Nálunk a fű az úr
Nagy port vert fel az utóbbi hetekben egy ismert ellenzéki aktivista drogügye. A gyanú szerint H. Zoltán nagy mennyiségű kábítószert tartott otthon, amiből eladásra is kínált. Az átlag polgár el sem tudja képzelni, hogy a droghasználat milyen mélységekig hatja át a közéletet. Kábítószert azonban nem csak a vállalkozók, a művészek vagy a bűnözők fogyasztanak. Drogügyi körképünkben a hazai piac rejtelmeibe tekintünk be.Dinamikusan fejlődő piacról van szó, amelyik pontosan úgy működik, mint bármely más terméké. Az adott társadalmi, földrajzi, gazdasági környezetben lévő ország legális gazdaságát veszi alapul, ismertet meg a helyzettel Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Magyarországon a drogpiac is a legális kereskedelmi vállalkozások mintázatát képezi le: itt is két-három fős, esetleg családi bizniszként működő „mikrovállalkozások” uralják a piacot.
– Gyorsan változnak a körülmények, és bármi történik a világgazdaságban, például Covid és az azzal kapcsolatos gazdasági visszaesés, lezárások, arra gyorsan reagál a kábítószerpiac is. A gyorsaság oka az, hogy nem nagy, maffiaszerű szervezetek működtetik, hanem nagyon sok egymástól független, kisebb csoport.
Olcsó és drága
Európában régóta a cannabis, azaz a marihuána, közkeletű nevén a fű a legnépszerűbb kábítószer, mivel megfizethető, és nincs olyan ismeretlen és veszélyes hatásmechanizmusa, mint a szintetikus drogoknak. A fű Magyarországon is népszerű, termesztésében és terjesztésében a 2000-es évektől a közelmúltig a különböző vietnámi csoportok domináltak, aztán kiszorultak a piacról, miután a rendőrség rajtaütött legfontosabb ültetvényeiken.
– Hihetetlen strukturáltan működtek, elképesztő professzionális módon szerveződött a termelés és az eladás folyamata – mondja Ritter Ildikó.
Nem tudjuk pontosan, hányan használnak cannabist Magyarországon, mert az utóbbi időből nincsenek kutatások erre vonatkozólag. Korábbi felmérések szerint a teljes magyar lakosság 10-15 százaléka nyúlt már valamilyen marihuánaszármazékhoz, a fiatalok körében ez a szám a duplája. A cannabis után a különböző amfetaminszármazékok következnek a népszerűségi és fogyasztási listán.
– A kétezres évek első felében némileg visszaszorultak az amfetaminok, aztán 2010 után újra felfutott a kereslet, nem csak nálunk, hanem Európa-szerte. Nagy előállító láncok szerveződtek, főként Afganisztánban – magyarázza a kutató.
A köznyelv az amfetamint a szegény ember kokainjaként emlegeti, miután a menő drognak csak az ötödébe kerül. Az amfetamin jellegzetes partidrog, a fogyasztók jelentős része eseményhez kötötten használja. A közelmúlt eseményeire visszautalva, Ritter Ildikó elmondja, hogy a koronavírus miatti lezárások alatt elmaradtak az összejövetelek, így az amfetamin iránti kereslet is durván visszaesett. A nyitással azonban újraindult az éjszakai élet, a partik, fesztiválok, az amfetamin újra felfutott – a használata és az ára is.
Az amfetaminhasználatnak van egy sajátságos fogyasztási szegmense: mivel a fáradtság- és éhségérzet tompulását okozza, sok esetben célzottan használják. Ritter Ildikó szerint korábban is és ma is népszerű a kamionsofőrök, illetve minden olyan jellegű tevékenységet folytatók körében, akiknek szükségük van a hosszú távú teljesítőképesség, frissesség fokozására. A fentiek valóságtartalmát egy kamionsofőr is megerősítette a Demokratának: elmondta, hogy a kötelező pihenőidő és annak szigorú betartatása sem oldotta meg a terheléssel járó nehézségeket.
– Szükség van arra, hogy vezetés közben kicsit felpörgessem magam és újra oda tudjak koncentrálni. Egy többnapos, nehéz út közben sokkal jobb, ha kicsit segítek a munkabírásomon, mint hogy elaludjak a volánnál vagy valamit elhibázzak – mondja László, aki hosszú európai utakat visz cégénél. Elmondása szerint nyugati kollégái körében a szerhasználat még inkább jellemző.
