Sziszifuszi hídépítés

– Milyen feladatkört jelent a megbízatása?

– Az 1990-es években nyugati ösztökélésre Magyarország minden exkommunista szomszédjával alapszerződéseket kötött. Ezek rendszeresen, évente legalább egyszer ülésező kormányközi kisebbségi vegyes bizottságok felállítását írják elő. E bizottságok társelnökévé nevezett ki Orbán Viktor miniszterelnök úr Szijjártó Péter külgazdasági és külügyügyminiszter úr javaslatára. A szomszéd államokban élő magyarokra és a Magyarországon élő nemzeti kisebbségekre az országok közti hídként szoktunk hivatkozni. A hídépítés a törekvésünk.

– Segítenek ebben a vegyes bizottságok?

– Igen, bár Ukrajnával és Romániával legutóbb több mint tíz éve, 2011-ben tartottunk plenáris ülést. Ezért sem tudtuk megakadályozni, hogy Kijev 2017-ben bevezesse előbb a magyar nyelvű oktatást, majd a magyar nyelv használatát általában is jelentősen korlátozó törvényt. Pedig 2017 májusában az ukrán fővárosban tárgyaltam, szorgalmazva, hogy újraindítsuk a párbeszédet. Meghívtam Budapestre ukrán partneremet, Szvetlana Fomenko akkori kulturális miniszterhelyettest, az ukrán fél pedig megígérte, hogy elkészíti és elküldi a tervezett vegyes bizottsági ülés jegyzőkönyvtervezetét. Ez nem történt meg, ehelyett az év szeptemberében elfogadták az első említett jogkorlátozó törvényt. Tavaly Szijjártó Péter külügyminiszter és ukrán kollégája, Dmitro Kuleba ismét megállapodtak a folytatásról. Ennek megfelelően ugyancsak tavaly, jelesül szeptemberben ismét Kijevben jártunk, akkor a külügyminiszter-helyettessel tárgyaltunk, ő volt a kormánya által kinevezett partner. Ismét megegyeztünk, hogy ők készítik el a jegyzőkönyvtervezetet. Ezúttal meg is történt, de hatalmas szemléletbeli különbségek voltak benne, ezért decemberben dolgozni kezdünk egy újon. Meghívtuk Budapestre a vegyes bizottság titkárát, aki a kisebbségekkel foglalkozó intézmény vezetője Kijevben. Három napot töltött itt, megismerte a nemzetiségek életét szabályozó struktúrákat. Folytatásra készültünk, de a háború miatt február óta nem történt semmi. Sajnos ukrán vonatkozásban a nemzetiségi ügyek befagytak. A magunk részéről nem vesszük le a napirendről a problémás ügyek tárgyalását, ideértve azóta történt incidenseket is, például az ungvári turulszobor ledöntését.

– Mi a helyzet máshol?

– Romániával 2009-ben írtunk alá legutóbb vegyes bizottsági jegyzőkönyvet. Ez sokatmondó. Született egy 2011-es tervezet is, arról többször tárgyaltunk, de nem lett belőle kölcsönösen aláírt jegyzőkönyv. Tavaly április végén viszont Szijjártó Péter magyar és Bogdan Aurescu román külügyminiszter jelenlétében Gyulán aláírtunk egy jegyzőkönyvet Iulia Matei államtitkár asszonnyal. Ezzel lezártuk az említett aláíratlanul maradt tervezetet és új ülésszakot kezdtünk, de a 2011-es tervezetben felsorolt ügyeket mind áthoztuk az új jegyzőkönyvtervezetbe. Októberben Bukarestben arról állapodtunk meg Daniela Gîtman államtitkár asszonnyal, hogy decemberre elkészítik ezt a tervezetet. Amúgy először tavaly szeptemberre ígérték. A jegyzőkönyvtervezet javasolt struktúrájáról beszéltünk. Elmondtuk, hogy számunkra az a fontos, hogy az új struktúra lefedje a problémás ügyeket, semmi se maradjon ki.

– Melyek a különösen súlyos problémák Romániában?

– A kommunizmusban államosított egyházi vagyon visszaadásának folyamata leállt, sőt egyes esetekben visszájára fordult. A sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiu­mot, miután a református egyház felújította, visszaállamosították, a restitúciós bizottság magyar tagjai ellen bűnvádi eljárást indítottak. Ez alapvetően veszélyezteti a jogbiztonságot. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek egy műszaki intézménnyel történt összevonása a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést lehetetleníti el, ez is benne van a csomagban, ahogy a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium létrehozásának folyamatos akadályozása is. Ezekről mind tárgyalni kell. Reménykeltő, hogy egyáltalán van párbeszéd, ráadásul magyar részről miniszteri támogatással. Az is jó jel, hogy a tárgyalásoknak van céljuk, a folyamat végén egy mindkét fél által aláírandó jegyzőkönyv megalkotása.

– Miért fontos a jegyzőkönyv?

– Azért, mert a két társelnök aláírása azt jelenti, hogy a felek megegyeztek a dokumentumban foglaltakban, így a jegyzőkönyv felkerül a kormányok elé előterjesztések formájában. Magyarországon ez konkrét vállalásokat, minisztériumi szintű felelősöket, határidőket, forrásokat jelent. Így válhat belőlük kötelező erejű jogszabály. Nem minden partnerünknél ez a gyakorlat, de biztos, hogy egy aláírt jegyzőkönyv mindenhol a kormány elé kerül.

– A többi szomszédos állammal hogy állunk?

