Cirkuszi játékok

Az ókori Rómában kenyeret és cirkuszi játékokat adtak a népnek, hogy nyugton maradjon. Ezt a régi uralkodási módszert a jelenlegi kormányunk nem jól alkalmazza, mert a népnek kenyérből egyre kevesebb jut, a kormánypártok cirkuszi játékai pedig valójában nem szórakoztatók. A szociális népszavazás után a két párt kirobbant marakodása (a koncon) lehet valóságos küzdelem, de lehet egy megtervezett cirkuszi előadás színrevitele is. Az előadásban láthatunk egy elszánt miniszterelnököt, aki úgy ragaszkodik a bársonyszékéhez, hogy a reformfolyamatokat is bársonyossá akarja tenni. Az SZDSZ makacsul kitartana a magánbiztosító-társaságoknak az egészségügybe való beléptetése mellett. A törpe pártot a legkevésbé sem érdekli a magyar lakosság egészségi állapotának a javulása, neki a minél rosszabb, annál jobb helyzetnek a fenntartása áll érdekében. A feltehetőleg külföldi megrendelésre működő párt annyira elszánt, hogy nem hajlandó sem a népszavazás döntését, sem a kényszerűségből „bársonyosra” módosított szocialista reformelképzeléseket a magáévá tenni. Az SZDSZ állam az államban – a reform-elképzeléseinek teljes megvalósításához igyekszik kötni a koalícióban maradását. Még meglehet, hogy a két párt az eddigi szokás szerint kiegyezik egymással, mert Horváth Ágnes ide vagy oda, a hatalomról és a még megszerezhető pénzről lehetőleg nem akarnak lemondani. Ennek a kutyakomédiának a biztos kárvallottja a nép, amely vagy teljesen elfásul, vagy elzavarja ezt a kormányzó kompániát. A sokszor becsapott és rászedett népünk kevesebb cirkuszi előadást, de több kenyeret szeretne magának.

Tégen László, Nagymaros

Normális

Amióta Dávid Ibolya a politikai közbeszédben mindennapossá tette a normális szót, sokat töprengek rajta, mit is érthet alatta. Ibolya asszonyt én kedveltem. Akkor szerettem meg, amikor igazságügy-miniszterként nem jegyezte ellen Árpi bácsi szabadító levelét, így Kunos bankárnak le kellett ülnie a rá kiszabott büntetést. Normális miniszter nem tesz keresztbe az állam elnökének. Dávid Ibolya azonban a jog és az igazságosság nevében megtette ezt. Saját mai értelmezése szerint nem normálisan viselkedett, ezért volt szerethető. Nagyot változott azóta a világ a kalapok alatt. Az elnök asszony először a pártját tette normálissá. Jogellenesen kizárt belőle mindenkit, aki számított. Aztán azzal a jelszóval, hogy sem Orbánt, sem Gyurcsányt nem segíti a hatalomba, odasegítette Gyurcsányt. Vajon megemlékezik-e az utókor e dicső tettről, melynek következményeként ránk szakadt egy normális ország, ahol a miniszterelnök kordonok között és rohamrendőrök oltalmában magányosan ünnepel, szívre tett kézzel ripacskodik, hazudik és pózol, s miután fogalma sincs, hogy kell egy országot kormányozni, pótcselekvésként a blogján keresztül küld nekünk zavaros, sületlen üzeneteket. Eközben Dávid Ibolya továbbra is „normálisan” viselkedik, nem tart se jobbra, se balra. Ahogy Lezsák Sándor mondja, jobbra indexel és balra kanyarodik. Normális országban ez már csak így szokás, hiszen nem tudni, mit hoz a jövő. Dehogynem! Elnök asszonynak tudnia kell, írva vagyon, hogy a langyosat az Úristen is kiköpi. Vegyen hát magának egy normális kalapot, aztán meg vegye a kalapját.

M. S., Miskolc

Igyekezet

Nemrég Tőkés László Basescu román államelnök segítségét kérte az Európai Néppárt frakciójába való bejutásához. A román államelnök, természetesen, minden tőle telhetőt megígért Tőkésnek azért, hogy aztán legyen, mit ne tartson be. Tőkés ma már a hazátlanok frakciójának tagja az EP-ban, Basescu pedig a füle botját se mozgatta az ígérete betartásáért. Mi több, feltehetőleg jól szórakozott azon, hogy Tőkés, az egyszemélyes önálló erdélyi magyar intézmény, hozzá (a román portához) fordult segítségért. Legújabban Tőkés a román ortodox pátriárkához folyamodott segítségért a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyében. Az ortodox pátriárka behagymakupolázta Erdélyt, most már az erdélyi magyar iskolák sportpályáinak megszerzésére koncentrálhat. A román ortodoxia, Tőkés segítségkérését trófeaként tünteti fel! Ha az ember hatékonyan szeretné képviselni az erdélyi magyar érdekeket, akkor semmi esetre se fordul segítségért a román ortodoxokhoz. Ennyit megtanulhattunk az 1000 éves magyar történelmi leckéből. Nyilván ehhez tartozik, hogy Tőkésnek megadatott az a történelmi esélytelenség, hogy a háta mögött egy csonka és erőtlen, elég kevéssé magyar anyaország van.

