Az EU-ellenzők hónapok óta kifogásolják az egyoldalú tájékoztatást, amely kizárólag az unió előnyeiről szól: a belépés után nyithatunk kávézót Bécsben vagy „az EU-ban jó csajok vannak”. A 2003-as költségvetés egyértelműen arra utal, a Medgyessy-kormány a belépés után kapható uniós összegekre alapoz, hiszen tartalékaikat teljesen kimerítették, s amennyiben az uniótól nem érkezik pénz, az akár gazdasági válsághoz is vezethet. Így talán érthető a kormány kampánya – számukra valóban létkérdés a csatlakozás. Azonban ez a tény sem teszi sportszerűvé azt a magatartást, hogy nem hajlandók a magyar embereknek a csatlakozás számos társadalmi csoportot érintő, elkerülhetetlen hátrányairól is felvilágosítást adni.

Hasonló ködösítés érzékelhető a népszavazással kapcsolatban is. Hogy az érvényességre, illetve eredményességre egyértelmű magyarázatot kapjunk, először az információs szupersztrádán, az Interneten kezdtünk keresgélni. Naivan úgy gondoltuk, a www.eu.hu címen, amely az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának honlapjára repít minket, megtaláljuk a keresett és mindeddig hiányolt, egyértelmű adatokat. Csalatkoznunk kellett. A pályázatokról, a delegáció tagjairól, számos – többségében angol nyelvű – EU-s hírről ugyan elképesztő mennyiségű anyagot találtunk, de nem tudtuk meg, milyen részvételi arány szükséges ahhoz, hogy a népszavazás eredményes, illetve érvényes legyen. Több internetes jogtárra is ráakadtunk, azonban ez mind az 1997 előtti alkotmányt tartalmazza – s hogy ez miért lényeges, arra hamarosan fény derül.

Maradjak vagy menjek?

A csatlakozást ellenzők egy ideje már olyan stratégiákon törik a fejüket, amelyekkel elérhető lenne, hogy a népszavazást érvénytelennek nyilvánítsák. Ennek egyik módszere az lett volna, hogy a nemmel szavazó polgárok egyszerűen otthon maradnak, mert így valószínűsíthető, hogy nem lesz meg az 50 százalék plusz egy szavazó. Bár bizonyos társadalmi körökben hónapok óta folyik az igen intenzív EU-vita, mégis megjósolható, hogy a szavazásra jogosult polgároknak nagy részét nem érdekli túlzottan a csatlakozás, s messze nem számíthatunk olyan részvételi arányra, mint az országgyűlési választások során.

A romantikusan naiv ellenzők között felmerült egy másik – különös – lehetőség is: szavazzanak valóban szívük szerint, azaz mindkét lehetőség – az igen és a nem – mellé is tegyenek egy ikszet, jelezve, hogy az EU-t alapvetően nem tartják rossz dolognak, azonban így, ezzel a kormánnyal, az általuk kiharcolt, harmatgyenge feltételek mellett nem vagyunk hajlandók megtűrt rokonként a lábtörlő alatt becsusszanni abba az Európába, amelynek Szent István uralkodása óta része vagyunk. Így tömegével születtek volna érvénytelen szavazólapok.

A részvételi minimumról szóló félretájékoztatással kapcsolatban egy, a neve eltitkolását kérő jogász segítségével sikerült végre-valahára tisztán látnunk.

Egy módosítás története

A népszavazással kapcsolatos kérdéseket törvényben szabályozzák. 1998. február 27-ig az alábbi szabályozás volt hatályban (1989. évi XVII. törvény a népszavazásról és a népi kezdeményezésről):

28. § (1) „Az országos népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha a) az ország összes választópolgárának több mint a fele érvényesen szavazott és b) az érvényesen szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre (kérdésekre) azonos választ (válaszokat) adott”.

Az ügydöntő népszavazással kapcsolatos kérdéseinkre azonban az alkotmányban találjuk meg a választ. Az alkotmány rendelkezései szerint országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor. Az ügydöntő népszavazás ténye egyébként egyértelművé teszi, hogy az uniós szavazás eredménye kötelezi az Országgyűlést a csatlakozás kérdésének eldöntésére.

Azt azonban még mindig nem tudjuk, a szavazásra jogosult polgárok mekkora részének kell az urnák elé járulnia ahhoz, hogy érvényes legyen a szavazás.

Az egyértelmű válaszra az alkotmányban bukkanunk. Mielőtt ennek részleteit ismertetnénk, fontos megjegyezni, hogy a ma is érvényes módosításra 1997 júliusában (1997. évi LIX. törvény), Horn Gyula miniszterelnökségének idején került sor. A 1989. évi XVII. törvényt nem változtatták meg. Az alkotmányba a következő passzus került:

28. d § (6) „Az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.”

