Anélkül, hogy igazságot tennénk a két tábor között, azt azért szögezzük le, hogy az emberiség több millió éves története során mindvégig bioélelmiszert fogyasztott és ez csak azóta változott meg, amióta a vegyipar szűk egy évszázada ellátja a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart vegyszerekkel. Napjainkra bármit fogyasztunk is, amit a kereskedelem hagyományos csatornáin szerzünk be, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy nem éppen a következő falattal léptük át a proszektúra küszöbét. Ez akkor is így van, ha az élelmiszeripar védelmében gyakran elhangzik az az érv is, hogy száz éve egy ötvenes éveiben járó ember már aggastyánnak számított, az ókorban pedig negyven évet megérni annyi volt, mint ma a dupláját, vagyis az emberi élettartam nem volt elég hosszú ahhoz, hogy például a rák kialakuljon. Sőt legtöbbször azt sem lehetett tudni, hogy a korán elhunyt embert milyen betegség vitte el, úgyhogy betegség mindig is volt, élelmiszer-vegyészet nélkül is.

Ez az érvelés hamis, ugyanis egyesek az ókorban is éltek meg magas kort. A korábbi korok rövidebb átlagos emberi élettartamában vélhetően nagy szerepe volt a gyakori éhezésnek és a sűrű háborúknak. Ma viszont az élelmiszer-adalékok mellett állandó jelleggel együtt kell élnünk a környezetszennyezéssel, a dohányzó embertársaink másodlagos füstjével és a teljesítményorientált civilizációnk valamennyi stresszével, túlhajszoltságával, nem beszélve lelki, szakrális lényünk teljes elnyomásáról, mentálhigiénés gondokról. A statisztikai adatok szerint a felnőtt férfi lakosság halálozási aránya ma nagyobb, mint az 1930-as években volt, amikor is a magyar élelmiszer minősége az európai élvonalba tartozott.

Tehát ma más okból halunk meg idő előtt, mint más korokban, ezért a kérdést úgy helyes feltenni, hogy miként lehet a mai életkörülményeink közepette meghosszabbítani élettartamunkat, csökkenteni betegségeink kockázatát. A válasz sokféle lehet. Egy dolog azonban bizonyos, hogy a szintetikus élelmiszer-adalékok nem járulnak hozzá. Azok legfeljebb a gyártók, a kereskedők és a mögöttük álló nemzetközi fináncoligarchia pénztárcáját hosszabbítják meg, nem az egészséges életünket.

A tudomány válasza

Az élelmiszer-adalékok hatásának bagatellizálását súlyos bűnnek tartja Dr. Márai Géza, a gödöllői Szent István Egyetem tanára. Az egyetemi adjunktus a bioélelmiszer-termelés közismert szószólója, a Biokultúra Egyesület tagja, volt elnöke. Nemrégiben a budapesti orvostudományi egyetem egy orvoskongresszusán helyzete új megvilágításba egyes népbetegségek kiinduló okát (például csontritkulás) azzal, hogy összefüggésbe hozta a környezet ártalmait a betegség kialakulásával.

– Ön szerint mivel bizonyítható az, hogy a magyar társadalom rossz egészségi mutatói és az élelmiszeripar adalékolási gyakorlata között összefüggés van?

– Tény, hogy a daganatos és a keringési megbetegedéseket tekintve húsz éve nagyjából a 15. helyen voltunk a világon. Mára az élen állunk. Ez több okra vezethető vissza. Az egyik, de nem elhanyagolható ok a táplálkozásban keresendő. A másik a környezetszennyezés, a harmadik a magyar ember életmódja, a negyedik, amit úgy foglalnék össze, hogy kárpát-medencei hatás.

– Kezdjük az elsővel!

