Ne várjunk az unióra!

– Az elmúlt hetekben észak-afrikai bevándorlók törtek-zúztak Brüsszelben, gyújtogattak, autókat borogattak fel, a rendőrség vízágyút is bevetett, ettől volt hangos az európai sajtó. Belgium és Nyugat-Európa kész szembenézni az integráció kudarcával, a tömeges bevándorlás problémájával?

– A válasz egyszerű: nem, nem akarnak szembenézni vele. Egyáltalán nem tekintik problémának. Amikor erről beszélünk, mindig fontosnak tartom különbséget tenni az egyes emberek bevándorlása és a tömeges migráció között. Az egyes emberek bevándorlása olyasmi, ami mindig is jelen volt a történelemben, ezzel együtt élünk, most nem is ez a kérdés. A tömeges bevándorlást Európába a kereslet hajtja. Nem értek egyet azzal az érveléssel, hogy a kínálat, hiszen az európai országok azok, amelyek bevallottan, nyíltan be akarják fogadni a migránsokat. Amíg ez a kereslet jelen van, addig megoldás sincsen.

– Magyarország, Ausztria és Szerbia közösen lép fel az illegális bevándorlás megfékezése érdekében. Képes lehet a régiónk arra, hogy érdemben befolyásolja az Európai Unió migrációs politikáját?

– Hét évvel ezelőtt a Visegrádi Csoport komoly, egységes erőként léphetett fel, befolyással bírt a közös politikára, ma azonban a különböző belső viták miatt nem hiszem, hogy ez sikerülne. Ráadásul itt van problémának az infláció és az ukrajnai menekülthullám, ami Magyarországot és Csehországot is súlyosan érinti.

– A migrációról szóló európai vitákban mintha szándékosan összemosnák a közel-keleti, észak-afrikai illegális migrációt az ukrajnai menekülthullámmal…

– Ez elkerülhetetlen. A menekült is egyfajta bevándorló lényegében, és bár az ukrajnaiak esetében általános nézet, hogy előbb-utóbb haza akarnak térni, én nem lennék ilyen optimista. Sokuk már Európában akar maradni.

– Ami a Visegrádi Csoporton belüli vitákat illeti, a cseh kormánykoalíció több tagja is sűrűn bírálja Magyarországot. Hogyan teljesít általánosságban a prágai kormány?

– Tragikusan. Sok cseh szemében ez a legrosszabb kormány a kommunizmus bukása óta, és én is így látom. Ötpárti koalíció nem lehet képes hatékonyan irányítani az országot, így működésképtelen az egész. Teljes mértékben ellenzem azt a módot, ahogyan problémákat akarnak kezelni.

– Javíthat a helyzeten a januárban esedékes elnökválasztás?

– Irreleváns, nincs jelentősége. Bár a média mostanában naponta latolgatja, én kétlem, hogy érdemben befolyásolná a cseh társadalom és gazdaság helyzetét. A köztársasági elnöknek a gyakorlatban ugyan valamivel nagyobb szerepe van Csehországban, mint például Magyarországon, de szerintem a jelenlegi helyzetben ez nem ad okot optimizmusra. Egyik jelöltnek sincs ugyanis komoly háttere a cseh politikában, nincs kellő tapasztalatuk, eredményeik.

– Az ukrajnai háború a magyar–lengyel viszonyban is hozott némi feszültséget, de azóta Varsóban úgy tűnik, arra jutottak, hogy ennek ellenére szükségük van Magyarországra mint szövetségesre az uniós vitákban. A cseh kormányban is megszülethet a felismerés, hogy a visegrádi együttműködés továbbra is kulcsfontosságú?

– Erre nehéz egyszerű választ adni, hiszen a cseh kormányban öt különböző párt van. A vitás kérdések egyébként túlmutatnak a két országon. Abban nincs vita a visegrádiak közt, hogy az ukrajnai háborúban melyik fél az agresszor. A valódi vitás kérdés az, hogy miért tört ki a háború. Erről a kérdésről viszont nagy vita van Európában és nyilván Magyarországon belül is.

– És ön hogy látja ezt a kérdést?

– Szorosan figyelemmel követtem Ukrajna sorsának alakulását az elmúlt évtizedekben, különösképpen a 2014-es Euromajdan után. Oroszország és a Nyugat tragikus konfrontációját láttam. Bár a háború az idén tört ki, a magvait már korábban elvetették. A konfliktus valójában nem Oroszország és Ukrajna, hanem Oroszország és a Nyugat közt dúl. Amíg nincs nyitottság kompromisszumra, komoly tárgyalásokra, addig nincs esély arra, hogy egyhamar véget érjenek a harcok.

– Hajlandó a Nyugat felismerni a saját felelősségét a háború kitörésében?

– Nem, és ez végzetes hiba.

– Az Európai Unió a saját érdekeit követi ebben a konfliktusban, vagy az Egyesült Államokét?

– A politikailag inkorrekt válaszom erre az, amit nem mindenhol lehet leírni, hogy leginkább az Egyesült Államokét.

– A magyar kormány következetesen arról beszél, hogy mielőbbi tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség. Más nyugati vezetők viszont addig harcolnának, amíg Ukrajna nem győz. Megváltozhat ez az alapállásuk?

– Tartok tőle, hogy nem. Nem tudom, hány embernek kell még ahhoz meghalnia, hogy megváltozzon az ezzel kapcsolatos gondolkodás. Ez a háború megváltoztatta a világot, különösen a mi életünket itt, Közép-Európában. Az ukránok nem érdemelték meg a háborút, de az oroszok sem, és azt kell mondjam, a magyarok vagy a csehek sem. Sok minden miatt szoktuk kritizálni az Európai Uniót, de mostanra már szinte lehetetlen anélkül bírálatot megfogalmazni, hogy egyből rá ne fogják az emberre, hogy akkor Oroszországot támogatja. Ez pedig nagy baj.

– Magyarország vitája az Európai Unióval már tizenkét éve tart. Az uniós forrásokról szóló aktuális huzavonában hazánk teljesítette Brüsszel tizenhét elvárását, most előálltak huszonhét úgynevezett szupermérföldkővel. Hogyan látja mindezt?

– Brüsszel gondolkodásmódját szerintem nem lehet megváltoztatni. Egy dolgot tehetünk, mégpedig azt, hogy nem várunk az EU-s forrásokra. Elfogadhatatlannak tartom a hozzájuk társított diktátumokat. A koronavírus-járvány, az ukrajnai helyzet és az energiaválság lassítja ugyan a folyamatot, de Csehország afelé tart, hogy az átlag fölé kerüljön, amikor már nem kapunk uniós forrásokat. Ez a jövő önök számára is. Amikor a kilencvenes évek közepén Csehország felvételét kértem az Európai Unióba, nem azért tettem, hogy pénzt kapjunk. Egyszerűen csak azt akartam, hogy mi is egy normális európai ország legyünk, ami manapság azt jelenti, hogy az unió tagjai vagyunk. Nem az uniós pénz érdekel, amit már számtalan feltételhez kötnek. Szóval a lényeg az, hogy ne függjünk az uniótól.