– Ez önmagában nem ellentmondás, mert a fentebb idézett törvény általában szabályozza az országos népszavazást, ehhez képest az alkotmány – csak az ügydöntő országos népszavazásra – mint magasabb rendű jogszabály, speciális rendelkezést tartalmaz – nyilatkozta lapunknak a segítségét felajánló jogász. – Ezt a látszat ellentmondást vették észre 1997-ben azok, akik a NATO-szavazás érvényességét vitatták az alkotmánybíróság előtt. Az AB hatáskör hiányára hivatkozva érdemben azonban nem vizsgálta az indítványt. Szintén érdekes megemlíteni, hogy a módosításra néhány hónappal a NATO-népszavazás előtt került sor. Az 1997. november 16-ai, ügydöntő NATO-népszavazás eredménye a következőképpen alakult:

– a választójogosultak száma: 8 059 039, a népszavazáson leadott szavazatok száma: 3 964 075;

– a leadott szavazatokból érvénytelen: 44 961, érvénytelenül szavazott a megjelent választópolgárok 1,13 százaléka, az érvényes szavazatok száma: 3 919 114, amely a megjelent állampolgárok 98,75 százaléka;

– a népszavazás kérdésére az érvényesen szavazók 85,33 százaléka igen választ adott, a nem szavazatok aránya 14,67 százalék;

– az összes választópolgár 41,50 százaléka szavazott a többséget kapott válaszra.

– Tehát annak ellenére állapították meg az eredményességet, hogy egyértelműen látható, az érvényes szavazatok száma nem éri el az összes választópolgár felét. Nem is vizsgálták, csak és kizárólag azt, hogy az igenek száma több-e 25 százaléknál – világított rá a számadatok jelentésére jogászunk.

Elég a huszonöt százalék!

A megismert adatok fényében elmondhatjuk, hogy ügydöntő népszavazás esetén egyenlőségjelet tehetünk az érvényesség és az eredményesség közé. A kettő között különbség van a népszavazás, mint például egy országgyűlési választás esetében. Akkor beszélünk ugyanis érvényességről, ha a törvény által meghatározott, ötven százalék plusz egy fő részt vesz a szavazáson, azonban ez kizárólag akkor tekinthető eredményesnek, ha egy jelölt megszerzi a szavazatok több mint 50 százalékát. Az országgyűlési választások példájánál maradva ez tehát azt jelenti: az első forduló csupán azokban a választókörzetekben volt érvényes és eredményes is egyben, ahol már akkor eldőlt, melyik képviselő jut a parlamentbe. Ahol volt második forduló, ott a szavazás csupán érvényes volt, eredményes azonban nem. Mit jelentenek az alkotmányban található, az ügydöntő népszavazásra vonatkozó kitételek? Vegyünk három példát.

1. Ha a szavazópolgárok 25 százaléka igennel voksol és egyetlen nem szavazat sem érkezik, akkor Magyarország megszavazta az Európai Unióhoz való csatlakozást.

2. Ha 23 százalék szavaz igennel és mondjuk 24 százalék nemmel, akkor a szavazás érvénytelen és eredménytelen is, hiszen egyik feltétel sem teljesült: nem járult az urnák elé a szavazópolgárok 50 százaléka plusz egy fő, s ugyanakkor sem a csatlakozást támogatók, sem az azt ellenzők szavazatai nem érték el a minimális 25 százalékot.

3. Ha a szavazópolgárok 26 százaléka nemmel szavaz, 25 százaléka meg igennel, akkor a népszavazás eredménye elutasító.

A Külügyminisztérium a www.eu2004.hu internetes címen információs oldalt hozott létre, ahol a kíváncsi polgárok választ kaphatnak elektronikus levélben feltett kérdéseikre is. Február 20-án, az azt feszegető kérdésre, hogy mi történik egy esetleges eredménytelen ügydöntő népszavazás esetén, a következő válasz érkezett:

„A Magyar Köztársaság alkotmányának 79. cikke alapján ügydöntő országos népszavazást kell tartani az Európai Unióhoz való csatlakozásról. (…) Érvénytelenségre, eredménytelenségre vonatkozóan nem tartalmaz előírásokat.

Alkotmánymódosítással lehet csak újra ebben a témában szavaztatni, de bizonyára ezek a jogi lépések már nem férnek bele a mostani csatlakozás időhorizontjába, tehát a mostani csatlakozás ezzel meghiúsulna, és újra kéne kezdeni a több éve tartó tárgyalásokat egy újabb csatlakozási igény esetén.”

Tudatlanság vagy ferdítés?

Az előbb említett levélben egy másik információt is meg szeretett volna kapni az érdeklődő. A pontatlanul fogalmazott kérdés így hangzott: „Mi a helyzet akkor, ha nem mennek el annyian, mint a minimális 25 százalék?” A szintén pontatlan válasz ez volt: „A népszavazáson minimális részvételi arány nem 25 százalék, hanem a szavazópolgárok 50 százaléka plusz 1 fő. Ha a részvétel nem éri el ezt a szintet, akkor a népszavazás érvénytelen.”

