Kísértetiesen ugyanaz a helyzet, mint 2004-ben, amikor Medgyessy Péter körül elfogyott a levegő. Az MSZP váltott, s jött Gyurcsány Ferenc. Most is jönnie kell majd valakinek, mert most Gyurcsány Ferenc körül szorul a hurok. Helyzetükben s a helyzetükre adott válaszokban nagyon sok a hasonlóság. És ez nem a véletlen műve. Az arcok ugyanis változhatnak, de a lényeg ugyanaz marad, ha az MSZP kormányoz.

Az ország akkor is katasztrofális gazdasági állapotba jutott, az államháztartás 2003-as hiánya elérte a 7,2 százalékot, ami igencsak ijesztőnek számított az Orbán-kabinet négy évvel korábbi 2,9 százalékos államháztartási hiányához képest. Látványosan megnőtt a munkanélküliség, a polgári kormány idején az 5,4 százalékos ráta 7,5 százalékra ugrott, az államháztartás bruttó adóssága pedig a GDP 58 százalékát tette ki 2003-ban, a következő esztendőben pedig 59,4 százalékra nőtt.

Medgyessy Péter idejében orvosolhatatlan válságról beszéltek a politikai és gazdasági elemzők. A két időszak s a két kormány tevékenysége között éppen az jelenti az egyik párhuzamot, hogy most is kezelhetetlennek tekintik a kialakult gazdasági válsághelyzetet a szakemberek. Maga a válság egyébként 2004 óta folyamatos és egyre mélyülő. Tavaly 9,2 százalék volt az államháztartási hiány, a munkanélküliségi ráta változatlanul 7,5 százalékon állt, az államháztartás bruttó adóssága pedig 66 százalék volt. Az idén 6 százalékra várják az államháztartás hiányát. Nagyon optimistán. A munkanélküliségi rátáról viszont már biztosan tudják, hogy az 2007-ben, sőt várhatóan jövőre is 7,5 százalék lesz.

Hasonlóan reagált a két miniszterelnök a kialakult gazdasági válságra, mindketten az EU áldásaira hivatkoztak. Medgyessy Péter ugyan még csak a várható csatlakozás jótékony hatásáról beszélt, Gyurcsány Ferenc viszont már konkrét összegekre, egészen pontosan a Brüsszeltől várt 8 ezer milliárd forintra hivatkozik. Ha úgy tetszik, párhuzam az is, hogy Medgyessy Péter kormánya nem építette ki időre az EU-támogatásokat fogadó kifizetési és ellenőrzési rendszert, Gyurcsány Ferenc pedig kaotikussá tette azt. Az eredmény siralmas, Magyarország 2004 és 2006 között a kohéziós támogatásoknak csak a 23 százalékát, a strukturális alap támogatásainak pedig csak a 66 százalékát tudta lehívni.

Feltűnő párhuzam van azok között a vádak között is, amelyekkel az MSZP szélesebb bázisa illette a két miniszterelnököt. Medgyessy Péter esetében azt hangoztatták a párt egyszerű tagjai, hogy képtelen volt végrehajtani a választási kampányában beígért szociális fordulatot, illetve a szociális rendszerváltást. Ahogy azt Medgyessy nevezte általában…

Gyurcsány Ferenc esetében is szociális jellegű vád született, most úgy véli az MSZP tagsága, hogy az általa beindított reformok szinte keresztre feszítik az országot. Ráadásul Medgyessy és Gyurcsány programja sincs köszönő viszonyban a realitásokkal és a valósággal. Medgyessy szociális ígéreteinek ugyanis nem volt meg a gazdasági alapjuk, Gyurcsány Ferenc reformjai pedig értelmetlenek. Nyilván elég az egészségügyi rendszer átalakítására utalni.

A két vezető párton belüli helyzetében sok a párhuzam, bár jelentősek az eltérések is. Egyrészt azért, mert Medgyessy Péter miniszterelnökként sem volt tagja az MSZP-nek, Gyurcsány viszont egyenesen a szocialisták elnöke. Közös viszont, hogy mindketten úgy gondolták, a kormány tevékenysége a fontos, s mindketten korlátozták és korlátozzák a kormányt adó MSZP ellenőrző szerepét. Az ebből adódó konfliktusaik is hasonlóak, Medgyessy Péter Kovács László pártelnöktől kapott súlyos kritikákat, Gyurcsány Ferencnek pedig Szili Katalin címez különféle intelmeket.

