Elvtársi matek

A közelmúltban olvastam, hogy az Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tízezer darab képes üdvözlőlapot küldött a miniszterelnöknek. Ennek célja egyebek közt a fokozottabb erkölcsi és főleg anyagi megbecsülés igénylése a tagjaik részére. Az ötvenes években nagyszámú tizenkilences vöröskatona és forradalmár került elő valós vagy kitalált érdemeik hangoztatásával. Egymásnak tanúskodva sikerült megszerezniük a hangzatos „veterán” jelzőt és 40%-os nyugdíjtöbbletet, és kedvezményeket. A hetvenes-nyolcvanas években viszont az ellenállók és antifasiszták szaporodtak el. Szintén anyagi megbecsülést, kedvezményeket szereztek és még a lemenőik is élvezhették a nagy ős hősiességének gyümölcseit. Akkoriban évekig gyűjtöttem az újságok gyászjelentéseit. Elhunyt XY a kommunista párt tagja, a munkásmozgalom régi harcosa, az ellenállás hőse, a szoc. hazáért érdemrend tulajdonosa… a párt saját halottjának tekinti. Előfordult naponta 4-5 gyászjelentés is. A rendszerváltás után ért a meglepetés. A fenti gyászjelentések hirtelen megszűntek. Mi történhetett? Valamilyen katasztrófa érte őket, mint a dinoszauruszokat? Hát nem. Ismét előkerültek. A számukra kedvező, jelenlegi politikai inkubátor langymelegé-ben erőre kaptak az egykori hősök, s már követelőznek. Főleg anyagiakat. Ismeretes, hogy a jelen miniszterelnök tavaly az 56-okról azt mondta, velük nem érdemes foglalkozni, már kevesen vannak közülük életben. Megkérdezném, kik ezek a tízezres lélek(?)számot is elérő elvtársak, akikből, ha jól számolom, akkor még az 56-osoknál is kevesebbnek kellene lenni? Vajon érdemes velük foglalkozni? Várjuk a miniszterelnök úr válaszát.

Koltay László, Szár

Kismértékben gyógyszer?

Avatott és kevésbé avatott szerzők tucatja rágta le csontig a drog témáját. Két szempont – ismereteim szerint – nagyrészt elkerüli a figyelmüket. Az egyik a gazdasági, a másik a közbiztonsági aspektus. Mértékadó statisztikák szerint minden tíz könnyű drogot fogyasztó közül kettő lesz rendszeres (nehéz) drogfogyasztó. Ez utóbbiak ambuláns rehabilitációja 0-20% sikerrel jár. A teljes körű kezelésben részesülőké 70-80%-os. Az aktív ellátás 70-110 ezer forintba kerül. Egy rehabilitációs ágy Magyarországon 4200 Ft. Mivel a nem rehabilitáltak munkavégzésre nem alkalmasak, a társadalom és a családjuk gondoskodik róluk nem csekély áldozatok árán. Éppen elég az önhibájukon kívül beteg vagy a balesetet szenvedettekről gondoskodni! Egy (könnyű) drogfogyasztó napi anyagszükséglete kb. 5000 Ft. Tekintve, hogy a többségük nem a jól keresők rétegéből kerül ki, a szükséges pénzt tisztességtelen úton (rablás, autófeltörés stb.) szerzik be. Rontva ezzel is a katasztrofális közbiztonságot. Ezért bátorkodom javasolni, hogy az első pár évben csak a törvénymódosítást megszavazóknak és azok hozzátartozóinak tegyék lehetővé, majd kötelezővé a szer fogyasztását. Vállalva a gyógykezelés felmerülő költségeit. Ez a liberális eszme diadala a józan ész felett!

Dr. Ujjadi Béla, Budapest

Aranymondás

Miután Medgyessy hazatért (mármint nekem haza, neki nem) Görögországból, a Ferihegyen újságírói kérdésre ("miért látta el a kézjegyével a nyolcak nyilatkozatát a háború mellett?) az alábbiakat mondta a Nap-kelte híradójának: „A legnagyobb veszély azt, hogy a világot veszélyeztesse egy nagy fegyveres arzenálja a fegyvereknek – nem tűrhető – azért írtam alá.” Háromszor meghallgattam ezt a magasröptű mondatot, és szó szerint leírtam. (Nap-kelte, 2003. január 29)

É. S., Debrecen

Tisztelt szerkesztőség!

