A rendezvényt ezúttal nem a Budapesti Kongresszusi Központban, hanem a Hungexpo jellegtelen B pavilonjában rendezték meg. Ott, ahol legutóbb az OCÖ, vagyis az Országos Cigány Önkormányzat választására gyűltek össze az elektorok.

Akkor hatalmas rendőri erők szállták meg a pavilon környékét, hiszen vitára, konfliktusra, sőt harcra is lehetett számítani. A mai MSZP sem mentes a vitáktól és konfliktusoktól, bár ezt minden eszközzel leplezni igyekszik. Csupán Horn Gyula volt az egyetlen, aki a viták kibontására és lefolytatására szólította fel a szocialistákat, a legtöbb potentát azonban jobbnak látta szőnyeg alá söpörni a problémákat. Inkább átadta magát az önelégültségnek.

A kongresszus zárt üléssel kezdődött, és megdöbbentő, hogy már az indulás is mennyire semmitmondóra sikeredett. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter volt a levezető elnök, aki szerette volna megméretni magát Kovács Lászlóval szemben a pártelnöki tisztségért folyó versenyben, de visszalépett. Állítólag azért, hogy a késő tavaszra tervezett nagy kormányátalakításnál mégiscsak a helyén maradhasson. Ám, hogy kimutassa a sértettségét, látványosan lemondott az alelnöki tisztségéről. A vékony térelválasztó függönyön át azonban most hallani lehetett, milyen fontos szerep jutott neki. Ő jelenthette be, hogy üdvözlő levelet küldött az MSZP kongresszusának a Munkáspárt. Van benne egy kérés is. Thürmer Gyuláék felemlegették, hogy mekkora segítséget nyújtottak a választásokon az MSZP-nek, most szeretnék, ha a szocialista párt módosítaná a büntető törvénykönyvet, vagyis hogy kivennék a tiltott hatalmi jelképekről szóló jogszabályt. Miáltal is a Munkáspárt minden következmény nélkül használhatná gyűlésein az ötágú vörös csillagot. Juhász szavaiból úgy tűnt, ő ezt méltányos kérésnek tartja. Vajon mit szól majd, ha a precedens alapján a szélsőjobb is hasonló igénnyel jelentkezik?

Nem minden küldöttet érdekelt ez a játék. Hámori Csaba például széles mosollyal üdvözölte ismerőseit a büfé előtti tágas térségben. Minden oka megvan a vidámságra, Stadler József akasztói vállalkozó ugyanis éppen ezekben a napokban vonult börtönbe, négy évig nyugalma lesz Hámorinak. Mint ismeretes, Stadler József őt nevezte meg főszereplőnek abban az ügyben, amelyben az akasztói üzletember több száz millió forinttal támogatta meg a szocialista pártot, de az MSZP még csak válaszolni sem volt hajlandó a levelére, amikor bajba jutott.

Medgyessy Péter sem vett részt a zárt ülésen, nem is vehetett volna, ugyanis továbbra sem lépett be a szocialista pártba. Egyesek ezt nagyon sértőnek találták. Az MSZP veszi a fáradságot, nem kis áldozatok árán miniszterelnököt csinál a feszengő balekból, az viszont továbbra sem hajlandó alávetni magát a párt határozatainak, az apparátus rendjének és akaratának…

Kovács László pártelnök volt az első jelentősebb felszólaló. Nyilván olvasta Lengyel László előző nap megjelent cikkét a Népszabadságban, de nem érdekelte. Lengyel bírálta a pártot és kormányt. De hát nincs hitele. Különösen azóta, mióta kitudódott, hogy a kilencvenes évek elején felajánlotta szolgálatait Antall Józsefnek is, csak arra kérte az akkori miniszterelnököt, maradjon titokban az együttműködésük. Különben kikészítik.

Kovács László elmondta, a szocialisták több ígéretüket teljesítették, mint az előző kormányok. Semmit sem vettek el az emberektől, sőt javítottak négymillió állampolgár élethelyzetén. Senki sem kiáltott közbe, hogy akkor mi van a gázáremeléssel, Lacikám? Vagy a diákhitellel? A csőd szélére juttatott önkormányzatokkal? És az eva-féle dupla adózással?

Arra sem reagált senki, amikor Kovács László Magyarország soha nem látott biztonságáról beszélt az egybegyűlteknek. Ehhez képest ugyanis 24 órás szolgálatban vannak a belbiztonsági egységek, s lehet, hogy még ez is kevés lesz, ha eszkalálódik a háború. Ha a pártelnök felszállna a budapesti metróra, láthatná, hogy óhatatlanul is a kocsik sarkába pillantgatnak az emberek. Hátha otthagyott valaki egy táskát…

Kovács László a lanyha tapsok hallatán úgy gondolta, itt az ideje néhány örökzöldnek. Elmondta, a párt tűzzel-vassal üldözi továbbra is a korrupciót, feltárja a múlt – ezalatt a Fidesz kormány négy évét kell érteni – bűnös ügyeit. Talán a sors akarta így, a kivetítőn éppen ekkor jelent meg egy bóbiskoló küldött ábrázata. Keller László mellesleg egymás után veszíti a pereket, s még egyetlen vizsgálatában sem tudott konkrét eredményre jutni. Látható, hogy az MSZP-ben a hosszú távú kormányzás és a gyors előnyszerzés hívei között húzódik a határvonal. S az utóbbiak vannak többen. Ők ugyan miért tapsoltak volna?

