Levelezés
Mik vannak?
Megdöbbentett Lampert Mónika kijelentése, miszerint felül kellene vizsgálni a szabad iskolaválasztást. Vajon mint szólnak ehhez a gyermekük neveléséért felelős szülők. Nem értem, hogy ami már a XIX. században természetes jognak számított, az miért lenne tiltott a Gyurcsány-rezsimben? Ugyanilyen érthetetlen az úgynevezett „női kvóta”. Sándor Klára javasolta, hogy a parlamenti képviselők 50 százaléka nő legyen. Szerintem a liberális képviselőnő javaslata jogi analfabetizmus. Azért, mert tilos az emberek életkor, vallás, faj és nem alapján való megkülönböztetése. Ez diszkrimináció. Emellett megalázó is „kvóta-nőnek” lenni. Emberi értékeik alapján legyenek képviselők a nők. A bukott kommunista rezsimben volt szokás meghatározni, hogy a parlament hány százaléka legyen munkás meg paraszt. Hasonlóképpen csodálkozom, hogy az MSZP, illetve annak parlamenti szavazógépezete újra elfogadta az egyszer már megbukott gyűlöletbeszéd elleni törvényt. Sólyom László jól tette, hogy nem írta alá a törvényt, amelyik aránytalan mértékben korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát. Ha már mindenáron változtatni akarunk a szabadságjogokon, akkor azokat nem szűkíteni kell, hanem bővíteni. Helytelenítem azt is, hogy nincsen honvédségünk, csak holmiféle katonaságunk, s ami van, az sem itthon tartózkodik, hanem Afganisztánban. Ha még egyáltalán szabad véleményt mondani Magyarországon, leszögezném: csak az országon belüli, védelmi jellegű háborút tartom igazságos háborúnak. Nemrégen még az elvtársak is így vélekedtek. Az MSZP és az SZDSZ „érthetetlen” politizálása után természetes, hogy rohamosan csökken a liberálisok népszerűsége és támogatottsága. Igaz úton akkor járnánk, ha a munkahelyteremtést preferálnák és fölszámolnák azt az égbekiáltó különbséget, ami a munkavállalók és a munkaadók érdekérvényesítő képessége között van. Irigyeljük azokat az országokat, ahol valódi és hatékony szakszervezetek működhetnek! Kövér Károly, Szeged
Arcátlanok
Nem tudom, volt-e már országunknak ilyen nyegle kormánya, mint ez a mostani. Az alaphangot Kóka vasútfelszámolási miniszter adta meg, aki magát a Magyar Köztársaság cégvezetőjeként aposztrofálta, majd közölte, mocsárlecsapoláskor nem szokás a békákat megkérdeni. Ezt a szabad demokrata mondást fejelte meg Gyurcsány a maga hírhedt szociáldemokrata kijelentésével. El lehet innen menni. Lehet tüntetni, majd megunják és hazamennek. Aztán megbiztatta a bodrogközi cigány gyerekeket: dolgozni kell, ő is azt teszi. A jó példa ragadós. Kiskunhalason a felszívódott 490 párttagot hasztalan kereső Lendvai Ildikó szólt így az őt üdvözlő néphez: akinek nincs munkája, nyugodtan tüntessen. Igen, ezt ő mondta, akinek a dolga a munkahelyteremtés lenne. Hiába, ezek a proletárdiktatúrában szocializálódott kövületek a kékcédulás választások óta tudják, csak a hatalom számít. A közutálat lepereg róluk. Átvette a stílust a cselédsajtó is, így tudatosított a sertéstartók elmaradt sztrájkjáról: Otthon maradnak a disznók. Hát így néz ki ma a liberális szociáldemokrácia, amin ezek munkálkodnak. A magát liberálisnak tartó Kossuth bizonyára kikeresztelkedne, ha látná, hogy ma a vasúti szárnyvonalak sorsa messze nem olyan fontos, mint a melegházasságok legalizálása. Belátom, hogy a magyar jog történetében hatalmas ugrás lesz, ha Szetey Gábor apasági keresetet nyújthat be Ungár Klára ellen, de hogy ebből hogy lesz demokrácia, azt nem tudom. Gyurcsány sem tudja, aki megkoronázva minden eddigi böszmeségét, pálinkafogyasztó lovastúráján lefasisztázta az ellene tüntetőket, pedig neki mint ex-KISZ-vezérnek emlékeznie kell Dimitrov elvtárs definíciójára, miszerint a fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legagresszívebb csoportjainak nyílt, terrorista diktatúrája. Na már most. Ha egy hatalommániás kekec milliárdos és az ő azonosító jel nélküli, brutális, szemkilövő rendőrsége áll szemben ágrólszakadt tojásdobálókkal, ugyan melyik fél képviseli a finánctőkét és a diktatúrát? M. S., Miskolc
Kezdhetünk harangozni
