Morvai Krisztina népszavazást kezdeményez az egészségbiztosítás reformjáról

„Megerősíti-e ön az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybe vételének módjáról az Országgyűlés által 2007. december 17. napján elfogadott törvényt?” – ebben a kérdésben kezdeményezett népszavazást az egészségbiztosítási törvény zárószavazása után Morvai Krisztina jogász, egyetemi docens. Törvényt megerősítő népszavazásra még nem volt példa Magyarországon.

– Merész kezdeményezés. Miért tette?

– Maga a törvény is elfogadhatatlan, de ami leginkább felháborít, az a demokrácia halála Magyarországon. Ez a kormány csalással, a választók megtévesztésével jutott hatalomra. A 2006-os választások előtt hazudtak a gazdaság valós állapotáról, most pedig gyökeresen az ellenkezőjét teszik annak, mint amit a kampányban ígértek. Mert miről is beszéltek? Egy baloldali, emberközpontú, jóléti típusú társadalomról. Ehhez képest azóta megpróbálnak átnyomni egy szélsőségesen neoliberális, népnyúzó programot, ami nem emberközpontú, hanem pénz-, illetve profitközpontú. S ennek a programnak a végrehajtása érdekében görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz. A demokrácia megcsúfolása volt az is, ami 2006 szeptemberében és októberében történt, de ugyanígy megengedhetetlen, hogy az emberek nagy részének tiltakozását, a civil és szakmai szervezetek ellenvéleményét figyelmen kívül hagyva szavazzák meg például az egészségbiztosítási törvényt. Azért kezdeményeztem népszavazást, mert egy alkotmányos, demokratikus rendszerben kell hogy legyen valamilyen fék, amivel meg lehet akadályozni egy ilyen diktatórikus törekvést.

– Azt mondják a kormányoldalról, azért kapták a bizalmat az emberektől, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek előreviszik az országot.

– De a parlamenti többség nem arról szól, hogy ha több képviselőm van az országgyűlésben, akkor figyelmen kívül hagyhatom mindenki másnak a véleményét! Másrészt a pártok programot készítenek a választásokra, az emberek ez alapján döntenek, és esetünkben, mint már mondtam, mondtam, nem arról van szó, hogy az MSZP, bár törekszik rá, nem tudja betartani bizonyos ígéreteit, hanem arról, hogy minden tekintetben ellentétesen cselekszik azzal, mint amiről 2006 tavaszán beszélt.

– Mi a baj az egészségbiztosítási törvénnyel?

– Ez a törvény tartalmát tekintve alkotmányos és szociális jogokat sért, sérti az egyenlő elbánás, illetve a lehető legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás jogát, formailag pedig az a baj vele, hogy alapvető rendelkezéseket a végrehajtó hatalom kezébe ad, ami önmagában alkotmányellenes. Hogy a lehetséges következményeivel kapcsolatban a gyakorlatból is mondjak egy példát: a közelmúltban kórházban voltam, és a kórteremben feküdt egy szegény, kis faluból érkezett roma asszony. Rákos volt. Egyik nap beszélgettem az orvossal, aki az asszonyra pillantva azt mondta: „látja, Krisztina, ma még ő is megkapja ugyanazt a többmilliós kezelést, amit ön, vagy bárki más. De néhány hónap múlva már nem így lesz…”

– Törvényt megerősítő népszavazásra eddig nem volt példa hazánkban. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Valóban, ezt a lehetőséget eddig nem fedezte fel a jogásztársadalom, holott az Alkotmány 26. szakaszának hatodik bekezdése foglalkozik vele. A gyakorlatban arról szól, hogy az országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény esetében a köztársasági elnök nem írhatja alá a jogszabályt addig, amíg a törvényt megerősítő népszavazás folyamatban van. Ez a népszavazás ügydöntő, ha tehát a szavazók többsége elutasítja a jogszabályt, akkor az nem is léphet életbe.

– Mióta bejelentette szándékát, többen is megkérdőjelezték, hogy lenne mód ilyen referendum megtartására. Halmai Gábor jogász szerint elkésett, mert ilyen népszavazást csak a parlamenti zárószavazás előtt lehet kezdeményezni.

– Amire ennek kapcsán Halmai Gábor hivatkozik, az az országgyűlés házszabályában van benne. Márpedig teljesen logikus, hogy az Alkotmány és a házszabály közül előbbi az erősebb, ráadásul a házszabály nem is jogszabály, és csak a képviselőkre vonatkozik.

– Kritikával illette Völgyesi Miklós, a Civil Jogász Bizottság másik társelnöke is. Azt mondta, megbénítaná az ország kormányozhatóságát, ha egy állampolgár népszavazási kezdeményezése miatt nem lehetne kihirdetni egy olyan törvényt, amelyet az országgyűlés elfogadott.

