– Sajnálom, hogy ilyen hektikusan beszélek, de vérzik a fülem és máshol is megsérültem – nem, ezek nem egy iraki tiszt szavai. John Simpson, a BBC vezető riportere kezdte így élő beszámolóját, miután amerikai csapatok megtámadták azt a kurd-amerikai konvojt, amellyel együtt utazott. Az újabb „baráti tűz” minden eddiginél kritikusabb, hiszen ezúttal nem a „toleráns” britek, hanem az Amerikával szemben így is bizalmatlan kurdok estek áldozatul, köztük a Kurdisztáni Demokratikus Párt elnökének, Maszud Barzaninak a testvére. Az eset könnyen veszélybe sodorhatja a kurdokkal kialakított kényes egyensúlyt, akik a háború megindításakor is csak nehezen álltak rá, hogy Szaddám Huszein megbuktatása érdekében együttműködjenek az amerikai hadsereggel.

Az ilyen jellegű „tévedések” a héten amúgy is sok gondot okoztak a világban a pillanatnyilag enélkül sem igazán népszerű amerikaiaknak. A hét végén a Bagdadot elhagyó orosz nagykövet konvojára zúdítottak pusztító tüzet, és bár az amerikai parancsnokság állítja, nem tartózkodtak amerikai erők az incidens színhelyén, a sebesültek állítása szerint amerikai katonák lőttek rájuk többször is, orosz diplomáciai források pedig megerősítették, hogy a sérültekből amerikai M-16-os lövedékeket operáltak ki.

– Nem zárható ki, hogy provokatív támadás történt abból a célból, hogy Moszkvát szándékai ellenére is belekeverjék a konfliktusba – nyilatkozta az eset után Dimitrij Rogozin, az állami Duma külügyi bizottságának elnöke.

Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy az amerikaiak háborúit rendre különös véletlenek kísérik. 1999-ben a Jugoszlávia elleni háborúban emlékezetes, hogy egy rossz térképre hivatkozva amerikai bombatámadás érte a belgrádi kínai nagykövetséget, múlt szerdán Bagdadban pedig bomba csapódott abba a háztömbbe, ahol az eddig zavartalanul működő orosz nagykövetség is székel. Mindez főleg annak tükrében különös, hogy Kína annak idején több alkalommal kritizálta a Milosevics hatalmának megdöntésére indított háborút, Moszkva pedig a mostani iraki támadás ellen emelte fel a szavát.

Az orosz incidens pedig elvileg rossz pillanatban jött, hiszen éppen néhány órával korábban Vlagyimir Putyin a korábbinál engedékenyebb hangon beszélt Amerika háborújáról.

– Oroszország politikai és gazdasági megfontolásokból nem érdekelt Washington iraki hadjáratának kudarcában – mondta csütörtökön az orosz elnök, bár a békülékeny hang hátterében elemzők az orosz titkosszolgálat működését sejtik. Tény ugyanis, hogy az orosz hírszerzés aktívan működik Bagdadban, a Szaddám Huszein-rezsimmel igen jó kapcsolatokat ápoló Oroszország versenyt fut az amerikaiakkal bizonyos titkos bagdadi kormánydokumentumok megszerzéséért, amelyek könnyen lehet, hogy kínos helyzetbe hoznának egyes befolyásos orosz köröket. Politikai elemzők szerint dokumentumcsere állhatott a középpontjában Jevgenyij Primakov volt orosz miniszterelnök háború előtti bagdadi látogatásának is. Bagdad birtokában ugyanis olyan dokumentumok lehetnek, amelyek létfontosságúak bizonyos iraki olajmezők és az embargó alatti titkos kereskedelem szempontjából is.

A Huszein-rendszer egyre valószínűbb megbukásához közeledve az orosz politikának tehát egyfelől érdeke, hogy helyreállítsa megromlott washingtoni kapcsolatait, másfelől az is érezhető, hogy az iraki háború kapcsán elszenvedett sérelmeket az oroszok még sokáig nem bocsátják meg Amerikának.

Ennek egyik jele lehet, hogy hétvégén orosz hadihajók indultak az Indiai-óceánra, ahol az indiai hadsereggel közös hadgyakorlaton vesznek részt. A hír külön aktualitását adja, hogy India bejelentette, sikeres fejlesztésekkel immár 3000 kilométer hatótávolságú rakétákkal is rendelkezik, amelyek alkalmasak nukleáris fegyverek célba juttatására. Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter nem erősítette meg, de nem is cáfolta azt az értesülést, hogy a gyakorlatra induló orosz hajók fedélzetén nukleáris fegyverek is vannak. India, amely Kasmír évtizedek óta húzódó kérdése miatt lényegében folyamatosan az atomháború szélén áll a szomszédos Pakisztánnal (amely a Közép-Kelet legszorosabb amerikai szövetségese), annak idején egyes források szerint orosz támogatással fejlesztette atomprogramját, s most többször kritizálta az Egyesült Államok Irak elleni háborúját. George Fernandes indiai és Ivanov orosz védelmi miniszter mindamellett hangsúlyozták, a hadgyakorlatnak nincs köze a Közel-Keleten dúló háborúhoz.

