– Sokan nincsenek tisztában az Országos Választási Bizottság jogállásával, helyével a hatalmi hierarchiában. Mi a feladata a testületnek, és kik a tagjai?

– Az OVB alapvetően jogértelmező és jogalkalmazó szerv, ebből a szempontból az alkotmánybírósághoz tudnám hasonlítani a tevékenységünket. A választási eljárásról szóló törvény alapján fogalmazzuk meg határozatainkat és állásfoglalásainkat. A testület tagjai közül ötöt az Országgyűlés választ a pártok és a belügyminiszter jelölése alapján. Rajtuk kívül az országos listát állító pártok delegálnak egy-egy embert, ám az ő mandátumuk a választások után megszűnik, viszont a parlamentbe jutott pártok egy-egy főt küldenek az OVB-be. Így jelenleg kilencen vagyunk. Ami a jogállásunkat illeti, ez nincs kielégítően tisztázva. Az OVB gyakorlatilag önálló hatalmi ág, hiszen elvi állásfoglalásai felülbírálhatatlanok, az időközi választások kitűzésekor a köztársasági elnök jogkörét gyakorolja, de ellátja a mentelmi bizottság feladatait is, amikor választási időszakban a parlament nem ülésezik. Ezért az a véleményem, hogy az OVB tagjainak jogállását minimum az országgyűlési képviselőkéhez hasonlóvá kell tenni, beleértve a mentelmi jogot, hiszen jogdogmatikai vezérelv, hogy egyetlen szerv jogállása sem lehet alacsonyabb besorolású annál, amelyik fölött felügyeletet gyakorol. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elnöke miniszteri, tagjai pedig államtitkári rangban vannak. Az országgyűlési biztosok és helyetteseik szintén. Nemrég hallottam, hogy például az adatvédelmi biztosnak 43 fős személyzete van. Ehhez képest az OVB-nek semmiféle apparátusa, még egy titkárnője sincs. És nincs saját irodánk sem. A Duna Palotában szoktunk ülésezni, ami egy impozáns épület, csak nem a miénk, hanem a Belügyminisztériumé.

– A 2002-es választások kapcsán komoly kritikák érték az Országos Választási Bizottságot. Sokan úgy vélték, a testület nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a voksolás tisztaságához ne férhessen kétség.

– Az OVB-hez valóban rengeteg beadvány érkezett ezzel kapcsolatban. Mindegyiket megvizsgáltuk, ám alapvetően kétféle szankciót alkalmazhatunk. Az egyik kimerül abban, hogy megállapítjuk a jogsértést, a másik lehetőség az, hogy megsemmisítjük a választási eredményt ott, ahol szabálytalanság gyanúja merül föl. De ehhez rendkívül súlyos törvénysértésnek kell történnie, amit ráadásul egyértelműen bizonyítani kell. A gond az, hogy nincs köztes szankcionálási lehetőség. A 2002-es beadványok kapcsán megjegyzem, hogy az OVB döntései nem voltak egyhangúak. A Vecsernyés-ügyként elhíresült esetben például, ahol egy joghallgató a visszalépő jelöltekre leadott szavazatok megsemmisítését kérte, negyedmagammal kisebbségben maradtam az álláspontommal. Magam is egyetértettem ugyanis a beadvánnyal. Az a szakmai véleményem, hogy ha egy jelölt visszalép, az azt jelenti, hogy kiesik a versenyből, ezért a rá adott szavazatok nem minősülnek töredékszavazatoknak, vagyis azokat nem lehet beleszámolni az eredménybe. Szintén kisebbségben maradtam a szavazatok részleges újraszámolása ügyében. Erre a kérdésre ketten, Pécsváradi Jánossal mondtunk igent.

– A jogállás tisztázatlanságán és az egyéb körülményeken kívül tehát a jogosítványok sincsenek arányban az OVB feladataival és felelősségével?