TO., Mikháza

Halálhörgés

Amióta nem divat az iskolákban a Hitvallás mondogatása és erkölcstan sincs a tantárgyak között, azóta jött létre az az állapot, hogy falvak-tanyák rettegik át az éjszakát – a deviancia elszabadulása miatt. Az embert faragó üzemekben, az iskolákban nincs valódi értékteremtés. A pedagógusoknak fegyelmezésre nincsenek eszközeik, így hát „termeli” az egymást követő évjáratokat bele a virtuális liberalizmusba, a meleg büszkeségi napok megünneplésébe stb., stb. Így áll aztán össze az a trágyadomb, ahol éppen mostanság lett tévégumicsonttá pl. a VIII. kerületi tanárverő fiatalember, vagy éppen a kaposvári tanárt köpködő 17 éves „diáklány” esete. Vagy említhetjük éppen a sajóbábonyi pm-testület Szili Katalinhoz írt levelét, melyben a halálbüntetés visszaállítását kérik – nem ok nélkül! A nemzeti lét halálhörgése hozza létre az ilyen kétségbeesett próbálkozást, mint például a Magyar Gárda megalakulása, ugyanis az államnak nevezett konglomerátum kizárólag az önnön (kordonos, vízágyús stb.) biztonságával törődik és ezt szajkózza „közbiztonságnak”, a valóban kívánatos közbiztonság pedig sehol. Ekkora mocsokban, ekkora fertőben ez az ország még nem volt, jóllehet megélt már jó néhány kataklizmát a történelme során.

id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

Blokkolás

A feleségem hónapok óta – főleg akkor, amikor a BKV-bérletet megveszi –, napokig azzal birizgál, mondjam meg neki, hogy a BKV jegypénztárakban miért nincs pénztárgép. Hát tudom én? Később azért megnyugszom. Olyanokat állít, ha a piacon – ezt sem tudom, mert nem járok piacra – egy kofától vesz mondjuk egy kiló krumplit, annak blokkot kell adnia. Gépit vagy kézit, teljesen mindegy. Elárulta, hogy a múltkor két kilót vett, de hogy az APEH-et átverje, csak egy kilót blokkoltatott. Hosszasan rágcsáltam magamban a problémáját. Végül megkérdeztem magamtól: tényleg, miért nincs a „boltjaiban” pénztárgép? Egyáltalán, hogyan ellenőrzi az APEH, mennyi jegyet/bérletet ad el a BKV, ha nincs ott egy általuk hitelesített pénztárgép vagy valami más? Csúnya dolgokra kezdtem gondolni, és ezért inkább a tisztelt szerkesztőktől vagy olvasóktól szeretném megtudni (no persze, Veres János is válaszolhatna tüntetőleg) az igazságot. Tényleg, miért is nem kell a BKV jegypénztáraiban az APEH által hitelesített pénztárgépeket használni? Kérdésemre azért szeretnék választ kapni, mert tapasztalatból tudom, hogy ma már egy faluszéli kocsma (vagy bögrecsárda) sem üzemelhet ilyen pénztárgép nélkül.

Kónya Béla, Bp.

Tibeti csőcselék

Mondhatom, az események kezdetekor rendesen megtévesztettek. Ugyanis a Tibetből érkező első tudósítások egy kis nép szabadságvágyáról, a kínai hatalom elleni tiltakozásról szóltak. De mint kiderült, a nyugati média valótlanságokat terjesztett, ahelyett hogy a köztudottan megbízható Új Kína korrekt helyzetjelentését vette volna át. Aztán a kínai külügyi szóvivő is nyilatkozott és a tévében is láthattam, hogy Lhászában a csőcselék garázdálkodik az utcákon. Törnek-zúznak, gyújtogatnak és zavarják a mindennapok nyugalmát. Egy hangos kisebbség terrorizálja a csöndes többséget. Elképedve néztem, hogy még a békés buddhista boncok is képesek az utcára vonulni, és reakciós jelszavakat skandálni, sőt, nem átallják – a sokakban félelmet keltő – ősi tibeti zászlót lengetni. Ezt már a rendet fenntartani hivatott rendőrség, katonaság sem nézhette tétlenül. De rossz volt nézni őket. Korszerű védőfelszerelés nélkül, fabotokkal kellett intézkedéseket foga nato sítaniuk. Sehol egy vízágyú, könnygázgránát, gumilövedék, de még egy kemény – kitüntetésre érdemes – parancsnok sem. Így aztán végül szükségszerűen éleslőszert alkalmaztak, s óhatatlanul voltak halottak is. Hát persze nem sokan, de voltak. Viszont senkinek sem lőtték ki a szemét! Az illetékes kínai hatóság pedig természetesen kiutasította a valótlanságokat világgá kürtölő nyugati újságírókat. Most már csak azért drukkolok, nehogy a Hír Tv riporterei valahogy mégis Tibetbe keveredjenek, mert ők aztán képesek tudósításaikkal ismét elhomályosítani a tisztánlátásomat.

Keszthelyi István, Bp.