XXI. századi hadsereget építünk
Mitől katonanemzet a magyar? Szalay-Bobrovniczky Kristófot tartalékos századosi kiképzésének helyszínén, a Budaörsi úti helyőrségi laktanyában kérdezte a Demokrata. A honvédelmi miniszter elmondta, miért rendelte el a Honvédség készenlétének fokozását, mit tud hazánk a NATO-nak felajánlani, és azt is, hogy miért van szükség ma is lovas katonára.
– Miért a Budapest Helyőrség Dandár laktanyáját választotta az interjú helyszínének, személyes emlékek kötik ide?
– Különleges jelentősége van ennek a helynek a szívemben. Amikor 2010-ben megalakult a második Orbán-kormány, azonnal hozzákezdett a hadsereg fejlesztéséhez, és egyik első lépése a baloldali kormányok által elhanyagolt tartalékosrendszer újraépítése volt. Akkor úgy éreztem, nekem is köztük a helyem, ezért is jelentkeztem tartalékosnak. A tatai alapkiképzés után 2013-ban hívtak be először, és ide, a Szurmay-dandárhoz kerültem. Az akkori parancsnok, Kun-Szabó István tábornok úr a palotaőrökhöz osztott be. Jött a díszelgő szakkiképzés, a „jobbra-át-balra-át”-tól kezdve egészen addig, hogy a Palotaőrség egyik csoportparancsnok-helyettesi beosztását láthattam el. Rengeteget tanultam a csapatmunkáról, és megismertem a hivatásos katonák mindennapi szolgálatát. Köszönettel tartozom egykori parancsnokomnak és mindenkinek, aki akkor az utamon segített.
– Ha valaki, ön biztosan sok katonatörténetet hallott gyerekkorában, már csak a nagyszülei révén is…
– Mindkét nagyapám hivatásos huszártiszt volt. Többet jelent ez számomra, mint katonatörténetek, az egész világlátásom alapját adja. Ők az egész életükkel, minden porcikájukban katonák voltak, a hazaszeretet fogalma nagyon erősen jelen volt az életükben valódi áldozatkészség formájában is. Egyébként ők is családi hagyományokat vittek tovább. Bobrovniczky nagyapám a Nádasdy-huszárezred egyik századparancsnokaként szolgált, az ő édesapja pedig éppen annak az alakulatnak volt a tisztje, amelynek utódjába kerültem én is. A 32. Nemzeti Honvéd Díszegység előalakulata ugyanis a híres császári és királyi 32. Mária Terézia-gyalogezred, Budapest hajdani „háziezrede”, amelynek dédapám volt az utolsó megbízott ezredparancsnoka – később tábornok –, ő hozta haza az ezredet az első világháborús frontról. A családi emlékek között találtam egy étkészletmaradványt, amit az ezred tiszti étkezdéjében használtak. Könnyű megismerni, a fejébe bele van gravírozva, hogy IR 32 (32. Infanterieregiment – a szerk.) Ezt a kanalat a dandárnak adományoztam 2014-ben, azóta is itt őrzik. Ükapám 1848-as honvéd hadnagy volt, és még hosszan sorolhatnám a katonákat a családomban. Nagyon sok magyar családban sok generáción keresztül megjelennek a katonaősök. Meggyőződésem, hogy ezt az örökséget újra fel kell fedezni és építenünk kell rá!
– Ezért nyilatkozta azt, hogy a magyar nemzet köztudottan katonanemzet? A balliberális térfélen a mai napig emlegetik…
– A magyar történelem legismertebb, legnagyobb harcai önmagukért beszélnek. Fegyverrel foglaltunk hazát, és az évszázadok során azzal is védtük meg. Hiába mondják sokan, hogy mindig csak vesztes csatákat vívtunk. Puszta létünk sziget más népek tengerében, végső soron a fegyvereink és az elszántságunk erejének köszönhető. Amikor arra emlékeztetek, hogy katonanemzet vagyunk, ezt az elszántságot akarom feléleszteni, mert szükségünk van rá. Megvásárolhatjuk a világ összes harckocsiját és drónját, de ha nem lesz bátor és elszánt magyar katona, aki szükség esetén tudja és meri használni őket hazánk védelmében, önmagukban semmit nem fognak érni. A magyar nemzet elmondhatja magáról, hogy egy önálló fegyvernemet adott a világnak: a magyar huszárt. A huszár maga a „magyar lélek”, a magyar karakter katonai formába öntve. Sajnos évtizedekig a huszár, azaz egyik legmagyarabb értékünk védelmét más nemzetekre hagytuk, és Magyarországon azzal a csúfos helyzettel kellett szembenéznünk, hogy az a nemzet, amelyiknek ez a fegyvernem köszönhető, egyetlen huszárt sem tartott a hadseregében. Hála azoknak a civil hagyományőrzőknek, akik időt, energiát és pénz nem kímélve megőrizték a tradíciót. Eljött az idő, hogy modern honvédségünkben a könnyűlovas harcmodort kihasználva, a lovat majd már csak a szépségünk bemutatására használva, újraéledjen e fegyvernem.
