Példakép?

A diákok verik a tanáraikat? Milyen erkölcsi példát láthattak maguk előtt az utóbbi 5-6 évben? Gyurcsány Ferenc az elmúlt években a „szocialista erkölcs” egy rémisztően torz, mutáns változatát honosította meg. Feltalálta a verbális kormányzást, amihez szüksége van a médiában való folyamatos szereplés lehetőségére. A tévé, teszik vagy sem, mára az első számú nevelőeszközzé vált. Egy tizenéves, még kialakulatlan személyiségű fiatal mit láthat a televízióban? Láthatja az ország miniszterelnökét öregecskedő feleségek lecseréléséről beszélni (miközben lehet hogy a gyerek szülei válása miatt van válságban), ugyanez az ember leterroristázta a szaúdi focistákat, gyalázatos módon agitál a határon túli magyarság elárulása mellett (közben magát felelős hazafinak nevezi). Majd az őszödi beszédből a fiatal megtudhatja, hogy „elkúrták” a kormányzást. Folyamatosan hazudnak és trükkök százait alkalmazzák, hogy a hatalmukat és a húsosfazekat megtarthassák. Láthatta továbbá a fiatal egyenes adásban, amint a forradalom 50-ik évfordulóján megverette az ünneplőket. Látott kilőtt szemű, megnyomorított embereket, a véresre vert országgyűlési képviselőt és azt, amikor egy ősz hajú, valamikori kiváló sportolót a rendőrök a földre rántanak és megrugdosnak. Azóta is minden következmény nélkül. Mindezek után már miért ne verhetné meg öreg tanárát az a fiatal, ha ezzel pár hétig majdnem annyiszor szerepel a médiában, mint a példaképe: Gyurcsány Ferenc?

Soós Ferenc, Kercaszomor

Gyomorforgató!

Tegnap tűz, ma víz! Ilyen megbízhatatlan és kiszámíthatatlan politikát folytat ma az MSZP. Az a párt, amelyikre pillanatnyilag Magyarország sorsa van bízva. Tegnap még – kőkeményen, magabiztosságot színlelve – amellett törtek pálcát, hogy a betegbiztosításba beengedik a magántőkét. Ma pedig már a százszázalékos állami betegbiztosításról beszélnek. Gyomorforgató! Gyurcsány Ferenc károsnak tartotta a vizitdíjról szóló népszavazást és jópofizva állította, az semmilyen hatással nem lesz a reformok sorsára. „Mi lesz március kilencedike után?” – kérdezte. „Hát tizedike!” – így viccelt az őszödi igazmondó. És mi lett? Az igenek elsöprő győzelme után kormánypártok meghasonlása, kisebbfajta koalíciós válság, egymásnak ellentmondó, pánikszerű és ötletszerű nyilatkozatok. Bizonytalanság és összeomlás. Ebben a tragikomikus helyzetben nekem az jutott eszembe: milyen jó, hogy nem vagyok politikailag elkötelezett humorista. (A Heti Hetesre gondolok). Most ott kényszerülnék röhögni, ahol valójában sírni kellene.

Kövér Károly, Szeged

A pletykapadon

– Pista bácsi! Hallotta, hogy a Standard & Poor’s stabilról negatívra rontotta a „BBB+” magyar szuverén hitelminősítés kilátásait? Ezt érték el a fene nagy makacsságukkal. Hogy mi nem fizetünk vizitdíjat, meg hogy nekünk minden ingyen kell. Tessék, itt az eredménye! Most aztán drukkolhatunk, nehogy a Moody’s és a FICHT is lerontsa a hitelminősítésünket. – Várjon egy kicsit, Sárika! Nem egészen tudom követni kegyedet. Gizikém, te érted ezt? – Hát… – Most aztán évente akár kétszáz milliárddal is többe kerülhetnek a hitelfelvételeink. A legeslegjobb adócsökkentési csomagnak is annyi. Mondhatom, ezt jól elszúrták. – Jézus Mária! Mi csak azt akartuk, hogy ne kelljen háromszáz forintokat fizetnünk, mert nekünk az is sok. És biztosak ezek a hírek, Sárikám? – Biztosak hát. A miniszterelnök úr is kifejezte rosszallását a népszavazási eredmények miatt, pedig ő nagyon megértő ember. Nem látták a tévében? – Láttuk, de azt hittük, hogy csak viccel. – Ugyan már! Szegény miniszterelnök úr kiteszi a lelkét, hogy az országnak jobb legyen. A magukfajták meg – hálátlanul – tönkreteszik a szépen alakló reformfolyamatot, a konvergenciaprogramról nem is beszélve. Csak húzkodják felelőtlenül az x-eket. Az ország virágzó, sikeres, boldog jövője pedig maguknak smafu. – Sárikám! Lehet hogy ez a drága ember a boldog jövőt építi nekünk, csak tudja, az a baj, hogy mi politikailag teljesen éretlenek vagyunk, és minket csak a sanyarú jelenünk érdekel, a távlatos boldogság-tervek pedig már egyáltalán nem.

Keszthelyi István, Bp.

