Támadnak a kommunisták szellemi leszármazottai

November negyedike sötét évforduló. Ezen a napon indult meg a szovjet bolsevista ármádia vérbe fojtani 1956-os szabadságharcunkat. A hősi Magyarország kétségbeesett küzdelmét szavakban harsány együttérzés kísérte nyugatról, tettekben viszont cinikus közönnyel nézték végig a magyar szabadság és függetlenség eltiprását.

A szabadságharc az emigrációban is folytatódott, az október végétől november elejéig-közepéig fegyverrel harcoló magyar hazafiak idegenbe kényszerítve is küzdöttek nemzetünk igazságáért. De küzdöttek ellenük a bolsevizmus nyugati és magyarországi ügynökei is.

Ma sincs másként. 1956 hőseit, eszményeit még mindig a hiteltelenítés szándékával rágalmazzák, gyalázzák a szabadságharc vérbe fojtóinak szellemi leszármazottai. Pongrátz Gergelyt, Wittner Máriát, Tóth Ilonát és oly sok nagyságunkat életükben és holtukban mocskolták és mocskolják az intellektuális kádárizmus mai hazaárulói.

Legutóbb Cey-Bert Róbert Gyulát támadták meg. Az íróként és nemzetközi hírű gasztronómiai szakértőként is ismert szabadságharcosról az elmúlt hónapokban azt kezdték terjeszteni, hogy semmi köze 1956-hoz, és a kényszerű emigrációban elvégzett tanulmányait, majd később befutott ragyogó szakmai pályafutását is kétségbe vonták, szélhámosnak nevezve az idős hazafit. Lelepleződött igyekezetükben még pénzt is ajánlottak Cey-Bert Róbert egyik bajtársának azért, hogy a gyalázkodók hamis tanúja legyen, de az ’56-os becsület esetében sem volt eladó – árulás helyett beszámolt a szégyenteljes vesztegetési kísérletről a jól szervezett rágalomhadjárat céltáblájául kiszemelt Cey-Bert Róbertnek.

Az aljas rágalomhadjáratot megsemmisítően cáfolta többek között a Corvin köz 1956-os főparancsnokának testvére, a szintén ott harcoló Pongrátz András, valamint nem sokkal halála előtt Wittner Mária. Mindketten kiálltak Cey-Bert Róbert és ’56-os múltja mellett.

Dokumentumok bizonyítják azt is, hogy Cey-Bert Róbert valóban részt vett a Burmában élő karenni nép szabadságküzdelmeiben; nemzetközi nagykövetükként diplomáciai síkon küzdött érdekeikért, és 1993-ban ő érte el, hogy a kareniket felvegyék a Nem Képviselt Nemzetek és Népek Szervezetébe. 1998-ban a neves városvédő rendező, Ráday Mihály is megemlékezett Cey-Bert Róbert e tevékenységéről Ízes életek című filmjében.

Nemzetközi, majd a rendszerváltozás után itthoni szakmai munkásságát is bizonyítékok sokasága igazolja. A rágalmazók állításaival szemben Cey-Bert Róbert a nemzetközi gasztronómiai élet elismert szereplője. Ő rendezte meg Hong-Kongban, majd Kínában a kinai konyhák és a francia borok társításának szimpóziumát, később Thaiföldön luxusszállodák és légitársaságok gasztronómiai tanácsadójaként dolgozott, többek között az 1980-as években a világ legjobb szállodájaként elismert bangkoki Hotel Oriental konyháját és kínálatát formálta. Ennek is köszönhetően vett részt a világ első, a Hotel Orientalban rendezett gasztronómiai csúcstalálkozójának megszervezésében olyan jeles személyiségekkel együttműködve, mint a Gault-Millau étteremkalauz egyik névadója, Henri Gault vagy a mára a világ legfontosabb szakácsversenyének számító Bocuse d’Or névadója, Paul Bocuse. E csúcstalálkozón Cey-Bert Róbertet a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává választották, emellett elérte, hogy – a kommunizmus e téren is alapos pusztítása ellenére – Magyarország is felkerüljön a gasztronómiai nagyhatalmak lajstromába, tekintettel arra, hogy a XVI. században a magyar királyi konyhát Európa egyik legjobb konyhájának tekintették.

Mindezeket korabeli dokumentumok és fotók bizonyítják, miként azt is, hogy Cey-Bert Róbert 1993-tól a budavári Fortuna Étterem gasztronómiai tanácsadójaként főszerepet vállalt a hazai étkezési kultúra megújításában. Neki köszönhetően a világ leghíresebb konyhafőnökei segítették a neves vendéglő újjászületését. Menükártyák, de korabeli újságcikkek is bizonyítják, hogy a Fortunában rendezett gasztronómiai gálák neves résztvevői között volt többek között a svéd királyi pár vagy épp a Habsburg-család. Az is igazolt tény, hogy Cey-Bert Róbert kezdeményezésére alakult meg a Magyar Bor Akadémia. A neves gasztronómusnak a magyar borleíró nyelvezet kialakításában is főszerepe volt, miként a bor szimbolikájának, bor szavunk etimológiájának feltárásában.

Az igazolt és dokumentálható tények önmagukért beszélnek, Cey-Bert Róbert ’56-os szerepe, majd gasztronómiai pályafutása kétségbevonhatatlanul valós. De akkor mi motiválhatta rágalmazóit a táamdásban, miért vállalták a gyors és kínos felsülést?

Cey-Bert Róbert népszerű történelmi regények szerzője is. Ezek őstörténetünk, illetve történelmünk fontos fordulópontjainak megrajzolásával egytől egyig a nemzettudatot, az önismeretet erősítik. A fő ok azonban vélhetően az volt, hogy tavasszal Wittner Mária kezdeményezésére felhívást írt, amelyben az ’56-osok nevében arra szólította a magyarokat, hogy a nemezti oldal jelöltjeit, vagyis Orbán Viktor kormányát támogassák az április országgyűlési választáson.

Korántsem csak ennek köszönhetően, de tény, hogy a nemzetellenes baloldal történelmi vereséget szenvedett a választáson, a nemzeti kormány soha nem látott támogatással, újabb kétharmados felhatalmazással folytathatja ország- és nemzetépítő munkáját. A kommunisták szellemi leszármazottainak gyűlölete és bosszúszomja érthető. A magyar szolidaritás jegyében már csak ezért is kiállunk Cey-Bert Róbert mellett. Mert, miként Wass Albert írja, együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.