Félmillió köbméter földtömeg mozog Dunaszekcsőn

Nemcsak a föld fölött leselkednek ránk veszélyek, hanem a föld mélyében is. Utóbbiak ellen védtelenek vagyunk, mivel nem tudjuk, mikor mozdul meg, vagy nyílik meg lábunk alatt a talaj. Különösen veszélyesek hazánkban a löszfalak, amelyekből bőven van, főleg a Duna mellett.

Nem ritka hír hazánkban, de mégis megdöbbentő, ha csak a méreteit nézzük, akkor is: Dunaszekcsőn megmozdult egy csaknem száz méter magas, félmillió köbméter tömegű löszfal. A hegy a Duna irányába zuhanhat le, bármikor, ha a falat tartó réteget elmossa a víz. Addig viszonylag nyugalom van, amíg nem köszönt be egy hosszabb csapadékos időszak, amely képes elmosni azt a gyenge tartórészt, ami még stabilizálja a hatalmas falat. A meredek part korábban is mozgott, mint a löszfalak általában, de nemrég egy hét alatt két méter mély repedések alakultak ki. A Várhegy tetején egy hétvégi ház már lakhatatlanná vált, 8-10 házat pedig magával sodorhat egy omlás. A folyamat november óta tart, de az utóbbi időben fölgyorsult. Azokat a házakat, amelyek közvetlen veszélyben vannak, már kiürítették – egy hétvégi házat és három víkendházat.

Dunaszekcső ki település Baranya megyében, lakosainak száma 2200, nevezetessége, hogy a faluból egyedülálló panoráma nyílik a Dunára. A Várhegy és a Szent János-hegy tetején 250 méter hoszszan repedt meg a lösz, mint említettük, néhány helyen több mint egyméteres szélességben. A bajt fokozza, hogy a falu víztározója a Várhegyen van, így súlyosan károsíthatja a leomló földtömeg. A polgármester, Faller János már beadott egy pályázatot új víztározó építésére, de a fal omlását korábbra jelzik, mint ahogy az új létesítmény elkészülhet. Szakemberek prognózisa szerint az omlás bármikor, de leginkább tavasszal várható. Azt nem lehet megjósolni, hogy a félmillió köbméter föld lassan csúszik-e bele az alatta folyó Dunába, vagy egyszerre omlik bele.

Sokak fejében megfordulhatott, hogy miért nézik tétlenül a szakemberek az eseményeket, miért nem próbálnak valamit tenni. Talajmechanikusok megállapították, hogy a partfal leomlását nem lehet meggátolni. Próbálkozni lehetne, ha egy 40-80 cm magas vasbetonfalat építenének támasztékul, de nem biztos, hogy sikeres lenne, ugyanakkor 10 milliárd forintba kerülne. Ez ugyanaz a dilemma, mint amikor földrengés-előrejelzéskor nem ürítenek ki egy nagyobb várost, mert az esemény nem biztos, hogy bekövetkezik, így a kiürítés többe kerülne, mint a földrengés okozta kár. Meglepő, de a katasztrófaelhárítók a gazdasági kárt is figyelembe veszik.

Többen azon is gondolkodtak, hogy nem kellene-e mesterségesen meggyorsítani az omlást. Ez inkább hazárdjátékra hasonlít, mert miközben megindítanák a falat – hiába van védőkerítés -, a földtömeg tragédiát okozna a „katasztrófaturizmus” gyakorlói között. Még az ősszel a Pécsi Bányakapitányság szakvéleménye is elkészült egy esetleges robbantásról, de nem javasolják, mivel nem tudják, hogy a látható repedés hogyan metszi a mélyebb rétegeket. Így az is előfordulhat, hogy ott is megindul a föld, ahol nem számítanak rá. Az omlást nem szabad meggyorsítani. Ugyanez a véleménye Závoczky Szabolcsnak, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatójának is.

Mi történhet az omláskor? A Dunába zuhanó hatalmas földtömeg átrendezheti a folyó medrét, még az is előfordulhat, hogy az elzárt mederrész helyett a víznek más utat kell keresnie. Hajózási szempontból komoly kérdést jelent, meddig kell lezárni a Dunát, hogy a megváltozott meder újra hajózható legyen, másrészt tönkremehet a Várhegyen álló 200 köbméteres vasbeton víztározó. Ha a beadott pályázat pozitív elbírálásban részesül, márciusban kezdhetik építeni az újat. Megváltozik a Várhegy képe is, amennyiben a lesuvadó földtömeg a Duna felőli részt érinti, sőt eltűnhet az a Töröklyuk elnevezésű régi üreg is, ami állandó vitát képez szakemberek között. Mármint, hogy a Töröklyuk emberi tevékenység eredménye-e, vagy természetes folyamatok során keletkezett. A kétségeket az okozza, hogy Dunaszekcsőn sok a löszbe vájt pince, így lehet, hogy a Töröklyuk is az. Pontosan nem állapítható meg a 150 éve ismert barlang keletkezése, hogy vajon emberi kéznek és a természet munkájának együttes eredménye-e a teljes részleteiben ma sem ismert barlangrendszer. Régészeti feltárást is végeztek a Töröklyuk területén, de nemigen jutottak előre.

