Főutca

„Főutca, mellékutca vagy zsákutca?” – címmel tette közzé magvas gondolatait a szoclib vezérsajtóban a szocialisták hajszaggató elnök asszonya. A lényeg a sorok között van. Lendvai nem vitatkozni akar, hanem orbánozni. Az egyoldalas dolgozatban tizenhétszer írja le a Fidesz elnökének a nevét, ami hasábonként több mint négy átkot jelent. A nagyasszony úgy véli, ami kétszer bejött, annak be kell jönnie harmadszor is, ezért hol fizetett hirdetésben, hol újságcikkben hadakozik Orbánnal egy kis választási siker reményében. A taktika be is válhatna, ha időközben nem fordult volna nagyot a világ. Idestova nyolc év alatt a választók kiismerték a szoclib koalíciót és elfordultak tőle. Lehet riogatni Orbánnal és a nem létező terrorral, de a hitel elveszett. Az embernek már röhögni sincs kedve Draskovics videójátékán. Amikor meg bejelenti, hogy kilenc életellenes bűncselekmény és hat felderítetlen bűncselekmény után elégedett a rendőrség munkájával, akkor a lélegzet is elfogy. Mivel elégedett ez az ember? Magával? A pártjával? A kormányával? Vagy a százmilliós vérdíjjal? Hiszen már az is nevetséges. Egy beszkártos személyzeti kalauz végkielégítése több ennél. Ezekkel a gondokkal kéne szembenézni hajtépős nagyasszony, nem pedig orbánozni. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a címválasztása nagyon is találó. Önök mellékutcákon keresztül zsákutcába vitték az országot. Reméljük, a választások után oda kerülnek, ahová valók. A Fő utcára.

M. S., Miskolc

Felemás

Felháborodtak, hogy nem engedi lopni őket – kiverték a fogát! Ezzel a címmel jelent meg egy cikk ez egyik napilapban. A történet lényege, hogy két gyerek kukoricát lopott egy gazda kertjéből, aki ezt észlelve elzavarta őket. A gyerekek elpanaszolták az esetet családtagjaiknak és (két 20 év körüli férfi és több nő) átment „igazságot szolgáltatni” a tulajdonoshoz, akinek ez egy fogába került. A rendőrség egy férfit, ismétlem, egy férfit vett őrizetbe. Eddig a hír, amely – valljuk be őszintén – mindennapos. Amit felettébb furcsállok, az a polgármester hozzáállása a dolgokhoz. Ugyanis a következő testületi megállapodás született: Természetbeni ellátásként felszántják az érintettek kertjét, vetőmagot és palántát biztosítanak ingyen, hogy a jövőben ne menjenek más területére gyűjtögetni. Motoszkál bennem a kisördög. Ha minden polgármester így gondolkodna, azokon a településeken, ahol mindennaposak ezek a problémák, csődbe mennének az önkormányzatok. Véleményem szerint az nem megoldás, hogy ha valaki terményt lop, akkor annak ingyen és bérmentve ültessük be a kertjét. Hab lenne a tortán, ha az önkormányzat saját költségén még művelné is. Nehogy már szegényeknek még dolgozni is kelljen. Bár ha így haladunk előbb vagy utóbb ez lesz. Bármerre járunk az országban – néhány kivételtől eltekintve – azt tapasztaljuk, hogy egyes portákat a gaz és a dudva lepi el, holott tizen-tizenöten laknak a házban, erejük teljében lévő férfiak és nők. Miért nem lehet kötelezni őket legalább a porta rendben tartására? Talán sérülnének emberi jogaik? Felemás világban élünk, amin előbb vagy utóbb – inkább előbb – sürgősen változtatni kellene.

Gál Ferenc, Erdőbénye

Gárda

Az események: amikor először tiltakozott a Magyar Gárda a feloszlatását kimondó ítélet ellen, akkor a rendőrség 2006. október 23-ára emlékeztető brutális módon nyomta bele a talajba a gárdistákat, különös tekintettel Vona Gáborra. Utána Draskovics miniszter arrogáns fensőbbséggel oktatta ki a ország népét, hogy ez az egy igaz út, mivel a gárdisták gárdista egyenruhát viseltek. A második tüntetés alkalmával viszont ugyanazokat a gárdistákat ugyanabban az egyenruhában ugyanaz a rendőrség nem bántotta. Eszembe jut, hogy még egy éve sincs, amikor Draskovics ugyanilyen arrogáns fensőbbséggel jelentette be, hogy ő Miskolc rendőrfőkapitányát leváltja, merthogy cigánybűnözésről pedig ebben az országban szó nem eshet! Aztán történt ez az, és a rendőrfőkapitány maradt. Mégis, hogy van ez? A rendért és az igazságért felelős miniszter az nem a legszilárdabb, legkövetkezetesebb tagja egy csupa szakértőkből álló kormánynak, aki iránt az állampolgárok teljes bizalommal lehetnek, mert tudják, érzik, hogy biztonságuk jó kezekben van? Draskovics azt is mondta egyik interjújában, hogy Magyarországon terrorveszély van, és ugyancsak nem kevés magabiztossággal ígérte, hogy majd ő megvéd bennünket. Atyavilág, mi lenne velünk, ha tényleg lenne terrorveszély? Még a rettegésről röviden: a hatalom – és ebben mindenki jeleskedik Gyurcsánytól Lendvain keresztül Draskovicsig – immár hosszú évek óta azzal magyaráz új meg új törvényeket, rendőri intézkedéseket, hogy valakiket meg kell védeni (pl. a melegeket), nehogy rettegjenek. Barátaim! Ne tűrjünk semmiféle diszkriminációt! Aki bűnt követ el – lop, rabol kicsiben, vagy nagyban, elsíbolja az ország vagyonát, erőszakot követ el, embert, állatot öl, kínoz –, annak korra, nemre, etnikai származásra és pártállásra való tekintet nélkül oka legyen félni! Valami rendes igazságszolgáltatástól!