A kongresszus egyik nagy kérdése a párt és a kormány viszonya volt, ami alatt Kovács László és Medgyessy Péter viszonyát szokták érteni. Kovács László beszédében kijelentette, a pártnak ellenőrző szerepet kell gyakorolnia a kormány fölött. Nem zavarta, hogy ezzel a pártállami idők emlékét elevenítette fel, az volt a lényeg, hogy bedöfött egy tüskét Medgyessy Péterbe. A parlamenti demokráciákban ugyanis az Országgyűlés gyakorol ellenőrző szerepet a kormány fölött, s különösen olyan parlamenti demokráciákra igaz ez, ahol annyira kicsi a mandátumkülönbség a két nagy politikai tábor között, mint nálunk. Az is érdekes és árulkodó volt, amikor Kovács László szinte dicsekedve jelentette ki, hogy a szocialista párt választási programja nem azonos a szocialista kormány programjával. Kovács László talán nem tudja, de ezt a magyar társadalom is kezdi felismerni. Különösen azok, akiket elbódítottak az MSZP teljesen megalapozatlan ígéretei, most pedig ki kell majd fizetniük a megemelt gázszámlát.

Medgyessy Péter viszont a kormány felé húzta a baloldali tömb politikai centrumát. Nem is igen beszélt a párt és a kabinet viszonyáról, igyekezett nagyobb kategóriákban fogalmazni. Ennek megfelelően Medgyessy Péter beszédében a „köztársaság” lett az alapvető kategória, aminek továbbfokozott változata a „Modern Európai Magyar Köztársaság” volt. Medgyessy – talán azért, hogy még inkább eltávolodjék a Kovács-féle szoros pártkötődéstől – még olyan fordulatokat is használt, hogy „mi, magyarok, 15 millióan”. Itt akár el is könnyezhetnénk magunkat, ha nem emlékeznénk 2002. december 1-jére, a koccintásra Adrian Nastase román miniszterelnökkel a Kempinskiben.

– Rengeteget vitatkozik ez a két ember – jelentette ki a Demokratának Horn Gyula, az MSZP egykori miniszterelnöke.

Horn egyébként változatlanul nagyon népszerű a pártban. Voltak olyan felszólalók, akiknek szinte üres széksorok előtt kellett elmondaniuk rövidke kis szövegüket. Gondolataikra a függöny túloldaláról, azaz a büfék felől érkező vidám tányércsörgés volt a válasz, Horn Gyulát azonban mindenki hallani akarta.

– Tűrhetően dolgozik a kormány – mondta a maga keresetlen stílusában az egybegyűlteknek az exminiszterelnök. – Kedves elvtársak – hívta fel aztán a küldöttek figyelmét arra, hogy mintha megerősödött volna egyes gazdasági, vezető pénzügyi körök politikai befolyása, sőt, konkrét beleszólása a dolgok menetébe. És ez neki nem teszik. Erős effektusnak számított az is, amikor Horn Gyula megemlítette, hogy az államapparátusba került MSZP-s politikusok hátat fordítottak a pártnak. Az ő idejében minden államtitkár a Köztársaság téren töltötte ideje jelentős részét, most pedig olyan a központ, mint a siralomház.

– Gyenge a párt vezetése – fejtette ki utóbb a Demokratának Horn Gyula. – Egyetlen állásfoglalást sem adott ki, nem érzékelhető az irányító szerepe.

Horn Gyula könnyen beszél, állította több küldött is. Neki nem raktak a nyakába a nagytőkések egy Medgyessy-féle figurát, egyszerre lehetett a párt és a kormány első embere. És hallani sem akart arról, hogy a két tisztséget különválasszák… Ha burkoltan is, de Medgyessy üzent neki: sokat intrikál.

Mindent áthatott az EU-csatlakozás gondolata és eszméje. Az ülést vezető elnök mögött is egy nagy uniós plakát volt látható, rajta a jelmondat: Európa Tavasz. Lehetett EU-sapkát, EU-sálat kapni, s valamilyen EU-társasjátékot is játszani. Ott álltak az elegáns EU-bódék mindenütt a pavilon terében, s Medgyessy Péter is inkább az EU felé vitte beszédének hangsúlyát, nyilván úgy érezte, ez az ő igazi terepe. A kormányfő egyenesen az EU megtermékenyítésére készül. Úgy érezte, Európa éppen gondosan őrzött hagyományai miatt kissé nehézkes és lassú mozgású. Gyorsítsuk fel a fejlődését mi, vagyis a kelet-európai országok, melyeket oly nagy dinamizmus és vállalkozó szellem jellemez – ajánlotta.

