Hirdetés

A több szóból álló magyarországi megyenevek azt jelzik, hogy az illető megye milyen történelmi vármegyék és más, az 1876-os vármegyerendezéskor megszüntetett közigazgatási egységek (szék, vidék, kerület stb.) területén fekszik. A példákat sorolni lehet Győr-Moson-Soprontól Jász-Nagykun-Szolnokon át Csongrád-Csanádig. De van kivétel is. Az 1950-es rendezéskor a nagy kiterjedésű Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét kétfelé választották. Északi részéből megalakult a mai Pest megye, déli részéhez pedig az 1918-ban elcsatolt Bács-Bodrog vármegye Magyarországnál maradt északi területsávját hozzácsatolva létrehozták Bács-Kiskunt. (A szóban forgó területsáv Bács és Bodrog vármegyék 1802-ben történt egyesülése előtt Bodroghoz tartozott). A Kiskun érthető, mivel a vármegyébe bekebelezett Kiskunságra utal. De hogy került ide Bács, hiszen az eredeti jóval délebbre volt, keleten a Tisza, délen és nyugaton a Duna határolta? A régi Bács vármegyének egyetlen négyzetcentimétere sem tartozik az új Bács megyéhez. A Bács név szerepeltetésére nem találtak határozott, meggyőző magyarázatot. Ilyen helyzetben az ember fejében akarva-akaratlanul megfordul, hogy 1950-ben ehhez nem volt-e köze a Bács-Bodrog vármegyei Ada községben 1892. március 9-én született Rákosi Mátyásnak? Lehetséges, hogy a Bácska régió egészére kiterjedő szülőmegyéjének (Bács-Bodrog) nevét akarta tovább megtartani? De nem a történelmi valóságnak inkább megfelelő, eléggé fura hangzású Bodrog-Kiskun formában. Éppen ezért Bácsot és nem Bodrogot „bódorogtatták” az eredeti területétől kb. 150-160 kilométerrel északabbra. A logikus és kézenfekvő megyenév különben Solt-Kiskun lett volna. Az egykori Solt vármegye része a megyének. Mindez nem jelenti azt, hogy meg kell változtatni a Kecskemét székhelyű megye nevét. Az egykor szokatlan és észszerűtlen dolgok az idő múlásával nemegyszer megszokottá válnak. Talán így van „Báccsal” is.

Kapcsolódó cikkünk