Már-már azt hittük, hogy az idei tél influenzajárvány nélkül múlik el, de úgy látszik, a hosszúra nyúlt kemény hideg csupán kissé elodázta a vírusok támadását. Jelenleg több megyében alakult ki járvány, másutt szórványos esetek fordulnak elő. Jellemző, hogy a megbetegedettek több mint fele gyermek, azok közül is sok a 14 éven aluli. A kitenyésztett vírusok az A és B típusba tartoznak, ezek ellen oltottak a háziorvosok már november óta. Utoljára 2001-ben volt országos járvány, akkor 228 ezer beteg fordult orvoshoz influenza gyanújával, közülük 188-an kerültek kórházba. Eddig két halálos áldozatot követelt a betegség vagy a közben kialakult szövődmény. Az utóbbi leggyakrabban tüdőgyulladás, hörghurut, középfülgyulladás. Egy-egy országos járvány 6-8 hétig szokott tartani.

Sokkal riasztóbb az a Kongóból érkezett hír, amely szerint a Gabonnal határos területen ismét Ebola-járvány van. A vérzéses lázat okozó vírusok közé tartozó apró gyilkost legelőször 1976 nyarán Szudán délnyugati részén Nzarában és Jambuktuban (akkor Zaire, ma Kongói Demokratikus Köztársaság) területén azonosították. Addigra a vírus 284 személyt fertőzött meg, közülük 117-en meghaltak; később 318-ra emelkedett a fertőzöttek száma és 280-an hunytak el. A kórokozó egy alkalommal Afrika határát is átlépte: 1989-90-ben izolálták az egyesült államokbeli Restonban (Virginia) az ún. Ebola-Reston-vírust. Karanténban tartott makákó majmok között jelentkezett a kór. Ezután 1995-ben ismét Zairéban ütött ki a járvány, a 315 fertőzöttből 244-en meghaltak. Gabonban 1994-96 között észleltek elszigetelt eseteket. Sajnos az ellenszer és a megelőzés még ma sem ismert. Jószerével alig tudnak valamit a szakemberek a veszélyes vírusról, még azt sem sikerült tisztázniuk, hogy két kitörés között milyen vírushordozóban „tölti” az idejét a kórokozó vírus. Az idei járvány január 4-én tört ki Kongóban, a Gabonnal határos területen. Az ország illetékes minisztériumának jelentése szerint eddig száznál több haláleset történt.

A vírusok egyébként az élő és az élettelen lét határán álló képződmények. Virion-formában egy védett állapotban lévő nukleinsav, ami lehet RNS (ribonukleinsav) vagy DNS (dezoxiribonukleinsav). Utóbbi jól be van „csomagolva”, hogy a környezeti ártalmaktól védve legyen. Ilyen állapotban életjelenséget sem mutatnak, csak élő sejtekben képesek szaporodni. A megfertőzött sejt a saját működéséhez szükséges anyagok gyártását abbahagyja és annak a parancsnak engedelmeskedik, amit a vironnal bejutott nukleinsav diktál. Olyan vírus is létezik, amely tulajdonképpen „természetellenesen” működik: RNS-formában jut a megtámadott sejtbe, ott átalakul DNS-sé, ez pedig képes beépülni a sejt genetikai állományába. Ilyen víruscsaládba tartozik a HIV-1- és a HIV-2-vírus is. Az állati-emberi vírusok számát több ezerre taksálják, a náthavírusok is ilyen nagyságrendben élnek, de az enterovírusokból is mintegy negyvenet ismernek (ilyen például a gyermekbénulás kórokozója).

