Hátrányból kovácsoltunk előnyt
A hazai közbeszédet még mindig uralják olyan közhelyek, amelyek már régen nem igazak. Ezek közé tartozik, hogy a magyar gazdaság elsősorban a multinacionális vállalatokat szolgáló összeszerelő üzemekből áll, hátországukat pedig a képzetlen munkaerő adja. Az ilyen vélekedésekre csattanós választ adott, hogy a szeptember végén nyilvánosságra hozott nemzetközi innovációs rangsor Európa és a világ legjobbjai között említi a magyar teljesítményt.
A globális innovációs index szerint 2022-re Magyarország a világon az ötödik lett a gyártás modernsége területén. Emellett a high-tech területen dolgozók részaránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva az uniós tagállamok között nálunk az egyik legmagasabb az utóbbi öt-hat évben.
A fordulat évei
Ezt az eredményt azért is meg kell becsülnünk, mert a 2010 előtti húsz év a magyar történelem egyik legpusztítóbb időszaka volt gazdasági szempontból. A rendszerváltást kísérő, spontánnak nevezett privatizáció során a magyar nemzetgazdaság háborúnak megfelelő veszteségeket szenvedett. Nem csak az ipari, élelmiszeripari termelőüzemeink vesztek oda, felmorzsolódott az azokat működtető tudás is. A kilencvenes években idetelepült külföldi cégek összeszerelő üzemeiben nem is volt szükség képzett szakemberre, legfeljebb betanított munkásokat foglalkoztattak. A nálunk már 2006 táján elkezdődött, de a világgazdaságban csak 2008-ban kirobbanó pénzügyi-gazdasági válság hatására azonban főként éppen ezek az összeszerelő üzemek csukák be a kaput, hatalmas munkanélküliséget és lepusztított üzemcsarnokokat hagyva hátra.
Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő szerint a 2010-es évek közepére tehetjük azt a gazdasági fordulatot, amelynek révén mára eljutottunk odáig, hogy az össztermelésen belül egyre növekedjék a csúcstechnológiai termékek aránya. A jobboldali kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően a 2015–16-tól hazánkba érkező világvállalatok egy része már nemcsak termelő kapacitást telepített az országba, hanem kutató-fejlesztő bázisokat is költöztetett hozzánk, így sok magas hozzáadott értéket képviselő munkakör jött és jön létre. Mindehhez jó alapot adott az infrastruktúra, például az úthálózat, az internetellátottság fejlesztése, a kedvező pénzügyi és adózási környezet, valamint a rendelkezésre álló képzett munkaerő.
Szalai Piroska cáfolja azt a közkeletű vélekedést is, hogy kizárólag a járműgyártás területén léptünk volna előre. A high-tech szféra előretörése a csúcstechnológiai iparnak és a tudásintenzív szolgáltatásoknak szinte minden területét érinti, és ez megmutatkozik a foglalkoztatási adatokban is. Egyre többen keresik kenyerüket az e területen működő vállalkozásoknál. Európában pedig a negyedik legjobbak voltunk a 2021-ben a high-tech szférában tevékenykedő nagy cégek és kkv-k által foglalkoztatott férfiak és nők arányát tekintve is.
Feltörekvő kicsik
A kis- és közepes méretű vállalkozásoknak is komoly fejlődést hoztak a Magyarországon beruházó világcégek. A hozzájuk beszállítóként kötődő kisvállalatok, amelyek a legtöbb magyar dolgozónak adnak munkát, szintén komoly képzettséget és szaktudást, valamint korszerű termelési kultúrát képviselnek ma már. Ezt bizonyítja az a brit kutatás is, amely a brexit miatt új hazát kereső startupvállalkozások számára készítettek. A vizsgálat eredménye szerint az Európai Unió nagyvárosai közül 2019-ben Budapest nyújtotta a legtöbb lehetőséget a startupcégeknek. Az előnyök között említették a megfizethető fenntartási költségek és a világszínvonalú infrastruktúra mellett a szakképzett munkaerőt.
Ám mint Szalai Piroska felhívja rá a figyelmet: a fejlődés nem csak Budapestre korlátozódik. Vidéki nagyvárosaink, Kecskemét, Debrecen, Miskolc, Győr, Zalaegerszeg, Szeged is számos, a high-tech szférához tartozó vállalatot vonzanak. Mint mondja, új jelenség, hogy ezek nem csupán a városi lakosság foglalkoztatásából vállalnak oroszlánrészt. Ma már jellemzően bevonzzák a munkaerőt régiójuk távolabbi falvaiból is. Ez persze csak úgy lett lehetséges, hogy jelentősen javultak a közlekedési feltételek, így a legkisebb faluból is el lehet jutni az akár 60-80 kilométerre lévő munkahelyre. E jelenség pedig arra is ráirányítja a figyelmet, hogy ma már nem feltétlenül hátrány, ha valaki egy falucskában látja meg a napvilágot: az utóbbi években sikerült csökkenteni az egyes térségek közötti távolságot az oktatás színvonalában is.
Sikeres oktatásra építve
Szalai Piroska úgy látja, hogy napjainkban a beruházásokért folyó versenyben komoly előny a képzett munkaerő. Igaz, hogy a magyar munkaerőpiac feszítettnek mondható, hiszen a 20–64 éves korosztály foglalkoztatottsága ma már 80 százalékos – a további növekedésnek pedig természetes határt szab, hogy a huszonévesek jó része még tanul –, mindenesetre ennél jobb adatot legfeljebb öt-hat állam tud felmutatni Európában. Az országon belüli mobilitásnak köszönhetően azonban minden high-tech cég találhat megfelelő szakembert. A képzettségi színvonal pedig több területen jelentősen meghaladja az uniós átlagot, éppen a jó színvonalú oktatási rendszernek köszönhetően.
Ennek igazolására Szalai Piroska az Eurostat adataira hivatkozik. Amelyek szerint a csak alapképzettséggel rendelkezők vagy képzettség nélküliek aránya Magyarországon jelentősen kisebb az uniós átlagnál, nem éri el a 14 százalékot a 20–64 éves korcsoportban, szemben az EU több mint 20 százalékával. A hátrányos térségekben dolgozó pedagógusok és a mára kiépült, speciális tanulási segítséget nyújtó tanodahálózat szakembereinek munkája is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek elsöprő többsége elvégzi az általános iskola nyolc osztályát.
Még nagyobb a különbség az érettségizettek arányát tekintve az európai átlag és a magyar adatok között. Hazánkban a munkavállalási korú népesség közel 60 százaléka tett érettségit, miközben a 27 uniós tagország átlaga 48 százalék. Szalai Piroska szerint a kedvező magyar adat azért figyelemre méltó, mert éppen az érettségizettek adják a munkavállalók derékhadát mindenütt a világon. Ráadásul ez a csoport az, amely valóban élethosszig tanul, hogy megőrizze munkaképességét, a munkavégzéshez szükséges kompetenciáit.
A diplomások számát tekintve ugyan némileg az uniós átlag vagyunk, de a szakértő szerint ezen a helyzeten sokat javíthat a nyelvvizsga-kötelezettség feloldása. Mint ismeretes, a kilencvenes évek közepétől a hiányzó nyelvvizsgák miatt közel százezer diploma ragadt benn az egyetemeken és főiskolákon. A Covid-járvány idején meghirdetett moratórium után kézhez kapott oklevelek magas száma várhatóan rövidesen javítani fog az Eurostat adatain is.
