Felemelhetjük fejünket!

Olvastam, hogy volt egy felmérés a magyar emberek hangulatáról, kedélyállapotáról. Az eredmény elég lesújtó volt, s mivel népszavazás előtt állunk, jó lenne ha felemelnénk a fejünket és kihúznánk a derekunkat. Ezzel kapcsolatban említek meg néhány tényt, ami ebben segítségünkre lehet.

Mi magyarok mindig, mindenütt ott vagyunk:

– Ha valaki a szobájába vagy az irodájába bemegy és felkapcsolja a villanyt, jusson eszébe, hogy a villamos energia tetszőleges, gazdaságos elosztását és szállítását három magyar mérnök: Déry Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zirenovszky Károly találmánya, a transzformátor teszi lehetővé.

– Ha leül a számítógépe elé és annak billentyűzetét használja, Neumann János szellemével találkozik.

– Miközben a számítógépével van elfoglalva és a telefonján hívást kap, ott van Puskás Tivadar szelleme is.

– Telefonálása során ha le kell jegyeznie valamit, egy Bíró nevű újságírónk alkotta tollat vesz a kezébe.

– Beszélgetése után hátradőlve a karosszékében ha esetleg rágyújt, a gyufa fényében Irinyi János szelleme világít.

– Másnap ha elindul, hogy a telefonon megbeszélt dolgait intézze, olyan vonatra ül, melyet a Kandó Kálmán megálmodta villamos mozdony vontat.

– Megérkezve a célállomásra, autóba ül. Az autó erőforrásába, a motorba az a karburátor adagolja az üzemanyagot, amelyet Bánki Donát alkotott meg.

– Amikor az ügyintézésének színhelyére ér és megmutatja az igazolványát, azon Gábor Dénes hologramja csillog a fényben.

Elvontabb dolgokat is lehetne tovább sorolni, de az imént felsoroltak is olyan, mindenki által átlátható, naponta átélt, sok ember dolgát meghatározó- megkönnyítő dolgok, amelyekhez semminemű magyarázat nem szükséges.

Gutai Antal, Balatonfüred

Hol az ész?

A vörösök – eredményes kormányzás helyett – éberen és feszülten lesik, hol lehetne rést ütni a nemzeti-konzervatív ideológián és a polgári szövetségen.

Évek óta meddő kísérleteket folytatnak például azért, hogy éket verjenek a debreceni polgármester, Kósa Lajos és Orbán Viktor közé. Miért? Mert ők nem az építés, hanem a rombolás mesterei. Vigyáznunk kell hát a jobboldal egységére (Dávid Ibolyát persze már nem számítjuk ide).

Ha a radikális jobboldal apró szervezetei hívnak össze gyűlést, azon kétszázötven ember jelenik meg, de ha Orbán Viktor szól, azon 250 000. Mit mond az ezerszeres különbség?

Azt sugallja, hogy a kisebb alkalmazkodjon a nagyobbhoz! Azért, hogy ne a farok csóválja a kutyát, hanem fordítva. Én a szélsőjobb szervezeteit a jobboldal részének tartom, testvérének érzem és egyet-értőleg igent mondok a Magyar Gárdára, de helytelenítem, amikor egyes hangos személyek Orbán Viktort kritizálják (kívülről).

Szemére vetik, hogy „magára hagyta” őket, és hogy nem eléggé radikális. Kifogásolják, hogy miért nem fújja meg a harci kürtöt és miért nem ad ki támadási parancsot a Téli palota ostromára.

Ugyan már, kedves naiv lelkek! Véres polgárháborút szeretnétek Európa közepén XXI. században? A bunkósbotnak két vége van. Az ellenfélnek szokása, hogy visszaüt. Ott van nekünk a sztrájk. A jelek szerint az is eredményes lehet, ráadásul békés is, törvényes is.

Felelőtlen lépéseket ne sugalmazzatok!

Még szerencse, hogy a Fidesz józan és mérsékelt tömegei ezerszer nagyobbak!

Kövér Károly, Szeged

Hiányérzet

Orbán Viktor a legutóbbi (febr. 13.) évértékelő-népszavazási kampánybeszédében több olyan pártállástól vagy ideológiai vállalástól független célt és érdeket sorolt föl, melyekben az 1990-es rendszerváltási tárgyalásokon teljes egyetértés volt. De a változás legfontosabb mozgósító erejét, amelyben véleményem szerint a legnagyobb egyetértés volt, beszédéből kihagyta.