Értetlenül álltam az előtt a tény előtt, hogy az ingatlanadóról szóló törvény megszavazásakor mintegy hatvan fő hiányzott a parlamentben. Sajnos ilyenkor általában az ellenzékiek hiányoznak. Sokan teszik szóvá az üresen kongó parlamenti üléstermet, igaz a lényeges dolgok inkább a bizottságokban dőlnek el. Ezért célszerűbb is lenne a bizottsági üléseket közvetíteni. Az országban 176 választókerület, tehát 176 egyéni képviselő van és mivel az országgyűlés létszáma 386 fő, tehát 210 fő a listás képviselő. Szavazni általában úgy megyünk el, hogy előre eldöntjük, kire szavazunk. A listára szavazás zsákbamacska, bizony sokszor a nem nagyon sikeres politikusokat teszik a listára. A magyar választójogi törvény ezer sebből vérzik, kezdve a borítékhasználattal befejezve a listával. A képviselők akár listáról, akár egyéniben kerülnek be a parlamentbe, kutya kötelességük választóik érdekeit képviselniük. Nem a pártjukat, nem a multikat, hanem a népfelséget. Ami a jelenlegi parlamentet illeti, nagyon érdekes, hogy a Mindent visz pártocskának még mutatóba sincs egyéni képviselője. Lampert Mónika kiszólása, miszerint megérdemli a tapsot, mert minden, a hatalomból kiesett, szakképzetlen volt polgármestert, párttitkárt és munkásőrt jó álláshoz és pénzosztó lehetőséghez juttat, mára tökéletesen beérett, azzal kiegészítve, hogy az 1,2 milliós fizetéssel bíró kormánypárti képviselők is az új húsosfazék (Lieder-kotla) mellett ülnek. Az már csak hab a tortán, hogy az iroda általában az MSZP irodája mellett nyer elhelyezést. Ezért kár volt rendszert változtatni! Ezúton szólítom föl az ellenzéket, hogy a társadalombiztosítási kassza szétlopásával kapcsolatos törvényt ne szavazza meg, és lehetőleg teljes létszámban szíveskedjen a pánikgomb mellett tartózkodni és a nem gombot megnyomni! Ha ez a népen kívül mindenkit képviselő parlament eladja az egészségünket is, akkor kezdhetünk harangozni! Forgó Irén, Bp.
Csodavárás
1944 őszén, a bolseviki hadsereg benyomulása után már egy-két órával visszatérhettünk alaposan megtépázott, a szülővárosom ostroma előtt még vadonat új családi házunkba. A kertben a kidöntött fák helyén egy amerikai Shermann tank, egy parancsnoki híradós autó, egy amerikai jeep, műszerfalán lógó sárgaréz konyhai vekkeróránkkal, az ebédlőben három, meglepően jó megjelenésű és kifogástalan uniformisban pompázó, németül jól beszélő „gárda” törzstiszt… De bezzeg a hálószobában, gyerekszobában „úriszobában”, szalonban gátlástalanul fosztogató géppisztolyos horda-legénység tömegestül, már az előszobában a múlté lett hirtelen apám zsebórája. Miután a tisztek bemutatkoztak és udvariasan megcsodálták könyvtárunk Tolsztoj-sorozatát, a legbarátságosabb mosollyal megkérték apámat, hogy hálából a felszabadításunkért adja nekik ajándékba a csodálatos The Royal Star angol biciklijét. A ház telis-tele géppisztolyos szovjet hősökkel, az udvar tankkal, dzsippel, páncélautóval – apám oldalán anyámmal, nővéremmel, fiatal házvezetőnőnkkel. Szép kis csapdahelyzet. A bicikli is hát odalett (apám határozott helyeslése nélkül). Hanem egy hirtelen jött német stukatámadás a győzteseket pillanatok alatt elszalajtotta még a környékről is. No, hamarosan jöttek helyettük mások… (Most ugyanazt érzem, mint akkor. Csak a gyerekszoba jelenleg az oktatásügy, a hálószoba az egészségügy, a szalon a közlekedésügy, az úriszoba a közigazgatás, a szovjet törzstisztek a jól öltözött kormány, aki „csak kér (mármint megértést csupán), nem fog fájni”, miközben – rendeletei, intézkedései nyomán, mint akkor a tankok, páncélautók, géppisztolyok árnyékában – a fosztogatás zavartalanul folyik. Hát várom a stuka-támadást, talán a Jóatya ismét valami hasonló csodát tesz velünk. Csak ne jöjjenek helyettük mások!) Székely Szilárd, Budapest
Válasz Lovas Istvánnak
Lovas István írja Horn Gábornak e héten címzett levelében: „A második eset 2004 januárján januárján történt. A Tilos Rádió elleni emlékezetes, mintegy tízezres tüntetés után, amelyen egy páran felszólaltunk. A tüntetést ugyanis e lap vezércikkben támadta meg. […] Miután e támadásnak az okát máig nem értem, elhatároztam – és tartom be azóta -, hogy én még egyszer nyilvános tiltakozó akción nem veszek részt.” Kedves István! Ha jól számolom, tizenöt vagy tizenhat éve állunk tartós munkakapcsolatban még a Pesti Hírlaptól, ahol a legendás Báder Katalin-cikkek jelentek meg. A kifogásolt vezércikket én írtam, 2004 második hetében jelent meg. Így szól a cikk vége: „A másik pedig az, hogy ha a nagypolitika