Volt egy álmom…

Azt álmodtam, hogy szem- és fültanúja voltam egy tanár–diák összecsapásnak, amely során a diák volt az úr. A jelenlévő médiamunkások véleménye szerint ez egy etnikai összecsapás volt, mivel a tanár egy tisztességben megőszült roma származású entellektüel, míg a diák egy jobboldali fideszes család sarja, aki von Haus aus, már az anyatejjel szívta magába a rasszizmust, és nem is tud mást nyújtani, csak mi lényege. Azt is kiderítették, hogy a diák felső zsebében ott lapult a Magyar Gárda tagsági könyve, és az zoknija árpádsávos volt, ami még inkább lovat ad a Gárda megszüntetését követelők alá.

Az igazgatónő jogos felháborodásában mindkét mellének szélességével a tanár mellett állt ki, és a diákot keresetlen szavakkal küldte el a Horn Gábor úr által megadott címre.

Több civil szervezet és a százak értelmisége tömegmozgalmat kezdett szervezni, de ezt már nem tudtam végigélvezni, mert sürgősen ki kellett mennem a fürdőszobába és így felébredtem.

Mindenesetre a fenti álomból levontam a tanulságot: A jövőben nem szabad túlságosan bevacsorázni!

Kiss Andor, Dunaújváros

Sok a nulla

17 és még tizenkét nulla, tizenhétezer milliárd forint. Ennyi az államadósságunk.

Első hallomásra kicsit soknak tűnik. Állítólag a felvett hiteleknek csak a negyedét használtuk fel, a többi a korábbi hitelek kamatterhe. No, de sebaj! Először ugyan az átlagember kissé megrémül: hogy a bánatban fogjuk ez a felfoghatatlan tartozást valaha visszafizetni? (Szerény véleményem szerint soha és sehogy.) Ha viszont elővesszük a ránk köztudottan jellemző lezser optimizmusunkat – amire a mai időkben egyre nagyobb szükségünk van –, akkor akár flegmán azt is mondhatjuk, hogy több is veszett Mohácsnál. De magyarok, biztos ez? Tényleg több veszett akkor? Kezdek kételkedni ennek a régi mondásnak a valóságtartalmában. Lehet hogy változtatnunk kellene rajta. Modern idők modern mondásokat igényelnek. A jövőben áttérhetnénk a mondásnak egy másik változatára. Esetleg imigyen: „Sebaj, többet is elk…tak már az elvtársak”. És az se ártana, ha a hitelezőink kezdenék ízlelgetni ennek az új változatnak idegen nyelvre fordított megfelelőjét, illetve ha – a miheztartás végett – kezdenének megbarátkozni a lehetséges következményekkel is.

Keszthelyi István, Bp.

Szánalmasak

A rendszerváltás talán legőszintébb pillanata volt, amikor Horn Gábor nemes egyszerűséggel elküldte Gyurcsányt oda, ahová az ország többsége is szeretné küldeni. Gratulálok, Gábor, ez volt szánalmas politikai pályafutásod legőszintébb pillanata. Kóka is zseniális volt, hiszen jól látta, a Hír Tv veszi a beszélgetésüket. Mégsem szólt neki. Vajon miért? Amióta az SZDSZ a saját elnökválasztásán is csalt, azóta a szememben mindenképpen erkölcsi hulla.

Szánalmasak!

(Emlékezzünk: Lovas István kijelentésére, hogy az SZDSZ a földkerekség legundorítóbb pártja! Március 9-től cáfolhatatlanul!)

Paksa Tibor, Lenti

Az igazság védelmében

Megütközve olvastam Kéri Edit elfogult és durva levelét a Demokrata 15. számában. Szerintem tökéletesen félreértette a lap március 12-i számában megjelent esszét, amely Széchenyi és Kossuth alakját, a róluk kialakult képet vetette össze a valósággal s üzent általa a mának. Nem Kossuthot kell védeni, hanem Széchenyit, akinek nagyságát és méltóságát ma sem képes tisztelni az utókor. Hasonló a helyzet a huszadik századi magyar történelem talán legnagyobb alakjával, Horthy Miklóssal is, akiről még egy tér sincs elnevezve az országban, miközben a kommunizmusnak teret adó tehetségtelen és jellemtelen Károlyi Mihálynak szobra áll a Parlamentnél. Köszönetet mondok a cikk szerzőjének, hogy tiszta gondolataival közelebb vitt bennünket a történelmi igazsághoz.

Keszthelyi Dezsőné, Szeged

Kár volt

Kialakulóban a rendőrségi demokrácia Bukarestben is. Olvasom a Realitate (Valóság) hírtévé szalaghírein, hogy a CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács) március 25-én hozott egy olyan dugi döntést, mely szerint az összes román telefon- és internetes szolgáltató köteles a SRI (volt szeku) rendelkezésére bocsátani a szervereit, lehallgatás és leolvasás végett. Na legalább többet leszek hallgatva és olvasva. Ceausescu nagyon büszke lehetne NATO-s és EU-s utódjaira. Ezért kár volt átülni a szovjet padsorból az euroatlantiba.