A híres búzaégető, a battonyai Karsai József pár éve még az FKGP-ben politizált, majd áttért az MSZP-be, ahol napjainkra sikeresen akklimatizálódott.

– Nem éri sokkhatás a magyar mezőgazdaságot az unióban – mondta magabiztosan. – Minden gazda sorsa attól függ, mit termel. Termeljen azt, ami kell az EU-ban. Ne négy kiló takarmánnyal állítson elő egy kiló sertéshúst, hanem kettő és féllel. Ahogy az EU-ban csinálják. A pénz? Az meglesz. És persze Medgyessy Péter is megtesz majd mindent. Lehívtam, megmutattam neki a békési szegénységet. Kicsordult a könnye, két órán át meg sem szólalt a fekete kocsiban, míg vissza nem értünk Pestre.

Egy másik szakmabeli, Szanyi Tibor, az FM politikai államtitkára sem vacakolt. Kijelentette, ha az emberek jól érzik magukat a csatlakozás után, azt az MSZP-nek köszönhetik. És ha nem? Az természetesen a Fidesz hibája lesz.

Csak Medgyessy Péter foglalkozott érdemben az iraki háborúval. Ő is nagyon röviden. Azt mondta, békeszerető emberként kívánja, hogy legyen vége minél előbb. De ne tévesszen célt. Egyébként az Euroatlanti szövetség elkötelezettjének vallotta magát, ki is mondta: az Egyesült Államok nélkül elképzelhetetlen a modern Európa.

A nyolcak által írt levélről, az iraki háború veszélyeiről azonban szót sem ejtett. Kovács László is furcsa módon visszakozott.

– Nem léptünk be semmilyen koalícióba, s nem volt okunk arra sem, hogy kiutasítsuk a három iraki diplomatát, ahogy azt az amerikaiak kérték – magyarázta a Demokratának a pártelnök. – Taszáron sincs már semmi, Magyarország pedig másodrendű légi útvonal, egyébként is csak három B-52-es repült át fölöttünk. A 15 millió dolláros amerikai pénzt sem Irak miatt kapjuk, ez a fegyverzeti támogatás a HM-et illeti. Minden évben megkapja.

Tóth András, a MEH Polgári Nemzetbiztonsági Szakszolgálatokat felügyelő politikai államtitkára szerint a magyar elemzők 6 hét és 2,5 hónap közé teszik az iraki háború idejét.

– Aggodalomra nincs ok, rajta vagyunk minden vonalon, a csecseneket például már a tavalyi moszkvai merénylet óta fokozottan figyeljük – nyugtatta meg a Demokrata olvasóit az államtitkár.

Arra a kérdésre, hogy miért nem zárkózik fel egyértelműen Európához a magyar kormány, s miért gravitál a háborúzó Washington felé, Tóth András azt mondta: Európa sem egységes. Van egyrészt Franciaország, van Németország, de ott vannak a britek, az olaszok, a spanyolok…

A kongresszus végén bemutatott új elnökség sajtótájékoztatóján kiderült, az MSZP a maga szociáldemokrata átalakulását tartja a legfontosabb, minden kérdésre adható válasznak. Ezért Hiller Istvánt, az újonnan választott alelnököt bízták meg a szocdem program megalkotásával és hosszú távú ellenőrzésével. A szociáldemokrácia varázsszónak számít a pártban, nem véletlenül. A szociáldemokrata program lenne ugyanis az, amely egymás keblére ölelné a párt bérből és fizetésből élő szavazóit meg a nagytőkés elitet. Enélkül ugyanis hamarosan kicsúszna a szavazótábor a megvagyonosodott MSZP-s elit alól. És az maga lenne a vég.

S. F., B. K.

* * *

El a Köztársaság térről!

Az újonnan alelnöknek választott Hiller Istvánt Kovács László pártelnök a szocialista párt új üstökösének nevezte. Őt tartják a szociáldemokrata vonal képviselőjének, az oktatási tárca politikai államtitkárának jövőbeni feladata a párt új programjának kidolgozása is.

Úgy tudni, a 39 éves Hiller Istvánt szeretné felépíteni a 2006-os választásokra az MSZP Orbán Viktorral szemben. Akik Hiller mellett állnak, állítják, nincs alkalmasabb személy Orbán legyőzésére a szocialista párton belül. És természetesen az alelnöki cím az első lépés afelé, hogy Hiller István a párt első számú személyisége, azaz listavezetője legyen három év múlva.

A jelölt a kongresszuson elhangzott beszédében kifejtette, hogy az esélyegyenlőség állapota helyett ő az esélyteremtő államot kívánja hangsúlyozni, amely megmutatkozik a kultúra, az oktatás, az egészségügy és a szociálpolitika terén is. Szeretné, ha növekedne a jövőben a párt taglétszáma és aktív holdudvara. Az új alelnök szerint meg kell teremteni az egységet a szimbolikus és a tartalmi politika között. Hozzátette, el kell hagynia az MSZP-nek a Köztársaság téri székházat, mert az „ósdi, avítt, rossz emlékű, nem sugározza azt a képet, amilyenek egyébként vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk.” Hiller István utat mutatott.

(knasz)