Csatajelenet

Volt vagy 75-80 centi magas. Jó alacsonynak tűnt. Lehetett vagy két és fél éves, de buzgalmából és harci kedvéből ítélve akár három is. Az arca dundi volt, de hogy férfiasabbnak tűnjön, elszánt képet vágott. Kellett is az elszántság, mert kis háromkerekű műanyag biciklijével újra és újra nekitámadt védekezésre kényszerülő apja lábának. Célba vette a cipőjét és a bokáját és neki-nekirontott. Szinte föl akart hajtani az apjára. A bicikli és az agresszor büszke tulajdonosa ki-kitért előle. Mikor már vagy negyedszer rontott neki a kisfiú, nevetését alig palástolva mondta neki: irgum és burgum. Ezt a mondást és a sikereit már nem tudta komoly arccal elkönyvelni a dundi és elmosolyodott. A háború kezdett békésebb formát ölteni. Újabb roham után az apa újra, most már megadóan és panaszosan mondta: Irgum és burgum. A gyerek elnevette magát. Diadalmas, kerekre nyitott szájú, meglehetősen fogatlan kacagás volt. Jóízű. De mielőtt újabb támadást intézett volna már-már legyőzöttnek hitt apja, és az egész felnőtt társadalom ellen, leszerelő hadmozdulatként az apa újra rászólt: Irgum és burgum. A kisfiú teli szájjal akkorát kacagott, hogy a tricikli kormánya félrefittyedt és nem találta el az apja cipőjét. De már nem bánta. Sőt, felnézett szinte az égre, az apja arcára és kacagva, megadóan mondta: ijgum és bujgum. Az apa biciklistől felemelte a kézzel-lábbal férfiasan tiltakozó gyereket és megcsókolta. Kár hogy nem lehetett fényképet csinálni a békekötéssel végződő küzdelemről, mert leírni, lám, nem lehet. Érdemes lenne benépesíteni ezt az országot. J. K., Budapest

Honi Blair

A teljes foglalkoztatottság a legtöbb kormányfőnek csak vágy­álma marad. Nem így a miénknek. A mi kis Honi Blairünk elérte, hogy úton-útfélen, munkahelyen, patikában és benzinkúton a teljes lakosság az ő szánalmas teljesítményével foglalkozzon. Ma már nincs az a statisztikai hivatalvezető, aki valami pozitív mutatót tudna kreálni. Nem jó itt már homokóra mutatója sem, eltúrták azt is, nem kicsit, nagyon. Ma már nincs az a választó – talán a minap 18 éves Lendvai Ildikót kivéve -, aki vállalná, hogy „ezekre” szavazott. Nem is érti senki, hogyan nyerhettek. Az ominózus 18. születésnapon lélegzet-visszafojtva vártuk, mond-e végre valami bölcsességet is a lánglelkű kerge milliárdos kormányfő. Nem kellett csalódnunk, hozta a formáját. A meggazdagodott fideszeseket szapulta, ahelyett hogy egy kis önértékelést tartott volna. Tudjuk, hogy a szocialisták minden viszolygásuk ellenére azért vették a hátukra Gyurcsányt, mert benne látták Orbán Viktor lehetséges legyőzőjét. Mindazonáltal nem ártana, ha szólnának neki, hogy lenne itt más feladat is, mert ha továbbra is csak vagdalkozásra használja energiáit, a tizenkilencedik szülinapon Szili Katalinnak nem lesz alkalma sajnálkozni, hogy a népszerűségük is ugyanannyi százalékon áll. Mert mit tud Gyurcsány felmutatni? Előbb lépett százat, aztán nem engedett a 48-ból, most pedig beérné 7-tel. Csak a vak nem látja, hogy tendál ez a misztikus számsor a valóságos teljesítményéhez, a nullához. Az MSZP állítólag nagykorú lett. Egy nagykorú pártnak el kell tudnia döntenie, mikor van szükség vezéráldozatra. Ha meglépik 2010-re, beválhat a gyurcsányi jóslat, s elmondhatjuk: nem volt hiábavaló, megérte. Ha gyávaságból nem mernek lépni, a választók fogják elsöpörni a pártot. Mert hosszú volt ám az út Kádár-Apró-Dügeitől Gyurcsány-Gusztos-Vadaiig. M. S., Miskolc

