Az Európai Unióban 2002-ben a britek vitték haza a legmagasabb fizetést: havi 3015 eurót (754 ezer forint), amivel minimálisan megelőzték a hagyományos listavezető Luxemburgot. A németek sem panaszkodhatnak, a tartós gazdasági válság ellenére még mindig 2885 euróval (721 ezer forint) gazdálkodhatnak. A legtöbb fejlett nyugati országban egyébként 2500 euró (625 ezer forint) körül szóródik a bér, például a szomszédos Ausztriában, vagy a felzárkózás mintaállamaként emlegetett Írországban is. A nagy államok közül ugyanakkor a franciáknak meg kell elégedniük 2242, az olaszoknak pedig 2062 euróval (560 illetve 515 ezer forinttal). Ami már alig több a nemrég még szegényháznak számító Spanyolország 1602 eurós (401 ezer forint) átlagfizetésénél.

A frissen csatlakozott kelet-európai államok nagy szakadással követik a régebbi tagokat. Még a „legnyugatibb keleti állam”, Szlovénia is csupán a spanyol fizetés felét tudja kitermelni, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia pedig a szlovén szintnek is csupán a felénél tart. Nyugati szemmel nézve szinte érzékelhetetlen a különbség az elképesztően alacsony fizetések között, s elképzelhetetlen, hogy néhány euró is mennyit jelent az emberek hangulatának.

Az Eurostat összehasonlításából például kiderül: a magyar bérek a 2002-es kormányzati osztogatás után, az állítólag túlértékelt forinttal terhelve sem voltak magasak, legalábbis a csehekhez vagy a lengyelekhez viszonyítva, akik a magyarországi 492 euróval (123 ezer forint) szemben 539, illetve 589 eurót (135 ezer illetve 147 ezer forintot) kerestek. Az uniós listán Magyarország mindössze Szlovákiát és a Balti államokat tudta megelőzni, ahol 20-30 százalékkal még nálunk is alacsonyabbak voltak a bérek.

A keleti tagállamok elmaradását kevésbé mutatja súlyosnak a vásárlóerő-paritásos összehasonlítás, amelyik az árakat is figyelembe véve megmutatja, hogy fizetéséből ki mennyi árucikket, szolgáltatást tud vásárolni saját hazájában. Ennek tükrében az osztrákok vagy a németek már „csak” háromszor élnek jobban, mint mi, a spanyolok (sőt a finnek, a svédek és a dánok is) pedig csak kétszer annyit engedhetnek meg maguknak. Vásárlóerőben vizsgálva a leggazdagabb ország ismét Luxemburg, második helyen a németek vannak, s a britek visszacsúsznak a harmadik helyre.

Hogy az árak figyelembevétele mennyit változtathat az egyszerű valutaárfolyamon végzett összehasonlításnál, jól példázza Dánia. A skandináv országban a rendkívül magas adók miatt hírhedt drágaság uralkodik, ezért keresetük alapján hiába helyezkednek el a dánok az unió középmezőnyében, fizetésükből ők vásárolhatják a legkevesebb árucikket az unió régebbi tagországai közül.

Bár az árak figyelembevétele csökkenti Magyarország elmaradását Nyugat-Európához képest, keleti összehasonlításban azonban még szomorúbbá válik a kép. Lengyelország és Csehország vásárlóerő-paritáson is megelőz minket, de alacsonyabb áraik miatt a nálunk jóval alacsonyabb béreket felmutató szlovákok is jobban élnek, mint honfitársaink. Az Eurostat összehasonlítása szerint a magyarok csupán a Balti államok polgárainál tudnak többet vásárolni havi fizetésükből.

kandor