Antall kontra Göncz

Szögezzük le a legelején, hogy igen, ez bizony mítoszépítés. Antall József miniszterelnök alakja héroszi, már csak egy kis glória hiányzik a feje köré, miközben a kórházi ágyból küzd az országért. Ám legalább küzdött, míg mások ellene dolgoztak. Évtizedeken keresztül hallottuk a rendszerváltáskor megteremtett Göncz Árpád-mítoszt, az SZDSZ „Árpi bácsi” nevű politikai termékének összetevőit, a Kádár János helyére kitalált „nemzet nagypapáját”, ezért természetes alkotói igény a „hallgattassék meg a másik fél” elve.

Ne értsenek félre, a Blokád korántsem propagandafilm, hisz a történelmi események szempontjából hiteles mozit alkot. Az életrajzi vagy történelmi eseményről szóló politikai thriller pedig izgalmas műfaj, pláne, hogyha a közelmúlt történetéről szól. Sajnos nem sok ilyen készült hazánkban, talán azért, mert kényes, hisz elkerülhetetlenül politizálni kell benne. Sokan erre rávágnák, hogy nemrég mutatták be az Elk*rtuk-at, amely a 2006-os tüntetésekről szól, de a fájdalmasan amatőr hibái miatt (mint például a gyenge karakterábrázolás és történetbeli következetlenségek) meg sem üti a Blokád mércéjét. A Blokád karakterei elevenek, emberiek, a politikai háttérküzdelmeket is dinamikusan, izgalmasan mutatja be a szépen filmezett alkotás.

Tősér Ádám rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró közös munkája azért is filmtörténeti pillanat, mert végre játékfilm készült a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnökünkről. A Blokád röviden arról szól, hogy a benzinválságot kihasználva hogyan próbálja megbuktatni az SZDSZ Antall József kormányát, hogyan próbálják összemosni a taxistüntetéseket az ’56-os tüntetésekkel, és milyen világpolitikai, belpolitikai folyamatok zajlanak közben a háttérben. A történet szempontjából érdekes adalék, hogy 1990 körül Budapesten háromszor annyi taxis működött, mint Bécsben, és még érdekesebb, hogy a rendszerváltás után rengeteg belügyes állt taxisofőrnek. Elgondolkodtató, hogy spontán vagy „irányítottan” tették-e, hisz egy járművekkel rendelkező réteg, amelynek tagjai ráadásul rádión is tudnak érintkezni egymással, szükség esetén jól használható politikai célokra. Némi hasonlóság a jelennel: a katatüntetések fő arcai a Wolt-futárok voltak, akik szintén próbálták lezárni a hidakat, kevesebb sikerrel…

A Blokád dramaturgiája tempós, Antall József fiatalkorát visszaemlékezések formájában láthatjuk, amíg a kórházban műtik vagy éppen lábadozik; az ’56-os jelenetek kontrasztként jól érzékeltetik, hogy a taxisblokád korántsem egy ’56-hoz hasonló megmozdulás, még ha egyes politikai erők annak igyekeztek is beállítani. A színészi játékra sem lehet panaszunk, Seress Zoltán Antall Józsefe visszafogott, határozott, kissé karót nyelt, szinte összetévesztjük a jó érzékkel bevágott archív felvételekkel; a kissé joviális, ám feltűnően bárgyú Göncz Árpádot Gáspár Sándor alakítja, aki magyar köztársasági elnökként azzal üdvözli Gorbacsovot a tárgyaláson, hogy örül, ha látja, mert a Szovjetunió elnökének mindig mosolyog a szeme; ifj. Vidnyánszky Attila pedig szívvel-lélekkel játssza a fiatal Antall Józsefet, a lánglelkű történelemtanárt. A film egyik emlékezetes jelenetében Antall József a kórházból Göncz Árpáddal telefonál, és megkérdezi tőle, hogy mégis ki vádolja azzal, hogy a tömegbe akart lövetni, „te vagy az SZDSZ?”, ezután Göncz a fotel felé sandít, ahol a megszeppent Pető Iván ül farmerdzsekiben. Persze felmerül a kérdés, hogy a taxis­blokád idején, hát még a millennium körül született nemzedék mennyire ismeri fel ezen finom utalásokat, háttérszereplőket. Mindenesetre sokat elmond a rendszerváltás körüli évekről, hogy a filmben szereplő Barna Sándor lett a rendszerváltás utáni első budapesti rendőrfőkapitány, aki korábban szegedi főkapitány volt, és részt vett a taxisblokád idején a politikai gulyáskavarásban (majd később, bár sajnos ez a film utófeliratai közül kimaradt, több mint tíz éven át Demszky Gábor főpolgármester személyes rendészeti tanácsadójaként tevékenykedett).

A Blokád fontos hiányt pótol, de még több ilyen filmet kellene vetíteni a mozikban, például az impexes külkereskedelmi lobbicsoport tevékenységéről, amelyet Borvendég Zsuzsanna történész könyvei tártak fel, vagy az olajszőkítésről, mert ezen események mélyebb összefüggéseiből többet megismerhetünk a közelmúltunkból, mint bármilyen tankönyvből.