Összefüggés

Ománban, amely szultanátus, középkori közberendezkedés, nem rossz az élet, van olajpénz és az élet elviselhető, a fosszilis energiából kifolyólagosan. Az olimpiai láng (nem a szabadság lángja) végigfutott rajta zavartalanul. Közben a gazdasági elemzők kiderítették az okot is: a szultánsági olajat a kínaiak zabálják fel jó dollárért tetőtőltalpig, akik szultanátusként kezelik Tibetet, csak dollár helyett ólomgolyókkal fizetnek. A középkor visszakacsint, csak most a kínai szmogtól jut nekünk is kevesebb oxigén, s ha rajtuk múlik, akkor sárgák leszünk. Vagy még azok se.

TO., Mikháza

Vállalhatatlan

A rádióban hallottam, hogy Deutsch Tamás „vállalhatatlannak” tartja Bayer Zsolt egyik írását, de emlékszem Havas Henrikkel folytatott egyik beszélgetésére is, amelyben hányingeri késztetéséről panaszkodott a Magyar Demokrata olvasásával kapcsolatban. A Fidesznek a legközelebbi (valószínű) parlamenti választásokig még két teljes éve van arra, hogy egyes liberális vezetői – vállalhatatlanságokkal, elhatárolódásokkal egyebekkel – szép lassan, módszeresen ledolgozzák pártjuk jelenlegi támogatottságát. Ezenkívül kell még hozzá az, hogy a megbonthatatlan falanxban tömörült baloldali szavazók felé tegyenek néhány jóindulatú nemes gesztust, hogy a „vállalhatatlan” szavazóikat is elriasszák az urnáktól, no meg egy kis csalás, amit besegítésként a nemes gesztusért a vállalhatóktól kapnak majd viszonzásul, hogy a legközelebbi hatalmi megmérettetésen ismét alulmaradjanak.

Tkacsik István, Kassa

Bújócska

Amikor a rendőrök keresik a Fidesz-nagygyűlés vagy az ünnepi összejövetelek rendbontóit, eszembe jut hároméves kis unokám bújócska játéka. Kétszobás lakásunkban elbújik mondjuk a függöny mögé és mi, nagyszülők nagyon nehezen találjuk meg. A hároméves gyerek elhiszi a mesét, de mi felnőttek a rendőrök meséjét nem. Véleményem szerint minden esetben elfogható lenne a rendbontó, ha nem éppen a rendőrök védenék és segítenék távozásukat a feldúlt helyszínről. Ennyire nem alkalmatlan a magyar rendőri állomány, csupán felsőbb utasításra játsszák meg a bamba hunyó szerepét. Orosz József újságíró, a klubrádió műsorvezetője sem tűnhetne el a rendőrök szeme elől – mint ahogy nem tűnt el az újságíró elől –, ha nem könnyes szemmel dicsérte volna egy alkalommal Gyurcsányt, illetve a politikáját szemtől szembe. Ha árpádsávos zászlót lobogtat egy kormányellenes tüntető s sikerül elmenekülnie a rendőrök gyűrűjéből, másnap vagy harmadnap kézre kerül. Kicsi ez az ország a bújócskázásra.

Czető Lászlóné, Bp.

Legszebb öröm…

Trianon óta várom annak bizonyítását, hogy igaz-e a közmondás, miszerint legszebb öröm a káröröm. Hát igaz! 88 évet vártam rá, de igaz! Végre mással is megkóstoltatta az élet és a történelem Trianon méregpoharát. (Azt mondták régen: Megállj, megállj, kutya Szerbia. Megállt. Még áll.)

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Manézs

Le a magas lóról, adta ki a vezényszót Gyurcsány atamán a manézs közepén. Az elsötétített nézőtér közönségét nem láthattuk – talán szégyenükben maradtak arctalanok – míg a porondon a Kerge két szerepet alakított – egyszerre. A bohócot és a porondmestert. Íme a takarékos állam a szocialista cirkuszban. A szombati előadás után hétfőn a nemzetvezető meghozta az első tisztáldozatot: leváltotta Horváth Ágnest, aki egyébként úgy rontott be az egészségügybe, mint a napszámmal elégedetlen bábuska a kolhozirodába. Ugyanezen a napon a hölgy azt is megtudhatta, hogy a népszerűségi lista utolsó helyén áll – nem sokkal a béka alatt. Rögtön felette, a béka szintjén a főnöke, Kóka János tanyázik, akinek most alkalma nyílik kikérni a kétéltűek véleményét a lecsapolásról. Elődje, Kuncze azt firtatta, hogy hol a lé? Kedves János! A mocsárlé ott van ön körül. Aztán következik Gyurcsány, Szilvási, Veres, Hiller, Lendvai (nem lesz mocsárgázár-emelés), Demszky, Lampert, Kiss, Szekeres. Ez utóbbi már majdnem eléri a mocsár szintjét. Hát így néz ki a népítélet, de ne bízzuk el magunkat, hisz magától a hajatlan hadügyértől tudjuk, ők a választáson szeretnek nyerni, nem a népszerűségi listán. Próba szerencse!

M. S. Miskolc