Szebb jelent!

Az Info rádióban hallottam egy beszélgetést még valamikor szeptemberben Gyurcsány Ferenccel. Elmondta, hogy Németország egyik kis falujában 17 éves fiát beküldte egy boltba gyufáért és a gyereket nem szolgálták ki, bezzeg nálunk még a cigarettát is odaadják – mondta. Helyeselte a német megoldást, majd azzal az üres szöveggel lett vége a mondandójának, hogy a gyerekekről nem beszélni, hanem cselekedni kell. Véleményem szerint egy tizenhét éves fiatal vásárolhasson gyufát, hiszen azt nem csak cigaretta gyújtására lehet használni. Ha a németek átesnek a ló túlsó oldalára, nekünk magyaroknak nem kell. Ellenben abban igaza van Gyurcsánynak, hogy a gyerekekről nemcsak beszélni, kell hanem cselekedni is kell értük. Ebbe tartozna az is, hogy megszűnjék a gyermekéhezés. Igaz, ezen már dolgozik egy Ferge Zsuzsa nevű szociológus, aki bizton állítja, hogy huszonöt év múlva már nem lesz éhező gyerek. Jó munkához idő kell – a lassúhoz még több, mondja a közmondás. De a gyerekek érdeke lenne a tandíjmentesség is, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek is tanulhassanak, ha arra érdemesek. A pénz hiánya ennek ne legyen akadálya. De ha Gyurcsány és a bandája nem tudja, hogy mit kell tenni a gyerekekért, adják át a vezetést olyanoknak, akik azt a nézetet vallják, hogy az asztmás gyerekeknek főként jó levegő kell, nem csak gyógyszer. Ez a kormány, amióta csak hatalmon van, csak beszél, ígérget a jövőt illetően. Közlöm, hogy nekünk, magyaroknak már a szebb jelen kell, és nem csak a jövő! A jövő a szebb jelen folytatása kell hogy legyen, ezért sürgős a váltás! Czető Lászlóné, Bp.

Havas

Havas Szófia, a pufajkás exminiszterelnök unokahúga megnyilatkozott. Szerinte 56-ban ellenforradalom volt és nyilasok jártak házról házra. Mielőtt a hajunk tépdesésébe kezdenénk, gondoljuk át még egyszer a történteket, mert van ám némi alapja a honanya kijelentésének. A forradalom jellegének megítélésénél téved ugyan, mert ha egy felkelés célja az idegen hatalmat szolgáló diktatúra megdöntése, az mindenképpen progresszív esemény. Október 23-án tehát forradalom volt. November 4-én viszont már tetten érhető a nyilas tevékenység és az ellenforradalom. Tudjuk a történelemből, hogy minden diktatúrának szüksége van egy gátlástalan, minden aljas szándékot kiszolgáló karhatalomra. Bizton állíthatjuk, hogy a háború végére kivérzett Magyarországon a nyilas keretlegényeket nem a nemzet színe-javából toborozták. Mivel azonban minden népnek csak egy alja van, azt is tudjuk, hogy Rákosi abból szemezgethetett, amit Szálasi meghagyott neki. Hogy hány nyilaskeresztes lépett át a kommunista pártba, s vált a proletárdiktatúra vasöklévé, azt ma már csak Horn Gyula, Havas Szófia nagybácsikája tudná megsaccolni. Százak, ezrek, tízezrek? Nem tudjuk. Gyula meg csak hallgat. Helyette Szófia beszél, s álltja, hogy 56 a nyilasoké volt. Igaz, de akkor már ávéhásoknak, majd pufajkásoknak hívtuk ezeket a bérenceket, akik saját népüket lőtték, visszahívták a megszállókat, több százezer honfitársunkat kergették világgá, majd felakasztották és jeltelen sírba dobták a törvényes miniszterelnököt, s tették mindezt a rend és a társadalmi igazságosság jegyében. Átláthatná ezt Szófia is, ha nem a nagybátyja könyvét, a Cölöpöket bújná örökké, hanem mondjuk Orwellt is olvasna mellé. Na de a havasokat azért nevezzük havasoknak, mert be vannak havazva. M. S., Miskolc

