Már nem térnek vissza az alacsonyabb szintre

Míg az elmúlt években az élelmiszerek árának emelkedése rendre az infláció alatt maradt, idén nyáron robbant a piac. Októberben 11,6 százalékkal kellett többet költenünk étkezésre, mint egy évvel korábban. A liszt 55, a tojás 21, a kenyér 20, az étolaj 17, a csirkehús 15 százalékkal drágult. Az áremelkedés fő oka a gabona lórúgásszerű drágulása, erről azonban nem csak az aszályos időjárás tehet. A nagyvilágban jelentősen nőtt a kalászos növények iránti kereslet, ráadásul a bioüzemanyag-gyártás is fölfelé hajtja az árakat. Szakértők azt mondják: egyfajta élelmiszer-árrobbanásnak lehetünk tanúi, amely után az árak már nem állnak vissza a korábbi, alacsonyabb szintre.

Egyetlen hónap alatt két százalékkal nőttek az élelmiszerárak októberben, s elemzők aggódnak: nem lesz ez másképp az év hátralévő hónapjaiban sem. Aggódik a Nemzeti Bank is: az élelmiszerek váratlan árlavinája alapjaiban változtatja meg az inflációs pályát, így idén 8, jövőre pedig 5 százalék körülire nő az éves pénzromlás üteme. S persze leginkább a vásárlók aggódnak, akik számára a 11,6 százalékos élelmiszer-áremelkedés – a mindössze 2,2 százalékos nettó bérnövekedés mellett – azt jelenti, hogy közel tizedével kevesebbet tudnak vásárolni, mint tavaly. Panaszkodnak is a kereskedők: míg korábban a jobb minőségű termékek felé mozdult a kereslet, most ismét az olcsóbb tömegárukat viszik.

Begyűrűzik a gabona

Az élelmiszer-áremelkedés alapvető oka a gabonafélék drágulása. Míg tavaly ősszel a búza tonnáját 26 ezer forintért jegyezték a Budapesti Értéktőzsdén, idén szeptemberben 60 ezer forintra nőtt az ár. S csak valamivel kisebb mértékben drágult a kukorica (28 ezer forintról 58 ezer forintra), vagy a napraforgó (65 ezer forintról 87 ezer forintra).

A búza drágulása azonnal begyűrűzött a liszt árába, amely az őszi hónapokban hirtelen 33 százalékkal (az egy évvel korábbi szinthez képest 56 százalékkal) nőtt. S ugyanígy nagyot drágult az étolaj (+17 százalék). A liszt drágulása pedig magával rántotta a kenyér árát, ami most 20 százalékkal kerül többe, mint egy évvel korábban.

Az azonnali hatások után a gabona-árrobbanás másodlagosan is fölfelé mozdította az élelmiszerárakat. A kukorica áremelkedésével együtt nőttek a takarmányköltségek, amit az állattartók kénytelenek voltak beépíteni áraikba. Ágazati becslések szerint az állattartás költségeinek 60-70 százalékát a takarmány adja, vagyis a kukorica árának megduplázódása legalább 60 százalékos árnövekedést indokolt volna. Ha ennyire nem is, de 15 százalékkal drágult a csirke, 10 százalékkal a tej a boltokban. A nagy ugrásból csupán a sertéshúsféleségek maradtak ki, ennek azonban nemzetközi okai vannak, ezek jókora veszteséget okoznak állattartóknak és feldolgozóknak (Demokrata, 2007/46).

Bár a fogyasztók jóval többet fizetnek a kenyérért vagy baromfiféleségekért, nem elégedettek a helyzettel az áraikat sikeresen fölfelé toló ágazatok sem. Mint mondják: a kereskedelem csak az indokoltnál kisebb mértékű áremelést fogad el tőlük. A Magyar Pékszövetség például többször jelezte: az eddigi 20 százalék körüli áremelés után januártól további 10 százalékot látna indokoltnak növekvő alapanyagköltségei miatt. Ami – figyelembe véve, hogy a kenyérgyártás költségeinek 35 százalékát teszi ki a liszt ára – tökéletesen indokoltnak látszik. Még nehezebb helyzetben vannak a baromfipiaci szereplők, ahol a költségeknél lassabban növő ár lassan egymásnak ugrasztja a termelőket és a feldolgozókat. Ahogy Oláh István, a hernádi Her-Csi-Hús ügyvezető igazgatója mondja: 230 forintért veszik át a csirke kilóját, noha a takarmányárak 240-245 forintot indokolnának. Ez az utóbbi ár viszont olyan szintre nyomná a feldolgozott csirke átadási árát, amit nem fizetne meg a kereskedelem. Inkább külföldi húst hoznának be a láncok.

