Rendhagyó kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban
Yoko Ono és a világbéke
A béke fontosságára hívja fel a figyelmet A háborúnak vége! Ha akarod – Tribute to Yoko Ono címmel megnyílt interaktív kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. Az ukrajnai konfliktusra is utaló tárlaton a 90. életévében járó, személyiségében rendkívül megosztó alkotó több mint harminc, béke mellett kiálló műve látható.
Yoko Ono bankár szüleinek köszönhetően Tokió, San Francisco és New York között vándorolva nőtt fel, majd bölcsészdiplomájának megszerzése után Manhattenbe költözött. Az avantgárd művészek világában már a John Lennonnal való londoni megismerkedése előtt is ismert volt, de a nemzetközi hírnevet a Beatles alapító tagjával kötött házassága hozta el számára. 1969-ben már javában dúlt a vietnámi háború, amelyben egymillió vietnámi katona és további kétmillió civil hunyt el, miközben az USA katonai vesztesége alig haladta meg az 58 ezer főt.
A háborúkat egyetemesen elítélő Lennon–Ono-páros közös békeharcának egyik ikonikus pillanata volt a New Yorkban 1972-ben tartott jótékonysági koncert, amely a mentálisan sérült gyermekek megsegítésén túl a béke melletti kiállásról is szólt. A fellépésen elhangzott Lennon második és egyben legnépszerűbb szólóalbumának címadó dala, az Imagine is, amely azóta a világbéke himnuszává vált. „Megtestesítette mindazt, amiben John és én erősen hittünk: Rock a Békéért és a Megvilágosodásért” – emlékezett Yoko Ono az előadásra, amelyre a belépéskor tamburinokat osztogattak, arra kérve a közönséget, hogy ők is vegyenek részt a zenélésben.
A nézőkkel folytatott interaktív párbeszéd Yoko Ono előadásainak védjegyévé vált. Éppen ezért a Magyar Nemzeti Múzeum tárlatának is hangsúlyos eleme, hogy a bemutatott alkotások között több olyan is legyen, amely a művész eredeti szándéka szerint a közönség közreműködésével kel majd éltre. A Menekülthajó, illetve Az én anyukám gyönyörű című felületekre ugyanis a látogatók helyezhetik el személyes üzeneteiket.
A provokatív művészeti megnyilvánulásairól ismert művész tárlata nem a klasszikus értelemben vett kortárs képzőművészeti kiállítás, hiszen a festmények és modern szobrok mellett rövidfilmek, valamint interaktív és performatív művek is megtekinthetők az alkotások között. Ilyen a Levágott darab című performansz, amelyet Yoko Ono először 1964-ben mutatott be Tokióban. Az előadás során a közönség a ruhájából vághatott le egy darabot, a teljes lemeztelenedésig. A bemutatóval az emberi test kiszolgáltatottságára, az egymástól való elidegenedésre próbálta felhívni a figyelmet. Az egykori produkció szellemében a tárlattal párhuzamosan performanszsorozat indul útjára előre meghirdetett időpontokban, ismert emberek közreműködésével. A kiállítás zárónapjának díszvendége Yoko Ono és John Lennon fia, Sean Lennon zenész lesz.
Yoko Ono életének magyar kötődései is vannak. A művész ugyanis John Lennon halála után két évtizeden át Havadtőy Sámuel képzőművésszel élt, sőt Galéria 56 néven egy ideig közös kiállítótermet is működtettek Budapesten. A „happening nagy papnője” – ahogyan a 60-as években a nemzetközi sajtó előszeretettel nevezte – magyarországi kiállítása február 18-ig látogatható. Yoko Ono ezen a napon ünnepli 90. születésnapját.
Rendhagyó művész
Harminchárom zenei nagylemezt adott ki, több mint hatvan filmet készített, számos könyvet írt. A legnagyobb hatást kétségkívül vizuális művészként érte el. Japánban már az 50-es években igen elismert alkotó volt, a John Lennonnal kötött házassága pedig óriási felháborodást váltott ki az ázsiai országban, mert a popikon brit zenészt egyáltalán nem tartották méltónak hozzá – nyilatkozta Yoko Onoról a Demokratának Gulyás Gábor, a kiállítás kurátora.
– A „War is over! If you want it” szórólapok 1970-ben jelentek meg New Yorkban, a vietnámi háború elleni tiltakozásként, Yoko Ono kezdeményezésére. Az üzenet az orosz–ukrán konfliktus kapcsán ma is aktuális. De ismerjük-e a művész állásfoglalását a mostani amerikai szerepvállalással kapcsolatban?
– A háborút természetesen elítéli, de a sajtónak már legalább húsz éve nem nyilatkozik.
– Van olyan alkotás a tárlaton, amely klasszikus értelemben vett szoborként is felfogható?
– Jelképes háborúellenes szobor az a fehér sakk-készlet, amelyet egykor Yoko Ono adományozott a Ludwig Múzeumnak. A sakktáblán nincsenek fekete bábuk, a fehér a fehéret pedig nem tudja legyőzni, a játszma ezért csak békekötéssel érhet véget…
– Honnan eredeztethető a Yoko Ono alkotásaira is érvényes modernizmus?
– A paradigmaváltás, vagyis a korábbi szabályokkal való szembefordulás Marcel Duchamp francia képzőművész nevéhez fűződik, aki 1929-ben egy WC-kagylót állított ki. Duchamp lényegében lerombolta a klasszikus művészet esztétikai programját.
– Mennyire fogékony erre a magyar közönség?
– Nem egyszerű feladat erre nyitottá válni. Hazánkban a képzőművészeti kiállítások jellemzően festményeket, grafikákat, szobrokat mutatnak be, de számos nyugat-európai vagy amerikai modern galériában az említett műfajok már kevésbé jelennek meg. A kortárs képzőművészet egészen más irányba halad.
– Hová sorolná Yoko Onót?
– Magyarországon John Lennon özvegyeként ismerik, vagyis nem a művészete alapján. Amikor 1993-ban a Ludwig Múzeumban kiállítása volt, a sajtó tudomást sem vett róla. Ugyanakkor a világ rangos közgyűjteményeiben, Bécsben, Párizsban, Berlinben, Tokióban, New Yorkban számos munkával van jelen, míg hazánkban egyetlen alkotása található meg, a korábban említett fehér sakk-készlet.
– Mit gondol, miért?
– Az őt inspiráló irányzatok, a fluxus mint az alkotó és a közönség együttműködésén alapuló akcióművészet, illetve a gondolatközpontú konceptuális művészet politikai okokból nem érvényesülhetett. A Kádár-korszak aczéli kultúrpolitikájába ez nem fért bele.
– A magyar közvélemény leginkább azzal a ténnyel azonosítja, hogy miatta bomlott fel a Beatles. Ön szerint az elmúlt hét évtizedes alkotómunkájával sikerült árnyalnia a róla alkotott képet?
– Azt gondolom, hogy nem igazán. A kiállítással kapcsolatban végeztünk egy kis közvélemény-kutatást, amiből az derült ki, hogy a húsz év alatti fiatal korosztály nem is ismeri őt. Sőt, még tovább megyek: John Lennonról sem hallott mindenki…
