Ne mondd meg, kit szeressek! – Kultúrharc

„Vétkesek közt cinkos, aki néma.” Kik a vétkesek? Csak néhány példa: tolvaj, a csaló, a hazug, a gyilkos, mindenki, aki megkárosítja a másik ember testét, lelkét. Vétkes, aki uralkodásra tör, és meghatározza, hogy te mit mondhatsz, írhatsz, olvashatsz. Nem csak puskával lehet harcolni. Aki fél, az hallgat, de bűnös, mert elhallgatja, ami tudomására jutott. A törvény ezt bünteti. De nem bünteti azt, aki elhallgattat egy írót hamis vádak alapján. Ráfogják egy költőre, hogy háborús bűnös, és közben kiderül, hogy a vádló nem olvasott tőle egy sort sem. A társadalomnak egy rétege a mai napig magának vindikálja a jogot, hogy eldöntse, melyik író, költő művei adhatók ki, taníthatók az iskolában. Az író vagy költő szuverén személyiség, azért kapta tehetségét, hogy éljen vele, szóljon az emberiséghez. A művek szelektálódnak az olvasók által, egy író, költő műveit se erőltetni, se betiltani nem lehet. Szinte hihetetlen, hogy édesanyám pad alatt olvasta Ady verseit. Akkoriban Adyt tilos volt tanítani!

A kiváló író örök, függetlenül születési helyétől. Ha a Marsról szállt alá hóna alatt egy verseskötettel, akkor is elolvasom a verseit, nemcsak mert érdekelnek a költeményei, hanem mert a Marsról is hitelesebb képet kaphatok. Az író látja a mélységeket is. Az igazán jó írót nem lehet felkérni hozzá méltatlan művek megírására, mert nem alkuszik meg. Hitből született vagy gyávaságból egy ismert költő Hűség és hála éneke című verse? Nehéz megmondani, miért dicsőítette Sztálint 70. születésnapján. Harc dúl nemcsak közelünkben, hanem az egész világon.

Az irodalom mint a kultúra szerves része ne legyen nemtelen harcok eszköze! Az író írjon, az emberek olvassanak, könyvet vegyenek a kezükbe puska helyett, ne pusztítsanak, hanem épüljenek nagy írók, költők alkotásai által. Ne mások döntsék el, hogy az olvasni vágyó ember melyik írót szeresse, mert úgyis leveszi a polcról valamelyik kedvelt könyvét, ha akarja. Álljanak itt igazolásul Petőfi szavai: „Az idő igaz, / S eldönti, ami nem az!”