Világszerte hiány

Bár a közhiedelem alapvetően az aszályos időjárás rovására írja a megugró gabonaárakat – és így az emelkedő élelmiszerárakat is – ágazati szakértők szerint ennél lényegesen összetettebb a helyzet. Ezt igazolja, hogy hazánkban is duplájára nőtt a kenyérgabona ára, noha a magyar búzatermést tulajdonképpen megmentették az utolsó pillanatban jött esőzések. A nemzetközi megrendelők ugyanis kiszippantották a készleteket az országból.

Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége által a közelmúltban készíttetett tanulmányból kiderül: valójában az elmúlt egy évben a világon mindenhol jelentősen megugrottak az élelmiszerárak. Az Egyesült Államokban például 33 százalékkal nőtt a tojás, 21 százalékkal a tej, s 10 százalékkal a marhahús ára. Kínában is száguldanak az élelmiszerárak, nyáron már 15,4 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Ténylegesen ebből a két országból gyűrűzött tovább az egész világot megrengető élelmiszer-árrobbanás. Ahogy egy FAO-előrejelzés fogalmaz: a természeti csapások mellett a bioüzemanyag-gyártás és a fejlődő országok gazdasági növekedésével nem tud lépést tartani a mezőgazdasági kínálat. Az eredmény: hiány. A hiány következménye pedig: emelkednek az árak.

Az Egyesült Államokban például már 5 milliárd liter bioüzemanyagot állítanak elő, ami a kukoricatermés negyedét felemészti. Igaz, az amerikaiak speciális, kifejezett ipari célra előállított kukoricát dolgoznak fel a bioüzemekben, ennek előállítása azonban mégis csökkenti a termőterületeket. Ráadásul 2016-ig az USA etanoltermelése a duplájára nő majd. Az Európai Unióban jelenleg 10 millió tonna olajos magból állítnak elő üzemanyagot, a direktívák szerint azonban a következő évtized közepére 21 millió tonnára kell bővíteni a feldolgozott mennyiséget. Az uniós előírások szerint ugyanis 2010-re 5,75 százalékra kell növelni az üzemanyagokba kevert bioösszetevők mennyiségét (2020-ra pedig már 10 százalékos részesedést szeretne kitűzni Brüsszel). Csak a tavalyi évben 45 milliárd liter bioetanolt és 6 milliárd liter biodízelt gyártottak szerte a világon – ami a Földön működtetett 500 millió autóval számolva egyelőre két tankolásnyi benzinnek felel meg járművenként. A világ legfejlettebb országai energetikai függőségük mérséklődését várják a bioüzemanyagok termelésétől, azonban az utóbbi években már a piaci folyamatok is kedveznek az alternatív energiahordozóknak. Hisz miközben a kőolaj ára a 30-40 dolláros szintről 100 dollár közelébe emelkedett, az Egyesült Államokban már 44, az Európai Unióban pedig 60 dolláros ártól kifizetődő a bioüzemanyag-termelés. Ugyanakkor az élelmiszerellátásra nézve riasztó adat: egy terepjáró egyszeri teletankolásához 204 kiló kukoricát kell bioüzemanyaggá feldolgozni, aminek tápanyagtartalma egy felnőtt egész évi szükségletét fedezné.

Ugyanakkor Kína (és kisebb mértékben India) gyors fejlődése nem várt problémák elé állította a világ élelmiszer-ellátását. Az 1,2 milliárdos Kína élelmiszer-fogyasztása évről évre drasztikusan nő. Furcsa módon nem is a gabonafélék iránti kereslet, hanem a húsfogyasztás felfutása okozza a problémát. A kínaiak ugyanis jelenleg fele annyi húst esznek, mint a fejlett világ polgárai, a jólét növekedésével azonban csökken lemaradásuk. A fogyasztás növekedésével ugyanakkor egyelőre nem tartanak lépést a takarmánytermő területek. Jellemző, hogy a kínai kormány a közelmúltban leállította a bioüzemanyag-előállítást, amíg nem sikerül olyan alapanyagokat találni, amik nem az élelmezés elől vonják el a forrásokat. Európában további hiányt okozott a madárinfluenza körüli riadalom, ami miatt 25-30 százalékkal estek az árak, s termelők és feldolgozók tömegei mentek tönkre. Azóta rendeződött az árszínvonal, azonban a kiesett kapacitások miatt még évekig nem lesz elegendő tojás és csirkehús.