Nem az Ebola volt az első olyan vírus, amelyet nem ismertek a járványügyi szakemberek. 1967-ben Afrikából hurcoltak be Európába egy ismeretlen víruscsaládot, méghozzá majmokkal három helyre: Marburgba, Frankfurtba és Belgrádba. A majmokat Ugandából exportálták, és mivel a legtöbb megbetegedés Marburgban fordult elő, a kórokozót Marburg-vírusnak nevezték el. Az állatokat a Behring Művekhez szállították oltóanyag gyártása céljából, így ott tört ki először a járvány azok között, akik a majmokkal foglalkoztak. Súlyos vérzéses láz fejlődött ki a betegeken; kórházba szállításuk után négy egészségügyi dolgozó is megfertőződött. A harmincegy esetből heten nem élték túl a betegséget. Nemzetközi összefogással kiderítették, hogy a kórokozó egy ismeretlen, rendkívül veszélyes vírus. A gazdaállatot ma sem ismerik, tekintettel arra, hogy maguk a majmok is elpusztultak.

Az Ebola sokkal agresszívabb, mint a Marburg-vírus, bár mindkettő vérzéses lázat okoz. Az előbbinél 80-90 százalékos a halálozási ráta. Az Ebolának is különböző törzsei léteznek, a zairei, a szudáni és az elefántcsontparti törzs; mindhárom halálos az emberre nézve. A tudósok először a 70-es években figyelmeztettek arra, hogy az Ebola képes egész közösségeket kiirtani. A kitörései ritkák, de a pusztítás után ugyanolyan gyorsan eltűnnek az őserdő mélyén, ahogy előbukkantak. A fertőzött terület korai felismerése és gyors elszigetelése igen hatékony a járvány megfékezésére, éppen a vírus nagy halálozási aránya miatt. Tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy (egyelőre) nem tudott világjárványt okozni.

A betegség lappangási ideje 2-21 nap, majd influenzaszerű tünetek jelentkeznek; fejfájás, izomfájás, elesettség, láz. Később gyomor- és bélrendszeri panaszok jelentkeznek, hasmenés, hányás, a bőrön kiütések jelennek meg, a vese- és a májfunkció károsodik. A legfélelmetesebb tünet a vérzés megjelenése, minden sebhelyből, orrból, végbélnyílásból, szájüregből, hüvelyből vérzés indul meg. A vérzés a bőrön is átüt, fájdalmas hólyagokat alakítva ki. A fertőzés leggyakrabban vérrel, véres váladékkal való közvetlen érintkezés útján terjed, ritkábban az ezekből képződő, a közvetlen környezetbe szóródó cseppecskék révén.

Mint annyi mindenért, az Ebola kitöréséért is a ember környezetkárosító tevékenysége is felelőssé tehető – jelentette ki Jean-Jaques Mujembe professzor egy kinshasai Ebola-konferencián. Az Ebola-járvány annak a következménye, hogy megbomlott az őserdők ökológiai rendszerének egyensúlya. Gabonban például aranykutatók hatoltak be az őserdő mélyébe, fákat vágtak ki, mélyre ástak a földbe, tönkretették az eredeti környezetet. Ezzel módot adtak a vírus megjelenésére. A majmok nem eredeti vírushordozói az Ebolának, éppen olyan áldozatok, mint az emberek.

Vérzéses lázat okozó vírus hazánkban is előfordult már. Ilyen a Hanta-vírusok csoportja, amelyekből legalább négyféle hazánkban is létezik; különböző rágcsálók terjesztik. 1952 és 1980 között összesen 136 esetet észleltek. A halálozási arány 41 százalék volt. 2001-ben Koszovóban jelentkezett egy, a kullancsok által terjesztett vérzéses láz. A betegség Szerbiában 1986 óta rendszeresen felbukkan. A neve krími-kongói vérzéses láz, először 1956-ban Kongóban észlelték, a Hanta-vírus távoli rokona.

A versenyfutás az idővel az Ebola fölfedezése óta tart. Virológusok sokasága vizsgálja természetét, kutatják rejtekhelyét, próbálnak vakcinát előállítani ellene. Mindenesetre világkatasztrófát okozna egy elszabadult járvány. Ezért igen óvatosan kell bánni az állatok élőhelyükről való elhurcolásával, különösen az illegális állatcsempészettel.