Az emlékhadjárat a Magyar Hagyományőr Világszövetség rendezvénye, amely szervezet célja, hogy összefogja, és lehetősége szerint segítse azokat, akik a magyar hagyományok megtartásán, felélesztésén fáradoznak, és e területen hasznos tevékenységet végeznek. A Magyar Hagyományőr Világszövetség tagságát egyrészről a katonai hagyományőrzők adják, másrészt pedig azok a nem katonai hagyományőrzők, akik munkájukkal hozzájárulnak a szövetség céljainak eléréséhez. Az Emlékhadjárat a Honvédelmi Minisztérium és a Rákóczi Szövetség támogatásával, valamint a résztvevő települések önkormányzatainak segítségével és együttműködésével valósulhatott meg elsősorban.

Az idén 20. alkalommal megrendezett dicsőséges Tavaszi Emlékhadjárat eseményeiről szóló tudósítás megírásához nem mással, mint a rendezvénysorozat legjobb ismerőjével és ugyanakkor főszervezőjével – aki egyben a Magyar Hagyományőr Világszövetség ügyvezető elnöke –, Fülöp Tibor Zoltánnal készített interjú nyújtott segítséget. Elmondása szerint 1989-ben mindössze kilenc lovas és egy-két kísérő részvételével zajlott az emlékhadjárat, ami hat települést érintett, nevezetesen: Jászberényt, Nagykátát, Tápióbicskét, Isaszeget, Gödöllőt és Vácot. Közben évről évre egyre nagyobb lett az érdeklődés a hagyományőrzés iránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az idei emlékhadjárat egyes helyszínein száznál is több lovas, két-háromszáz gyalogos vett részt, az immár 35 települést érintő rendezvénysorozaton. A számok magukért beszélnek.

Jó néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna oly élethűen feleleveníteni a csatajeleneteket, mint ahogy az megtörtént Boldogon, Tápióbicskén, Isaszegen és Vácott is. Köszönhető ez a hagyományőrzést kedvelők gyarapodásának, aminek eredményeképp a mennyiségi kívánalmak mellett, ma már egyre inkább a minőségi munkára is lehet koncentrálni.

A sereg három fegyvernemből áll: lovasság (huszárok és betyárok), tüzérség és gyalogság. Természetesen ebbe a rendszerbe sorolhatóak a csatajelenetek felelevenítését segítő „császári” csapatok is. Sok segítő kísérte őket a hadjárat során: markotányos lányok, hadtáposok, sátorépítők, zenészek, táncosok, fotósok, tévések, rádiósok és az érdeklődők hada.

Április elsején toborzóval indult útjára a hagyományőrző csapat Boldogról. A lakosok jó borral és pogácsával kínálták, a gyerekek énekkel és tánccal köszöntötték a huszárokat. Az emlékhadjárat során négy ütközet elevenedett fel a nézők előtt. Az első a Boldogon eljátszott április 2-i hatvani ütközet volt, ahonnan Jászjákóhalmára, majd Jászberény város napi programjaira lovagoltak be a lovasok. Április 4-én megérkeztek Nagykátára, ahol katonai hagyományőrző felvonulás keretében koszorúzták meg a szabadságharc hőseinek, valamint annak a Jakab Lászlónak a sírhelyét, aki az első Tavaszi Emlékhadjárat egyik szervezője és résztvevője volt.

E napon került sor a második összecsapásra, a tápióbicskei csatára. A település egész napos programokkal várta az odalátogatókat. A helyi gyerekek a Tápió felett emelt hídon tartottak csatabemutatót, hogy tovább gazdagítsák a programokat. Az 1800-as évek végétől Tápióbicskén a császári csapatok ellen vívott győztes csata emlékéül zsemlét (ma már buktát) osztanak a gyerekeknek, hogy emlékezzenek, abból a földből termett búzából készült, amit a 48-as magyar honvédek vére öntözött.

A programokat jó ételekkel is gazdagította a huszárkonyha főzőbemutatója. A szemet gyönyörködtető és gyomrot kondító főzés nem a huszárok ételeit kívánja bemutatni, hanem azt a szellemiséget, amit a huszár mint jelkép képvisel, és ami az élet bármely területére kivetíthető. A Huszárkonyha hagyományőrző keretek között alkot új ételeket, ösztönözve ezzel a saját hagyományokból táplálkozó kultúra építését.

A nagykátai és tápióbicskei önkormányzatok által közösen rendezett nap után Szentmártonkáta, és Kókán keresztül érkeztek Dányra a lovasok, ahol a helyi fúvós zenekar fogadta a hagyományőrzőket. A dányszentkirályi sörözőben kenyérköszöntőre várták a csapatot. A leginkább erdélyiek által alapított falu egésze megmozdult, hogy vendégül láthassa és műsorral köszöntse a résztvevőket.

