Fényből szőtt arcok isteni ragyogása

– Ezek fényből szőtt arcok, a belső fényt próbálják megjeleníteni. Ha kicsit közelebbről nézzük őket, úgy tűnik, mintha vonalkákból, azaz fényszálakból állnának. Ezek a szent alakok már feltámadtak, megdicsőültek, egy másik dimenzióban élnek, azért festjük így őket, mert hisszük, hogy jelen vannak velünk a liturgián. Az élő, feltámadt testet hirdeti ez a fény – mondja Seres Tamás ikonfestőmester arra a kérdésünkre, hogy miért világos a szentek arca a bizánci stílusú templomokban. A mester egy kerubra mutat, majd elárul egy műhelytitkot: kis pírt szokott festeni a szentek, angyalok orcájára, hisz a korai bizánci művészetben volt erre példa, ám később ritkán alkalmazták. Seres Tamás körbevezet minket a Szent Miklós-székesegyházban, amelynek belsején már hónapok óta dolgozik a csapatával. A XIX. század végén épült templom belsejét ők tervezik és festik ki kortárs egyházművészeti alkotásként. Munkájuk kuriózumnak számít hazánkban, hisz ilyen hatalmas, bizánci stílusban kifestett templomot csak a mai ország keleti felében láthatunk. Ám aki járt már erdélyi vagy kárpátaljai román, netalán ruszin görögkatolikus (esetleg ortodox) templomban, annak ismerős lehet a stílus. A nyíregyházié mégis más: légiesebb, mozgékonyabb, felszabadultabb, ráadásul a maga módján „magyaros”. Mert bizony különös érzés magyar nyelvű feliratokat olvasni a bizánci ikonok mellett, ráadásul Szent István király, Szent Piroska ikonjait és a Szent Koronát is felfedezzük a falakon.

– A görögkatolikus egyházban mindig is erősen törekedtek arra, hogy nemzeti nyelven hangozzék el a liturgia, hogy a hívek megértsék, mert az egyházi szlávot már nem értették egy idő után. Ebben még a római katolikusokat is megelőzték. Az ikonok világában a feliratnak az a célja, hogy a hívők azonosíthassák a szenteket; ha megfigyelik, a tekercseken is magyarul van a szöveg – mondja Seres Tamás. Korábban több görögkatolikus templomnak dolgozott, ikonokat, ikonosztázokat, kül- és beltéri falképeket készített, ám Maniera Bizantina nevű cégével most kaptak meg először egy teljes templomot. Ez a legnagyobb munkájuk, hisz majdnem 2200 négyzetméternyi belső falfelületet kell megfesteniük. Mivel nem klasszikus bizánci templomról van szó, a tér sajátos szerkezetére kellett rászabniuk az ikonográfiai programot, amelyet művészettörténésszel és a püspökökkel meg az atyákkal közösen találtak ki. A szent térben bandukolva persze felmerül a kérdés, hogy nem istenhívő ember festhet-e ikont. Vajon ugyanolyan művészet ez, mint a többi, vagy annál több kell hozzá?

– Az ikonfestők között – a csapatunkban meg úgy általában – szerintem nincsen olyan ember, aki nem hívőként huzamosabb ideig megmaradt volna ebben a hivatásban. Ismerek olyanokat, akik eljöttek az ikonfestő tanfolyamomra, kipróbálták magukat, jó kis hobbinak vagy meditációs gyakorlatnak tartották az egészet, de az is maradt, sosem fordult komolyabbra a dolog. Jómagam római templomban orgonálok és görögkatolikusban festek. Sokak furcsállják, ám engem kiegészít a keleti egyház másfajta lelkisége – mondja Seres Tamás. Úgy tartja, hogy ikont műkedvelésből nem lehet festeni, kell hozzá elhivatottság.

– Egyszerűen elvarázsoltak az ikonok, Nyíregyházáig vonzottak – meséli nekünk Johanna Hacker, miközben zöld indákkal díszíti az egyik falrészt. A fiatal német hölgy Erfurtból költözött a nyírségi városba, hogy a Maniera Bizantinának dolgozzon díszítőfestőként. Hazájában rész vett Seres Tamás ikonfestő tanfolyamán, majd úgy döntött, hogy kipróbálja magát Magyarországon, hisz Németországban csak restaurátori munkákat végezhetne.