– Szerbiával kifejezetten jó a viszony, bár a kisebbségi vegyes bizottság 2016-ban ülésezett legutóbb Szabadkán. Ennek több oka is van, az egyik a Covid. További nehézség, hogy mostanában valamiért évente választást tartanak. Ez pedig azt jelenti, hogy ha egyszer tárgyalok egy szerb államtitkárral, nem biztos, hogy a következő alkalommal is ő lesz a kijelölt tárgyalópartner. Néha azt sem lehet egyértelműen tudni, hogy egyáltalán kivel kellene tárgyalni. Ugyanakkor a jó államközi viszonynak köszönhetően magasabb szinten a szerbekkel gördülékenyen mennek a dolgok, beleértve az eredendően a vegyes bizottságra tartozó ügyeket is.

– Jól gondoljuk, hogy Horvátországgal és Szlovéniával sincsenek komoly fennakadások?

– Igen, Szerbiához hasonlóan ezek az országok is elismerik a kollektív jogokat, ezért van országos önkormányzata a magyarságnak Szlovéniában és Horvátországban, biztosított parlamenti hellyel. Horvátországban kifejezetten jelentős eredményt értünk el, mivel 2019-ben felépült az eszéki magyar oktatási és kulturális központ kollégiuma. Ez 1999 óta terítéken volt, végül a 2017-es vegyes bizottsági ülés jegyzőkönyvébe bekerült és meg is valósult. Ez azért nagy jelentőségű, mert a horvátországi szórványmagyarság gyerekeinek is lehetőséget ad a magyar nyelvű tanulásra Eszéken, az óvodától gimnáziumig járhatnak a gyerekek, illetve a diákok. Szlovéniában ugyan néha elhangzanak magyarellenes megnyilvánulások a parlamentben is, de az irány pozitív és előremutató.

– Szlovákia…

– Nemrég tartottuk a vegyes bizottság 15. ülésszakának második találkozóját Budapesten. Nem jutottunk az ülésszak végére, de az mindenképp jó, hogy mindkét fél azzal a szándékkal tárgyal, hogy a jegyzőkönyvet végül aláírjuk. Tehát van célja, értelme a megbeszéléseknek. Azt is elárulhatom, hogy a szlovák fél nagyon messziről indult a tárgyalások folyamán, és sok pozitív kilátás van a reménybeli jegyzőkönyvben. Ilyen például a felvidéki református felekezeti intézmények magyar állami felújításának tudomásulvétele, a magyar és szlovák intézmények együttműködése a kulturális örökség dokumentálásában és az UNESCO-nak való továbbításában, de legalább ilyen fontos a szintén református ingatlanokat érintő, még folyó restitúciós perek ügyében a tárgyalások elindulása. A szlovák fél vállalta azt is, hogy nem csökkenti a komáromi Selye János Egyetem támogatását.

– A kettős állampolgárság ügyében közeledtek az álláspontok?

– Nagyon különbözik a két fél véleménye, de abban azért sikerült megállapodni, hogy az ezzel kapcsolatos, 2013-ban félbeszakadt szakértői tárgyalásokat újraindítjuk. Tehát kifejezetten ebben az ügyben is újra lesz szakmai párbeszéd.

– A Demokrata többször foglalkozott a kollektív bűnösség elvét kimondó Beneš-dekrétumok alapján történő mai földkisajátításokkal, amelyek az utóbbi időben borzolták a kedélyeket. Ebben az ügyben van kedvező fejlemény?

– Itt az 1945-ben született, ma is hatályban lévő rendeletek aktuális hatásairól van szó. A szlovák állam többször megígérte, hogy a dekrétumokat, bár nem törlik el, nem alkalmazzák. A pozsonyi Legfelsőbb Bíróság kinyilvánította, hogy a dekrétumok a szlovák jogrend részét képezik, következésképpen alkalmazhatók. A Szlovák Földalap előző vezetője alkalmazta, a jelenlegi ellenben megígérte, hogy nem fogja alkalmazni. Kérdés, hogy az Európai Unióban egy jogszabály használata vagy nem használata hogy lehet személyfüggő. Ez a jogbiztonság kérdését veti fel. Megjegyzem, ha van egy törvény, akkor azt aligha lehet nem alkalmazni a tárgykörbe tartozó ügyekben. A vegyes bizottság legutóbbi ülésén napirendre került a téma, de talán nem meglepő, hogy további tárgyalásokra lesz szükség. Az óvatos derűlátásra ad okot, hogy egyik félnek sem célja a konfrontáció, illetve a nézetkülönbségek elmélyítése.

– Miként lehetne egységes mederbe terelni a nemzeti kisebbségek alapvető jogainak rögzítését és garantálását?

– Mivel kétoldalú államközi szinten érzékelhetők a korlátok, ameddig el tudunk menni, Szili Katalinnal, a miniszterelnök autonómiaügyi megbízottjával kidolgoztunk öt alapelvet, amit próbálunk európai szinten elfogadtatni. Ezek a következők: a nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy; az állampolgárság elválhat a nemzeti identitástól; a nemzeti kisebbségvédelem alapja az identitáshoz való jog maradéktalan biztosítása; az identitás védelméhez az egyéni és a kollektív jogok biztosítása egyaránt szükséges; valamint hogy egy állam területén élő nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők. Ezeket a pontokat tavaly az Európa Tanács magyar elnöksége idején mutattuk be, ma már miniszteri támogatásunk is van, miután Szijjártó Péter szeptemberben az ENSZ nemzeti kisebbségeket érintő magas szintű gyűlésén, úgynevezett high level meetingen ezt az öt alapelvet ajánlotta a jelenlévők és a jelen nem lévők figyelmébe. Ezekre alapozva kellene kötelező és kikényszeríthető európai szintű kisebbségi, nemzetiségi szabályozást kialakítani. Ezen dolgozunk.