Közös a kialakult helyzetben az is, hogy Medgyessy nem rendelkezett az MSZP-n belül jelentős táborral, s Gyurcsány Ferencnek sincs ilyen. Más kérdés, hogy mindkettőjükben olyan ügyes üzletembert látott a párt tagsága, akik képesek az ország vezetésére, s ami a legfontosabb, az MSZP kormányzati hatalmának megőrzésére. Nem véletlen, hogy Medgyessy és Gyurcsány valójában az üzleti életben ismerte meg egymást, hosszú évekkel a 2002-es parlamenti választások előtt. Sokáig dolgoztak együtt, s a kapcsolat a 2002-es szocialista kormányalakítás után politikai dimenziókat is kapott. Sőt Gyurcsány Ferenc Medgyessy Péter főtanácsadója és fegyverhordozója lett. Medgyessy a 2003 tavaszán rendezett MSZP-kongresszuson megpróbálta őt bejuttatni az MSZP elnökségébe, ez azonban nem sikerült.

Medgyessy Péternek ez volt az első látványos kudarca az MSZP-vel szemben. Gyurcsány Ferenc viszont csak most ért el erre a pontra, amikor saját frakciója elgáncsolta a parlamentben az úgynevezett „köztisztasági” csomagját.

Közös a két politikusban az SZDSZ-hez való viszonyuk is. Medgyessy Péter a rendszerváltás napjaiban ajánlatot kapott az éppen alakuló MSZP-től, kérték, lépjen be. Medgyessy Péter azonban azt válaszolta, hogy ha már csatlakozik valamelyik párthoz, az az SZDSZ lesz. Mindvégig megtartotta a szabad demokraták iránti vonzalmát. Még akkor is, és úgy is, hogy látszólag az SZDSZ buktatta meg. Gyurcsány Ferenc pedig gazdasági és társadalompolitikai elképzeléseit tekintve kimondottan SZDSZ-es, pontosabban neoliberális politikusnak tekinthető, nem pedig szocialistának vagy szociáldemokratának. Közös az is, ahogy az SZDSZ megzsarolta őket. Mindketten kénytelenek voltak átadni a szabad demokratáknak a gazdasági tárcát, ami 2002-ben, de 2006-ban is óriási felháborodást váltott ki az MSZP tagságában. Mindkét esetben úgy érezték a kisebb szocialista sarzsik és helyi funkcionáriusok, hogy az SZDSZ elkötötte az MSZP-től a tejet adó tehenet.

Párhuzam tapasztalható abban is, ahogy az SZDSZ viszonyult a két miniszterelnökhöz. Bár a szabad demokraták megkapták mindkettőjüktől, amit kértek, kiélezett helyzetben Eörsi Mátyás Medgyessy Pétert szólította fel távozásra 2004 elején, most pedig Gulyás József, a szabad demokraták országos tanácsának elnöke nyilatkozott úgy a sajtóban, hogy „az SZDSZ megfontolna egy új kormányfőt”. Mármint Gyurcsány Ferenc helyett.

Párhuzam van abban is, hogy Medgyessy Péter eltitkolta D-209-es ügynöki múltját, Gyurcsány Ferenc pedig őszödi beszédében bevallotta, hazugságokkal nyerte meg az MSZP a tavalyi országgyűlési választásokat. A látszatok szintjén közös az is, hogy mindkét esetben a miniszterelnökök MSZP-n belüli ellenzéke robbantotta ki a botrányt, amint az is közös, hogy a valóságban ennek alighanem az ellenkezője az igaz, emlékezzünk csak Karsai József múlt heti elszólására.

Közös az is, hogy mindkettőjüket makacsul végigkísérik saját bűneik. Medgyessy miniszterelnökségének utolsó pillanatáig hadakozott a D-209 árnyékával, Gyurcsány Ferenc fittelinás, nomentanás bulijai, őszödi beszéde szűnni nem akaró téma továbbra is.

És ha már árnyék, mindkettőjük mögött Kiss Péter lopakodik. Medgyessy megbuktatása után a párt elnöksége ugyanis Kiss Pétert jelölte a miniszterelnöki posztra, most pedig megint Kiss Péter az egyik legesélyesebb jelentkező Gyurcsány Ferenc székére. Medgyessyvel, de Gyurcsánnyal – a két üzletemberrel – szemben is Kiss józanságát, kiszámíthatóságát, integráló erejét és apparátcsik tapasztalatait hozzák fel a pártban.