1 2 3 4 5 6 / 6

– Csodálkoztam, hogy itt új templomok is épülnek, és nagyon változatos a stílusuk, hisz mindegyiket másképpen díszítik. Az ikonok különös érzést árasztanak, szeretek a környezetükben dolgozni – mondja Johanna Hacker. És igaza van, Borbányán teljesen elkészült az új görögkatolikus templom, de az egyházmegyében már tervezik a sóstóhegyi és a rozsrétszőlői építését is.

Johanna Hacker faldíszítéseket tervez és fest meg aranyoz, ám jártas egyéb restaurátori munkákban is. Persze megkérdezzük tőle, hogy Németország után érzett-e kultúrsokkot, amikor Nyíregyházára költözött. Kérdésünkre csak nevet és elmondja, hogy egyáltalán nem, nagyon is otthonosan érezi magát a nyírségi városban, mert „az emberek kedvesek”, de azért elismeri, hogy a rizses hurka nem lesz a kedvenc étele. Ám örül, hogy itt lehet, magyarul tanul, és még nem tudja mit hoz a jövő. Alig egy éve van itt, de már sok helyen járt az országban, egyik kedvenc városa Eger, amelynek főtere kissé Weimaréra emlékeztette. Hagyjuk, hogy tovább fessen, mi meg vigyázunk, hogy ne lépjünk a földre hullt aranyglóriára.

A bizánci stílusról talán a legtöbbünknek az jut eszébe, hogy „merev”, „szabálykövető”, amolyan „éghezragadt”, amely nem tűri, hogy festői eltérjenek a hagyományos formáktól. És bizony, vannak általánosnak mondható szabályok, mint a fordított perspektíva; vagy hogy a szentek mellé kötelezően oda kell írni a nevüket, az „Istenszülő” Máriáét mindig görögül; és bizonyos testtartások, kéztartások ábrázolásától nem lehet eltérni (ezek közé tartozik a legismertebb, Krisztus áldó keze, amelybe el vannak rejtve nevének görög kezdőbetűi is); ám a rend szabadságot is szülhet.

– Ez igazából egy szent hagyomány, amelynek az a lényege, hogy mindig is egy ősi ikont próbáltak lemásolni, ezért maradhatott meg ilyen formájában. Bár az ikonfestészet nem az egyéniségnek kedvez, vannak például nagyon karakteres fiatal román művészek, akikre érdemes odafigyelni. Külső szemlélő számára nehezen érzékelhető finomságok ezek, de keressük az utunkat, hogy mivel tehetnénk ezt a bizánci stílust igazán a miénkké. Persze egyszerűbb dolgom volna, ha követném a merev vonalat, mert akkor kevesebbet kellene gondolkodnom. Ám az a hitvallásom, hogy a hagyománytiszteleten túl mégis hozzuk egy kicsit közelebb az emberekhez ezt a művészetet, hogy amikor belépünk a templomba, ne valami szigorú világban érezzék magukat, amelyet szabályok tartanak fogva. Nyilván van egy bizánci tradíció, amelyhez ragaszkodunk, és benne magyar elemek – a régi és a kortárs magyar szentek –, tudatosan próbálunk erre a fajta „magyarosságra” törekedni, amennyire az ikonok világa megengedi. Például a középső mennybemenetelen igyekeztem minél könnyedebben megfesteni az angyalok lobogó ruháját, ezt az isteni könnyedséget szeretném megragadni a festészetünkben is – mondja Seres Tamás.

Azt is megtudjuk tőle, hogy görögkatolikus dédanyja imakönyvében talált egy Mária-ikont ábrázoló nyomatot, ezt másolta le először. Később a Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor szakán megtanulhatta a régi ikonfestőmesterek technikáit. Kocsis Fülöp érsek – akkor püspökként – megkérte, hogy fessen neki egy ikont mutatóba, 2010 környékén pedig már e templom ikonosztázának megfestésével bízta meg. Immár a templom teljes festését vezeti, egyfajta névjegye lesz. A tervek szerint jövő év december hatodikán, Szent Miklós napján szentelik fel. A szentek arca addig is ragyog.