Az irkai háború árnyékában lassan a feledés homályába merülő Afganisztánban eközben ismét fellángolt a harc. Kiderült, hogy az amerikai győzelem nem volt olyan stabil és elsöprő, mint ahogy azt a Pentagon propagandagépezete sugallta. Az iraki háború láthatóan újabb lökést adott a jelek szerint korántsem szétvert, csupán visszavonult tálib erőknek. Az elmúlt héten a tálib csapatok több alkalommal is összecsaptak az amerikaiak által támogatott afgán kormányerőkkel, s a harcok súlyosságát jelzi, hogy az amerikai légierő nagyerejű bombákat is bevetett. A korábbi amerikai állítással szemben nincs tehát béke a közép-keleti országban, a korábbi amerikai olajtanácsadó, Hamid Karzai által vezetett afgán kormány csupán az ország egyes részeit tartja ellenőrzése alatt, vidéken továbbra is az egymással is rivalizáló hadurak szava dönt. És hogy teljes legyen a zavar, az állítólag szétvert és megfélemlített tálibok folyamatosan üzemelő (!) internetes honlapjukon közleményben tudatták, hogy csapataikat folyamatosan szervezik ujjá, egyben cáfolták az utóbbi napok afganisztáni amerikai sikerekről szóló híreket. A közlemény szerint a sikerpropaganda azt a tényt hivatott elfedni, hogy az Egyesült Államok képtelen egyszerre két fronton is sikeresen háborúzni.

És míg az amerikai vezetők változó intenzitással és hangnemben az Irakkal szomszédos Szíriát fenyegetik, úgy tűnik, újabb frontot készülnek nyitni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa amerikai kezdeményezésre tűzte az Észak-Koreai atomprogramot, amit Phenjan egyenesen egy újabb háború előkészítésének minősített. A KCNA, a hivatalos észak-koreai hírügynökség közlése szerint Phenjan elszánt a tekintetben, hogy a világszervezet nem illetékes megvitatni az ország atomprogramját, ezért eleve érvénytelennek tekintenek bármilyen határozatot. Az észak-koreai külügyi szóvivő „durva provokációnak” minősítette az ENSZ BT szerdai ülését.

Irakban eközben meglepően gyors és látszólag komoly katonai sikereket értek el a szövetséges erők – könnyen lehet azonban, hogy az iraki hadsereg hallgatása csak vihar előtti csend. A Pentagon elemzői is döbbenten állnak az iraki városok gyors elfoglalásának rejtélye előtt, amit jól példáz, hogy a napok óta Bagdad ostromára készülő amerikai csapatok hét végén csak több lépcsőben, félve szaladtak be az iraki fővárosba, amit a hivatalos amerikai tájékoztatás „felderítő hadműveletként” aposztrofált, mondván, az igazi ostrom még nem kezdődött el. Ellenállás híján azonban hétfőre több fontos kormányzati intézményt, köztük három központi elnöki palotát is elfoglaltak az amerikai csapatok, amit maguk a hadsereg vezetői is különösnek neveztek. Néhány kormányhivatalnál ugyan az irkai erők ellenálltak, a várt kemény városi gerillaharc elmaradt – vagy egyelőre csak várat magára. A 460 ezer fős iraki hadseregnek ugyanis eddig csak a töredékét sikerült megsemmisíteni, és minden amerikai közlés ellenére a dezertálás is csak kis számban volt jellemző. Ráadásul az 50 ezer fős, az amerikaiak szerint már némileg megritkított Köztársasági Gárda eddig érdemben nem adott jelt magáról, ami azt valószínűsíti, hogy a kiválóan képzett katonák visszavonulva szétszóródtak Bagdad városában, ahol kemény gerillaharcra készülnek.

Bagdad ostromát mindazonáltal roppant különös momentumok kísérik, kísérteties elemekkel tarkítva a médiával is operáló hadviselő feleket. Szombaton az amerikai légierő által bombázott Bagdadban körsétát tartott Szaddám Huszein, akit tömegek ünnepeltek, és bár az amerikaiak cáfolni próbálták a történteket, több független hírügynökség is megerősítette a körút tényét. Hétfőn pedig az állítólag amerikai ellenőrzés alatt lévő bagdadi főutcán tartott nyilvános sajtótájékoztatót Muhammad Szaid Asa-Szahaf tájékoztatási miniszter, kijelentve: „Ne higgyenek az amerikaiaknak, egyetlen katonájuk sincsen Bagdadban. Nem más ez, mint megtévesztő propaganda.”

– Ami ma Irakban zajlik, holnap majd Szíriában, Libanonban, később Szaúd-Arábiában és Egyiptomban is megtörténhet – véli Szeif Ali al-Dzsawran, nemzetközileg is elismert író, aki szerint éppen ezért most Iraknak az egész arab világ támogatására szüksége van. Az író a Koránt idézi: „Hírül adatik azoknak, akik ellen harcolnak, hogy igazságtalanság érte őket, Allah pedig felettébb nagy képességgel bír arra, hogy győzelemre vigye őket” (t.i. a muszlimokat – a szerk.). Az rab világban tehát – egyes Amerika-barát kormányok egyre kínosabb hallgatása ellenére – rohamosan nő a harci kedv: az egyiptomi Alexandriában egy állampolgár a bíróságtól kérte annak a belügyi határozatnak a megsemmisítését, amely nem engedi a határon a Dzsihádra (iszlám szent háború) kész önkénteseket.

Az Egyesült Államok kétségtelen sikereit tehát továbbra is kérdőjelek sora kíséri, míg veterán katonai elemzők a szovjetek afganisztáni háborúját idézik, ahol a rendkívül erős hadsereg elfoglalta és ellenőrizte a nagyvárosokat, sőt Kabulban Moszkva-barát bábkormányt is létrehoztak, tíz év elteltével a folyamatos gyilkos gerillaháború következtében mégis vert seregként kényszerültek kivonulni. A Fehér Ház zavarát jól mutatja Ari Fleischer szóvivő nyilatkozata, aki szerint az iraki akciót akkor is sikeresnek fogják tartani, ha nem találják meg Szaddám Huszeint. Kérdés, hogy a kezdetben Oszama Bin Laden és Omar molla elfogására indult afganisztáni kudarc után hogyan lehet sikert kreálni egy Szaddám Huszein nélküli iraki „győzelemből”.