nem támogat valamit, az megbukik. Ez azért van így, mert a média és a nagypolitika szorosan összefügg. És a mai világban csak az számíthat sikerre, aki a virtuális valóságban is erősnek látszik. Ezért bukott meg a Tilos Rádiónál szervezett tüntetés. Elment több ezer ember és a csikorgó hidegben meghallgatta, hogy most már aztán elég volt, elfogyott a türelem. A végén elmondott egy Miatyánkot, elénekelte a Himnuszt és elgémberedve hazatért. Mit ért el? Semmit.” István, ebben sajnos igazam volt. De ezt nem támadásnak szántam, csak a szomorú tényt kívántam rögzíteni, hogy a magára hagyott tömeg tehetetlen. Valamivel mégis megsértettelek. Két év késéssel – jobb későn, mint soha – elnézést kérek érte. Bencsik András
Visszhangok
Romániában Tőkés László püspök úr uniós képviselővé választása nálunk annak dacára kiverte sokaknál a biztosítékot, hogy abban a szintén megosztott erdélyi magyarok tekintélyes számú szavazatai döntöttek. A nemzetben gondolkodók örültek a megválasztott magyar uniós képviselőnek, de a TV2 képernyőjén másnap reggel már megjelentek a püspök úr személyét kifogásoló üzenetek. Egyéni véleményem: ezek az üzenetküldők talán még azt sem tudják, merre van Erdély, az ott élő magyarok helyzetéről meg végképp nincs fogalmuk. számukra Tőkés László csak egy ellenszenves pap, aki Orbán Viktornak a „haverja”. Nekik az természetes volt, hogy Gyurcsány a képviselő-választás előtt a Leninre emlékeztető Markó Bélával parolázott. Az üzenetekből néhányat szabadon idézek: egy pap ne politizáljon (ez már ismerős), Tőkés Lászlót O. V. erdélyi korteskedése és a románság szavazási passzivitása juttatta be az EU parlamentjébe. Nagy hirtelen Tőkés László magyarországi luxusvillájának és autójának megadóztatási kérdése is képernyőre került. Hogy hol van ez a villa és autó, arról nem adtak tájékoztatást. Úgy látszik, nálunk nem kevesekben nemcsak a hazai magyarok magyarságtudata, de még a határainkon kívül élők magyarsága is gyűlöletet vált ki. Ők azok, akik 2004. dec. 5-én megtagadták a külföldön élő magyaroktól a kettős állampolgárságot, most pedig már a romániai magyarok képviselő-választása is csípi a szemüket. Tőkés László tiszteletes úr híre és bátor kiaállása 1989-ben Temesváron az ottani forradalom gyújtólángja volt. Akkor ő nemcsak az ottani magyarok, de a románság emberi jogainak az érdekében is felemelte szavát. Az erdélyi magyarság autonómiájának a kivívása a püspök úr fő célkitűzése, az RMDSZ megválasztott képviselőinek a céljai még nem ismertek. Eörsi Mátyás jelenleg nem tarja időszerűnek az erdélyi magyarság autonómiáját. Neki ez akkor lesz időszerű, ha már nem lesz magyar Romániában. S hogy egy pap ne politizáljon? Igenis, mindenki politizáljon határainkon belül és túl, ha azt a magyarság érdekeiért teszi. Gratulálunk a püspök úr sikeréhez! Tégen László, Nagymaros
Csak takarékosan
A sokat hangoztatott országos takarékosság egyik tippjeként ajánlom, hogy az MSZP képviselői szavazáskor csak egyetlen gombot nyomjanak meg és úgy jelezzék a szolgai igent, hiszen közöttük soha senkinek sincs ellenvéleménye (a tartózkodó meg senkit sem képvisel). Ezzel a módszerrel a balliberális oldalon csak egy jelzőlámpa és gomb kopna. A gombot Lendvai Ildikó mint régi jó elvtársnő nyomná meg. Aczél elvtársnál szerzett tapasztalatával, miközben rajongó alázattal és csodálattal tekint a hazug Fletóra és ugyanakkor tömény gyűlölettel néz az országunkat négy év alatt szépen felemelő Orbán Viktorra. B. E. és Sz. M., Budapest
Kíváncsiság
Konstatálván az erdélyi magyar falvak elcigósodását, rákérdeztem a rézszínbőrű színesfém „műszerészre”. Hogyan csináljátok a magas halandóságotok ellenére, hogy a semmiből sokan lesztek? Foghegyről válaszolt: naponta egyszer, de jól, óvszer és fogamzásgátló nélkül. Majd továbbállt. Ment a kocsmába elinni a frissen postázott gyereksegélyt. TO., Mikháza
Lehetőség
Az egyik kezünkkel adósságot engedünk el, tankokat ajándékozunk, kubaiakat fogadunk be stb., a másik kezünkkel meg adót emelünk ész nélkül, vastagon adózunk és minderre a gatyánk is rámegy. Aztán meg most jön csak az új törvény a társadalombiztosításról. Úgy nézem, a nyugdíjasnak igyekeznie kell meghalni. Ez az egyetlen kitörési lehetősége! Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros