Percnyi istenek

Különlegességre készül az ország első dalszínháza novemberben: Richard Wagner A Nibelung gyűrűje négy operájából álló sorozata M. Tóth Géza színrevitelében látható a régi-új fényében ragyogó épület színpadán. A Rajna kincse, A Walkür, a Siegfried és Az istenek alkonya nem csupán a wagneriánus operarajongóknak nyújthat felejthetetlen színházi élményt, hanem azoknak is, akik kíváncsiak az előadások kortárs, modern vizualitására és varázslatos, háromdimenziós térélményére. Már Nagy Viktor kilencvenes évekbeli, Az istenek alkonya-rendezése is friss látványelemekkel gazdagította a hazai Wagner-játszás darabjait, például a lézerfény akkor újszerűnek számító beemelésével. M. Tóth Géza akarva-akaratlanul, de XXI. századi, ámulatba ejtő koncepciójával továbbhalad ezen az úton. A négy mű közös vezérmotívumát a gyűrű adja, illetve annak hatása istenekre és emberekre. A meglehetősen társadalom­kritikus rendezői formanyelv olyan univerzumot tár a nézők elé, ahol a hatalomra vágyók kihasználják mások tudását és a világot, amelyben élnek, szükségszerűen katasztrófát okozva ezzel. Az eluralkodó káoszban mindig akadnak, akik észreveszik a sokszor bizonytalanul formálódó történelem felcsillanó lehetőségeit. Bármilyen változás vagy alkony veszi is kezdetét, ott lesznek ők, akik percnyi istenségként tekintenek önmagukra. Egészen addig, amíg meg nem jelenik a színen egy következő, hogy letaszítsa őket vélt vagy valós trónjukról.