A lap 2003/9. számában megjelent Debrecenbe kéne menni! c. című cikkben sajnos számos olyan tévedés vagy csúsztatás van, amelynek helyesbítését kérem az alábbiak szerint: Állítás: „A Millenáris szükségszerűen felkerült azon feltételezett feketelistára, amelynek szétrombolását és sóval történő behintését vártuk a baloldal kormányra kerülése után. Ennek első jeleként leváltották, majd a rendőrségen az ötvenes éveket idéző módon megalázták az intézmény előző igazgatónőjét(…) December végén bezárták, majd lebontották a kiállítást. (…)” A tények: Az intézmény előző vezetőjét nem a baloldali kormány váltotta le, hanem az előző kormány mentette föl végkielégítéssel. Ráadásul helyébe az előző kormányzat „elfelejtett” új vezetőt kinevezni, holott az üzemeltetési szerződések – melyeket az előző igazgatónő kötött – csak 2002. május 31-ig szóltak, így ügyvezető igazgató híján a kiállítást és a parkot már júniusban be kellett volna zárni! A kiállítás eredeti menetrendje szerint kilenc hónapig tartott volna nyitva, és annak bezárása után az egész területet vissza kellett volna adni az APV Rt.-nek. A „sóval történő behintés” tehát az Orbán-kormány szándéka volt. A Medgyessy-kormány döntése tette lehetővé, hogy üzleti hasznosítás helyett a teljes terült kulturális célokat szolgáljon. A baloldali kormány egyik első lépése az volt, hogy új ügyvezetőt nevezett ki és biztosította a működés anyagi feltételeit, így a kiállítás – amelyről egyébként Önöknek is azt nyilatkozta az előző vezető, Berkecz Jánosné, hogy időszakos kiállításnak készült – az eredeti terv szerint december végéig nyitva tarthatott.

Az meg aztán végképp nem a szétrombolás és a sóval történő behintés jele, hogy a miniszterelnök február 11-i beszédében nyilvánvalóvá tette, a Millenáris Park továbbfejlesztése és nemzeti kulturális központként való működtetése a kormányprogram szerves része.

Millenáris Programiroda Kulturális Kht.

Csörgő Tünde,

kommunikációs vezető

Jótett helyébe…

Dobj vissza kenyérrel, aztán hálából hét év múlva kidobnak az RMDSZ tiszteletbeli elnökének tisztségéből. Emlékszem, mert a memóriám a helyén van, hogy 1996 elején a marosvásárhelyi Vártemplomban rendezett RMDSZ-ünnepségen egy barátom azt mondta Tőkés Lászlónak, hogy na né, itt van az összegyűrődött Borbély László (a nép gyűrte össze!), akit a nép nem választott vissza Maros megyei RMDSZ-elnöknek és parlamenti képviselőnek se – most kell a férget eltaposni! Tőkés erre azt mondta a barátomnak, hogy nem látod, padlón van szegény, kimúlik magától, nem bántom. A haldokló Borbély az RMDSZ-es barátaitól oxigénként kapott egy kinevezett államtitkári állást a román kormányban. Kibekkelt négy évet és meggazdagodott. Aztán 2000 után nekifogott újólag pártilag is szárnyalni: megint az RMDSZ parlamenti képviselője lett és ügyvezető országos RMDSZ-alelnök az elodázott romániai magyar választások miatt. A 2003-as RMDSZ-kongresszuson hálából kirúgta Tőkés Lászlót. Derekasan megfizetett neki az 1996-os kegyességéért. Írjuk hát át a közhelyet: jótett helyébe rosszat várj!