– A felvetéssel kapcsolatban az a válaszom: amikor egy kormány egy demokratikus országban diktatórikus eszközökkel kormányoz, akkor furcsa azon aggódni, hogy egy népszavazás hogyan befolyásolja az ország kormányozhatóságát. Ilyen katasztrófahelyzetben, amilyenben az ország van, szerintem minden alkotmányos eszközt ki kell használni. Egyébként a népszavazási törvény ráadásul azt is kimondja, hogy törvényt megerősítő népszavazást csak az ország sorsát alapvetően meghatározó jogszabályokkal kapcsolatban lehet tartani. Tehát ez annak a lehetőségét is kizárja, hogy ezentúl minden kisebb-nagyobb törvény kapcsán népszavazást kezdeményezzen valaki. A fontosabb jogszabályok esetében azonban, amelyekkel kapcsolatban aggályok merülnek fel, szerintem igen is lehet, sőt kell is népszavazást kezdeményezni, ha más mód nincs a megsemmisítésükre. Vagy az ország kormányozhatósága érdekében csendben belemennénk abba is, ha a kormány megszavazná és törvénybe iktatná, hogy jövő hónap elsejéig mindenki adja át az összes vagyonát az SZDSZ-nek? Bármilyen törvényt megalkothatnának, csak azért, mert csalással és hazugsággal hatalomra kerültek és a parlamentben többségben vannak?

– Múlt csütörtökön kiderült, hogy Sólyom László nem írta alá az egészségbiztosítási törvényt, hanem visszaküldte a parlamentnek. Elégedett?

– Örülök, hogy a köztársasági elnök úr is megerősítette azokat az aggályokat, amelyek szerint a jogszabály újragondolására és további egyeztetésekre van szükség. Másként fogalmazva, örülök annak, hogy a törvény egyértelműen megbukott. Bízom benne, hogy a társadalom elutasítását látva a kormánypártok elfogadják az államfő döntését, és végigjárják azt az utat, amelyet Sólyom László javasolt. Ha nem így tesznek, az azt jelenti, hogy nyíltan semmibe veszik a demokrácia szabályait. Ismerve őket, ez sem lenne túl nagy meglepetés.

– Az állami vagyonról szóló törvény esetében sem tették, lényegi módosítások akkor sem történtek… Mi lesz, ha most is győz a gazdasági érdek?

– Akkor még mindig ott van a népszavazás lehetősége. Ha az Országos Választási Bizottság hitelesíti a kérdést, amit formai okokból a törvény újbóli elfogadásakor ismételten be kell majd nyújtanom, akkor nincs kétségem afelől, hogy a kiíráshoz szükséges 200 ezer aláírás hamar összegyűlik majd. Ebben a feladatban számítok mindazon civil és szakmai szervezet segítségére, amely az elmúlt hetekben, hónapokban tiltakozott a magánpénztárak ellen.

– A Fidesz által kezdeményezett népszavazásnak már csak az időpontja kérdéses, ezek szerint ön a saját kérdésével kapcsolatban is lát esélyt a referendumra. Mi történik, ha a két népszavazás semmissé teszi az MSZP-SZDSZ-kormány elmúlt másfél évben hozott alapvető döntéseit?

– Bár tudom, sokan ebben bíznak, de a kormány sajnos ettől szerintem még nem bukna meg. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne menjünk lehajtott fejjel a vágóhídra. Engem emiatt sokan radikálisnak tartanak, de úgy gondolom, ebben a válsághelyzetben minden demokratikus eszközt ki kell használni. Bizonyos esetekben erősen fogalmazva kell felemelni a szavunkat, más kérdésekben népszavazást kell kezdeményezni, és vannak ügyek, amelyekkel kapcsolatban nemzetközi szervezetekhez kell fordulni. Kertész Imre sokak által bírált Sorstalanság című könyvében számomra az volt a legmegrázóbb rész, amikor a szerző leírja, hogy miközben deportálják a zsidókat, addig csendben zajlanak a hétköznapok. Ezt a folyamatot hívom az abnormális normalizálódásának, vagyis amikor az emberek a passzivitásukkal asszisztálnak ahhoz, hogy a helyzet egyre drámaibbá változzon. Bár ma nincs sem Auschwitz, sem Gulág, de észre kell venni, hogy ez a kormány, ez a két parlamenti frakció velejéig romlott. Nem létezik számukra olyan, hogy erkölcsi tartás vagy lelkiismeret. Éppen ezért most sem tehetünk úgy, mintha minden rendben menne! Harcolni kell!

Bándy Péter