Az is nagyon hasonló Medgyessy és Gyurcsány sorsában, hogy bukásuk – azaz eltávolításuk – előtt mindketten nagy erőpróbára készültek. Medgyessy Péternek a 2004-es EU-választásokon kellett volna győzelemre vinnie az MSZP-t, Gyurcsány Ferencet pedig a közelgő népszavazás nyomasztja. Medgyessy elbukta az EU-választásokat, és ez a kudarc lett az apropó lemondatásához. Az MSZP mögött álló gazdasági háttérhatalom – amely a 2002-es választások előtt előhúzta a kalapból Medgyessyt – úgy értékelte az EU-voksolás eredményeit, hogy azok nem a képviselőjelöltekről, hanem a miniszterelnökről, s annak kormányfői munkájáról szólnak.

Gyurcsány Ferenccel is hasonlóképpen jár majd. Bár egymást érik a szocialisták rendkívüli frakcióülései, s kialakított valamiféle laza egységet az MSZP-ben lévő polgármester-képviselők tábora, még nincs együtt az az erő, amely leváltaná Gyurcsány Ferencet. Nem is ők váltják majd le. Medgyessy Péterhez hasonlóan itt is a párt gazdasági háttérhatalma, a mindenható nagytőke és pénzügyi hatalom cselekszik majd. Melynek az elkerülhetetlen népszavazás eredményei jelzik – Medgyessy kudarcához hasonlóan -, hogy váltani kell. Kényszerhelyzet lesz, amelyben elolvad a párt és a nagytőke jelenlegi félelme is, amely szerint a magyar társadalom nem elégedne meg Gyurcsány Ferenc távozásával, de hatalomváltást is akarna.

Mindkét miniszterelnök felmérte saját helyzetét. És ugyanúgy cselekedett. Mindketten különleges és nem várt közjogi javaslatokkal próbáltak javítani a helyzetükön, s az is jellemző, hogy Medgyessy és Gyurcsány javaslatai valóban a párton kívüli tömegeknek szóltak. Ezek a javaslatok nemcsak a miniszterelnökök személye körül kialakult botrányokról, a gyalázatos kormányzásról, a korrupcióról való figyelemelterelést szolgálták, de meg akarták mutatni az MSZP-nek s az SZDSZ-nek is, hogy képesek megmozgatni a pártpolitikán kívüli hatalmas erőket.

Medgyessy leghangzatosabb ötlete a közvetlen köztársasági elnökválasztás mellett az EU-választásokon való közös, azaz nagykoalíciós MSZP-Fidesz-lista kialakítására szólított fel, mintha ez lenne a nemzeti egység, a megértés és a szebb jövő záloga. Gyurcsány Ferenc csomagja pedig a szélesebb tömegek politikaellenes érzelmeire épít. Amelyek kétségtelenül nagyon erőteljesekké váltak az üres parlamenti padsorok látványa s a politikusok körül kirobbanó botrányok miatt. Lásd Zuschlag-ügy.

* * *

Eltért viszont az ellenzék reakciója. A Fidesz most felkészültebben várja a váltást, készen áll akár az idő előtti választásokra is. Pontosan tudni lehet ugyanis, hogy az MSZP-s háttérhatalom miként reagál majd a népszavazás után kialakult helyzetre. Bár nagyon sok szocialista szavazó hiszi azt, hogy például Kiss Péter és Szili Katalin miniszterelnökségével megtarthatja az MSZP a kormányzati hatalmát, a nagytőke dönt. Neki pedig nem konkrét személy, hanem egy adott típusú ember kell.

Egyáltalán nem volt véletlen, hogy annak idején éppen Gyurcsány váltotta Medgyessyt. Valójában azonos felfogású politikusok és üzletemberek mindketten. Olyanok, akik a nagytőke érdekeinek megfelelően csontig viszik a privatizációt, és a végletekig védik a nagytőke és a globalizmus érdekeit, s ugyanazzal a politikai filozófiával rendelkeznek.

Szili és Kiss is csak akkor lehet miniszterelnök, ha mindezt vállalja. Szekeres Imre például vállalná. És akkor ez is egy párhuzam lesz, vagyis a játék ugyanúgy folytatódik tovább, mint 2004-ben. Mert a miniszterelnökség nem az ő hatalmuk, hanem a háttérben bújó nagytőke hatalma. Hacsak az ellenzék most végre nem talál fogást a vörös ellenfélen.

Sinkovics Ferenc