Az embereknek arról a vágyáról van szó, hogy azok a politikusok és kollaboránsaik, akik a „szocializmussal” megkeserítették vagy tönkretették az életüket, tűnjenek el a közéletből. Ez a vágy akkor az MSZP mindössze tízszázalékos támogatottságában, később teljesítésének teljes abszenciája okán a jobboldal totális vereségében mutatkozott meg. Ennek a vágynak a teljesítése hiányzott a Fidesz kormányzásának idején is. Ez volt szerintem a két vereségük egyik fő oka is. És ezt hiányoltam az említett beszédből, s ezért vagyok szkeptikus a népszavazás kimenetelét illetően is.

Sok szomorú, fáradt arcot láttam a szónok beszéde alatt a közönség sorai között. Ezeket az arcokat csak a számonkérés szándékának ígéretével lehet felélénkíteni, s velük együtt az egész magyar társadalmat „felrázni”. És vigyázó szemünket egynémely tekintetben esetleg vessük Oroszországra.

Tkacsik István, Kassa

Szoc. erkölcs

Egy emberöltővel ezelőtt az akkor még ifjú szocialisták büszkén hirdették, hogy a „Döntsd a tőkét!”, és becsületükre legyen mondva, döntötték is derekasan a tőkéssel együtt.

Mára ezek az ifjak már megvénültek, és elfelejtették, hogy mit is kell csinálni a tőkével. Amint a volt KISZ-titkárok, párttitkárok, tsz-elnökök és munkásőrök átlényegültek milliomos, sőt milliárdos tőkésekké, a szocik egyáltalán nem akarják ők döntögetni, sőt minden oldalról támogatják az újdonsült gazdagokat és ahol csak lehet, a kegyeiket keresik.

Elég csak belehallgatni a Magyar (?) ATV délutáni, Fórum című betelefonálós műsorában, ahol a sok Piroska néni és Józsi bácsi, akiknek az értelmi képessége alig éri el a közép-afrikai bantu négerek szellemi színvonalát, milyen szolgai módon ismétlik és szajkózzák a milliárdosok által megkomponált panelszólamokat, és biztosítják az új urakat feltétlen odaadásukról és hódolatukról, miközben az ellenzéket útszéli módon ócsárolják.

Jellemző, hogy a szocialisták egyik reprezentánsa – Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes nem azon munkálkodik, hogy a melós minimálbér egy kicsivel emelkedjen, hanem minden erejét beveti annak elérésére, hogy egy újonnan kinevezett vezérigazgató a megállapított évi 18 millió forintos munkabérén felül még 27 millió forint prémiumot is kapjon, mert ezt követeli meg a szocialista erkölcs.

Tessék mondani, itt most már mindenki megbolondult?

Kiss Andor, Dunaújváros

Koszovó

Begazoltak az oláhok. Már visítanak szegények, mint a fába szorult férgek. Még alig telt el néhány perc azóta, hogy a pristinai parlamentben kimondták függetlenségüket a koszovói albánok, az oláhok máris jajveszékeltek. Az összes tévéadóikon – kincstári és maszek – a cigány származású, több pártot is megjárt, eszement volt kolozsvári bíró, Funar uszít az erdélyi magyarok ellen. Félti az „ősrégi” (1918-tól, nagyon kis megszakítással) román Székelyföldet a szülőföldes magyaroktól. De más román politikusok, politológusok, megmondóemberek és „hazafiak” is, hangosan rettegnek a precedenstől. Most már kíváncsi vagyok arra, hogy holnaptól mit fog lépni az RMDSZ, és a még szülési fájdalmakkal bajlódó MPP?

Egy biztos: a koszovói albánok nem töltötték üresjáratban az utóbbi 18 évüket! A gumifejű ember pedig, Theodorescu oláh történész, akadémikus, komcsi (PSD-és) szenátor, Koszovó függetlensége kapcsán, mint jó öreg vörös harcos, elmondta nemrég a Realitatea hírtelevízióban, hogy a mai koszovói valóságért Tito a hibás, még a ’60-as években, amikor Pristinában albán egyetemet „engedett” meg. Így már tökéletesen érthető az oláhok lúdbőrözése egy komoly erdélyi magyar egyetem (Bolyai) visszaállítása miatt. De ellenben nem érthető az RMDSZ azon törekvése, hogy nem forszírozza az önálló kolozsvári magyar Bolyai Egyetem visszacsinálását?!

TO., Mikháza