Az emlékhadjárat csúcshelyszíne Isaszeg volt, ahol már 157 lovas és 200 gyalogos gyülekezett. A helyi rendezvényszervezés itt a leggazdagabb, köszönhetően az isaszegi Dózsa György Művelődési Háznak. Mindezek és az április 6-i kiváló időjárás is vonzotta az érdeklődőket az egész napos programokra. Kirakodóvásár, s a már említett huszárkonyha főzőbemutatója járult hozzá a látogatók élményeinek gazdagításához, amit Budai Ágnes, a hadtápbanda főszervezőjének ízletes csatalángosa fűszerezett. Ezeken kívül a helyi vívóklub bemutatóját láthatták, valamint történelmi napok keretében korszakokat felelevenítő katonai hagyományőrző szövetségek (Atilla-, Lovag-, Török-, Kuruc- és a 48-as kor) mutatkoztak be az érdeklődőknek.

A rendezvény színvonalát az is szemlélteti, hogy a Bajorországi Katonai Hagyományőrző Szövetség küldöttsége is ellátogatott a tavaszi emlékhadjárat isaszegi helyszínére. A hosszú nap után a Szkítia együttes adott koncertet, majd este az Ifjú Muzsikás Együttes, az Aba Baka rock- és a Csatangolók Néptáncegyüttes szórakoztatta a megfáradt, ámde jókedvvel mulató hagyományőrzőket. Másnap a Gödöllői Grassalkovich-kastélyban megrendezett ünnepi műsor és a temetőben folytatódott koszorúzás után Szadán keresztül lovagolva Vácrátóton pihentek meg a lovasok. A Velo-tanya pásztortarhonyája járult hozzá, hogy újult erővel induljanak tovább az anyaországi hadjárat utolsó állomására, Vácra. Április 8-án a váci csata felelevenítésével ért véget az emlékhadjárat első szakasza, ami egy hét pihenő után folytatódott a felvidéki hadjárattal április 16-án Nagysallón. Létszámban ekkor már lényegesen szerényebb társaság vállalkozott az útra. Nagysalló polgármesterének, Marian Kotorának köszönhetően kitűnő ellátásban részesültek.

Étellel, szállással és takarmánnyal látták el a csapatot. Málas, Farmad, Nagyölved pazar fogadtatása után Szőgyénben a Görgey-emlékmű előtt tisztelegtek, majd Köbölkútra, később Bucsra látogattak, ahol Bulcsú vezér szobránál hajtottak fejet. A dunamocsi falumúzeum kertjében terüljterülj asztalkám fogadta az éhes huszárokat. Dunaradványban sátrak várták a lovakat és ugyancsak gazdag vendéglátás. Itt, Dunaradványban történt meg, amikor az ünnepi program előtt egy órával a huszárok elindultak lóháton a faluba, hogy vendégeket toborozzanak az esti tábortűzhöz és zenei előadásokhoz. Jó tíz perc telt már el, mire a lovasok elmentek, amikor soha nem tapasztalt hevességű zápor zúdult a településre és környékére. A pillanatok alatt bőrig ázott maroknyi huszárcsapat egy tszmagtárszerű épületben talált szűk fedelet, ahol a széltől méteres deszkák hullottak a magasból emberre és lóra egyaránt. „Még mindig jobb a deszkahullás, mint a szörnyű vízesés alatt állni” – nyugtatgatták egymást a lovasok. Dunaradványban tehát az eső elmosta a hadjárat tiszteletére megszervezett esti koncerteket, azért az Aba Baka Rock és Waszlavik Gazember László kellő kedvre derítette a faluból összesereglőket.

Másnap a Tavaszi Emlékhadjárat második szakasza a Pat és Izsa településeken folytatódott. Révkomáromban a Klapka téren zajló ünnepséghez, még a ruházatában és fegyverzetében a X. századot idéző, révkomáromi székhelyű Sereghy Törzs öt lovasa is csatlakozott. Végül Komáromban egy gyönyörű tó partján megpihenve, kifújhatták magukat a „felvidéki seregtest” tagjai. Fülöp Tibor Zoltán meglátása szerint a Felvidéki Hadjárat kitűnő lehetőségeket teremthet a kesőbbiekben a magyar–magyar és magyar–szlovák kulturális kapcsolatok erősítésére, ami talán hozzájárulhat ahhoz, hogy a közeljövőben Nagysallón és Komáromban is felelevenedhessenek az 1849-es csaták.

Mindezekkel azért még nem ért véget a hadjárat, hiszen az 1849. május 21-i Buda vára ostromára május 17-én délelőtt fognak megemlékezni a Magyar Hagyományőr Világszövetség tagjai a Kapisztrán téren, a Dísz téren és Görgey Artúr lovas szobránál, ahová ez úton hívunk minden kedves olvasót, hogy együtt ünnepeljük meg a 159. éve esett dicsőséges csatasorozat betetőzését jelentő Buda vára bevételét.