– Elődjével szemben nem az egyenruhát akasztotta szögre beiktatásakor, hanem diplomáciai és az üzleti karrierből lépett át. Tudja majd hasznosítani például az Egyesült Királyságban nagykövetként szerzett tapasztalatait?
– A magyar nemzeti érdekek képviselete tekintetében rendkívül fontos a katonadiplomácia, ez nagyon közeli rokona a korábbi feladatkörömnek, így a NATO és az EU berkeiben a nemzeti érdek képviseletében vívott csatáink során már most látom, hogy az angliai évek hasznosak miniszteri időszakom alatt is.
– Miniszterként mi a legfontosabb célja?
– Hogy XXI. századi hadsereget építsünk. Folyamatosan elemezzük azokat a kihívásokat, amelyek Magyarország szempontjából veszélyt jelenthetnek. Ennek alapján állítjuk össze hazánk védelmi stratégiáját, és egy ehhez illeszkedő, modern és ütőképes hadsereget hozunk létre. Követjük az orosz–ukrán háború tapasztalatait és a régióban zajló folyamatokat, ezek alapján hozzuk meg a döntéseinket. Érkeznek az új eszközök, további új generációs fegyverrendszerek beszerzését tervezzük. Nagy kommunikációs kampányokkal hívjuk majd a hadseregbe azokat a magyar fiatalokat, akik a haza fegyveres szolgálatában, akár hivatásos katonaként, akár területvédelmi tartalékosként ki akarják próbálni magukat.
– És mi lesz a legnehezebb feladat?
– A baloldali kormányok szisztematikusan leépítették a sereget. 2010 előtt több mint 18 ezer fővel csökkent a Magyar Honvédség létszáma, a tartalékosrendszert pedig szinte teljesen megszüntették. Sokatmondó, hogy 2010-ben a honvédségnek mindössze 17 tartalékosa volt. Azóta nagy utat tettünk meg, de a magyar hadseregben szolgáló hivatásosok és a kiképzett tartalékosok számát jelentősen növelni kell.
– Hogyan kapcsolódik össze a múlt és a jelen a jövővel?
– A modern haderő az eszközök, a katonák és a vezetési rendszerek közötti kommunikáción, a legújabb fejlesztésű fegyverrendszerek együttműködésén, a hibrid és kibermódszerek használatán múlik. Ezek új típusú képzést, más szakembereket és rengeteg innovációt igényelnek. Ezen a téren nagy lehetőség áll a kiváló magyar kutató és fejlesztő cégek és intézetek előtt. Ebben a folyamatba a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség szakemberei is aktívan jelen vannak.
– Mi a védelmi innováció legnagyobb kihívása?
– Stratégiai előnyt adhat számunkra, ha sikerül megteremteni egy, a nemzetközi rendszerhez kapcsolódó nemzeti védelmi innovációs ökoszisztémát. A legnagyobb kihívás a rendszerelemek összekapcsolása. Az innovatív oktatást is magában foglaló védelmi innovációs ökoszisztéma, egy hosszú távú kutatás-fejlesztési elképzelés, valamint az ezekre épülő védelmi ipari cégek, amelyek támogatni tudják a kettős, polgári és katonai felhasználású technológiák fejlesztését, együtt, egyetlen stratégia alapján kell hogy végezzék feladatukat. Célunk, hogy minél nagyobb arányban hazai fejlesztésű termékekkel támogassuk a védelmi ipart, és képessé váljunk ezek exportjára. Mindezekre – a modern technológiára, innovációra, iparra és ezek mellett, szinte legfontosabbként, a katonára – épülve a Magyar Honvédség erős, hagyományaink méltó örökébe lépő haderő lesz, amelynek elrettentő ereje elengedhetetlen a békéhez.