Habzó szájjal

A (nekünk mindent) szabad demokraták nyilvános vitát tartottak a készülő gyűlölettörvényről. A felszólalók habzó szájjal elmondott beszédeikben bemutatták a törvény tartalmát. Ludassy Mária azt kifogásolta, hogy a Fidesz a párt ellenségeit, Istent, hazát, családot tűzte zászlójára, ezért nem határolódik el a szélsőségesektől. Megjegyzem, hogy naponta legalább kétszer elhatárolódik. Az a tény, hogy az úgynevezett SZDSZ által preferált „pénz, globalizmus, másság” jelszavakat nem tette magáévá. Gerő elvtárs (nem az Ernő, csak annak földi mása) a köztársasági elnököt illette trágár szavakkal. A „beszari alak” kifejezés annyira tetszik neki, hogy különböző fórumokon naponta ismételgeti papagáj módjára. Gusztos Péter megirigyelve Szilvásiék kormányjósdáját, ismertette, hogy mit fog tenni a Fidesz kormányra kerülése esetén. Amennyiben a törvényt megszavazzák, a neoliberálisokat többet fogják látni a bíróságok, mint a családtagok, illetve bocsánat, a hozzátartozók. Német Andor, Bp.

Összekényszerítés

Forrófejű akarnokok folyton egységről szónokolnak, a valóság azonban tarka és változatos. Isten a világot sokszínűnek teremtette. Azt hiszem, nem szerencsés az iszlám és a keresztény lelkületű országok egymásra erőltetése. Nem örültem, hogy Amerika Irakot „fölszabadította” és nagylelkűen megajándékozta az amerikai típusú demokráciával. Mi, magyarok sajnos ismerjük, mi is az a „felszabadítás”. Már küszöbön volt a harmadik világháború, amikor jött a nagy enyhülés. A békés egymás mellett „élést” hirdették meg, és nem az együttélést. Nagy különbség. Tisztelni kell a másságot és kerülni kell az össze nem illők egymásra tukmálását. Annak sem örülök, hogy a mi kormányunk „családbarát” politika helyett ázsiai tömegek betelepítésével kívánja a népesedési és a nyugdíjgondokat megoldani. Látjuk, hogy Nyugat-Európában is állandó konfliktusok forrása, hogy a vendégmunkások más-más vallásúak és lelki alkatúak. Nem helyeslem, hogy a roma jellegű iskolák tanulóit szétszórták a többségi iskolák között. Kínos a kisebbségnek, kínos a többségnek és a pedagógusok sem támogatják egyértelműen. A vadkapitalista érdekeket szolgáló országvezetésnek be kell látnia: szegény ország lettünk. Nincs pénz a romakérdés érdemi megoldására (tanulás, munka). Ahogy a Magyar Bálintféle politika sem oldott meg semmit, úgy – ha egyáltalán vannak – Hiller teóriái sem kecsegtetnek sikerrel. Petőfit az apja sokféle iskolába járatta. Ha évszázadokkal ezelőtt már volt szabad iskolaválasztás, ma se fejlődjünk visszafelé! Népek, iskolák a tanulók szuverenitásába ne tenyereljen bele durván és önkényesen állam és hatalom. Szabad iskolaalapítás, szabad iskolaválasztás kell! Mindent lehet, csak akarni kell! A szabadságot nagyon akarnánk! Kövér Károly, Szeged

Kirakatdolgok

Egy magyarországi, mindinkább idegen érdekeket szolgáló köztévé, hogy fontoskodjon, azt tudósította világgá, hogy a közös román-magyar kormányiádán a romániai magyar kisebbségről is tárgyaltak. Na, vegyük csak sorra a kirakatdolgokat. A kormányülés után valami kisebbségvédelmi közös kutatásokról írtak alá egyezményt. Ilyenből van már egy féltucatnyi papíron. Aztán szó esett az RMDSZ vacak kisebbségi törvénytervezetéről, amelyet a román parlament sohanapján fog elfogadni. Továbbá a Sapientia egyetem finanszírozásáról esett szó, amelyről azt mondta a román miniszterelnök, hogy majd akkor fogják pénzelni, ha az egyetem teljesíti a román akkreditációs követelményeket. Az akkreditációs feltételek úgy vannak kitalálva, hogy azokat soha se lehessen teljesíteni. Végül a román kormányfő, jellegzetes román piaci légy stílusban megjegyezte, hogy mennyire szeretné, ha a magyarországi román kisebbségnek is olyan jól menne a dolga, mint a romániai magyar kisebbségnek. Erre Furcsány Fegyenc, nagy meghatódottságában, teljesen megnyitotta a románok előtt a magyarországi munkapiacot, hogy javítsa a románok munkanélküliségi mutatóit. TO., Mikháza

