Békésen és méltóságteljesen zajlott az avatási ünnepség

Az augusztusi avatást követően, immár másodszorra, október 21-én a budapesti Hősök terén avatott fel több mint ötszáz új tagot a Magyar Gárda. A pontosan 517 gárdista avatási ünnepségén a Szent Korona hiteles másolata és körülbelül háromezer ember érdeklődése előtt tettek esküt azok, akiket nem tántorított el az alakulás óta tartó permanens rágalomhadjárat. Az ünnepélyes eskütételen jeles közéleti személyek is hitet tettek a Gárda mellett.

Az időjárás feltűnően kegyes volt az avatottakhoz és az avatókhoz. A meteorológiai előjelzésekben jó előre megígért havazás, szélvihar és heves esőzés helyett szikrázó napsütés fogadta mindazokat, akik kíváncsiak voltak a Magyar Gárda avatási ünnepségére. Reggel kilenc órától tartotta gyülekezőjét és főpróbáját a Magyar Gárda Szentendre határában, a sajtó és a kellemetlenkedő látogatók kizárásával. A tágas helyszínt Kisanyik Imre szentendrei lakos bocsátotta a gárdisták rendelkezésre, ahol ismerősök, barátok segédkeztek az előkészületekben, a sátrak felállításában. Az ebéd főzését a Magyar Demokrata munkatársai vállalták a Bethlen Farkas verőcei polgármester által rendelkezésre bocsátott gulyáságyúban, amely a gazdatüntetés idején a gazdák terén tett szolgálatot, majd tavaly október 17-ét követően egy ideig a budapesti Kossuth téren készítettek benne ételt. A menü stílusosan sűrű gulyás volt, illetve reggeltől forró tea a didergőknek, mert a ragyogó napsütés sem tudta eléggé felmelegíteni a levegőt.

A gárdistajelöltek az ország 19 megyéjéből folyamatosan érkeztek buszokkal és személyautókkal a helyszínre. Az utolsó eligazítás és ruhapróba előtt feszült volt a várakozás. Mindenki találgatta, hogyan alakul a délután. Vajon őket is úgy fogják várni, mint az első ötvenhatot a budai Várban?

Dósa István helyettes országos főkapitány vezényszavaira délelőtt tíz órakor megkezdődött az alakizás: a parancsnok végtelen türelemmel gyakorolt azzal a több száz emberrel, akik a délutáni esküre készültek. Eközben a gárdistajelöltek szakaszonként felöltötték az új mellényt, sapkát és kendőt.

– Ebből inkább 55-ös kellene, mutat a sapkájára egy lány, aki egyike annak a körülbelül ötven avatandó hölgynek, akik délután esküt tettek.

A gyakorlatozás végeztével, gyors ebéd következett, majd a konvoj Budapest felé vette az irányt.

Délután fél kettő felé már szállingóztak az érdeklődők a Hősök terére, ahol három órakor körülbelül háromezer ember előtt megkezdődött az ünnepélyes eskütétel. Az izgatott gárdisták a Kodály köröndnél gyülekeztek, hogy az Andrássy úton végigvonulva érjék el a teret. A szervizúton délelőtt a Mazsihisz, a Fiatal Baloldal és az Országos Cigány Önkormányzat, az MSZP Budapesti Tanácsa, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták a nyilas időket idéző óriás plakátokat helyeztek el olyan feliratokkal, hogy „Most még visszafordulhattok”, „A múlt ismétli önmagát”, „Nyilas hatalomátvétel”. A plakátok láttán az egyik gárdista hölgy megjegyezte:

– Nincs miért visszafordulnunk, mert mi nem arra megyünk. A mi utunk a tisztességes Magyarország felé vezet. De akik ezeket a táblákat kiállították, mintha még most is visszafelé haladnának.

Három óra után néhány perccel a Szilaj Dobcsoport ütemeire először az augusztusban felavatott 56 gárdista vonult be a térre, akik a téren díszőrséget álltak, majd őket követték a megyénként kiállított 30 fős szakaszok, az új gárdistajelöltek. Az ünnepséget Pörzse Sándor műsorvezető köszöntője nyitotta meg.

Pörzse Sándor Wittner Mária zászlóanya üdvözlő levelét olvasta fel az egybegyűlteknek. Az 1956-os szabadságharcos az ünneplőkhöz intézett levelében úgy fogalmazott: a letűnt fasizmust azok álmodják vissza, akik habzó gyűlölettel üvöltik tele a világot. „Az ő elvakult gyűlöletük mellett nem fér meg az a hazaszeretet, amelynek nevében most felesküdtök a magyar Szent Koronára.” Wittner Mária sorait nagy ováció követte.

„Egyik bajtársatok ma a csillagokból néz le ránk”- szólt ezután Pörzse az avatandókhoz. Elmondta, hogy az egyik gárdistajelölt, akinek ma itt kellett volna lennie, Kovács Ákos a múlt héten, tragikus fiatalon elhunyt. Az alapítók döntése értelmében Kovács Ákost poszthumusz gárdistává avatták. Egyenruháját az eskütételre megjelent gyermekeinek, Dávidnak és Ágnesnek adták át. Az eltávozott gárdistára egyperces néma csenddel emlékeztek az egybegyűltek.