T. O., Mikháza

A Hunnia-per áldozata

Kunszabó Ferenc a több mint tíz éven át megjelent nemzeti hetilap, a Hunnia volt kiadója és főszerkesztője most veszített el jogerősen egy pert 10 millió forint értékben. Az izgalomtól kisebb agyérgörcsöt is kapott. Vállalkozók már összeadták ennek a felét – mert a családi élete, az érdi háza van veszélyben -, de a másik felét még össze kellene adni nemzeti érzésű és jómódú embereknek, akik ismerték, olvasták a Hunniát, és tudják, hogy milyen erőt és információtömeget adott a nemzetüket, hazájukat szerető magyar embereknek. Segítsük Kunszabó Ferencen!

Segítségüket kéri:

Kéri Edit, Budapest

Így is fogyatkozunk

Az utóbbi hetekben, hónapokban beindult a médiában a családon belüli erőszakról szóló meditálás. A vízcsapból is csapon és családon belüli erőszak folyt. Meg is lett az eredménye (persze azonkívül, hogy sok okos dolgot mondtak róla, s azonkívül is, hogy a köz beszéde feltehetőleg egy jottányit sem járult hozzá egy esetleges erről szóló törvény jobbításához), mert véleményem szerint a téma annyira mélyen érintette a közvéleményt, hogy jószerével alig lehetett elfogulatlan és józan véleményt hallani, olvasni.) Más eredménye viszont lett a dolognak, az utóbbi időben két-három kamasz agyonverte-szúrta-vágta az apját, mert durván bánt vele. Nem állítom, hogy régebben nem történt ilyesmi, de az biztos: 1. ilyen hírekkel, brutalitással, katasztrófákkal, borzalmakkal töltik meg a tévéket és újságokat, 2. az ilyesmi nem minden esetben vált ki elrettentő hatást az emberekben (kamaszokban pláne), 3. manapság az emberek pongósodtak (légy olyan, amilyen vagy, vállald el magad stb), tégy minden ellen, ami nem tetszik, ha kell, ha nem. Az pedig még biztosabb, hogy a jogvédelem az élet minden területen iszonyúan divattá vált. (Ha kell, ha nem.) Büntetni persze csak az elkövetőt, az apa- és anyagyilkost lehet. De ki csukja le a társadalmat – kormányostól, tévé- és rádiókuratóriumostól, újságfőszerkesztőstől stb., mert szinte szuggerálják az utánzást, a pongósodást, az élet elgagyisítását és mindent, amit csak több kevesebb indokkal rájuk lehet fogni?

K. J., Budapest

Berlin – Moszkva

Az 1879-es szegedi árvíz után a város 5595 lakóházából mindössze 297 ház maradt meg. Országos közadakozás (Szeged szebb lesz, mint valaha – és valóban szebb is lett!) és a külföldi segítség lehetővé tette a város újjáépítését. Szeged város akkori vezetése – hálája fejében – a legtöbb segítséget adó városokról nevezte el szép körútját. Sorrendben így kapott nevet a Berlini, Londoni, Párisi, Brüsszeli és Római körút. Amikor azonban ott jártam, a Berlini körút már át volt keresztelve Moszkvai körútnak. Kíváncsi vagyok, vajon Berlin sokkal korábbi jótékonyságát beszámították-e a második világháborús német jóvátételbe? Netán erről szó sincs, és valami magyar kollaboráns lihegte túl a dolgot, vagy a szovjet megszállók parancsára történt? Akárhogy is volt, azt gondolom, ideje lenne helyretenni a valóságnak és a tisztességnek megfelelő eredeti állapotot – pártállástól teljesen függetlenül. Más kérdés, hogy a történet ismeretében Moszkvának bizony tiltakoznia illett volna az idegen tollak ráaggatása miatt (ha tudtak róla). Sajnos egészségi állapotom miatt nem tudom körbejárni a témát, ezért írtam meg ezt önöknek.

Nemes Attila, Érd

Helyreigazítás

2003. február 13-i számunk 23. oldalán valótlanul állítottuk, hogy az RTL Klub és a tv2 tulajdonosa azonos. Ezzel szemben a valóság az, hogy az RTL Klub (M-RTL Rt., cégjegyzékszám: Fővárosi Bíróság 01-10-043422) és a tv2 tulajdonosa nem azonos, és a két kereskedelmi televízió egymástól teljesen független.

A szerkesztőség