– Így van. Említettem az operatív teendőket ellátó apparátus hiányát. Ezt kiválthatná az Országos Választási Iroda, ha az OVB egyértelműen felettes választási szerve lehetne az OVI-nak, ha utasítási jogkörünk lenne. Az apparátus hiánya miatt a meglévő döntési jogkörünket a gyakorlatban alig tudjuk érvényesíteni. Jellemző annak az állásfoglalásnak az esete, amely a 2002-es választások két fordulója között kimondta, hogy tilos a szavazófülkékből telefonon adatokat közölni a választók listájára vonatkozóan. Ez az állásfoglalás valahol a Miniszterelnöki Hivatalban elsikkadt. Az apparátus feladata lenne ellenőrizni, hogy egy-egy állásfoglalás valóban megjelenik-e a Magyar Közlönyben. Halkan jegyzem meg, a küszöbön álló európai parlamenti választás normális lebonyolításához is elengedhetetlenül szükséges lenne egy ilyen csapat. De legalább egy 3-4 fős személyzetet kéne kapnunk, jogi asszisztenssel, eseti szakértőkkel stb. Például, ha van egy nemzetközi tárgykörű népszavazás, akkor szükség volna egy nemzetközi szakjogászra.

– A politika mintha nem figyelne oda kellőképpen az OVB problémáira.

– A politika szereti, ha nincs sok gondja a testülettel. Előfordul a kormányzat részéről néhány döntésünk után, hogy „beszólnak”, kommentálják a határozatainkat, állásfoglalásainkat. Kicsit úgy kezelnek minket, mintha a politikum felettes szervünk lenne. Ezért is szükséges mielőbb egyértelműen tisztázni a jogállásunkat. A Népszabadságban ennek kapcsán megjelent egy kissé gunyoros cikk. Az újságíró számon kérte, miért mondjuk, hogy nincs költségvetése az OVB-nek, hiszen 23 milliót költenek évente ránk. Ez akár igaz is lehet, de mi meg se nézhetjük, hogy mire megy ez a pénz. Másrészt az ORTT költségvetése 860 millió, az Alkotmánybíróságé 1,2 milliárd, az EP-választás 4,3 milliárdba fog kerülni, benne az erre az egy alkalomra a külképviseletekre Brazíliától Ausztráliáig kiküldött szavazatszámlálók költségeivel. Ezen összeg legalább egy része fölött az OVB-nek kéne rendelkezni, ha már a mi felelősségünk a választás normális lebonyolítása. Ezenkívül valószínűleg népszavazás lesz még idén a kórháztörvényről, a kettős állampolgárságról. Ez nem lehet anyagi kérdés. Nyolcvan-százmillióból megfelelően kijönnénk, és ez morzsa a költségvetésnek.

– A nagyvilágban milyen a választási bizottságok helyzete?

– Elég nagy a szórás, jelentős különbségek vannak a jogkörök között. Magam is kutatom egyébként ezt a témát. Az orosz vagy az ukrán OVB például az egész választási apparátust irányítja. Izraelben megtörtént, hogy az ottani OVB elnöke leállíttatott egy élő választási műsort a televízióban, mert a miniszterelnök megsértette a választási törvényt. Magyarul, a testület elnöke beavatkozott a média működésébe, és megtehette, mert joga volt hozzá. Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára egy konferencián ellenpontozásként említette, hogy az Egyesült Államok OVB-je viszont csak a kampánypénzek jogszerű felhasználását ellenőrizheti egy kis irodaházban. Erre én rámutattam, hogy ezek szerint még a legkorlátozottabb jogkörű OVB is jobb helyzetben van nálunk, mert az amerikaiaknak legalább saját irodájuk van.

– Azaz az OVB státusának tisztázatlansága, az abszurd körülmények veszélyeztetik a demokrácia normális működését?

– Tulajdonképpen erről van szó. Ráadásul tévhit, hogy az OVB-nek csak négyévente, az országgyűlési választások idején van szerepe. A testület legpontosabb neve Országos Választási, Népszavazási és Kisebbségi Bizottság lehetne. Nekünk egy ciklus alatt is komolyan el kell bírálnunk minden egyes beadványt, legyen szó akármilyen buta tárgykörről. Ha valaki például arról nyújt be népszavazási kezdeményezést, hogy ki legyen a futballválogatott szövetségi kapitánya, nekünk komolyan foglalkoznunk kell vele. És nem vizsgálhatjuk a tartalmát, teljesen mindegy, hogy mi egyetértünk vele vagy sem, kizárólag a formai, a törvényi megfelelőséget vizsgáljuk. Az OVB jelenlegi „lebegő” helyzete miatt véleményem szerint sérül a jogállamiság elve, alkotmányossági aggályok merülnek föl.