Mobilból célkereszt

Nálunk az új év első napja kezdődött, az ortodox világ még a karácsonyra készült. Talán pont ezért is érezték fontosnak a Doneck elővárosában, Makijivkában elszállásolt orosz sorkatonák, hogy hazatelefonáljanak a családnak. Talán csak tudatni akarták, hogy még életben vannak; beszélgetni az otthoniakkal. Talán nem kellett volna, így ugyanis a korábbi iskolaépületben tartózkodó katonák közül legalább 89-en már nem érhették meg az ünnepet. Elárulta pozíciójukat a mobiltelefon, amit az ukrán tüzérek ki is használtak. Az Amerikából származó HIMARS rakétatüzérségi rendszerrel támadtak, és bár az orosz rakétavédelem a kilőtt hat támadórakétából kettőt meg tudott semmisíteni, a többségük becsapódott, mivel pedig lőszert is tároltak az épületben, a detonáció még pusztítóbb volt. Ismét bebizonyosodott, ami korábban is nyílt titok volt, csak a békés hétköznapokban igazán komolyan keveseket foglalkoztat: a mobiltelefonok helyzete meglehetős pontossággal bemérhető, és ezeket az adatokat a titkosszolgálatok mára félelmetes hatékonysággal tanulták meg használni. A fronton az ilyen gondatlanságért gyorsan megfizet a telefonáló, aki a mobiljával gyakorlatilag célkeresztet rajzol magára.

Snowden már riasztott

Önmagában abban a tényben, hogy egy mobiltelefon helyadatai megszerezhetők, nincs semmi új azoknak, akik az elmúlt években olvastak híreket. Edward Snowden kiszivárogtatása óta azt is biztosan tudjuk, hogy az NSA, az Egyesült Államok rádióelektronikai hírszerző szervezete bármely mobil földrajzi pozícióját képes meghatározni, még akkor is, ha ki van kapcsolva. Ezzel pedig már 2004-ben is éltek, a Snowden-anyag szerint ekkor adott át az amerikai hadsereg Különleges Műveletek Egyesített Parancsnoksága, a JSOC egy olyan, az akkori viszonyok közepette igen fejlett technológiát, a The Findot (Keresés), amellyel a különleges erők katonái a harctéren is meg tudták határozni egy mobiltelefon helyzetét, és digitális térképen követni is tudták. Természetesen azóta a technológia fejlődött, az ilyen jellegű követés mára lényegesen gördülékenyebben megy. Okkal merül fel a kérdés, mindezzel miért nem számolt az orosz hadvezetés? A helyzet az, hogy próbáltak tenni ellene, már csak azért is, mert a háború kezdeti szakaszában mindkét fél megégette magát a mobiltelefonokkal. Akkor a frontról hazatelefonáló ukrán katonák helyadatai segítették az orosz csapásokat, később pedig magas rangú orosz katonatisztek likvidálását könnyítette meg az ukrán különleges erőknek, hogy azok a telefonjukat használták. Éppen ezért egy ideje már elkobozzák a katonáktól a veszélyesnek bizonyult mobilokat. Saját készülék így a rakétacsapásban meghalt újoncoknál sem lehetett, sokkal valószínűbb, hogy hadizsákmányból szerzett vagy rekvirált telefont használtak. De nincsenek nagyobb biztonságban az ukránok sem, számos jele van annak, hogy az orosz hadsereg illetékesei is figyelik az adótornyokat, és ahol sokan csatlakoznak a hálózatra, oda rakétacsapást mérnek.

Hétköznapi nyomkövetés

Háborúnak sem kellett kitörnie ahhoz, hogy szembesüljünk vele, mennyire hatékony eszköz a titkosszolgálatok kezében a mobiltelefonok nyomon követése. Emlékezetes, hogy 2020-ban az izraeli kormány jóváhagyta, hogy a készülékek adatai és más terrorellenes technológiák segítségével a belbiztonsági szolgálat, a Sin Bet nyomon kövesse a koronavírussal fertőzöttek mozgását. Ekkor lett világos, hogy a szükséges jogi felhatalmazás birtokában a Sin Bet képes visszamenőleges helymeghatározással még azt is feltérképezni, hogy az adott mobileszköz tulajdonosa két héttel korábban hol járt és kik tartózkodtak a közelében. Azaz gyakorlatilag a teljes népesség nyomon követhető, ami okkal keltett felháborodást, és sokan aggódtak, mi lesz mindennek a hatása a lakosság magánéletére, még azzal együtt is, hogy ott és akkor szigorú jogi keretek között alkalmazták a technológiát. A kormány ugyanis megígérte, hogy a Sin Bet kizárólag a koronavírus elleni küzdelemben és csakis harminc napig követheti a lakosok telefonjait. A titkos­szolgálat ezeket az információkat egyéb műveleteinél nem használhatja fel, és kizárólag az egészségügyi minisztériumhoz továbbíthatja. Azt persze eddig is tudtuk, hogy a titkosszolgálat minden országban gyakori vendég a telefonszolgáltatók központjaiban, ezúttal viszont az is kiderült, hogy képesek nagy tömegek egyidejű megfigyelésére, sőt a múltbéli adatok feldolgozására és értékelésére is. Ez még egy olyan kis ország, mint Izrael esetében is több mint 9 millió lakost jelent, így elképesztő informatikai kapacitást feltételez. A katonai technológiák alighanem ennél is jóval fejlettebbek. Az amerikai terminológia Sigint (Signals Intelli­gence) néven foglalja össze a rádiós és rádió­elektronikai hírszerzés területét, ennek egy alágazata a Comint, azaz a távközlési hírszerzés, amely a kommunikációhoz kötődő adatszerzés összes válfaját lefedi, idetartoznak a mobileszközök is. Az itt dolgozó hírszerzőknek jó vadászterület az ukrán front, hiszen az okostelefonon nevelkedett fiatal orosz katonák aligha tudnak valamennyien változtatni megrögzött szokásaikon és józanul mérlegelni a mobileszközök használatával járó kockázatot.

Futni mentél? Köszi a térképet!

Persze a „buta” mobiltelefon is veszélyes lehet, de még inkább az az okostelefon, amit nem csak hívásra vagy SMS-ezésre használ a tulajdonosa. Nem véletlen, hogy 2018-ban a Pentagon parancsban tiltotta meg a teljes amerikai haderőnek, hogy mobiltelefonjukon, okosórájukon vagy bármilyen okoseszközükön helymeghatározó szolgáltatásokat vagy ezen alapuló applikációkat használjanak. Kiderült ugyanis, hogy egy fitnesz­program, a Strava, amelyet számos katona is használt a mindennapi edzéshez, hőtérképet generál. Ez a látványos ábra arra szolgál, hogy a futó utólag visszanézhesse, mekkora távot tett meg, csakhogy a bázisokon futó katonák hőtérképe nem csupán a helyzetüket árulta el, hanem az útvonalukkal az épületek elhelyezkedését is nagy pontossággal kirajzolták, ami különösen komoly kockázatot jelent külföldi, főleg ellenséges területekre telepített katonai objektumok esetében. De sokkal triviálisabban is áruló lehet egy okostelefon, főleg háborús helyzetben, ahogy azt az úton-útfélen kamerázó orosz katonák esete mutatja. A háború első napjaiban a gondatlan bakák ugyanis nem érték be annyival, hogy a laktanyában nézegetik a felvételeket, hanem meg is osztották őket a TikTokon, amit csak vissza kellett nézniük az ukránoknak, hogy megállapítsák, hol tart éppen az orosz előrenyomulás.