Késleltetett hatások

Az Éfosz tanulmányának következtetése tehát: a mezőgazdasági árak nem állnak viszsza a korábbi alacsonyabb szintre. Bár az árugráson túl vagyunk, a következő két-három évben folytatódik az átlagnál erőteljesebb emelkedés, majd ahogy a kínálat felveszi a lépést a kereslettel, nagyjából az inflációnak megfelelően gyűrűznek tovább az élelmiszerárak.

Magyarországon ráadásul jó pár helyi tényező is a további drágulást valószínűsíti. Ahogy a tanulmány is említi: az élelmiszerfeldolgozók például kettős présbe kerültek. Hisz miközben felvásárlásaiknál 36 százalékkal magasabb zöldség, vagy 100 százalékkal magasabb gabonaárakkal szembesülnek, átadási áraikat jóval kisebb mértékben tudták emelni a kereskedelem felé. A számok nyelvén: miközben a mezőgazdasági alapanyagárak átlag 25 százalékkal emelkedtek, a feldolgozók csupán 8,2 százalékkal tudták növelni átadási áraikat. Ennek oka, hogy a multinacionális láncok megjelenésével hihetetlenül megerősödött a kereskedelem alkupozíciója, amelyek ráadásul külföldi beszerzési lehetőségekkel is rendelkeznek, vagyis sokszor még az indokolt drágításokat sem hajlandók elfogadni. A számokból egyébként az is kiderül: miközben a kereskedők csak 8,2 százalékkal hajlandók többet fizetni a feldolgozóknak, a bolti élelmiszerárak 11,6 százalékkal drágultak, vagyis a kereskedelem hasznot húzott a rossz termés adta áremelési várakozásokból. Előbb-utóbb azonban a feldolgozóknak is szabadulniuk kell a présből, vagyis – még ha nem is történik további alapanyag-drágulás – átadási áraikat fokozatosan növelniük kell a kereskedelem felé.

Bár a bioetanol-termelés Magyarországon még nem jelentős, a beharangozott rengeteg gyárból egyelőre csak kettő működik, az uniós előírások miatt már közép távon is számítani kell az energiaüzemek elszívó hatására. Hogy ez milyen mértékű lesz, ma még rendkívül bizonytalan. Korábbi számítások szerint, amennyiben az összes engedélyt kapott bioetanol-üzem megkezdené a termelést, 5,9 millió tonna gabonát – a hazai termelés közel felét – emésztenék fel. Akkortájt egyébként ez nem zavarta különösebben a beruházókat: azt állították, hogy szerbiai, romániai gabonával el tudják majd látni az üzemeket. Az időközben megduplázódott gabonaárak mellett azonban már nem biztos, hogy annyira jó üzlet a bioetanol-gyártás.

S a feldolgozókat tovább sújtják a tervezett energiaár-emelések, vagy a szállítások üzemanyag-áremelkedésből fakadó drágulása. Ahogy a Magyar Pékszövetségnél mondják: januárban jelentősen nő a villamos energia ára, ráadásul a minimálbéreket is 10,8 százalékkal emeli a kormány. Valójában a jelenlegi 237 forinttal szemben 250 forintos kenyérárra lenne szükség, ahhoz pedig, hogy a pékségek fejleszteni is tudjanak, a 300 forintos ár nyújtana fedezetet.

A Budapesti Értéktőzsde határidős piacán egyébként a jövő nyári időszakra az eddigi maximumhoz képest némileg mérséklődött a gabonafélék ára. A pillanatnyi jegyzések szerint a búza és a kukorica 40 ezer forintba kerül majd. Kérdés, a többi tényező milyen irányba mozdítja el az árakat.

Kárász Andor