– Jelenleg, mint tudjuk, a globalizmus térhódításának időszakát éljük, aminek része például a plázásítás. Ennek folyománya, hogy a kereskedelmi láncok piaci érdekének megfelelően fokozódott az általam csak „szemétélelmiszernek” minősített élelmiszer-ipari termékek importja, és ezzel párhuzamosan a privatizált hazai élelmiszeripar is egyre inkább rontja a termékei minőségét a kényszerű árverseny miatt. A plázák, a nagy bevásárlóközpontok üzleti érdeke ugyanis azt kívánja, hogy külsőségében (csomagolásában, színében, illatában) kívánatos, ugyanakkor hosszan tartós élelmiszereket állítson elő az ipar. Ezek együtt csak a fogyasztó becsapásával érhetők el, mivel ekkor meg kell változtatni a termény, az élelmiszer eredeti állapotát és tulajdonságait. A reklám, a fogyasztói tájékoztatás egyértelműen csak a nyereségre törekszik. A tényleges beltartalmat, összetételt vagy eltitkolják, vagy csak tessék-lássék tüntetik fel, apró betűkkel, E-kódok mögé bújva. Lobbitevékenységükkel elérték, hogy tavaly óta már behozatali engedély és gyakorlatilag ellenőrzés nélkül forgalmazhatják az import élelmiszereket.

– Mondana példát az úgynevezett szemétélelmiszerre?

– Ha nagyon kritikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy minden, amit a fenti felfogásban tömegtermelő élelmiszeripar állít elő. Itt van például egy egészségesnek hazudott bizonyos gyümölcsjoghurt. Szép nőkkel akarják elhitetni velünk, hogy egészségünk, szépségünk feltétele ez a gyümölcsjoghurt. Arról azonban nem beszélnek, hogy nem terem a világon annyi eper, málna vagy erdei gyümölcs, amennyi joghurt készül, állítólag velük ízesítve. De ha teremne, sem volna elég olcsó. A problémát a vegyipar oldotta meg azzal, hogy például eperaromát állít elő fűrészporból. Ebből a szintetikus úton előállított adalékból parányi mennyiség elég az illúzióhoz. Mivel majdnem minden élelmiszer így készül, műízekkel, színezékekkel, állományjavítókkal, tartósítókkal és sorolhatnám, az évenként egy főre jutó szintetikus vegyi anyagok mennyisége 1-1,5 kilogrammról 2,5-3 kilogrammra nőtt az elmúlt 15-20 évben Magyarországon. Az allergiás megbetegedések száma évenként megduplázódik, ma közel 2 millió honfitársunkat érint, és az esetek egyre súlyosabb tüneteket mutatnak. Bár a magyarságot illetően nagy százalékban genetikailag kódolt dolog a tejallergia, ilyen mértékben sosem volt tapasztalható, mint ma. Az ultrapasztőrözés, a homogenizálás durva beavatkozások, szétroncsolják velük a tej természetes szerkezetét és egyben sterilizálják. Élő tejsavbaktériumok nélkül meghal a tej. Alvadásképtelenség az élettelen, csírátlan tej tulajdonsága. Egyik vizsgálati területem a tejek, tejtermékek voltak. A szakmai véleményem szerint nagyon kevés mai tejtermékről lehet jót mondani.

– Melyik a kivétel?

– Talán megérdemli az ingyenreklámot például a Mátratej Kaukázusi Kefirje, amely tényleg színvonalas termék, nincsen tönkretéve. Sajnos fehér holló. Nagyon nagy probléma a vásárlók tájékoztatásának a hiánya is. Sok betegeskedés kezdődik például a mosogatószerekkel. Riadtan nézem a reklámot, hogy egyes mosogatók már olyan nagy sűrűségű koncentrátumok, hogy egyetlen csepp is elég belőlük egy hosszú asztal összes tányérjának elmosására. Az emberek megveszik a sűrű mosogatókat, de nem tájékoztatják őket arról, hogy ebből már csakugyan nem szabad kupaknyit tenni a vízbe, mint a régi mosogatókból. És arról is hallgat a reklám, hogy mi lesz, ha ezek a szervezetükbe jutnak. Márpedig mosogatáskor nem mindenki öblöget folyóvízzel háromszor. Óhatatlanul van bizonyos hibaszázalék, és az étkészleten rajta marad valamennyi a mosogatóból. A mosogatóanyagok a bélbolyhokon lerakódva filmréteget alkotnak, felborítják a tejsavtermelő baktériumflórát. Az ember, akin tünetként herpesz alakul ki és rosszul érzi magát, émelyeg, fejfájása van, orvoshoz fordul, aki felír néhány tünetenyhítő gyógyszert. A gyógyszerek mellékhatásaira aztán további gyógyszereket, és a szerencsétlen embernek fogalma sincs arról, hogy mindezt csupán némi mosogatószer-maradvány okozta.

– Vannak statisztikák erre vonatkozólag?

– A mosogatókra nincsenek, de vannak például a csontritkulásra. Három évtizede Magyarországon 100-150 ezer ember szenvedett ebben a betegségben. Ma becslések szerint egymillió, azaz minden tizedik magyar ember. A kezdetben tünetmentes csontsűrűség-csökkenést (a felgyorsult kalcium-magnézium kiürülést) korábban főleg a női változás utáni időszak, illetve az öregkor betegségének tekintették. Viszont egy évvel ezelőtt fejeződött be a Budai Gyermekkórház 3 éves vizsgálata, amely 2500, 10-15 éves gyermekekre terjedt ki. Az eredmény általános döbbenetet keltett szakmai körökben. Az amúgy általában jómódú családokban élő gyermekek 66 százaléka elégtelen kalcium-magnézium ellátásban részesül és mindössze 2 százalékuk táplálkozása kifogástalan. Különösen a leánygyermekek veszélyeztetettek. A magyarázat egyszerű: a chipsek, kólák és egyéb cukros-savas vizek, amiket szerintem félrevezető módon „üdítőknek” neveznek és a sok szemétélelmiszer. Ehhez adódik a mozgáshiány, a vitaminhiány. A vizsgált gyerekek nagy részénél már felfedezhetőek voltak a csontritkulás első jelei.

– Ezek szerint az üdítők nem csak azért károsak, mert rettentően hizlalnak?

– Az hagyján, hogy hizlalnak. A kólák gyártói elhallgatják, hogy termékük szervetlen foszforsavat tartalmaz. A pH értéke 3,5! Laboratóriumokban előírás, hogy ha valaki 3,5-ös pH értékű anyaggal dolgozik, védőfelszerelést kell viselnie. Klasszikus példám, az egyetemen be is szoktam mutatni, hogy ha a kólába nyers húst teszünk, pár óra alatt elroncsolódik benne. A régi réz 2 forintost néhány nap alatt szétmarja. Ugyan mit gondolhatunk, ugyanez a folyadék a nyálkahártyát nem marja? És mi ezzel itatjuk a gyermekeinket! A szervezet ezt az erős savas hatást azzal próbálja egyensúlyozni, hogy a csöves csontokból kalciumot és magnéziumot mozgósít. Ez vezet – egyebek mellett – a csontritkuláshoz.

– Említette a Kárpát-medencei hatást.

– Az ország városokban élő lakosságának nagy része állandóan por- és szmogpárnában él, ami a műholdfelvételeken is jól megfigyelhető. Ezenkívül az önkizsákmányoló, önpusztító magyar életvitel generációk óta megfigyelhető. A magyarok ezért 40-50 éves korukra elhasználódnak, ami nyilvánvalóvá válik, ha egymás mellé állítunk, mondjuk egy nyugdíjasokból álló svéd és egy magyar turistacsoportot. És van még egy jelenség, amiről alig esik szó: az általános környezeti elsavanyosodás. Az elmúlt fél évszázadban tömegessé vált a savasan ható foszfortartalmú műtrágyák, vegyi anyagok, mosószerek s a többi használata, továbbá a savas esők káros hatása. Ezek az erős károsító hatások és termékek így vagy úgy végül a természetben jelentkeznek. Kimutatható, hogy 50-60 év alatt talajaink és a növényeink kalciumhiányosak lettek. Ebből következően a táplálékunkban sincsen elég kalcium és magnézium. Ezt tetézi a tartósított élelmiszerek savassága, amely a szervezet ásványianyag-egyensúlyát felborítja (ellenállási képesség csökkenése, szaporodási problémák).

– Nem beszéltünk még a termesztés, tenyésztés során az élelmiszer-alapanyagokba kerülő vegyszerek hatásáról.

– Az intenzív, iparszerű tömegtermelésről pontosan tudjuk, hogy mi a következménye. A legjobban ezt a sertéstenyésztés illusztrálja. Közismert, hogy az emberi emésztőrendszer sok szempontból összehasonlítható a sertésekével. Ők is mindenevők, gyakran ugyanazon élnek, mint az ember. És tény, hogy az iparszerűen tenyésztett sertések 50 százalékának gyomorfekélye van, sokuk szaporodási vagy csontritkulási betegségben szenvednek, és ha nem vágnák le őket fiatalon, szívinfarktus végezne velük. Azt is kevesen tudják, hogy az intenzív tenyésztésből származó sertésmáj annyira tele van mérgekkel, hogy csak alig a felét engedélyezik emberi fogyasztásra. A nagyüzemi sertések szimptómái nagyon hasonlítanak az emberekéhez. ők is sok szintetikus vegyi anyagot esznek, szennyezett levegőt szívnak, ugyanúgy mozgáshiányos életet élnek, mint a magyar népességi átlag.

A kiút

Az olvasó e sokkoló mondatok után joggal teheti fel a kérdést, hogy mi a megoldás? A válaszunk egyszerű. Igyekezni kell vegyszermentes élelmiszert fogyasztani, ökologikusan, környezettudatosan élni. Ez nem könnyű dolog, nem is fog százszázalékos mértékben sikerülni, hiszen nem tudjuk kivonni magunkat a civilizációs ártalmak alól. De nincs más választásunk, ha nem akarunk belenyugodni szomorú jövőnkbe.

Magyarországon is erősödőben van a bioélelmiszer-termesztés mozgalma. Jelenleg mintegy 150 ezer hektáron állítanak elő biotechnológiával élelmiszereket. Ennek sajnos 80-85 százaléka nyugati exportra kerül. Ennek az az oka, hogy míg Magyarországon az igazolt bioélelmiszerek az intenzív termelésből származó áruknál átlagosan 30-50 százalékkal drágábbak, addig nyugati piacokon ez eléri a 100 százalékot. A magyarországi biotermelők közül leginkább csak azok áruihoz juthatunk hozzá, akik elég kicsik az exporthoz. Az ökogazdálkodás ugyanakkor nagyobb kézierő-ráfordítást igényel, ami a minőségi termék előállításának egyik záloga. Dr. Márai Géza, aki egyben több biovállalkozás tulajdonosa, illetve résztvevője, értetlenül áll az intenzív termelést folytató magyar termelők panaszai előtt, hiszen a bioélelmiszerek jobban, magasabb áron, jóval nagyobb nyereséggel értékesíthetők az európai piacon, mint a kommersz termények. Szerinte csak a tájékozatlanság és az új iránti tartózkodó szemlélet a fő akadálya annak, hogy radikális változás következzen be a magyar mezőgazdasági termékek piacképességében, különös tekintettel az igényes EU-piacra.

Mitől bio a bio?

Kovács Erzsébet őstermelő, a legkisebb biogazdaságok egyikét vezeti Gödöllőn, nem messze a Szent István Egyetemtől, ahol az ökológiai gazdálkodást oktatják. Kovács Erzsébet lelkes amatőrként kezdte néhány éve, számára nem a piaci siker az első. Elmondása szerint sokat betegeskedett korábban, és amikor egy alkalommal a primőrpaprikától súlyos allergiás rohamot kapott, kiderült, hogy mindenféle vegyszerre és tartósítószerre érzékeny. Ekkor határozta el, hogy a szüleitől örökölt 1 hektár, 5 aranykoronás termőföldön, amelyen voltak öreg gyümölcsfák, szőlő és szántó, élettársával biogazdálkodásba kezd. Tanfolyamokra járt, belépett a Biokultúra Egyesületbe, ahol elmondták, hogy biotermékhez eredettanúsítványt Magyarországon kizárólag a Biokontroll Hungária Kht. jogosult kiadni, szigorú uniós szabályok alapján. Kovács Erzsébet korábban csak a piacon árulta saját zöldségét, gyümölcsét és tojását, de ma már többnyire házhoz mennek a vásárlói. Vevőköre túlnyomórészt fiatal értelmiségiekből áll.

A biogazda takaros kis gazdasági épületében fogad bennünket. Egy családi nagyasztalra rakja összes dossziéját, nyilvántartását, hogy elmondja, mi minden kell ahhoz, hogy valaki igazolt bioélelmiszert állíthasson elő. A Biokontroll Hungária Kht. előtt mindenekelőtt igazolni kell a földtulajdont. A helyrajzi térképen be kell jelölni a termelés megkezdésekor ott a birtokon lévő összes fás szárú növényt. Alapvető, hogy 4 éves vetésforgót kell alkalmaznia, mert ezzel lehet a kártevők számát jelentősen csökkenteni. A szerződéskötés utáni két év átállási időszaknak számít, azaz hiába nem használt vegyszert a termelő, terméke még nem biotermék. Ez alatt kell a feltételrendszer szerint beállítani a területet. Természetesen a műtrágya tilos. Kizárólag ökológiai állattartásból származó szerves trágya használható. Mivel ezt nehéz beszerezni, a legjobb, ha a biogazda maga állítja elő, ami komplett farmergazdaságot feltételez. A biológiai állattartás pedig azt jelenti, hogy a takarmánynak is saját vagy igazolt forrásból kell származnia. Kovács Erzsébet egyelőre csak baromfit tart, igazolt állományból származó őshonos, ridegtartásra alkalmas fajtákat.

A növénytermesztésnél hasonlóan szigorúak a feltételek. A vetésforgó és a tápanyag-visszapótlás mellett szabály, hogy konvencionális gazdaságokból származó csávázott, genetikailag módosított vetőmag nem használható, a legjobb itt is a saját biovetőmag. A kémiai permetezőszerek többsége tiltott, kizárólag a Biokontroll által engedélyezett szereket (különböző csalán-, hagymafőzeteket, zsurló- és rebarbarateát, Biokál és algakivonatot tartalmazó Bioplazma nevű igazolt permetszereket, fahamut, a szőlőre bordói levet, ként, fokhagymateát stb.) szabad használni. Az ellenőrzés rendkívül szigorú. A gazdának mindent adminisztrálnia kell a törzslapon. Minden egyes munkáról termelési naplót kell vezetnie, a vetőmagoktól a trágyán keresztül a permetszerekig mindent számlákkal és igazoló okmányokkal kell igazolni. A Biokontroll évente egyszer rendszeres, egy alkalommal pedig szúrópróbaszerű ellenőrzést tart a helyszínen. Háromévente a termelőnek talajmintát kell küldenie egy akkreditált laboratóriumba, ahol azt vizsgálják, vajon valóban biotermelés folyt-e ott. Kovács Erzsébet büszkén mondja, hogy ő biodinamikus szemléletű kertész igyekszik lenni, évek óta tanfolyamon képezteti magát. A biodinamikus szemlélet még szigorúbb szabályokat követel meg a termelőtől, a vetésnaptár használatától a növénytársítási szabályok betartásán keresztül különböző növénykivonatok használatáig. Mint fogalmaz, aki csak a nyereség reményében vág ebbe bele, az nem lesz elégedett. Már azért érdemes volt, mert – mint fogalmaz – az ő és a családja és az unokája egészséges táplálkozása biztosított. Meggyőződése, hogy az olyan középgazdaságoké, biofarmoké a jövő, amelyek nemcsak kertészetként működnek, hanem állattartással, az állatok számára saját takarmánytermesztéssel, sőt tejtermékek előállításával is foglalkoznak. Akik nagyban gondolkodnak, azok már ma is komoly marketingtevékenységet folytatnak, előfizetéses rendszerben állandó vevőkört alakítanak ki, és amit maguk nem állítanak elő, azt beszerzik más bioforrásból, hogy a választékuk versenyképes legyen a szupermarketekével. Kovács Erzsébet szerint a kisgazdaságok előbb-utóbb szövetkezni fognak egymással, mert a nagyoké az előny. Az EU-tagság elé azonban aggodalommal tekint. Távoztunkkor a kertkapuban megjegyzi:

– Azt mondják, nekünk, biozóknak rosszabb lesz… nem tudom, mit higgyek.