pedig bevezették az úgynevezett svájci indexálást, amelyben az emelés mértéke fele-fele arányban függ a béremelkedés és az infláció mértékétől. Ezzel egyébként megint rosszul jártak a nyugdíjasok, a béremelkedés ugyanis épp ettől az időtől kezdett az infláció fölé nőni.

Az infláció csökkenéséből megint rosszul jöttek ki a nyugdíjasok. 1998 végén az Orbán-kormány úgy döntött, hogy a megelőző évi béremelkedés és infláció helyett az éves várható adatok határozzák meg a nyugdíjemelés mértékét. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy (különböző nyugdíjszintek esetén különböző mértékű veszteséget elszenvedve) a nyugdíjak átlagos összege 18 százalék helyett csak 14 százalékkal nőtt.

A korábban évi 20 milliárd forintos (5 százalékos) hiányt felhalmozó nyugdíjkasszát a kilencvenes években végére stabilizálták a reformok. Annak ellenére, hogy az évtized elejéhez képest 44 százalékról 29 százalékra csökkent a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulása (s ebből 24,5-ről 18 százalékra a nyugdíjkasszába fizetett összeg), a nyugdíjrendszer nem terhelte a központi költségvetést. Pontosabban csak azzal az évi mintegy 300 milliárd forinttal terhelte, ami a magánnyugdíjpénztárakba fizetett dolgozói járulékok kiesése miatt természetes volt.

Az egyensúlyi helyzetet a 13. havi nyugdíj borította fel. 2006-ra, amikor a többletet immár teljes egészében megkapták a jogosultak, a nyugdíjkassza hiánya – a már említett magánpénztári átvállalások fölött – 150 milliárd forintra nőtt. Ez szinte pontosan megegyezik a 13. havi nyugdíjra kifizetett összeggel. Nem véletlen, hogy a jövő évi változások pont ekkora összeget vesznek vissza a társadalomtól.

A nyomor évtizedei

Valójában azonban ez még csak a kezdet. A 13. havi nyugdíj, és általában az, hogy a választási kampányban a politika csaliként használta fel a nyugdíjkártyát, 1997-ben felhalmozott tartalékaitól fosztotta meg a rendszert. A következő években ugyanis hazánknak az európai országokhoz hasonlóan szembesülnie kell a társadalom elöregedésével kapcsolatos gondokkal. Becslések szerint 2050-re száz dolgozónak immár száz nyugdíjast kellene eltartania Magyarországon, 2100-ra pedig százhúszat! A Standart&Poor becslése szerint amennyiben nem történik változás, 2050-re csak a nyugdíjkiadások a GDP 12 százalékára rúgó költségvetési hiányt okoznak, a magyar államadósság pedig a GDP 300 százalékára nő. Összehasonlításul: a nyugdíjkassza számára idén átutalandó 500 milliárd forint a GDP 2 százalékának felel meg.

Szakértők tehát már most emlegetik a további nyugdíjreformok szükségességét. Palotai Dániel, aki MNB-szakértőként több tanulmányt is készített a nyugdíjrendszerről (Demokrata, 2006/33), úgy látja: vagy korhatáremeléssel, vagy az induló nyugdíjak értékének további mérséklésével, vagy az indexálási szabályok módosításával lehetne egyensúlyban tartani a rendszert. Utóbbira példa Nyugat-Európa, ahol csupán az éves inflációval növelik a nyugdíjakat. Kérdés, hazai szinten ez elég lenne-e az egyensúlyhoz.

Egy közelmúltbeli szakmai konferencián elhangzott: kormány és ellenzék között egyetértés van abban, hogy 2013-ban el kell indítani az újabb nyugdíjreformot. S abban is, hogy az úgynevezett helyettesítési ráta (induló nyugdíjak és az utolsó bér aránya) Magyarországon túl magas – eléri a 80 százalékot. Konkrét elképzelésekkel azonban eddig nem állt elő a két meghatározó politikai párt – s ha nem sikerül konszenzusra jutniuk, félő, hogy a reform megint elúszik a választási ígérgetésben. Egyelőre csak annyit tudni, hogy 2013-tól valamilyen módon a bruttó keresetek jelentik majd a járandóság alapját, s ennek megfelelően a nyugdíjakból is jövedelemadót fizetünk majd.

Az összképet tovább rontja, hogy nyugdíjkérdés és időskérdés a következő évtizedekben elválhat egymástól. Becslések szerint 2013-ra félmillióan egyáltalán nem lesznek jogosultak nyugdíjra, mivel nem fizettek társadalombiztosítási járulékot. További másfél millió ember pedig – akik ma minimálbérre vannak bejelentve – legfeljebb 35 ezer forintnyi havi ellátásra lesz jogosult. A társadalmi igazságosság azt kívánná, hogy irántuk – ha már aktív dolgozóként nem járultak hozzá az akkori nyugdíjasok eltartásához – nyugdíjasként hasonló közömbösséget tanúsítson a társadalom. De vajon megengedheti-e ezt magának bármelyik kormány a társadalom ötödével szemben? Augusztinovics Mária nyugdíjszakértő mindenesetre így fogalmaz: súlyos időskori nyomor fenyegeti a társadalmat a következő évtizedekben.

Kárász Andor

Lefejezik a tisztikart

Súlyos helyzetbe hozza az új nyugdíjszabályozás a fegyveres és belügyi szervezeket – figyelmeztet a Fegyveres és Rendvédelmi doolgozók érdekvédelmi Szövetsége. A katonáknak, rendőröknek, tűzoltóknak, határőröknek és polgári védelmi dolgozóknak ugyanis lehetőségük van, hogy 25 évnyi munkaviszony után nyugdíjba mehessenek. Eddig ezt nem tették meg., 45 éves koruk után is továbbszolgáltak. A mostani változások azonban azzal fenyegetnek, hogy a testületek tagjai év végéig élnek a kedvezőbb nyugdíjazási lehetőséggel – különösen, hogy a szabálymódosítások szerint idén még számtalan pótlékot is beszámíthatnak a nyugdíjba, amire jövő évtől nem lesz lehetőség. A szakszervezetek szerint ez a tisztikar lefejezését jelenti – mintegy háromezren jelezték nyugdíjba vonulási szándékukat. Bár Szekeres Imre honvédelmi miniszter elérte, hogy a legalább húsz év szolgálati idővel rendelkező fegyveres dolgozók a következő években is az idei feltételekkel mehessenek nyugdíjba, a szakszervezet úgy véli: a kormány folyamatosan csorbítani próbálja a rendvédelmi dolgozók jogait. A hosszú távú tervek között ugyanis az is szerepel, hogy 35 évre emelnék a fegyveres testületeknél a nyugdíj eléréséhez szükséges szolgálati időt.