Szeszák Ferenc, Debrecen

Galambok

Végre egy olyan levél jelent meg lapjukban (Hábel György: Budapesti galambok), ami nagy örömmel töltött el, mivel szakszerű magyarázatával helyes mederbe terelte a galambgondok kérdésének kezelését (Demokrata, 22. szám). Elhűlve hallgattam az egyik tv-csatornán egy alkalommal, amint arról szónokolt egy illetékes, hogy nem szabad etetni, sőt irtani kell a betegségeket terjesztő galambokat. Én magam is etetem őket, mert ennyivel tudok enyhíteni éhségükön, és mert sajnálattal tapasztalom, hogy közösségünk semmiféle megoldást nem képes felmutatni az állatokkal való helyes bánásmódra – néhány jó szándékú elhívatott próbálkozásától eltekintve. El lehet csodálkozni azon az emberi gőgön, ami arra készteti egy részüket, hogy minden, embertől különböző élőlénnyel szenvtelenül és lekezelően bánnak. Az állatokkal való helyes bánásmód kialakításához okos, tisztességes és etikus hozzáállással kéne megoldást találni, ifjúságunkat is a helyes magatartásra okítva, amely egyben emberi világunk jobbítását is eredményezné. Valamennyi vallás erre ösztönöz, mégis kiemelném, hogy egy Indiában honos vallás, a jain különös figyelmet fordít a nem ártás szép gondolatára, amely a létezőkkel való elővigyázatosságot jelenti, a gondatlanság elkerülését, mélyebb értelemben az önfegyelem és a tudatos viselkedés építését szolgálja.

Husz Mariann, Budapest

Szocializmus

Amikor a 70-es években valamikor meghallottam, hogy Romániában lerakták a szocializmus alapjait és „szocialista köztársaság” lett belőlük, miközben mi még csak a „népi demokrácia” kitaposatlan ösvényén kóvályogtunk, nagyon irigy lettem rájuk. Elképzeltem ugyanis, hogy nekik már nemsokára milyen borzasztóan jó lesz, hiszen csak egy lépésre vannak a kommunizmustól. Persze most is le fognak körözni minket, pedig nem mondhatnám azt, hogy hamarább kezdték az „eurós” játékokat.

Kónya Béla, Budapest

A sors iróniája

Emlékszem még meszes agyammal, hogy Kovács Laca, amikor még MSZP-elnök volt, kieresztett beszélőkéjén egy „békegalambot”: „Merjünk kicsik lenni!” Párttársai, hál’ istennek meghallgatták, s mára már kicsik lettek pártjukkal együtt. Na látják kedves olvasóim: a szamárbőgés is néha felhallatszik a mennybe!

TO., Mikháza

Kisvállalkozás

– Főnök, ha megfizeti, nem árulom el senkinek az üzleti titkainkat. – Hogy mi van? – Ötmillióért nem mondom el senkinek, amit tudok. – Mit tud maga? – Hát lenne itt egy-két dolog, amit ha én megfelelő helyen… – Menjen a fenébe! – Na jó, legyen kétmillió. – Maga meghibbant. – Éppen hogy nem, most jött meg az eszem. Ha a BKV-nak megér 16 milliót, hogy a személyzetis ne mondja el egy másik BKV-nak, hogy koszosak az ülések a buszokon, meg hogy mennyibe kerül egy vonaljegy, és hogy a járműpark felét le kéne selejtezni, akkor az én titoktartásom is megér magának – na jó, mondjuk – egymilliót. Gondolja meg. – Mondom, hogy húzzon el innen a francba! – Rendben van, főnök. Nem mondok senkinek semmit, de kérem, adjon fizetésig előlegként legalább egy tízezrest. Meg kéne venni a gyereknek a tankönyveket.

Keszthelyi Mihály, Bp.