A löszfalak megcsúszása – suvadása – nagy riadalmat okozott már a 90-es években Dunaföldváron, előtte Kisterenyénél, Szekszárdon pincék omlottak be, de szerencsére ezek nem érték el a katasztrófa kategóriát.

Hogyan képződik a lösz és hol alakul ki vastagabb réteg? A különböző löszfajták a jégkorszak hideg szakaszaiban keletkeztek olyan területeken, ahol a jéggel borított felszín közel volt a jégmentes, úgynevezett periglaciális területekhez. Ezeken a peremterületeken a kőzet felaprózódott, elmállott, és ezt az alapanyagot a szél, a folyóvíz vagy mindkettő elszállította, és egy arra alkalmas helyen lerakta.

A löszképződésre különböző elméletek születtek, köztük a legklasszikusabb Kínából indult el, mivel ott találhatók a leghatalmasabb löszfalak. Ezeket vizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lösz egy hullóporos képződmény, ami a jégperemi területek kőzeteinek felaprózódásából keletkezett, és a finom por a szél szárnyán nagyobb távolságokra is eljutott. A lehullott por sorsa attól függött, hogy milyen alapra ülepedett ki. Sztyepterületeken a fű megkötötte és egyre vastagodó löszréteg alakult ki, néhol ez eléri a 2-300 méter vastagságot is.

A löszképződés nem folyamatos, jól tanulmányozható ez a Paks mellett föltárt, 42 méter magas falon. A sárga löszrétegeket időnként vörösbarna vályogzónák szakítják meg. Ezek kialakulását úgy kell elképzelni, hogy a folyamatos löszképződés időnként zavart szenvedett, jött egy csapadékos időszak, és a löszön valamilyen vegetáció, akár erdő telepedett meg. Ezt ismét fölváltotta egy löszképződésre alkalmas klímakorszak, és így váltakoznak a rétegek.

A lösztakaró az észak-amerikai préritáblán a tengerszint felett mintegy 2000 méterig is felhatol, de például Közép-Európában csak 400 méterig, Nyugat-Európában 300 méter fölött megszűnik a lösz előfordulása. Kiterjedését tekintve a Kárpát-medencében 150 ezer négyzetkilométer területet borít lösz. Legjobb hazai feltárásai a Duna nyugati partján, Paks és Kulcs között vannak. A paksi löszfal eléri a 42 métert, de például Titelnél már 50 méter.

Sajátos szemcseösszetétele, mésztartalma és igen jó vízáteresztő képessége megakadályozza abban, hogy leperegjen, mint a homok, így alakulhatnak ki falak. A lösz sajátos szerkezetéből adódóan érdekes lepusztulásformák jelenhetnek meg, amelyek kialakulása összefügg a lösz mésztartalmával és hajszálcsöves szerkezetével. Ilyenek a löszkút, a löszdolina, különböző üregek, a löszmélyutak, a löszcirkusz, a löszpiramis és az említett löszfal is; az előbbiek a formájukról kapták a nevüket. Érdekes képződmények az úgynevezett löszbabák, amelyek éppen Dunaföldváron jelennek meg tömegesen a Duna partján. Ezek a löszben függőlegesen mozgó, a vályogzóna által lelassított mozgású vízből kicsapódó meszes-márgás formációk. Belsejükben néha növényi részek találhatók, nyilván ezekre csapódott ki a mész. Kicsit hasonlít ez a folyamat a cseppkőképződéshez. A löszbabák alakja változó: gumó, gömb, ovális vagy hosszúkás alakúak.

Mi okozhatja a löszfalak omlását? A löszfalban a löszréteg és bizonyos talajrétegek váltogatják egymást. Ha történetesen egy nagy agyagtartalmú vályogzóna van a falban, akkor nagyobb esőzések alkalmával az agyag megszívja magát vízzel és egy csúszóréteget alkot, ami mentén a löszréteg elcsúszhat. Az is lehet, hogy valamilyen okból megszűnik a meredek fal állékonysága, és ezért omlik le egy bizonyos mennyiségű kőzet. Minden esetben vizsgálatokkal kell kideríteni, hogy milyen esemény zajlik le, mert annak megfelelően kell védekezni. Egyszerű omlásnál rézsűzéssel, megcsúszás esetén a víz elvezetésével csökkenteni lehet a veszélyt.

Nagyon érdekes a löszsztyepek és a magasfalak élővilága. A sík területeken ürgék, hörcsögök és egyéb rágcsálók élnek nagy számban, a magasfal üregeiben tömegével fészkel a parti fecske, egész kolóniákat alakítva ki. De kedvenc helye a jégmadárnak, a gyurgyalagnak is. Rovarok is befészkelnek az üregekbe, darazsak, méhek és mások.

A magasfalak omlását még stratégiai szempontból is figyelembe veszik. A japánok a Panama-csatornát úgy akarták eltömni, lezárni, hogy bombázással elindítják az omlást, ami aztán magától elzárja a csatornát. Kamikaze pilótákat képeztek ki az akcióra, de már nem került sor rá, mert az amerikaiak maguk elintézték az ügyet: megtudván a tervet, hatalmas zsaluzást kezdtek a területen, ami már megindította a suvadást. Utóbbi miatt Dunaszekcsőn sem kísérleteznek semmiféle mesterséges beavatkozással.

(hankó)