Édes álom

Szia! Pityu vagyok. Betöréses lopás, többszörösen visszaeső. Most éppen három és fél év. Hátra van még öt hónap. És te? – Nem ismersz meg? – Kicsit ismerős az arcod. Vác, Márianosztra, Szeged? Nem emlékszem, hol ülhettünk együtt. – Nem a börtönből, a tévéből ismerhetsz. – Csak nem te vagy a Majka, vagy tán a Győzike? – Nem, egyik sem. Én a Ferenc vagyok. – Sajnálom, de így sem ugrik be. Na mindegy. Te mit csináltál? – Én semmit. – És azért csuktak be, mert nem csináltál semmit? – Igen, folyamatosan, évekig nem csináltam semmit. – Megáll az ész! Ilyet még nem hallottam. Mindig mondom, ez már nem jogállam. De hogy a francba bírtad ki, hogy soha semmi meló? Én megőrülnék, ha időnként nem törnék be valahová. – Aztán én is pótolni akartam a mulasztást. Belehúztam. Akkor meg az volt a baj, hogy ütre-főre csináltam a reformokat. – Mit csináltál? – Reformokat. – Az meg mi? – Hát az az, amivel egy egész országot lehet tönkretenni. Nekem sikerült. Te, olyan szegénység van odakinn, hogy csodálkozni fogsz, ha majd szabadulsz. Vissza fogsz ide kívánkozni. – És mondd, ezért hány évet sóztak rád? (A csoda vigye, hát nem épp ekkor ébredtem föl!) Keszthelyi István, Bp.

Kiosztott szerep

Érthetetlen számomra a parlamentben majdan kialakítandó női kvóta. A képviselő hölgyek helyében én nem kérnék ebből a „milyen jókat mond, pedig nő!” ihletésű macsós indítványból. A pozitív diszkrimináció éppen olyan káros, mint a negatív. Érdekes ugyanakkor, hogy a politikusok népszerűségi listájának élén nők állnak. Ennek okait csak találgatni lehet. Göncz Kinga vélhetőleg a nem tesz semmit, így nem is ronthat logikájával kerülhetett az élmezőnybe. Szomorú, hogy mifelénk a külpolitika még mindig afféle úri huncutságnak számít, noha történelmünk során hozzánk többnyire külhonból, hódítók képében érkezett a balsors. Dávid Ibolya jobboldalt eláruló mivoltától már sokan mondtak ítéletet, a legnagyobb bűne azonban az a mondása, hogy nem segíti hatalomba sem Orbánt, sem Gyurcsányt. Ez a hazugság már-már gyurcsányi magasságokba emeli Ibolyát, hiszen ha nem segíti az egyiket, akkor helyzetbe hozza a másikat. Népszerűségének egyébként egyetlen valós oka, hogy olykor „beszól” Orbánnak. Ahogy Szili Katalin is beszól Gyurcsánynak, ám az ő esete merőben más. Épp magától Gyurcsánytól tudjuk, hogy Szili számára ez egy kiosztott szerep. Ő az, aki „az emberarcú szocialista politikust” hivatott megjeleníteni. Az már más kérdés, hogy a pártja népszerűségvesztését látva már magától is megfogalmaz kritikus mondatokat. Ám ha jól figyelünk, láthatjuk, hogy a Ház elnökét nem az ország, csupán a pártja problémái keserítik. Nem azért szomorú, mert mindent tönkretettek, hanem mert ezt már a nép is látja. Nem értünk, hanem a saját jövőjéért aggódik. Elkeseredett mondataiból kiderül, hogy számára a hatalom nem eszköz, hanem maga a cél. Mindezek okán érthetetlen a három hölgy magas tetszési indexe – ez persze csak szubjektív vélemény. Az viszont tény, hogy mindez csak akkor ér valamit számukra, ha népszerűségüket át tudják váltani szavazatokra. Ez pedig nemigen szokott megtörténni. Juhász Margit, Miskolc