Bármilyen furcsán hangzik, de egyre kevésbé tudunk biztos választ adni arra a kérdésre, hogy mikor és hogyan keletkezett a földi élet. Minél jobban megismerjük az űrbéli folyamatokat, az ott uralkodó állapotokat, annál közelebb kerülünk a megoldáshoz (ez lehet bármilyen konklúzió).

A Naprendszer látható elemei a Nap, a bolygók, az aszteroidák és az üstökösök. Az utóbbiak kutatása azért fontos, mert egyszerre keletkeztek a Naprendszerrel, csak az üstökösök anyaga nem épült be semmilyen bolygóba. Így tanulmányozásukkal sokat tudhatunk meg arról az ősanyagról, amelyből a Naprendszer (így Földünk is) keletkezett. Az üstökösök magja jégből és porszemecskékből áll, de amikor a Nap közelébe kerülnek, a hő hatására anyagkiáramlás indul meg, amiből kialakul az üstökös kómája és csóvája. Az első üstökösmag, amit emberi szem megpillanthatott, a Halley-üstökösé volt, amelyről 1986-ban a Vega-szondára szerelt magyar- orosz-francia kamerák készítettek felvételt, majd három nappal később az Európai űrügynökség (ESA) Giotto nevű szondája is lencsevégre kapta. A NASA sem maradt le, egyik missziója során lefényképezték a Borelli-üstökös magját. Az igazi bravúr az lenne, ha megismerhetnék a szakemberek az üstökös anyagának összetételét, hiszen ez utalna az ősanyagra. Ezt a célt szeretnék elérni az Európai űrügynökség Rosetta-missziójával, amelyet 2003. január 13-án indítanak. A várakozás az eredményre igen hosszú lesz, mert csak 2011-ben éri el a Wirtanen-üstököst, amelyre le is száll és ott gyűjt adatokat. Ez a misszió számunkra azért is fontos, mert magyar szakemberek tudása is benne lesz a sikerben, hiszen a fedélzeti elektronika egy részét ők készítették.

A legtöbb értesülésünk jelenleg a Mars bolygóról van, ami nem véletlen, hiszen a Mars kutatása gőzerővel folyik. Ennek oka, hogy ezt a bolygót találják „életgyanúsnak”, emellett a Földtől való távolsága okán elérhető és a távoli jövőben esetleg emberi kolóniák létrehozására alkalmasnak bizonyul. Az utóbbi több ok miatt fontos, részben kutatóállomásokat építenek ki, részben egy olyan menedékhelynek tartalékolnák, ahová valamilyen földi katasztrófa előtt (vagy után) embereket lehetne menekíteni (ütközés kisbolygóval, atomkatasztrófa vagy világjárvány). A szakemberek nagy érdeklődéssel várják az első európai Mars-szonda, a Mars Express indulását, amelyet 2004-re terveznek. A szonda egy keringő és egy Beagle (Vizsla) nevű leszállóegységből áll; az utóbbi ereszkedik le a vörös bolygóra. Még izgalmasabb lesz az Exomars indítása 2007-ben vagy 2009-ben; a Marsra szállva kihalt vagy rejtőzködő élet után kutat majd. Az utóbbi évek egyik legmeglepőbb eredménye volt annak igazolása, hogy a vörös bolygón volt és van víz. Gondot okoz, hogy a bolygó felszínén olyan alacsony a nyomás és a hőmérséklet, hogy a víz azonnal elpárolog. Ennek ellenére a felszínen kanyonok és vízmosások hálózata korábbi, nagy mennyiségű vízre utalnak. A Mars Odyssey űrhajó mérései szerint ez a víz a sarkok körül lehet. Egyébként a marsi időjárás a földihez hasonló évszakokból áll, gyakori széllel és porviharokkal.

Külön problémát jelent az emberes Mars-utazás kidolgozása. A marsi környezet földi tanulmányozása vagy az ahhoz hasonló földi környezetben, vagy szimulációs kamrák belsejében folyik. Az utóbbi módon több európai intézetben végeznek kísérleteket, az előbbire pedig az antarktiszi száraz völgyek fagysivatagos területei jönnek számításba. Ezeken a modell területeken elsősorban a szélsőséges körülményeket kedvelő, ún. extremofil élőlényekkel kísérleteznek. Ugyanis ezekről feltételezhető, hogy képesek a Naprendszer más égitestein való túlélésre. Természetesen mikroorganizmusokról van szó, amelyeknek vizsgálata összefügg az élet földi kialakulásának problémájával. Ezek az apró szervezetek képesek életben maradni a légköri zuhanás közben is, amint azt kísérletesen már igazolták. Ez az eredmény alátámasztja a korábban elvetett, az élet égitestek közötti vándorlásának elméletét (pánspermia).

Az egyik neves asztrobiológiai szaklap arról adott hírt, hogy eddig ismeretlen szerves anyag nyomait mutatták ki a 2000 januárjában „érkezett” kanadai Tagish-Lake meteoritban. Üreges szénhidrogén-gömböket találtak benne, amelyek hasonlítanak az első űrbéli életformákat vizsgáló laboratóriumi kísérletek során előállított molekulákra. A kutatók úgy vélik, hogy a meteorit a külső aszteroida övből érkezett, a Jupiter közeléből. Ezen az úton hasonló szerves anyag a Jupiter holdjaira, például az Europára is eljuthatott. A Jupitert és holdjait több éven át vizsgálta a NASA Galileo-szondája. A Jupiter felhőiben vizet és ammóniát mutattak ki, az Europa felszínét pedig jég borítja, alatta folyékony vizet sejtenek. Így a Mars mellett az Europa is életgyanús égitest lett. A jeges hold töredezett jégpáncélja alatti folyékony vízben kialakulhatott élet, a szerves anyagot esetleg egy becsapódó üstökös juttatta a felszínre.

A Szaturnusz körül keringő Titan nevű hold is különös asztrobiológiai adottságokkal rendelkezik. Főként nitrogénből álló légköre alapján, amelynek nyomása 1,6 atmoszféra, hasonlít a 4 milliárd évvel ezelőtti Föld bolygó adottságaihoz. Egy kivétellel: a felszíni átlaghőmérséklet -180 Celsius-fok, ezért víz helyett valamilyen szénhidrogén lehet rajta, folyékony állapotban. Hogy ne legyen egyszerű a képlet, élettel gyanúsítják a forró Vénusz bolygót is. Felszíni hőmérséklete közel 500 Celsius-fok, légköre 98 %-ban szén-dioxid, benne kénsavfelhők úsznak. A légkör magasan úszó felhőiben olyan kémiai anyagokat találtak, amelyek az élet jelenlétét sugallják (hidrogén-szulfid, kén-dioxid stb.). A fentieket jól átgondolva talán még messzebb vagyunk az élet keletkezésének megfejtésétől, mint bármikor valaha. A sok alternatíva pedig éppen a teremtés felé mutat, mint ellene. És ez így van jól.