A cukorbetegek gondozása során számos adatot, többek között a diabétesz fennállásának idejét, a testsúlyt, a testmagasságot, az ebből kiszámítható, a tápláltsági állapotot jól kifejező testtömegindexet (BMI), a vércukor éhomi és étkezés utáni értékeit, a vérzsírok, valamint a vérnyomás számértékeit rögzítik. Ezek változásaiból sok minden megtudható a beteg állapotáról, ha pedig szükséges, akár a kezelést is módosíthatja.

Tudjuk, hogy a rossz anyagcserehelyzet gyorsítja és súlyosbítja a szövődmények felléptét, de mióta a glikált hemoglobin vizsgálatával ennek számszerű meghatározására is lehetőség nyílik, pontosabban mérhető a betegek anyagcseréje.

Mit jelent a HbA1c kifejezés, és milyen kapcsolatban van a vérképben szereplő hemoglobinnal? Egyáltalán mi a jelentősége a cukorbetegség ellenőrzésekor?

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk, meg kell ismernünk azt a folyamatot, amelyet szakkifejezéssel glikációnak neveznek, s amely magyarra fordítva annyit tesz, cukrosodás. A folyamat lényege az, hogy a szervezetben lévő fehérjék, köztük a vérben keringő és az oxigén szállításáért felelős vörös vérfestéket tartalmazó hemoglobin, szőlőcukor jelenlétében kémiai kapcsolatba lép a cukorral, vagyis glikálódik, elcukrosodik. Minél magasabb a vér cukorszintje és minél hosszabb ideig marad magas, annál nagyobb ütemű és arányú a fehérjék és a cukor kapcsolódása a hemoglobinhoz, vagyis a vörös vértesthez.

A glikált hemoglobin a meghatározás előtti hat-nyolc hétre vonatkozóan tükrözi az átlagos vércukorszinteket, amelyek minél magasabbak, annál magasabb a HbA1c is.

Jól beállított cukorbetegeknél ez az érték hét százalék alatt van, közepes anyagcsere-állapotnál hét-nyolc százalék. A tartósan 7,5 százalék feletti érték azt jelzi, hogy a vércukorértékek átlaga az elmúlt három hónapban magasabb volt, mint az éhomi hét és az étkezés után mért tíz mmol/liter. (Amennyiben a HbA1c koncentrációja meghaladja a nyolc feletti értéket, felgyorsul a cukorbetegség szövődményeinek a kifejlődése).

A HbA1c meghatározása nem helyettesítheti a vércukor rendszeres ellenőrzését, de annak fontos kiegészítője. Inzulinnal kezelt cukorbetegeknél háromhavonta, inzulin nélkül gondozott diabéteszeseknél évente minimum két alkalommal ajánlatos méretni.

A vizsgálatot ma már minden nagyobb kórházi és rendelőintézeti laboratórium elvégzi, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár azonban csak háromhavonként finanszírozza.

——————–

Tizenkét figyelmeztető jel

A kialakulóban lévő cukorbetegséget számos, ártatlannak tűnő dolog jelzi, időben felismerve azonban lényegesen jobbak a kilátásaink. Ha az alábbi tüneteket észleljük magunkon, sürgősen forduljunk háziorvosunkhoz.

1. Állandó szomjúság

2. Gyakori vizelés

3. Szájszárazság

4. Fáradtság

5. Gyengeség

6. Fokozott éhség

7. Súlyvesztés

8. Dekoncentráltság

9. Homályos látás

10. Hasfájás

11. Hányás

12. Szédülés