– Munka közben spuri, pihenés előtt zöld – magyarázza László. Ez köznyelvre fordítva azt jelenti, hogy munka mellett amfetamint használnak, a hosszú pihenések előtt pedig marihuánát.
Egyre több az olyan eset, amikor az egyenruhás állomány tagjai ellen indítanak eljárást amfetaminhasználat miatt. Rendőrök, tűzoltók, mentőápolók is fogyasztják, akik elképesztő dolgokat látnak és tapasztalnak a szolgálati idő alatt, amely sok esetben tovább tart, mint a hivatalos 24 óra.
A források helye
A Magyarországon forgalomba kerülő cannabis kisebb hányada származik hazai termesztésből, túlnyomó része továbbra is külföldről érkezik. Ritter Ildikó elmondása szerint a holland piac világviszonylatban is a legerősebb, és az amfetamin területén is Hollandia dominál, sőt a kokain is a holland kikötőkön keresztül jut el Európába.
A kokain előállítása még mindig Dél-Amerikában történik. Nagy tisztaságú anyag érkezik Európába, az azonban már a terjesztőkön múlik, hányszor „ütik fel” (hígítják) a port, mielőtt a felhasználókhoz jut. A kokain továbbra is az elit drogja, ám ma már szélesebb körben elterjedt, a középosztály is megengedheti magának a fogyasztását. Ennek oka, hogy az elmúlt 20-30 évben alig változott a kábítószerek ára. A cannabis kivétel, az utóbbi időben duplájára (grammonként 4-5 ezer forintra) drágult, de a kokain grammja hosszú ideje 20-30 ezer forint között mozog. Jellemző, hogy a multinacionális vállalatoknál dolgozó leterhelt menedzserek, könyvelők, akik a nyolcórás munkaidő végeztével még kapnak otthonra néhány órányi munkát, használják kedélyjavítóként. Ritter Ildikó kutatásai szerint a topmenedzseri és a bűnözői felső körökben még mindig a kokain az uralkodó drog, a helyzet mindössze annyit változott, hogy mostanra a középosztály is hozzájuthat. A kokainfogyasztás kérdését körüljárva egy Magyarországon működő nagyvállalat egyik munkatársával beszéltünk, aki maga nem fogyaszt ugyan drogot, de elmondása szerint munkatársai közül többen is élnek vele.
– A leterheltség miatt úgy érzik, hogy nincs életük, egy kis kokaintól azonban rögtön megszínesedik a világ körülöttük. Újra lesz életük. Legalábbis ezeket a magyarázatokat hallom – mondja Tamás.
Régebben bizonyos etnikai csoportok forgalmaztak egy-egy szertípust: a törökök és az afgánok heroint, a dél-amerikaiak kokaint, az észak-afrikaiak és az arabok cannabist és hasist. A világ azonban megváltozott, a globalizáció és a digitalizáció mindent átalakított. A kokain főként hajón érkezik Európába, a futárok pedig eljuttatják a kontinens összes országába és nagyvárosába. A repülőgépen történő táskás szállítás és a nagy fiolákat lenyelő csempészés műfaja is tovább él, bár a digitalizáció miatt némileg visszaszorult.
– Régen a szerhasználók tudták, hogy ha heroint akarnak venni, akkor a Keletibe kell menniük, a megszokott árust mindig meg lehetett találni. Ez most is így van, viszont a személyközi vásárlások egy részét felváltotta a digitális térben történő üzletkötés – magyarázza Ritter Ildikó.
Drog a netről
Cannabist is nagyon sokan online szereznek. Előfordul, hogy valaki nagyobb mennyiséget rendel és a baráti társaságában szétosztja anélkül, hogy a vételár megtérülésén felül hasznot húzna az ügyletből. Előfordul az is, hogy egyazon vásárló bizonyos dolgokat a digitális piacon szerez be, egy másik fajta anyagot pedig a dílerétől vásárol. A trendek azt mutatják, hogy megnőtt a különböző szerek internetes – akár nagyobb tételbeni – vásárlásának jelentősége. A személyközi tranzakciók piaca is megmaradt, a digitális árucsere azonban biztonságosabb, hiszen nem feltétlenül kell saját nevet és címet megadni.