Bumeráng

Kuncze Gábor valahai parlamenti képviselőt feledni lenne jó, már-már sikerült is, de most, hogy az MSZP (hogy finom legyek) stiklijei naponta látnak napvilágot, bizony hiányolom a lop-stop tábla emelgetését. Hol van az a tábla? Természetesen senkinek sem hiányzik a gorombasága, hiszen maradtak még elegen a baloldalon, mégis megkérdezem: hol van Kuncze? Mert bizony olyan szemérmetlen hazugsággal nem sok ember lett volna képes arra, amire ő: ott ülni a parlament soraiban. Vitte a pálmát. Most, ha visszaülne a padjába, jóvá tehetné, illetve csak enyhíthetné – mert jóvá nem tehető! – a Fideszre szórt gorombaságait. Most emelgethetné a tábláját az elvtársai padsorai felé. De hol van az üvegszemű, morc tekintetű Keller László, Most egyre-másra nyerhetné a pereket, ha az elvtársait perelgetné. Nem járna úgy, mint a Fidesszel szembeni vádjaival, melyek közül egyetlenegyet sem nyert meg. Persze már feleslegesen perelgetne, az első dominó már eldőlt, dől utána a többi is, csak idő kérdése. Az ország érdekében minél gyorsabban dőlne, annál inkább menthető lenne, ami még menthető. A mostanság kiderült csalásokról úgy nyilatkozott az egyik főszereplő, hogy ilyen minden országban előfordul, hiszen sok pénz sok gazembert csábít. Milyen igaza van! Talán életében először volt ennyire őszinte Bajnai Gordon. Remélhetőleg folytatja és folytatják ezt a nemes gesztust, és a közélet és a parlament megtisztul a gazemberektől. Czető Lászlóné, Bp.

Ott és itt

Háromnapos kiránduláson jártunk Arany János és Petőfi Sándor nyomában. Voltunk Nagyszalontán, Koltón. Magyaros vendéglátásban volt részünk. Volt utcai disznóölés, láttuk Petőfi és Szendrei Júlia gyönyörű szerelmes szobrát, a Teleki-kastélyt a gyönyörű református templommal, Nagybányán gesztenyefesztivál volt, majd Lápos-hegyi libegőzés gyönyörű kilátással. A kirándulás meggyőzött bennünket arról, hogy Románia bizony elrobog mellettünk a fejlődésben. Nagyon sok családi ház épül, ipari parkok nőnek ki a földből. A lej és az ország erősödik. Hazaérkezve kellemetlen volt megtapasztalni, hogy a rettentő rossz helyzet, a rossz hangulat nem változott. A népirtási miniszternek üzenem, hogy a nagy pénzek nem az orvosoknál landolnak. Halkan megkérdezem, hogy a száz leggazdagabb magyar között hány orvos van? Gyurcsány Ferenc meg országjárásba kezdett, ami száz milliókba fog kerülni. Helybeli lakos az ő nagygyűlésére nem mehet be. A nyugdíjas résztvevőket autóbuszok százai fogják szállítani, meg a páncélautók, ahogy ez a szekszárdi gyűlés esetében is történt. A biztonsági őrök pénzét is bele kell a kalandba számítani, és a lakájmédia utazási költségeit is. Nem lenne olcsóbb a szemlőhegyi uszodában megtartani a szemfényvesztésről az előadásokat? Forgó Irén, Békéscsaba uMegkésett nagymosás Az MSZP, vagyis a posztkommunisták most, a rendszerváltás 17. évében rádöbbentek, hogy piszkos a „közélet”. Azt is kitalálták, hogy hét pont segítségével lehet tisztába tenni. Ellentétben a háziasszonyokkal, akik a szennyes kimosása előtt nem szoktak hét pontot fölállítani. Ki a piszkos? A „közélet”? Akkor állíttassék bíróság elé a közélet és börtönöztessék be! Álszent állítás és ügyes megfogalmazás a köz­életet kárhoztatni, amikor az egyes emberek a „piszkosak”. A jó erkölcs helyreállítását – ha valóban akarják – konkrét emberek konkrét bűneinek őszinte és maradéktalan feltárásával lehetne végrehajtani. A haszonélvezők pont ettől félnek a legjobban. A hétpontos csomag megalkotásával az elvtársak egy kissé megkéstek. A magyar erkölcs akkor züllött le, amikor hazánkból ezer év után a Vörös Hadseregre támaszkodva elűzték az Istent és a tízparancsolatot. A magyar morált azok tették tönkre, akik tudatosan hazudva évtizedeken át ellenforradalomnak nevezték a forradalmat. Ne kenjék rá a bűnöket egy közélet nevű nem létező személyre! Tocsik elvtársnő, Boldvai elvtárs, Kulcsár és Kabai elvtárs, Zuschlag elvtárs és hasonló társaik a konkrét bűnösök. Hatvan éve tudjuk, látjuk, hogy egyfolytában olyan emberek vannak közfunkcióban, akiknek valódi szándéka, hogy politikai vonalaskodással (kommunistáskodással) zsíros állást és anyagi előnyöket szerezzenek. Tisztelet a kisszámú kivételnek. Mi, a nép pedig még tisztán és szegényen élünk, de régi-új uraink már elérték Európát és – mert jobb dolguk nincs – a köz­élet megtisztításán fáradoznak. Tudományosan. Hét pont segítségével. Rájuk kéne borítani a mosóteknőt! Kövér Károly, Szeged