Ez azonban csak félrevezető részigazság. Kétségbeejtő, hogy a Külügyminisztérium munkatársa, aki azért ül a számítógép képernyője előtt, hogy a szavazópolgárokat felvilágosítsa jogaikról és lehetőségeikről, láthatóan nincs tisztában azzal, mi is történik majd áprilisban.

Az időközben tisztázott előírások azt mutatják: a korábban az ellenzők által kieszelt taktikák egyike sem vezet eredményre. Egyetlen dolgot tehetünk most mindannyian, akár ellenezzük, akár támogatjuk a csatlakozást: szavaznunk kell. S utána reménykedni abban, hogy szavazatunkkal hozzájárulunk az általunk áhított eredmény eléréséhez.

* * *

Információ helyett nyilvántartásba vétel

A HírTV szerkesztője, Csúri Ákos a Dunakorzó című műsorban rendhagyó jegyzetben mutatta be az EU Kommunikációs Közalapítvány Információs Központjának működését. Csúri magánemberként hívta fel a központ ingyenes telefonszámát, s a rögzített beszélgetést lejátszotta a tévénézőknek. Ebből kiderült: lényegében egyetlen konkrét kérdésére sem tudnak válaszolni. Csúri olyan hétköznapi kérdések felől érdeklődött, mennyibe kerül egy színházjegy Belgiumban vagy hogyan lehet EU-támogatásra pályázni egy táncházmozgalomnak. Az őt informálni hivatott hölgy azonban azt az ígéretet tette: tíz munkanapon belül levélben megkapja az óhajtott válaszokat. Lakcíme megadása után kiderült: nyilvántartásba vették, s májusig a központ felhasználhatja adatait. Válaszok nincsenek, adatfeldolgozás van…

* * *

1224/H/1997. AB-végzés az Országos Választási Bizottságnak a NATO-hoz való csatlakozásról szóló 1997. november 16-án megtartott népszavazás eredményességét megállapító döntése elleni alkotmányossági panasz visszautasításáról:

Az Alkotmánybíróság népszavazás eredményének megállapítására irányuló alkotmányossági panasz tárgyában benyújtott indítványok alapján meghozta a következő végzést: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak a NATO-hoz való csatlakozásról szóló, a kormány által kezdeményezett, 1997. november 16-án megtartott népszavazás eredményességét megállapító döntése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányossági panaszokat visszautasítja.

Indokolás: I. Az Alkotmánybírósághoz több olyan indítvány érkezett, amelyben az indítványozók az Országos Választási Bizottságnak a NATO-hoz való csatlakozásról szóló, 1997. november 16-án megtartott népszavazás eredményességét megállapító döntése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Az indítványokat az Alkotmánybíróság egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

1. A Magyar Igazság és Élet Pártja elnöksége, elnöke és országgyűlési képviselője az Alkotmánybírósághoz időben, elsőként érkezett, 1997. november 21-én kelt beadványukban két kérdést tettek fel.

Első kérdésként azt fogalmazták meg, hogy „eredményesnek lehet-e nyilvánítani azt a népszavazást, amelynek kiírásakor az az alkotmánytörvény volt hatályban, amely a népszavazás eredményességét a szavazópolgárok felének, plusz egy főnek a részvételéhez kötötte, de amely népszavazást egy későbbi módosítás alapján úgy bonyolítottak le, hogy az eredeti alkotmányos rendelkezést nem törölték, illetve a kiírás utáni módosításban sem alkottak egyértelmű törvényt”.

Második kérdésként az indítványozók azt kérdezték, hogy „nem szükséges-e megismételni az ügydöntő népszavazást világos és egyértelmű törvényi feltételek közt”.

Az Alkotmánybírósághoz időben később érkezett, 1997. november 27-ei keltezésű beadványukban az indítványozók a választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény (továbbiakban: Vet.) 130. § (2) bekezdésére hivatkozással az Országos Választási Bizottság Az 1997. november 16-án megtartott népszavazás országos eredménye című, 1997. november 20-án elfogadott határozata 4. pontjának megsemmisítését indítványozták. Az indítványozók álláspontja szerint az Országos Választási Bizottságnak a népszavazás eredményességét kimondó, a támadott 4. pontban foglalt döntése nem vette figyelembe a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény (továbbiakban: Ntv.) 28. § (1) bekezdés a) és b) pontjait, melyek szerint a népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha az ország összes választópolgárának több mint a fele érvényesen szavazott és az érvényesen szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre (kérdésekre) azonos választ (válaszokat) adott.

Az indítványozók szerint Magyarországon jelenleg a népszavazás – a hatályban lévő törvények és az alkotmány értelmében – akkor érvényes, ha az ország összes választópolgárának több mint a fele érvényesen szavazott.