A szívszorító pillanatot az ünnepélyes eskütétel oldotta fel: Hunyadi Károly előmondására a gárdisták a Szent Korona hiteles másolata előtt felesküdtek a haza szolgálatára. Az ünnepélyes eskütételt követően, Barati Attila, a bodrogközi Pácin polgármestere, felavatott gárdista lépett a színpadra. Köszöntőjében kitért arra, hogy a ma emberének két igazodási ponthoz kell tartania magát: az egyik az ősi, magyar hagyományok tisztelete, a másik pedig Jézus Krisztus. A Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrendet képviselő Bakos Batu lépett utána a mikrofonhoz, aki beszédében hangsúlyozta, a Szent Korona nem tárgy, nem szimbólum, hanem élő valóság, személy. A Szent Korona kapocs ég és föld között.

Szöőr Anna, a Civil Jogász Bizottság tagjának köszöntése után, Mészáros Imre, a Goj Motorosok Egyesületének elnöke biztatta az újonnan felavatott gárdistákat. A motorosok vezetőjét Szentmihályi Szabó Péter publicista követte az emelvényen. Ez alkalomra írott Magyar Gárda című versét olvasta fel az egybegyűlteknek. „Bátor férfiak, büszke nők, adjon az Isten szebb jövőt!” – búcsúzott végül a kiváló publicista, hogy őt kövesse Murányi Levente, a Magyar Gárda Egyesület alapítóinak egyike, ’56-os szabadságharcos és elítélt. Murányi úgy vélte, 1956 eszmeiségét a Gárdának kell továbbvinnie, s nem szabad hagyni, hogy a baloldal a maga képére formálja a szabadságharcot. Murányi Leventét Szakács Gábor, lapunk munkatársa, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke követte a színpadon, aki többek között elmondta, a Magyar Gárdával azért szimpatizál, mert a Gárda nyíltan vállalja a nemzeti hagyományok ápolását, s a már kiveszőben lévő bajtársiasság fogalmát új tartalommal tölti meg.

Világhy Józsefet, a Horthy Miklós Történelmi Társaság elnökét Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, a Magyar Gárda Egyesület alapítója követte a színpadon. A gárdistáknak és az egybegyűlteknek elmondta, nem az a kérdés, hogy a Gárda „jó vagy rossz válasz-e valamire”, hanem, hogy mi ez a válasz, ami így hangzik: „elég volt, rendet akarunk”. A szervezet azért alakult meg, mert tagjainak elegük van a korrupcióból, a káoszból, a következmények nélküliségből.

Bencsik András után a Gárda országos főkapitánya, Usztics Mátyás következett a felszólalók sorában. A félelemről szólva elmondta, nem volt még hazugabb félelemkeltés, amely nem átallja még történelmünket sem meghamisítani. „Nem akarjuk lehajtani a fejünket, Bátran nézünk egymás és Európa szemébe. Bátran állhatunk a történelem ítélőszéke elé. Nincs letagadni- és titkolnivalónk” – mondta. Köszönetet mondott, amiért ő lehetett az országos főkapitány s hozzátette, „Köszönöm, azt is, hogy most visszatérhetek oda, ahonnan jöttem, a Nemzeti Kamara Színházhoz”. Pörzse Sándor ezután bejelentette, az alapítók döntése értelmében mostantól az új főkapitány Dósa István lett. A gárdisták Szebb jövőt! – kiáltással éltették új vezetőjüket. Dévai Nagy Kamilla és tanítványa zárta a köszöntők sorát.

Záróbeszédében Vona Gábor, az egyesület és a Jobbik elnöke a magyar remények gárdájának nevezte az immár közel hatszáz fős Magyar Gárdát. Vona Gábor Hiller Istvánnak is üzent: elmondta, hogy jövő szeptembertől a Magyar Gárda saját népfőiskolát indít. Ingyen. Hozzátette, keresztény hitre, igaz magyar múltra, barantára, bátor cselekvésre oktatják majd a jelentkezőket. Vona Gábor elmondta, attól még, hogy itt vagyunk, a kormány nem mond le, holnap még nem születik több gyermek, de a mai napon elkezdődött valami. Vona Gábor biztatta a jelenlévőket, hogy támogassák a Fidesz aláírásgyűjtését, de hozzátette, a népszavazás nem cél, csak egy állomás, mint ahogy a Gyurcsány-kormány bukása is csak egy állomás csupán. A cél az igaz Magyarország megteremtése. Azért pedig a hétköznapokon kell küzdeni. „Keresnünk kell egymást, hinnünk kell egymásban és Magyarország feltámadásában, hiszen ha van hitünk, lészen országunk. Magyarország a magyaroké, szokták mondani, s csak rajtunk múlik, hogy így legyen” – búcsúzott az egybegyűltektől a Magyar Gárda Egyesület elnöke.

Usztics Anna