– A dark neten lehetőség van különböző kereskedőktől vásárolni, ezek a platformok ugyanolyanok, mint a nyílt net webáruházai. Csak nem pólókat, hanem nyugtató, pörgető, teljesítményfokozó szereket árulnak – mondja a kutató.
A drogot kínáló webáruházak felületein ugyanúgy értékelik az eladót a vásárlók, mint a legális webboltoknál. A jó minőségű anyagot többen „csillagozzák”, ami egyfajta minőségbiztosítást is jelent. Az értékesítőnek érdeke, hogy mindent leírjon az anyagról, azt is, hogyan kell vásárolni, mert ha ő „sokcsillagos” lesz, akkor sokkal többet tud eladni. Napjainkban a világ bármely részéről bármikor lehet rendelni. Aztán csomagküldő szolgálatokon keresztül eljuttatják a címzetthez. A postai szolgáltatók a világon mindenütt le vannak terhelve, egy-egy országba olyan mennyiségben özönlenek a küldemények, hogy esélytelen minden csomagot ellenőrizni. Ritter Ildikó elmondása szerint a NAV repülőtéri szolgálata szúrópróba-szerűen vizsgálja a külföldről jövő postai küldeményeket.
– Történik egyfajta kockázatelemzés, tudják, hogy mely országokból milyen típusú szerek érkezhetnek. Annyira sok azonban a csomag, hogy képtelenség mindet ellenőrizni. A drogküldemények jó tíz százaléka akad fenn a szűrőn, a többi eljut a megrendelőhöz.
A dark neten nemcsak a fogyasztók, hanem a dílerek is vásárolnak. Sok esetben csak az alapanyagokat rendelik meg, amelyekből aztán a konyhában kotyvasztanak drogot. A tablettázógépbe került anyagból előállítják a készterméket, és irány az utca vagy posta. A különböző dizájnerdrogok is így készülnek, ezek elsősorban a szegényebb rétegeket célozzák. Egy időben az efféle úgynevezett legal highsoknak volt egy felfutásuk a cannabisszármazékok piacán is, de sokaknál kiszámíthatatlan hatásmechanizmussal jártak, egészségkárosodást és halált is okozhattak. Így ez a szertípus csupán a legszegényebbek körében tartotta meg uralkodó pozícióját. Népszerűségének az az oka, hogy az alkoholnál sokkal olcsóbb, egy adag néhány száz forintba kerül. Hátrányos helyzetű falvakban terjed és pusztít; teljes családi vállalkozások épülnek az előállítására és a terjesztésére.
A vegyszeralapú drogok kapcsán meg kell említeni, hogy a heroinhasználat teljesen visszaszorult Magyarországon. Ennek jórészt az az oka, hogy a különböző olcsó dizájnerdrogok helyettesítő termékként kiszorították. A pszichedelikumok, az LSD és a varázsgombák azonban továbbra is jelen vannak a piacon, ezek a típusú szerek azonban kifejezetten rétegdrogok, csupán bizonyos szubkultúrákhoz kötődnek.
A magyar drogtörvények Európában szigorúnak számítanak, azt azonban tudni kell, hogy a fogyasztót a magyar törvények sem büntetik. A szerhasználók esetében az elterelés az első lépés, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a rendőrök nem szívesen foglalkoznak a fogyasztókkal, könnyű drogok esetében pedig különösen elnézőek. Az előállítóknak és értékesítőknek azonban továbbra is van okuk az aggodalomra.
Ritter Ildikó szerint a drogok társadalmi megítélése tekintetében is nagy változásokon ment keresztül a világ. A szakértő úgy látja, a tendenciák azt mutatják, hogy a cannabist hamarosan mindenütt legalizálni fogják. Az amerikai államok többsége nemcsak dekriminalizálta, hanem legálissá is tette a forgalmazását. A németek is bejelentették, hogy valami hasonlóra készülnek, tehát Európa is elindult ebben az irányban. Itt kizárólag a fogyasztásról van szó. Állami kézbe fog kerülni, vagy leuralják a piacot a különböző nagyobb vállalatok. Átlátható lesz, bevételt termel, mint az alkohol. Egyre kevésbé érzik úgy a fogyasztók, hogy illegális volna, amit csinálnak. Egyre kevésbé van meg az a társadalmi bázis a tiltás mögött, mint korábban. Kérdés, hogy Magyarország mit tesz majd ebben a megváltozott nemzetközi környezetben.