TO., Mikháza

Arrernte és csángó

Olvastam a múltkor, hogy az ausztrál hatóságok és magáncégek mennyi mindent tesznek az 1500 ausztrál őslakó arrernte nyelvének megmaradása és ápolása érdekében. Eszembe jutott erről a 60-70 ezer romániai csángó helyzete, ők még azért küzdenek, hogy anyanyelvükön imádkozhassanak a templomaikban. Erre a helyzetre, az arrernte nyelvhez hasonlítva a csángót, csak annyit mondhatunk: szégyen! Szégyellheti magát a nagy demokrata Európai Unió, az oláh nacionalista kormányzat, de ültessük a szégyenpadba saját magunkat is, mert nem tettünk és nem teszünk eleget a csángókért. Interneten több csángó honlapon tájékozódhatunk a csángók nyelvéről, kultúrájáról és a küszködésükről. Csak egy példa: amikor egykét helyen a megkezdődött az anyanyelv tanulása, a román hatóságok nem segítettek, hanem inkább hátráltatták ezt a folyamatot. Egészségügyi ellenőröket küldtek a csángó iskolákba, és ahol minden tiszta, rendes és jól fűtött volt, ott azért zárták ki a gyerekeket a tantermekből, mert bizonyos, írásban lefektetett állami engedélyek hiányoztak és ezért nem működhetett az iskola. Hinnünk kell abban, hogy a koszovói helyzet stabilizálása után az Európai Unió végre komolyabban fog majd foglalkozni a kisebbségbe kényszerített magyarok sorsával, és köztük természetesen a csángókéval.

Kroyherr Frigyes, Bp.

Erkölcs, becsület

Az SZDSZ az a párt, amelyik ugyan követett már el hibákat – most folt esett rajta, mivel csalás történt az elnökválasztáson –, de a becsületéhez nem fér kétség – mondta Eörsi Mátyás. Ezzel szemben nekem az a véleményem, hogy ez utóbbi folt már meg sem látszik a többin, folt hátán folt. Ez már nem oszt és nem szoroz. Nehezen hihető, hogy most először szavazott arra illetéktelen, hogy olyan is szavazott, aki nem tudott elmenni, mert éppen dolga akadt. De ha már becsületről beszél Eörsi, azt becsületes dolognak tartja, hogy a vitatott körülmények között megválasztott pártelnök olyan hazugságot mer kiejteni a száján, hogy Orbán Viktor ismét lángba akarja borítani Budapestet? Vagy védve trágár beszédű elvtársát, Kóka azt mondta, hogy Horn Gábor azt a hangulatot igyekezett előidézni, amit Orbán Viktor szeretett volna tapasztalni. Az SZDSZ olyan sokat foglalkozik Orbán Viktorral! Azt pl. miért nem mondja el Kóka, hogy Orbán Viktor vagyonbevallása olyannyira rendben van, hogy az APEH még vissza is utalt neki kétszázezer forintot? Kérdem én, hol az erkölcs, a becsület az SZDSZ-ben?

Czető Lászlóné, Bp.

Éghajlati viszonyok

Horn Gábor mint a szociális népszavazás konklúziójának közönséges kimondója, elküldte Gyurcsányt. Alpári megnyilatkozásán a kormányzó pártok nem háborodtak fel. Horn bocsánatot kért Gyurcsánytól, ő pedig nagyvonalúan megbocsátott neki. Akik a balatonőszödi beszéd stílusában fejezik ki gondolataikat, azok toleránsak egymás iránt. A gyors megbocsátáshoz talán az is hozzájárult, hogy Gyurcsánynak felrémlett elődje végzete, aki csak megpendítette az SZDSZ korrupciós ügyeit, máris röpült. A népszavazás előtt az SZDSZ a koalícióból való kilépéssel zsarolta az MSZP-t, ha a többségi párt az egészségügyi reformtól eláll. Így az összedobott egészségügyi törvényt rákényszerítette az MSZP-re. Miután a kormánypártok a népszavazáson csúfos kudarcot vallottak, Horn Gábor Kókával úgy röhögött a miniszterelnök szavazás utáni magyarázkodásán, mintha ehhez a fiaskóhoz az SZDSZ-nek semmi köze sem lett volna. A népítélet pedig nemcsak Gyurcsányt és az MSZP-t, hanem Horn Gábort, Horváth Ágnest és az SZDSZ-t is „melegebb éghajlatra” küldte. A „reformerek” most úgy akarják a reformjaikat folytatni, mintha a népszavazás nem kötelezte volna őket ezek elhagyására. A tervezett egészségpénztárak megalakulásához szükséges pénzt az állami költségvetésből gyorsan elkülönítették, a háziorvosoktól elvett pénz előteremtésében már nem annyira találékonyak. Azt mindenki sejti, hogy ebből a kormányból meglehetősen nehéz lesz a népszavazás döntését kiverni, és úgy egyébként önszántából „melegebb éghajlatra” nem fog elmenni!

Tégen László, Nagymaros