Nem felejtjük!

Kimondottan jó napom volt, amikor az okos, de főleg szép szavú Kuncze Gábor végérvényesen eltűnt a politikai életből, valószínűleg olyan meggondolásból, hogy utánam a vízözön. A vízözön ugyan nem következett be, viszont a pártját sikerült a legmélyebb pontra süllyeszteni. Nem igazán fájlalom, csak úgy megemlítem politikai pályafutása figyelemre méltó eredményét. Az utódjául sem várhatnak sokat balga szavazói, habár fő feladatául tűzte ki visszaszerezni pártjának tradicionális hírnevét. Ez a dolog eddig nem sikerült, mi több, még néhány halvány jele sincs a hivatalos elemzők szerint. No de nem ez késztetett írásra, hanem az a sokat emlegetett mondata a fönt említett úrnak a választások előtt, miszerint a beköszönő kormányt az utolsó fillérig el fogjuk számoltatni. Amint a későbbiek megmutatták, valóban mást sem csináltak, mint Keller vezetésével beindították a gépezetet feltárni és természetesen felelősségre vonni ha lehet az egész jobboldalt. Tudjuk, nem sikerült, pedig nagyon akarták. És csodák csodája, mi történik napjainkban (pedig hol van még a hivatalos számonkérés!), egymást követik a korrupciós botrányok a hivatalos pénzek eltűnése, okirat-hamisítás, hazudozás, lopás és minden, ami a büntető törvénykönyvben büntetendőnek számít. Végre úgy érzem, megindult valami, amit már nem lehet szőnyeg alá söpörni, amiről már lassan mindenki tud s lehet hogy időnap előtt számon is fogják kérni. Sajnálom azokat a becsületes, szociális érzelmű embereket, akiknek szégyenkezniük kell becstelen vezetőik miatt. Kuncze úr, jöjjön vissza egy pillanatra, úgy szeretném látni az ábrázatát! Asztalos Gabriella, Gödöllő

Néhol: Sipirc!

Történt nemrégen, hogy Nove Zamkyban (lánynevén Érsekújvár) 15 cigány (nem roma!) családot kilakoltattak, mert nem fizették a lakbért meg a közüzemi díjakat. Elvitték őket egy közeli faluba, ott viszont a helybeliekben nem volt elég tolerancia, még a lepakolt cuccokat is fölgyújtották tiltakozásul. Most ott vannak a szegény cigányok lepakolva az út szélén. Az időjárás pedig nem sok jót ígér a táborozást illetően. A tót atyafiak azonban ezzel nem sokat törődtek, kizsuppolták őket, pedig volt ám kisgyerek tucatszám, akikre illett volna tekintettel lenniük. Nem voltak tekintettel, sipirc! és kész! Igen csodálkoztam, hogyha már nekik nincsenek menőmanóik, akkor legalább innen odaruccant volna, mint megszoktuk tőle, Horváth Aladár, Mohácsi Viktória, Kolompár meg az ilyen-olyan rangú-rendű fölkent roma funkcik és bár más állampolgárok érdekében, ám a bőrszínre való hivatkozással (ami mégiscsak azonos), nem verték ki a nálunk szokott és ismert purparlét. Vagy netán csak ott mernének érdekvédeni, ahol nem kell félniük holmi atrocitástól? Annak idején Orbánék fölléptek odaát, vállalták a vele járó kockázatot, nos, Aladárék, tessék csak, van példa ilyesmire. Ezek a szlovák cigányok átkozhatják a sorsukat, hogy szlovákok. Ha magyarrá sikerednek, már régen romák lennének és a kettő, lám, nem ugyanaz! Mintha az unióban nagy különbségek lennének nemhogy országok, de egy-egy határ két oldala között is! Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros