Az új időszámítás kezdetét jelzi, hogy a pártból szövetség lett. Ez látszólag csak egy névbeli váltás, ami a Fidesz esetében nem először fordulna elő, hiszen 1995-ben, amikor a nemzeti liberális ideológia helyét a pártban a konzervatív gondolkodás vette át, nevüket Fidesz-Magyar Polgári Pártra változtatták. Nyolc év elteltével a pártból néppárt, szövetség született. A tízezres tagsággal rendelkező szervezet kinyitotta kapuit a szimpatizánsok előtt, és emberek tömegeit szólította meg: a vidéken élőket, a környezetükért aggódókat, a nőket, akik eddig egyáltalán nem jelenhettek meg markáns véleményformálóként a közéletben, vagy beskatulyázták őket a hagyományosan baloldali kötődésű társadalmi csoportokhoz. Orbán Viktor vezetésével a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség túllép ezeken a kategóriákon és összefogást hirdet. A szombati kongresszuson 750 új taggal gyarapodott a szervezet, köztük olyan személyiségekkel, mint Cseke Péter színművész, Gulyás Dénes operaénekes, Bánffy György színművész, Matolcsy György és Schmitt Pálné.

– Végleg átszakadt az a lélektani gát, melyet az elmúlt ötven év emelt a művészvilág és a közélet elé – állapította meg Mészöly Kálmán, aki szintén az új szövetségi tagok egyike. Tavaly a választási kampányban április 13-án a Kossuth téren sportolók, művészek vállaltak nyíltan értékközösséget Orbán Viktorral és a Fidesz politikájával. A baloldal természetesen megpróbált bélyeget sütni rájuk, de a polgári mentalitás semmissé tette ezeket a próbálkozásokat. Míg a tömött Kongresszusi Központban felszólalás követett felszólalást, szavazás jött szavazás után, a mellette lévő Gesztenyéskertben valódi népünnepély zajlott. A csodálatos napos időben tízezrek, családok, idős- és fiatalemberek, gyermekek sétálgattak, sokan reggeltől estig itt töltötték ezt a szombati napot. A polgári rendezvényeken már megszokottá vált könyves, népművészeti vagy borstandokon és színpadon fellépő művészeken kívül azonban most a számtalan résztvevő figyelmét legalább ennyire lekötötte a kivetítőn közvetített kongresszus. S hogy miért volt számukra fontos, hogy részesei legyenek az eseménynek?

– Először ’56-ban, majd ’88-ban éledt fel a remény – emlékezik egy idős úr. – Egy évvel ezelőtt aztán úgy tűnt, minden elveszett. Nekem valószínűleg ez az utolsó lehetőségem arra, hogy ott lehessek a történelem egyik fontos mérföldkövénél, amelynek eredményét az unokáim látják majd. De miattuk és magam miatt sem tehetem meg, hogy ne legyek itt.- Orbán Viktor miniszterelnök úr olyan utat nyitott meg előttünk, amelyen végre célba érhetünk – fejti ki véleményét csillogó szemmel egy huszonéves hölgy. – Hiszek abban, hogy vele együtt, mindannyian végigmehetünk ezen az úton. Nincs kétségem afelől, hogy ma őt választják a szövetség elnökévé, és abban is biztos vagyok, hogy az ő vezetésével nem csak a választásokon győzünk majd.

– Eltűntek a falak meg az őrök közülünk – öntötte szavakba érzéseit egy középkorú férfi, amikor a gesztenyéskerti forgatagban figyelte a korábban csak a tévéképernyőjén látott politikusokat, a közélet ismert személyiségeit. Az árnyas fák alatt sétált vagy éppen sajtótájékoztatóra igyekezve haladt végig mosolyogva Csoóri Sándor, Siklósi Beatrix, Halász János, Turi-Kovács Béla, Pálinkás József, Szijjártó Péter vagy a két akkor még alelnökjelölt, Schmitt Pál és Pokorni Zoltán. Sehol egy merev karmozdulat, egy elutasítás azokkal szemben, akik ismeretlenül is megállítják a képviselőket néhány biztató szóra vagy éppen kritikai észrevételeik tolmácsolására.

Egy úton jár politikus, családanya, kisgyermek, idős és fiatal, egy dolog köti őket össze: a nemzetért való tenniakarás.

– Nincs helye a dühnek és a haragnak, az felemészti az erőnket – csillapítja beszélgetőtársát egy hölgy a Kongresszusi Központ bejárata mellett, amikor felfedezik – ahogy ők nevezték – a „másik oldalt”. Elfér ezen az úton mindenki, Gyárfás Tamás és Friderikusz Sándor is.

A showman a sátrak között gyűjti vasárnap esti műsorához a benyomásokat, az Áprilisi Ifjak pedig az aláírásokat a státustörvény megmentéséért. Friderikusz előbbiből bőven szerezhetett, aláírásával azonban fukarul bánt: nem volt hajlandó csatlakozni a kedvezménytörvény ellehetetlenítése ellen tiltakozókhoz.

Simicskó István, szintén az Áprilisi Ifjak vendégeként három órán keresztül beszélgetett az őt körülvevő érdeklődőkkel. Szóba került a háború, a honvédség, a nemzetőrség és természetesen az Európai Unió. Bárki megoszthatta gondolatait a közügyekről Vizy Mártonnal, Bayer Zsolttal, Wittner Máriával vagy bárki mással.

A közösség ügye valóban a köz ügyévé vált. Ezt szimbolizálta, hogy Németh Zsolt és Szájer József, a párt két leköszönő alelnöke a Gesztenyéskertben tartotta sajtótájékoztatóját a státustörvényről és a szabadságjogok magyarországi helyzetéről.

Szövetség a szabadságjogokért

A demokratikus szabadságjogokkal kapcsolatos aggodalom szülte a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség javaslatát, amelyet a kongresszus résztvevői egyhangúan támogattak.

– Tizenhárom évvel a rendszerváltás után a szocialista kormánnyal együtt visszalopakodott Magyarországra a pártállami időszakot idéző jogsértő gyakorlat is – indokolta Szájer József az állásfoglalás elkészítését. A szövetség képviselője a határozat szövegét ismertetve kiemelte: a szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta újból rendszeressé vált Magyarországon a rendőrség pártpolitikai befolyásolása, a politikai vitákat pedig újból büntetőjogi eszközökkel igyekeznek megoldani. A rendőrség korlátozza a polgári és civil szervezetek szabad gyülekezési jogát. Sokakat megfélemlítettek és eltávolítottak az állami szférából, munkahelyükről azok közül, akik a hatalmon lévő pártok nézeteivel ellentétesen vélekednek. Szájer a határozat ismertetésekor kitért az elmúlt hónapok történéseire, amikor a kormányt vagy annak tagjait bírálókkal szemben „felségsértési perek” indultak. Jellemzővé vált a polgári nézeteket valló sajtóorgánumok ellehetetlenítése: velük szemben állami reklámtilalom lépett életbe, míg az amúgy is nyomasztó túlsúlyban lévő kormánypárti orgánumok támogatásban részesültek. Szájer József emlékeztetett arra, hogy a szocialisták és a szabad demokraták az elmúlt években azzal vádolták az Orbán-kormányt az országhatárokon belül és kívül, hogy korlátozza a demokratikus szabadságjogokat.

– Az elmúlt hónapokban – folytatta a képviselő – számos esetben George Orwell mondata elevenedett meg, mely szerint vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek.

Szájer József az anyák napján rendezett, a marihuána legalizálásáért tartott tüntetésre célozva megállapította: vannak, akik tüntethetnek törvénytelen célokért, és vannak olyanok, akiknek törvényes célokért tervezett tüntetéseit a rendőrség betiltja. A szövetségi politikus szerint ma olyan belügyminisztere van az államnak, aki pártállami módszerekkel segíti a rendőrség politikai befolyás alá kerülését és a polgári erőket támogatók hatósági megfélemlítését.

Szájer kijelentette, a Fidesz szövetséget ajánl a polgároknak a tavaly létrehozott Demokráciaközponton keresztül, ahol bejelenthetik sérelmeiket, és arra kérte őket, félelem nélkül, jogi úton védjék meg szervezeteiket, önmagukat.

– Társadalmi önvédelemre van szükség – folytatta a képviselő -, hogy ez a folyamat ne folytatódjék, s Magyarország ne eshessen vissza a szocialista törvénytelenség állapotaiba.

Az elmúlt egy év rendőri és kormányzati túlkapásai – az Erzsébet híd mai napig tisztázatlan lezárása és az ott tapasztalt hatósági erőszak, Loppert Dániel felségsértési pere, a Magyar Nemzet nyomdaszerződésének felmondása, a hatalomváltás utáni boszorkányüldözések és tömeges elbocsátások – érzékennyé tették a polgárokat szabadságjogaik korlátozásával szemben.

Egy idős hölgy Szájer József szavaival egyetértve megjegyezte:

– Nyugdíjasként jelentkezni fogok a szövetségbe, mert lehetőséget kaptunk arra, hogy végre kimondhassuk, amit gondolunk. Ezt tettük a kendermagtüntetésen is. Nem értettünk egyet azzal, hogy unokáinkat veszélybe sodorják a kábítószerekkel, és velük együtt veszélyeztetik a saját és Magyarország egész jövőjét, hiszen ők viszik tovább, amit mi elkezdtünk, vagy amire nem volt lehetőségünk.

Szövetség a nemzetért

– A státustörvény a polgári kormány gondolkodásában a határokat átívelő nemzeti újraegyesítés egyik legfontosabb szimbóluma – mondta Németh Zsolt. – Az elmúlt egy évben azonban megtorpant mind az újraegyesítés, mind a kedvezménytörvény végrehajtása.

Ennek legszembetűnőbb jele, hogy még a tavalyi esztendőre vonatkozó, a határontúli magyaroknak nyújtandó, gyermekenkénti húszezer forintos oktatási támogatást sem fizette ki a kormány, az idei évre vonatkozó pályázatot pedig ki sem írta. Németh Zsolt szerint a szocialista kormány a határon túli magyarokat tehertételnek tekinti, a nemzetközi diplomáciában pedig nem tudja és nem is akarja vállalni problémájukat.

– Meg kell a kormánynak érteni végre – jelentette ki az ellenzéki honatya -, hogy az elszakított területeken élő magyarok nem elvesznek Magyarország erejéből, hanem hozzáadnak ehhez.

Lapunk kérdésére Németh Zsolt elmondta: a szövetség a Fideszhez hasonló irányok mentén viszi tovább külpolitikáját és folytatni akarja a nemzet határokon átívelő újraegyesítését.

Szövetség egymásért

Miközben kint, a napsütésben reménytelve ünnepeltek a polgárok a Kongresszusi Központban a Fidesz átalakítását előkészítő, a párt jövőjéről döntő, azt befolyásoló vagy befolyásolni kívánó politikusok és közéleti személyiségek mondtak beszédet. Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármesterének tolmácsolásában ismerkedhettek meg a jelenlévők a szövetség alapítólevelével, melyet lapunk teljes terjedelmében közöl.

Az alapító levél tűzbe hozta a jelenlévőket. Nem kísérte azonban kitörő öröm Dávid Ibolya és Markó Béla, az RMDSZ elnökének hozzászólásait. Az MDF elnöke, bár sikert kívánt a szövetségnek, továbbra is kitart pártja teljes függetlensége mellett, s nyomatékosan hangoztatja, hogy helyük a politikai „középen” helyezkedik el. Markó megjelenését a központban kötelező taps, a Gesztenyéskertben hangos füttykoncert kísérte. Markó előtt nem sokkal egyébként éppen Tőkés László királyhágó-melléki református püspök mondta el gondolatait, s beszédében bírálta a Markó vezette RMDSZ politikáját. Hangsúlyozta, bár van némi alapja az érzelmi és értelmi politizálás szembeállításának, azonban érzelmi alap és elkötelezettség nélkül könnyen tévútra juthatunk.

– Erdélyről még kevésbé lehet érzelemmentesen szólni, különösképpen mostanság nem, amikor újból visszatérni látszik az államközi és pártközi politikai diskurzusba a régi időket idéző elvtársi hangvétel és semmitmondás – mutatott rá a püspök. Emlékeztetett az elmúlt tíz évben nagyobb volt az erdélyi magyarság vesztesége, mint 1910-től kezdve korábban összesen. Felhívta a figyelmet a magyar nemzetstratégia kialakításának szükségességére és a státustörvény fontosságára.

– Szövetségeseket keresünk a státustörvény érdekében és védelmében az anyaországban a pártok között, elsősorban itt, a Fidesz-Magyar Polgári Pártban, a nemzeti polgári mozgalom ezernyi egyesületében, de hasonlóképpen a határon túli magyar pártok és szervezetek körében, ezenképpen a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben, de nem utolsósorban a magyar kormányban és a kormánypártok között is, hogy ne lehessen elsúlytalanítani, meggyengíteni vagy éppenséggel elmagyartalanítani a státustörvényt, ahogy egy román lap megírta – mondta Tőkés püspök.

A határainkon túlról érkező felszólalók közül minden bizonnyal a kárpátaljai magyarok képviseletében érkezett Kovács Miklós beszéde aratta a legnagyobb sikert. Kovács magával ragadó humorral és láthatóan töretlen optimizmussal szólt a résztvevőkhöz. Elmondta, Európa ott van, ahol az emberek és a politikusok európai mintákat követnek.

– A nemzeti szolidaritás az egyetlen, valóban erős szolidaritás; ha ez hiányzik, akkor helyére a szekták, a narkósok, a homoszexuálisok és a futballhuligánok lépnek – jelentett ki a résztvevők hangos tetszésnyilvánításának közepette, s felszólalása végén így zárta szavait:

– A leghitványabb bűn a gyávaság, legyetek hát, barátaim, bátrak!

Áder János felszólalása elején cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Orbán Viktor és közte komoly ellentétek alakultak ki a néppárttá alakulás során folytatott vitákban.

– A teljes igazság kedvéért persze azt is el kell ismernem, hogy valóban volt közöttünk némi véleménykülönbség a visszatéréssel kapcsolatban – mondta Áder, majd kifejtette, ő maga már egy évvel ezelőtt szorgalmazta, hogy Orbán Viktor újból a párt elnöke legyen. Majd hosszan sorolta a büszkeségre okot adó korábbi eseményeket; azt, hogy a Fidesz ifjúsági szervezetből széles társadalmi bázissal rendelkező párttá vált, hogy támogatottsága az elmúlt tizenöt évben folyamatosan, még a kormányzás évei után is nőtt, s hogy a polgári kormány időszaka volt a rendszerváltás utáni legsikeresebb négy év. Azt állította, „a »merjünk nagyok lenni« széchenyiánius szemléletét nem árkok, hanem világok választják el attól a Kovács László-i gondolkodásmódtól, hogy »tanuljunk meg kicsik lenni«”, s egymás után sorolta a kormány be nem tartott kampányígéreteit. Kiemelte, a Fidesz főképp annak köszönheti sikereit, hogy mindig képes volt a megújulásra, s most leginkább az elmúlt egy évben tanultakat hasznosíthatják az előrelépésben.

– A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egy és oszthatatlan, és csak így, régi értékeit megőrizve léphet be a jövő kapuján – zárta beszédét Áder.

Schmitt Pál köszönetét fejezte ki Orbán Viktornak, amiért feladatot – fontos feladatot, az egyik alelnöki szék elfoglalását – szánt neki „Közép-Európa egyik legizgalmasabb, legnagyobb társadalmi-szellemi szerveződésénél”. Beszédében szembeállította egymással a választást és a szavazást – míg ez utóbbira csupán négyévente van lehetőségünk, addig választanunk életünknek szinte minden percében kell. Olimpiai bajnokként a sportéletből vett példákkal illusztrálta, mire van szükség a győzelemhez: a sok munka mellett soha nem lehetünk elégedettek önmagunkkal és nem szabad lebecsülni az ellenfelet.

– És végezetül hinnünk kell abban (…), hogy igenis lehet nehéz körülmények között is világraszólót alkotni – mondta Schmitt.

Pokorni Zoltán szerint a szövetség gyökereit 1998 és 2002 között kell keresni, amikor a polgári erők „nem hibátlanul, de mégis büszkén vállalható módon” kormányoztak, ebből az időszakból merítették az erőt az újbóli és szükségszerű átalakuláshoz. Azzal szemben azonban, hogy a választásokon immár egy éve túl vagyunk, a jelenlegi kormánypártok láthatóan mind a mai napig folytatják lejárató kampányukat és „évtizedes, régi fordulatok tűnnek föl a semmiből”. Ezért is vált elkerülhetetlenné egy új, minden eddiginél erősebb politikai erő megszületése.

– Nem adatott meg még egyetlenegy rendszerváltó pártnak sem, hogy olyan erőt formáljon, olyan szövetséget hozzon létre, amelyik képes nemcsak az előttünk lévő választásokon, hanem a következő évtizedben, évtizedekben is konkurálni a baloldallal, képes mindig azonos súlycsoportban lévő kihívója lenni a szocialista pártnak. Bár tudom jól, ők csak jogutódjai az egykori állampártnak, de lássuk tisztán, olyan szervezeti erővel rendelkeznek még a mai napig is majd minden szakmában, minden településen, amihez hasonló egyetlenegy rendszerváltó párt mögött sincsen. Ez a lehetőség most nekünk, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek adatik meg – hangsúlyozta Pokorni.

A nap folyamán rövid programismertetőkkel mutatkoztak be a tagozatvezetők, akik az alapszabály-módosítás következtében tagjai lesznek a párt elnökségének. A kibővített vezetés mellett működik majd az ügyvezető országos elnökség, amelyet az elnök, az országos választmány elnöke, a frakcióvezető és a két alelnök alkot. A szövetség soraiba léphet bárki, aki az Európai Néppárt bármely szervezetének tagja, és nem lépett be korábban pártként bejegyzett szervezetbe.

Ív Európa felett

Közel 7 óra volt már, amikor a színpadra lépett a szövetség egyetlen elnökjelöltje, Orbán Viktor. Népszerűsége, úgy tűnik, nem csupán a polgári körök, de saját párttársai körében is töretlen: megjelenését szűnni nem akaró ováció kísérte. A volt miniszterelnök a társadalom újraformálásával kapcsolatban elmondta, az a közélet, amelyben csak a politikusok vesznek részt, olyan, mint egy estély, amelyen csak a pincérek jelennek meg.

– Ezért mondhatjuk, hogy ami ma születik, több mint párt, szövetség, és a mai alkalom több mint kongresszus, igazi közéleti találkozó – hangsúlyozta a később megválasztott pártelnök. Korábbi felszólalókhoz hasonlóan kiemelte, a szövetség nem csupán pártok, egymással azonos politikai nézeteket valló szervezetek egysége, sokkal inkább egymással egyetértő emberek szövetsége.

– Azt mondhatom, arra kötünk szövetséget, hogy a társadalom, amelyben élünk, az általunk fontosnak tartott értékek szerint szerveződjön és működjön. Ezek az értékek irányítsák a törvényeket, amelyeket alkotunk, választásainkat és döntéseinket, melyeket meghozunk, sőt az a célunk, hogy nap mint nap érezzük, ezek az értékek és az azok nyomán született döntések a saját személyes életünkben is jelen vannak – foglalta össze röviden az alapítólevélben olvasottakat.

Hosszan elemezte, hogy a különböző történelmi korokban hogyan képzeltük el a szabadságot, s hogyan ébredhettünk mára rá: „a szabadság nem az elnyomással szemben, hanem önmagában érték”.

– Még egy lépést kell tennünk, közösen, még egy dolgot együtt meg kell értenünk. Meg kell értenünk, hogy szabad ember az, aki önszántából tartozik valahová, mert a szabadsághoz legalább két ember kell. Ugyanis egymagában az ember nem lehet szabad, legfeljebb magányos. Ráadásul a magány nyújtotta látszatszabadság könnyen el is illan. Aki sehová sem tartozik, csak önmagának él, csak önös érdekei hajtják, az csak magára számíthat. Ha bármelyik gond vagy baj adódik, a magányos ember hirtelen mindenkitől függeni fog.

Szokatlanul keményen fogalmazott a liberalizmussal kapcsolatban. Mint mondta, a liberalizmus mint szabadságharc okafogyottá vált, lerombolta az egyház és az arisztokrácia tekintélyét.

– Ami értéket a liberalizmus hozott a világnak, azt mára minden normálisan gondolkodó ember és társadalmi erő beépítette saját értékrendjébe, több rombolásra már nincsen szükség. Több rombolásra már Magyarországon sincsen szükség.

Ezután arra adott választ, az alakuló szövetség milyen változásokat hozhat hazánk életében.

– Mindenki számára meggyőzően bizonyíthatja, hogy a közélet nem felettünk, hanem közöttünk van. A döntésekért felelősséget viselőket és az őket választókat, vagyis a közéletet és az embereket karnyújtásnyi távolságra hozhatja a mi szövetségünk – jelentette ki, majd hozzátette:

– Mit változtat még az országon, mit nyújt a többi embernek a mi szövetségünk? Hitem szerint értelmes és megvalósítható terveket, elérhető jövőképet. – Hangsúlyozta, a kormányzás célja nem lehet csupán az akadályok leküzdése, ezt alapvető kötelességnek nevezte.

– Amikor szövetséget kötünk, akkor amellett is hitet teszünk, hogy jöjjenek bár kisebb-nagyobb válságok a jövőben, azokat legjobb tudásunk szerint meg fogjuk oldani, de ez nem életünk értelme, és nem is fogadjuk el, ha az életünket valóságos vagy mesterségesen gyártott problémák megoldásává akarják alacsonyítani. Mi segítünk életben tartani a reményt az emberekben, hogy nem vagyunk külső erők tehetetlen áldozatai, legyen szó szegénységről, előítéletekről, arctalan bürokráciáról vagy színtelen nagyvállalatokról. Szövetségünk azt jelenti a többi ember számára, hogy kezünkbe fogva értékeink adta iránytűnket, képesek vagyunk hajónkat célba vinni, ha kell, mert látjuk magunk előtt a helyes irányt.

A polgári Magyarország miniszterelnöke az új szövetség által a jövőben nyújtandó lehetőségek között említette a rendszerváltozás veszteseinek megsegítését, a termőföld megvédelmezését és később az Európai Unióról fejtette ki véleményét: – Mi sohasem voltunk gyarmatosítok és gyarmattartók, nekünk tehát nem célszerű olyan államok és birodalmak társadalmi és gazdasági működését mintául venni, amelyek gyarmatosítás révén lettek erősek. Mi tudjuk, hogy ha azt akarjuk, hogy Európa szabad maradjon, akkor meg kell maradnia a szabad nemzetek közösségének. Mert nem Európa tartja össze a nemzeteket, hanem a nemzetek Európát, és mi úgy tudjuk, hogy a nemzetek felett nem globalizáció ível át, hanem a keresztény szeretet. Ez a mi Európánk, és arra sincs okunk, hogy kisebbrendűségi érzéssel közelítsünk az Európai Unióhoz. Bízhatunk a magyar szellem, a magyar észjárás és alkotókészség erejében, és bátran mondhatjuk, ha minden jól megy, mi lehetünk Európa C-vitaminja.

Beszéde után fergeteges tapsvihar tört ki a teremben, csakúgy, mint a Gesztenyéskertben ünneplő polgárok soraiban. Nem sokkal később örömmel, de nem nagy meglepődéssel vette mindenki tudomásul, hogy ettől a naptól kezdve a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke Orbán Viktor lesz.

A hosszú nap után fáradtan, de a jól végzett munka örömével indult mindenki haza. Pedig a munka még csak most kezdődik. Most állt fel az az induló csapat, a szövetség fő pillérei, amelyeknek minden esélye megvan rá, hogy új fejezetet nyisson Magyarország és a magyar nemzet történelmében. Hosszú, nehéz, minden bizonnyal buktatókkal teli út lesz. Ám az ember csak egyedül lehet magányos…

* * *

Isten veled, Laci bátyánk!

A Fidesz-kongresszus estéjén, életének 93. évében elhunyt dr. Varga László fideszes képviselő, az Országgyűlés korelnöke, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke.

Dr. Varga László 1910-ben született Budapesten, ügyvédi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett. A harmincas évek végén a Józsefvárosi Keresztény Munkásifjak Egyesületének elnöke volt, majd ’44-ben a nyilas számvevőszék letartóztatta. 1947-től a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője lett, ám egy védőbeszéde miatt egy évvel később el kellett hagynia Magyarországot. Először Zürichben, majd New Yorkban dolgozott, 1964-től önálló ügyvédként tevékenykedett. 1989-ben költözött vissza hazánkba. 1994-től újra országgyűlési képviselő volt, 2002-ben az újonnan alakult Áprilisi Ifjak elnökévé is választották.

Túl a kilencedik ikszen aktív politikusként dolgozott a parlamentben és fáradhatatlanul járta az országot. Akkor is éppen egy előadáson volt, amikor megtörtént a tragédia. Egy végzetes, felfoghatatlan, érthetetlen, értelmetlen baleset. Laci bátyánk – mert a Kossuth téri nagygyűlés óta mindannyian így hívtuk – elesett, koponyaalapi törést szenvedett, és alig huszonnégy órával később itt hagyott bennünket.

Kora este álltunk a budapesti Gesztenyéskertben, a Fidesz sorsdöntő kongresszusa után. Már tudtuk, hogy baleset érte, hogy kórházban van, és akkor jött az üzenet, hogy már nincs velünk. Még megvárta a nagy építkezés megkezdését, amelyben sokan számítottak rá – bölcsességére, tapasztalataira, tisztánlátására, optimizmusára, és amikor minden rendben befejeződött, mintha csak erre várt volna még, csöndesen elment.

„Mindig jól éreztem magam a Fideszben. Örülök és biztatónak tartom, hogy létezik egy rendkívül lelkes csapat, amely a jövő letéteményese. (…) Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, tanítani őket, és remélem, hogy nem csak az én lelkesedésemmel, az »ifjúságommal« tartom bennük ezt a lángot, hanem ők is átérzik, hogy milyen fontos szerepet tölthetnek be a magyar társadalom jövőjében.”

(Részlet a dr. Varga Lászlóval készült, a Demokrata 2002/22. számában megjelent interjúból.)

* * *

Alapítólevél

I. Az új évezred második évében a rendszerváltoztatás óta először, a nemzeti érzelmű polgárok a választások után is bátran kiálltak értékeik, meggyőződésük és az országépítő munka folytatása mellett. Megértették, hogy az elmúlt esztendők közös erőfeszítéseinek eredményeit meg kell védelmezniük.

Ráébredtek, hogy érdekeik védelmét nem bízhatják csupán választott képviselőikre, nekik maguknak is cselekedniük kell. Megmozdultak, felmutatták akaratukat; sok százezer ember, lelkes és békés tüntetéseken hozta mindenki tudtára, vannak értékei és ragaszkodik hozzájuk. Értékvilágukat, cselekedni kész helytállásukat tízezernyi polgári kör megalapításával fejezték ki.

II. Mi, Magyarország szabad és felelős polgárai, felismerve a magyarok közéletet megújítani óhajtó igényét, tanulva az 1990 óta végbement változások tapasztalataiból, szem előtt tartva az igazságosság, a szabadság és a szeretet örök parancsát, kinyilvánítjuk akaratunkat, hogy szövetségre lépjünk egymással.

Szövetségkötésünk eredményeképpen a mai napon megszületik a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, amely várja a nemzetért felelősséget vállalni kész, értékeinkben osztozó állampolgárokat. Szövetségünket a keresztény erkölcs, a szabadság, a rend és a természet törvényeinek tiszteletére építjük.

Szövetségünk olyan közösség, amely a nemzet valamennyi polgára előtt nyitott, tartozzék társadalmunk bármely csoportjához vagy közösségéhez. Szövetségünk célja, hogy a kereszténydemokrácia, a szociális piacgazdaság hagyományait követve, az európai néppártok nagy családjához csatlakozva megteremtsük a magyar polgárok boldogulásának feltételeit és erősítsük a nemzet együvé tartozását.

III. Szövetségünk erkölcsi alapját az esendő emberi természetből fakadó felismerések és belátások adják.

Valljuk, hogy létezik erkölcsi rend, amely az emberi akarat felett áll.

Valljuk, hogy az igazság megismerhető, és a közéleti cselekvés kiindulópontjává tehető.

Valljuk, hogy az ember mindenekelőtt lélek, érzés, gondolat; az emberi élet nem merül ki a fogyasztásban, s a mégoly vonzó vágyak minél gyorsabb kielégítésében.

Valljuk, hogy noha mindannyian gyarló és hibákat vétő lények vagyunk, megvan a képességünk a javulásra és az erkölcsi tökéletesedésre.

Valljuk, hogy az emberellenes XX. századi események erkölcsi elbizonytalanodáshoz vezető évtizedei után, múlhatatlanul szükségünk van a lelki, szellemi megújulásra.

Valljuk, hogy az ember felelősséggel tartozik önmaga, családja és nemzete boldogulásáért; hogy aki nem tesz meg mindent önmagáért, családjáért, hazájáért, az nem fogja becsülni azt sem, amit családjától és hazájától kap.

IV. Hisszük, hogy erőfeszítéseink végső célja és értelme a boldog emberi élet. A történelmi bölcsesség és a szomorú tapasztalatok azt bizonyítják, hogy senkit nem lehet boldogságra kényszeríteni, mert az előbb-utóbb zsarnoksághoz vezet. Ezért mi csak arra vállalkozhatunk, hogy az emberek boldogulásának előfeltételeit megteremtsük.

Hisszük, hogy a jólét a boldog élet előfeltétele, s ezért hiszünk az olyan társadalom eszményében, amely munkát biztosít minden dolgozni akaró és tudó embernek.

Hisszük, hogy a jólét nemcsak kenyeret, munkát, iskolát, fogyasztási javakat, hanem családot, gyermeket, barátokat, nemzeti büszkeséget, szeretetet, összetartozást, ünnepeket is jelent.

Hisszük, hogy a kenyér jobban ízlik, ha van kivel megosztanunk, a lakás kényelmesebb, ha nemcsak fedél, hanem otthon is. A munka jobban megy, ha általa közöset építünk, és a világra szóló tett is többet ér, ha utána közösen énekelhetjük a Himnuszt.

Hisszük, hogy a köz- és államéletnek a legnagyobb emberi célok elérését: a szeretet, a békesség, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesedését kell szolgálnia.

Hisszük, hogy a demokrácia számos fogyatékossága mellett is olyan berendezkedés, amely alkalmas az emberi boldogulás szolgálatára.

Hisszük, hogy a politika a kötelességérzet, a megfontoltság és az alkotó cselekvés egysége, amelyet történelmi tapasztalatokon alapuló felismerések fognak össze.

V. Történelmi tapasztalatok, a politikai bölcselet és természetes észjárásunk arra tanított meg, hogy tisztelni kell az ember méltóságát. Az emberi méltóság mindenkit megillet, bármi legyen neme, származása, kora, nemzeti hovatartozása, vallása, egészségi állapota. Tisztelete nélkül elvész a szabadság, védtelenné válnak közösségeink, a család és a nemzet.

Megtanultuk, hogy az ember közösségben élő és szeretetre vágyó lény, ezért minden gyermeket megillet az érzelmi, erkölcsi és anyagi biztonság, amelyet a család képes nyújtani.

Megtanultuk, a boldog élet előfeltétele, ha mindenki saját erőfeszítése révén teremtheti meg az önmaga és szerettei számára szükséges életminőséget. A munka az önfenntartáson túl önbecsülést is ad az embernek. A munka megbecsülése az egész nemzet lelki egészségének is feltétele.

Megtanultuk, hogy a munka a magántulajdon végső forrása is. Ahol nem becsülik meg a munkát, ott a tulajdon sincs biztonságban, s ahol a tulajdont megkérdőjelezik, ott a munkát sem fogják megbecsülni.

Megtanultuk, hogy a szabadság az ember természetes állapota. Szabad ember nem tesz olyat a másik emberrel, amit nem szeretne, ha vele cselekednének. A szabad ember tudja, hogy van külső mércéje az emberi cselekedetnek, és eljön az a pillanat, amikor el kell számolnia életével.

Megtanultuk, hogy a szabad ember felelősséggel tartozik az utódaiért is, és ezért gondoskodik a természet megőrzéséről és továbbörökítéséről.

Megtanultuk, hogy büszkén vállalhatjuk az emberi méltóságot tiszteletben tartó történelmi hagyományainkat, Szent Istvántól a magyar sorskérdéseket elhivatottság és bölcsesség alapján megválaszoló XX. századi államférfiakig.

Megtanultuk, hogy csak szabad polgárok és erős közösségek alkotnak életképes nemzetet. A nemzet számunkra a közös múltból eredő megtartó erő és a jövőre vonatkozó közös terv is.

VI. A XXI. század elején a magyar polgároknak és a magyar nemzetnek a többi európai nemzet polgáraihoz és nemzeteihez hasonlóan már nem a hagyományos ideológiák, már nem a hagyományos politikai erők, hanem a hamis ígéretek és a valóban boldog és értelmes élet között kell választaniuk.

Egyre erőszakosabban hirdetik a világban, hogy csak azzal törődj, amit gyorsan megkaphatsz, amiért nem kell gondolkozni, mélyen érezni, magadból feláldozni, elköteleződni, hűségesnek maradni, amiért nem kell másokat szeretni és másokban bízni. Azt hirdetik, nem számít a múlt, nem számít, kinek az áldozatából lett, ami lett. Azt hirdetik, nem kell az igazság, elég a többség, nem kell a valódi szabadság, elég, ha az üresség annak látszik. Mi azt mondjuk, az ilyen élet aligha lehet értelmes és boldog.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy hamis ígéretek délibábja helyett a szabadságra és felelősségre épüljön a magyar polgárok jövője, szabadságra és felelősségre épüljön a nemzet.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy megtartsuk, ami igazán fontos a nemzet számára: az emberi méltóságot, történelmünket, kultúránkat és nyelvünket, családjaink jövőjét, fiataljaink tehetségét, az időskor tisztességét, a határon túlra vetett magyarokat, anyaföldünket, a magyar termőföldet és hazánk maradék közvagyonát.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy a családok támogatásával, a nők megbecsülésével, az egyházak segítségével megerősítsük a nemzet gyengülő és ritkuló szövetét.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy a magyarok érdekét szolgáló gazdasági rendszer épüljön fel Magyarországon, amely javítja az emberek rendszerváltoztatás óta megrendült anyagi biztonságát.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy segítséget nyújtsunk azoknak is, akik máig a rendszerváltoztatás vesztesei maradtak, s akiknek a szabadság nyújtotta lehetőségek megragadása helyett csak problémák, nehézségek és a terhek viselése jut osztályrészül.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy a falusi élet és a családi gazdaságok saját rangot és távlatot kapjanak, a vidéki Magyarország erősödjék.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy a nemzeti öntudatot tovább bátorítsuk, erősítsük a polgári értékeket és véghez vigyük a nemzet határokon átívelő újraegyesítését.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy az Európai Unió polgáraivá váló magyarok mindannyian a csatlakozás nyertesei legyenek, és maradjon Európa a szabad nemzetek szövetsége.

Mi arra kötünk szövetséget, hogy olyan helyet foglaljunk el a most formálódó új világrendben, mely biztosítja a Kárpát-medencei magyarok számára a biztonságot és a szabadságot.

VII. Bízunk abban, hogy szövetségünkkel a nemzeti összefogást is szolgáljuk.

Bízunk abban, hogy szövetségünkkel hozzájárulunk az erős és egységes magyar nemzet ügyéhez.

Bízunk abban, hogy szövetségünk segíti a magyarok közötti bizalom, barátság és együttérzés erősödését.

Rendületlenül hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.

2003. Budapest, Gesztenyéskert